Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 27. HELMUT SCHMIDT Nyugat-Európa és az USB „perpatvaráról Kommentár Diplomáciai ellentámadás Máris hatalmas vihar kerekedett Jasszer Arafat vasárnap tett nyilatkozata körül! A Palesztin Felszabadí- tási Szervezet vezetője hat amerikai képviselővel folytatott eszmecserét az izraeliek által körülzárt Nyugat- Bejrútban. Utána, aláírásával megerősített nyilatkozatában kijelentette: a palesztinok — bizonyos feltételekkel — elfogadják az ENSZ valamennyi, a Közel-Keletre vonatkozó határozatát. Emlékeztetésül hadd említsük meg; a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozata kimondja: a térség összes országának — beleértve Izraelt — joga van ahhoz, hogy békében, elismert határok között éljen. Éppén e két fontos határozat körül gyűrűzik évek óta a vita. A palesztin mozgalom és Izrael kölcsönösen bizalmatlan egymással szemben. Tel Aviv szövetségese, az USA azt a feltételt szabja, hogy csak akkor hajlandó közvetlen tárgyalásra a PFSZ-szel, ha az elfogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait. A palesztin-vezető állásfoglalása rendkívül reális megközelítésről tanúskodik, a helyzet józan értékeléséből fakad. Más kérdés, hogy a bejelentést ki-ki a maga szája íze szerint magyarázza. Bizonyos amerikai körök szerint ez egyértelmű Izrael állam elismerésével. Némely palesztin források viszont jelzik, hogy nem erről van szó. Más palesztin vezetők nem titkolják elégedetlenségüket, mondván, ilyen nagy horderejű kérdésről csupán a Palesztinái Nemzeti Tanács hivatott dönteni. Az állásfoglalás tehát legfeljebb Arafat személyes véleményét tükrözi. Izrael — a várakozásnak megfelelően — újabb propagandafogásnak minősíti a palesztin vezető nyilatkozatát. A Reagan-kormány pedig nem tartja kielégítőnek a PFSZ vezetőjének állásfoglalását. Sajnálatos, hogy Arafat nyilatkozata sem amerikai sem izraeli részről nem részesült olyan fogadtatásban, mint amilyent érdemelne. Gy. D. Ronald Reagan amerikai elnök és munkatársai elfogadták Helmut Schmidt kancellárnak azt az indítványát, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatainak jelenlegi állását nevezzék „családi perpatvarnak” — ezt a végkövetkeztetést vonta le vasárnap San Franciscóban Klaus Bölling, a bonni kormány szóvivője azután a beszéd után, amelyet ^ kancellár szombaton este egy zártkörű klubban mondott. A klub szabályai értelmében a beszéd szövegét nem hozzák nyilvánosságra. Bölling szavai szerint Schmidt „az NSZK-nak az Atlanti Szövetségen belüli magatartása alapos magyarázatával áttörést ért el abban a vonatkozásban, hogy az amerikaiak nagyobb megértéssel viseltessenek Bonn álláspontja iránt”. A kancellár egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy „a Kelettel való konfrontáció révén nem lehet fokozni a Nyugat biztonságát”. A legfontosabbak azok a megbeszélések voltak, amelyeket George Shultz-cal, az Egyesült Államok új külügyminiszterével folytatott. Bejrutban Mahmud Labadi, a PFSZ szóvivője (balról a negyedik) bemutatja a palesztinokat meglátogató amerikai szenátoroknak az izraeliek által használt, amerikai gyártmányú fegyvereket, közöttük a golyósbombákat. 3. A fejlődő világban a kolo- nializmús felszámolása olyan fejlemény volt, amely utat nyitott az emberi jogok elismerésének, bár nem minden szelekció nélkül. A legnagyobb érdeklődés a nemzeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezéstől, betegségtől való mentesség iránt nyilvánul meg. Ezek érdekében a harmadik világ olyan jótékony sürgetést és közvetítést fejt ki, amely a szocialista és nyugati országok közti megegyezést is előmozdítja. A többi jogok iránt a fejlődő államok érdeklődése nem egyforma. Egyes jogok elismerése iránt bizonyos múltból maradt hagyományaikkal szemben éppen a külföld fejt ki rájuk nyomást, például a női egyenjogúság, a vallás, illetve vallástalanság megválasztásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai esetében. A szocialista országokban a kollektív fejlődés és az egyéni jog, boldogulás viszonya nem volt mindig konfliktusmentes, szélső álláspontokkal itt is találkoztunk. Felületesség volna azonban csak ezekből ' általánosítani. A történelmi fejlemények — amelyek közt kiemelkedett a második világháborús antifasiszta harc, s azt megelőzően az 1935-ös, Dimitrov által előterjesztett népfrontirányvonal — megalapozták a szocialista tábor érdekeltségét az ENSZ és az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvény- sértéseinek leleplezése, felszámolása, a XX. kongresz- szus és más fejlemények pedig tovább tisztázták ezt az álláspontot, erősítették a személyi jogok és garanciák iránti érdekeltséget. A nemzetközi enyhülés időszakában — aminek további fennmaradásáról lehetnek különböző nézetek, de ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni — további elemek is jelentkeztek a szocialista országok belső jogában. Az 1977-es szovjet alkotmánytól a magyar törvényekig sokfelé kimutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalmazása. Megbuktak ugyanakkor olyanok, mint C&iang-csing és Pol Pót, akik a törvénysértések legdurvább formáit elevenítették fel. Mindez természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyobb, a fejlett tőkés és a létező szocialista rendszer alapvető struktúráinak közeledésével, összemosódásával. Az ilyen illúziókat már egyre kevesebben vallják. Az emberi jogokról szóló kompromisszumos megállapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mértékig sikerült ezeket a kérdéseket a rendszerek alapvető strukturális kérdéseitől elválasztani. Így sikerült bizonyos közös elemeket feltárni, amelyek a világban az emberek életében sokszor alapvetőek, noha a rendszerek struktúrái, azok identitásának megőrzése szempontjából nem azok. A világ országaiban különböznek a tulajdonviszonyok, az alapvető osztályviszonyok, eltérőek a politikai, az állami intézményrendszerek és a pártrendszerek. Hasonló és közös elemeket teremt viszont az emberi kultúra elért szintje, annak elterjedése. Emellett bizonyos közös veszélyek elhárítása — a nukleáris háború elkerülése, a környezetvédelem — és bizonyos közös gondok megoldása — például a nyersanyag- és energiakérdés — is közös normák kialakulását kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori görög filozófusok rámutattak: minden országot emberi lények lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, értékek, érdekek kialakításának. (Folytatjuk) .................... ................. —....................... . Turistcmton Koreában (1.) Ferihegytől Phenjaaig Ferihegyen huszonnyolc izgő-mozgó, egymást kérdező, kémlelő magyar végül is akkor verődött egy nyájba, amikor az IBUSZ idegenvezetője a névsor olvasása közepette kiosztotta a szokásos űrlapokat. A névsorból, valamint a hevenyészett bemutatkozásokból kiderült, hogy a kalandozó magyarok között ott sorakozik a csepeli tanárnő, a fővárosi és a makói orvos, miskolci, szegedi, budapesti nyugdíjas és még néhá- nyan más vidéki városokból. A repülőtéri formaságok után a TU—154-es simán emelkedett a felhők fölé. A többség egykedvűen várta a MALÉV-tízónait. Néhányan Voltak közöttünk, akiknek ez volt az első útjuk Moszkvába. ök keresték a Kárpátokat, a Dnyesktert, a Dnyepert, Kijevet, de hiába, csak a kék ég és a nap sugaraitól fehéren tündöklő felhőhabok adták a látványt. Lehet, hogy ez hozta: József Attilával asszociáltam. Ügy éreztem magam, mintha édesanyám óriásira nőtt mosóteknője fölött suhanna'gépünk. Földet, erdőt, tavat, kis dácsákat csak Moszkva előtt láttunk, amikor búj ócskát játsszva a felhők alá kerültünk. A ritkábban utazók rácsodálkoztak az új Sereme- tyevo II. légi kikötőre. Nincs gurulólépcső, sem autóbusz. Egy óriási hernyóhoz, hasonló, fekete szájú folyosó igazodott gépünk kijárati ajtajához. A nagy, hullámzó harmonikában néhány tíz méter után a csillogó üveg, fém, betonkolosszus forgatagában találtuk magunkat. A magyarul jól beszélő INTURISZT-kísé- rő buszba invitált minket. Mostantól a tudnivalók felét az INTURISZT, a hiányzót az IBUSZ-kísérőnk mondta. Másfél napot töltünk Moszkvában. Kvártélyunk a Ka- hovszkaja úton lévő Szevasz- topol Szállodában volt. Modern ez is, Seremetyevo II- vel együtt épült az olimpiára. Másnap Moszkva hírességeivel ismerkedtünk. A sok gyaloglás jól kifárasztott mindenkit. A hasukat féltő magyarokat a terven felüli vacsora vidította fel, amelyet a repülőtér panoráma éttermében fogyasztottunk el. Este tíz előtt szippantott át bennünket a tegnap megcsodált nagy „hernyó” az IL-62- esbe. Egy kis tolakodás a-csomagtartóban lévő párnákért, plédekért. (Közel tízórás útra és egy éjszakára készültünk fel.) Feleségem az ablakhoz engedett, tudja ha töksötét az éj, akkor is az ablakot bámulom állandóan. Mellettünk, a harmadik ülésen egy idős latin szakos tanár. Vele együtt várjuk, hogy valahol az Urál-Altájon átrepülünk az ezer néhány száz évvel ezelőtti őshaza fölött. Tovább csapongunk, gondolatban a nagy mongol, tatár hadiutakat keressük. Én Csitára lennék még kíváncsi, egyik apai nagybátyám ott volt hadifogoly az első világháború alatt. Szóba kerül a BAM, és a nagy cellulózgyár-építkezés. (Jó lenne a magyar fiataloknak kiintegetni.) Amíg elmélkedtünk szinte észrevétlen szakadtunk el a földtől. Szürkületből hirtelen napfényes égi mezőben úsztunk. Térképen előre betájoltuk magunkat. Eszerint enyhén délkelet felé kellene repülnünk, mivel Moszkva tíz fokkal magasabban van, mint Phenjan. Csodálkozásunkra és későbbi örömünkre gépünk északkeletre vette az irányt. Így láttuk az éjféli napnyugtát és fél óra múlva a napkeltét. Közben a horizont olyan csodálatos változásokkal mutatott minden színben panorámát, hogy leírni sem lehet. így feledkeztünk meg az alattunk elmaradó történelmi nevezetességekről. (Amikor hazafelé jöttünk, akkor magyarázta az egyik pihenő navigátor, hogy miért repültünk Moszkvából Észak-Szibéria felé, jóval a 60-as szélességi fokon túl. Röviden: a gömbön nem mindig az egyenes a legrövidebb, ahogy mi a sikká deformált térképen elképzeltük. Ezért láthatjuk állandóan a horizonton a Napot.) A phenjani repülőtérre a Nyugat-koreai-tenger (Sárgatenger) felöl landolt gépünk. Előbb a Vonszánban megrendezendő nemzetközi művészi tomaversenyre érkezőket (közöttük magyarokat is) és egy holland szak- szervezeti delegációt fogadtak ünnepélyesen. Csoportunk a szovjet turistákkal együtt ezután lépett Korea földjére. Az ottani utazási iroda, Re- henza két idegenvezetője: Kim Do Dzsun és O Szang Kvon vettek pártfogásba. Most már négy nyelven kérdezhettünk a három vezetőtől. Mivel a koreait közülünk senki nem beszélte, angolul, oroszul és magyarul folyt a A diadalívet Kim ír Szén 70. születésnapjára állították Phenjan egyik főutcáján. társalgás. O Szang Kvon jól beszéli a magyart. így mutatkozott be: „Nekem két mamám van, az egyik az édes szülőanyám, akinek életét apáméval együtt amerikai bombázók oltották ki az ötvenes nagy népi háborúban. A második mamám nem egy személy, hanem sok magyar nő, akik mint Magyarországra fogadott koreai árvát szeretettel neveltek. Ott a magyar fiatalok Péternek neveztek el engemet”. Legtöbbször mi is így szólítottuk őt. A repülőtér és a szállodánk közötti félórás buszozás alatt Péter rövid ismertetést adott az amerikai imperialisták által kettészakított országról, bővebben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról. A moszkvai júniusi tavasz után (ott még teljes pompájában díszlett az orgona) mediterrán nyárba csöppentünk. Közben Budapest és Phenjan között plusz hét órát öregedtünk, mivel a Nap járásával szemben utaztunk. A két toronyépületből álló, tizenhét emeletes Csangvan- san Hotel légkondicionált portája adott húst a kinti 35 fokos párás levegő után. r (Következik: Történelem — dióhéjban) Csikós Balázs B reagani békegalamb Párt- és kormányküldöttség élén B grenadai miniszterelnök Moszkvában ©renadai párt- és kormány- küldöttség érkezett hétfőn hivatalos látogatásra a Szovjetunióba az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meghívására. A delegációt Maurice Bishop miniszterelnök, az új Jewel Mozgalom Pártja Politikai Bizottságának elnöke ve- zeti A vendégeket a repülőtéren Nyikolaj Tyihonov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a szovjet kormány elnöke, Mihail Gorbacsov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borisz Pono- marjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára és más hivatalos személyek fogadták.
