Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
1982. július 1. Kelet-Magyarország 3 Szervezzük jobban a szervezést A hagyományoknak megfelelően az idén is Nyíregyháza ad otthont a szervezéstudományi nyári akadémiának, melyre az ország szinte minden pontjáról érkeztek vendégek. Lapunk munkatársa három résztvevővel: Duhay Gáborné- val, a Papíripari Vállalat szervezési osztályvezetőjével, Révhegyi Petemével, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár üzemszervezőjével, valamint Sidó Sándorral, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár üzemszervezési csoportvezetőjével beszélgetett a hazai szervezés időszerű kérdéseiről. — Az akadémia megnyitóján hangzott el a megállapítás: hazánkban négyszer-öt- ször annyi időbe telik egy- egy új szervezési eljárás bevezetése, mint a nyugati államokban. Mi lehet ennek az oka? Révhegyi Péterné: — Általánosságban igaz, bár hozzá kell tennünk, hogy néhány területen azért sokkal kedvezőbb a kép. Az okokat firtatva én csak egyet említek: nálunk a komolyabb szervezői tevékenység tulajdonképpen csak a hatvanas évek elején kezdődött, s nem hogy a fejlett tőkés országokat, de még magunkat sem értük utói. Ráadásul hazánkban hiányzik egy olyan központi szerv, mely átfogná, össze- gyűjtené, s kellőképpen propagálná az új szervezési eljárásokat. Duhay Gáborné: — Hadd egészítsem ki az előbb hallottakat néhány gondolattal. Hiányzik ugyan a „Központi Agy”, de én azt hiszem, nem is igen lenne rá szükség. Pótolná ezt a korábbi Munkaügyi Minisztérium kutatóintézete, ahol összegyűjtötték, s ma is gyűjtik a hazai vállalatoknál honos módszereket. Csak ezt a munkát is szervezettebbé átfogóbbá kellene tenni. Itt ugyanis az érdeklődő tulajdonképpen csak egy címjegyzéket kap, s ennek birtokában kell utána járni a részletes leírásnak. Ennek ellenére mi tartjuk a kapcsolatot az intézettel, most nemrég például három olyan új szervezési módszert küldtünk el hozzájuk, melyek nálunk már bizonyítottak. Sidó Sándor: — Sok múlik a szervezőn, de legalább eny- nyi az adott munkaterület vezetőjén. Jó néhány helyen a kényszer már rávitte a vezetőket, hogy hallgassanak a szervezőkre, ne az új eljárások meiyizésével akarjanak takarékoskodni, hiszen azt tudni kell, hogy egy-egy új módszer bevezetése pénzbe kerül. De, mint majd mindenütt bebizonyosodott: megérte, hiszen rövid idő alatt megtérül. — A közelmúltban azonban hallhattunk negatív példákat is. Sidó Sándor: — Sajnos. Tévedés lenne azonban azzal magyarázni ezt, hogy rossz volt a módszer, amit drága pénzen vettünk meg. Az úgynevezett gyalogszervezéssel meg kell teremteni a feltételeket, alkalmassá kell tenni az adott üzemet a fejlett módszerek fogadására. Csak ha a korszerű hazai módszereket átadnák a vállalatok egymásnak, már akkor is óriásit lépnénk előre. — Sok vagy kevés a szervező szakember hazánkban? Duhay Gáborné: — Ügy mondanám, kevés az igazán jó szervező szakember. Sajnos, hazánkban nem megoldott a szervező szakemberek képzése, és kevés az olyan munkahely, mint az Ikarus például, ahol egy szervező csapatot hoztak,létre. Együtt dolgozik itt idős, tapasztalt és kezdő, az egyetemről nemrég kikerült fiatal. Találkozik a megfontoltság és a lelkesedés, természetes hát az eredmény. Sidó Sándor: — Azt mondják, s teljesen joggal, hogy nálunk a szervező nem születik, hanem lesz. Pedig erre is, mint minden pályára születni kell. Elvitte az ördög az olyan szervezőt, aki csak azért választja ezt a pályát, mert sokat utazhat, vagy azért, mert itt ellébecolhat a langyos vízben. Az a jó szervező, aki állandóan figyel, ismeri a legfejlettebb szervezési eljárásokat, s el tudja hitetni a munkahely vezetőivel, hogy náluk is szükség lenn? irájuk. — Ezek szerint mindenáron újítsunk? Nem kerülne ez túlságosan is sokba az országnak ? Révhegyi Péterné: — Szó sincs arról, hogy mindenáron. De az luxus, hogy mi sok helyen még mindig úgy dolgozunk mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Az meg óriási tévedés, hogy túlságosan sokba kerül egy-egy korszerű szervezési módszer átvétele. Nem kell nekünk ha törik, ha szakad nyugaton kereskednünk. Szét kell néznünk az országban, rengeteg olyan eljárásra bukkanlratunk itt is, melyeket csak át kellene venni és szinte sgy fillérbe sem kerül. De ha már mindenképpen az országhatáron túl akarunk kereskedni, nem kellene a szakembereknek az óceánig futni, Csehszlovákiában, az NDK-ban is rengeteg okos dolgot lehet látni. Sokat tehet a korszerű, új módszerek elterjesztésében az MTESZ is, egyik legfontosabb feladata napjainkban éppen ez. — A mostani nyári akadémiának több mint kétszáz résztvevője van. Azon túl, hogy meghallgatják az előadásokat van-e valami más haszna is az akadémiának? Duhay Gáborné: — Ha csak annyi haszna lenne, hogy megismerkedünk a többiek szervezési tapasztalataival, már akkor is megérte, hogy itt töltjük a hetet. A rendezők azonban lehetővé tették, hogy az elméleten túl a szabolcsi üzemek szervezési tevékenységét 'a gyakorlatban is tanulmányozhatjuk majd. A többség éppen azért jött a nyári akadémiára, hogy tanuljon, hiszen rengeteg még a pótolnivalónk. Balogh Géza Csarnok gazdaságosan Kisvárdán a VSZM 3. sz. gyárának rekonstrukciója már nem volt halasztható. A megnő vek e- dett igényeket csak bővítéssel tudják kielégíteni. Elkészült, s már üzemel is az új Eirich— Schenk alapanyagkeverő és ki- mérőrendszer. Egy új 1100 négyzetméter alapterületű raktár építése 8—10 millió forintba került volna. E megoldás helyett két csarnok közötti területet fedtek be, s tettek alkalmassá raktározásra. Ez a beruházás 4,5 millió forintba került, amivel megoldották a raktárgondokat, s megfelelő tárolási feltételeket teremtenek a nyers- és alapanyagoknak. Megoldották azt is, hogy az új alapanyagkeverő liftaknája mindkét oldalról megközelíthető. Hasonló módon oldják meg két újabb csarnok közötti terület lefedését a következő évben. Képünkön a lefedett csarnokot aszfaltozzák. (Vincze) Meglepetés kizárva! ARATÁS ELŐTT KÁLLÓSEMJÉNBEM Hét óra van. Zúgnak a gépek, itt egy kombájn füstöl, amott egy traktor köhög, látszólag összevisszaság uralkodik a kállósemjéni Űj Élet Termelőszövetkezet központi telepén. Pedig ez a reggeli sürgés-forgás eredménye, s csak addig tart, amíg a mindennapi verkli beindul. — Percek alatt megváltozik a kép, mintha egy forgószínpad lenne — magyarázza Blazsán Sándor gépüzemeltetési vezető. — Mindenki tudja a maga feladatát. Indulnak a gépek szállítani, a gyümölcsösbe permetezni, mindenki végzi a napi munkáját! Raktáron a legszükségesebb Valóban. Változik a kép, mert több erőgép pótkocsival együtt a kijárat felé tart, a többieket pedig próba után a nemrég épült hatalmas műhely nyeli el. Még figyelmeztetnek is, vigyázzak, a kombájn, amely mellett állok, egyelőre nem kíméli a környezetet, bőven ontja magából finom permet alakban a motorolajat. Ami azt illeti nem volt hiábavaló a figyelmeztetés. — Még június elején kezdtük az arató-cséplő gépek jaSándor —, s időben vagyunk. Van öt SZK típusú, meg három német kombájnunk. Különösebb probléma nincsen velük, ám a kötelező átvizsgálást, karbantartást minden apró részegységnél elvégezzük. Így nem érhet bennünket a későbbiekben meglepetés. Pótalkatrész tekintetében felkészültek a termelőszövetkezetben. Erről Gáli István raktáros beszél: — Két és fél millió forintos a készletünk. A legszükségesebb alkatrészek raktáron vannak, úgyis mondhatom a szovjet kombájnokhoz majd minden megtalálható. Az E— 516-os masinákról már kevésbé mondható mindez el. Mindenki a sajátját Csordás egy-egy Papp Miklós és János szerelőket kombájn mellett találjuk. — Majd két évtizede kombájnotok — kezdi a beszélgetést az idősebb Papp Miklós. — Ez hosszú idő, volt alkalmam több típus: is kipróbálni. Persze mindig a legújabb'' a jobb, én is így vagyok vele. Az NDK-kombájnban nem is érzem, hogy aratok. Hermetikusan- zár a fülke, a hőség ellen is van ellenszer, vitását — folytatja Blazsán Vastag búzában öröm nézni JEG KREM a tartályba ömlő szemet. Azt hiszem most is ilyenben lesz részünk. Csordás János veszi át a szót: — Hat évvel ezelőtt ültem először gépre, s nagyon jó gyakorlat, hogy maguk a szerelők kombájnolnak. Mindenki magának javítja a gépét, ez sarkall is bennünket a jobb, a lelkiismeretesebb munkára. Azért nem teljesen felhőtlen a dolgunk. A német kombájnokhoz nem kapni hid- romotort, s gond a hidraulika szivattyú beszerzése is. Ez most még különösebb problémát nem jelent nálunk, de nem árt előre gondolkozni. Ügy tervezik, hogy a nyolc kombájn egymás mögött halad majd aratáskor. Így mindenkinek jut a búzából is, a rozsból is. Mert azt mondják a kombájnosok, jobban szeretik a búzában „hajtani” a gépüket. S hogy minden rendben legyen, korán reggel, öt óra tájban a felkelő nap első sugarainál már a gépet fogják ápolni, karbantartani. Akkor mehetnek a kombájnok késő estig. S hogy mikor kezdhetik az aratást? Most úgy néz ki július 10-én beleharaphat a motolla az aranysárga búzába. Huszonötén a faluból Vannak, akik emlékeznek még a régi aratásokra. Péter- Pálkor a falu apraja és nagyja indult a határba kaszákkal, sarlókkal, kévekötő zsinegekkel. Így tartott ez hetekig, amíg egy szál gabona sem maradt a földeken. Manapság már azt sem tudják a faluban, mikor kezdődik, mikor végződik az aratás. De így van ez rendjén. — A huszonöt legjobb traktoros, szerelő vesz részt a a júliusi aratásban — mondja a szövetkezet fiatal elnöke, Mészáros János, akit szintén a telepen találni a reggeli munkakezdéskor. — Azt is mondhatom, kitüntetés nálunk a kombájn volánja-mögé ülni. Sokat kell dolgozni az igaz, de meg is kapják az érte járót az emberek. Nagyon lelkesen készülnek, belevaló fiúk. összesen’ 603 hektár búzát és 306 hektár rozsot kell betakarítanunk, elszállítanunk. Búzából közel négytonnás termésre számítunk, ami homokon már jónak mondható. Szóval a napi nyolcvan-száz hektárt levágják a kombájnok, s így jó idő esetén két hét alatt végezhetünk a betakarítással. Sipos Béla biztonság I dőszerű témát, az üzemi balesetek múlt évi alakulását vitatta meg legutóbbi ülésén a MEDOSZ megyei bizottsága. Aktuális, mert ezekben a napokban kezdődik meg termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban az aratás, s hamarosan követi a nyári munkát az őszi csúcs, a betakarítás, az almaszüret, amelyek során gépek garmada, emberek ezrei állnak munkába. Sajnos nem dicsekedhetünk, mert tavaly az állami mezőgazdasági üzemekben 370, a termelőszövetkezetekben pedig 296 üzemi baleset történt. Ez összesen 666, melyből igen jelentős az. amely a berendezések, a gépek és az eszközök szabálytalan kiszolgálása és kezelése miatt történt. Vagyis azért, mert nem tartották meg az előírásokat. Különösen most, a nagy nyári munkák időszakában nem lehet eléggé hangsúlyozni a gondos, mindenre kiterjedő, figyelmes, jó üzem- és munkaszervezést, a dolgozók megfelelő oktatását, az előírások szigorú megtartását. A múlt esztendei tapasztalatok azt mutatják, hogy továbbra is a termeléssel összefüggő munkavédelmi hiányosságok, a biztonságos munkavégzés feltételeinek az elhanyagolása, felületes kezelése szerepel a balesetek legfőbb okai között. De elhanyagolták az ellenőrzést is. Ezekben a hetekben megszaporodnak a közutakon közlekedő, gabonát szállító járművek, tehergépkocsik száma is. Ne feledjük: 1981 januárjától a munkából menet vagy munkából jövet, a közúton bekövetkezett baleset is üzemi balesetnek számít. Ám nem ez azonban a legfontosabb, hanem az ember’ egészsége, biztonsága. (farkas) Olvasónk írja FAGYLALTHIÁNY Június 27-én körsétám alkalmával tapasztaltam, hogy délelőtt — noha vasárnap volt, és sok család gyermekével talán éppen fagylaltoz- ni indult — sem a Tisza étteremnél, sem az Omnia cukrászdában nem volt fagylalt. Az utóbbi helyen éppen egy vidéki iskola diákjai búslakodtak a fagylalthiány miatt. Igaz, jégkrémet kínáltak, de ez drágább, s talán a hőségben mégiscsak a fagylalt az igazi. Fflgedi Imre Korányi F. utcai lakos Első a — Akaroook! A kicsi lány, szőke vakar- csos, angyali arcú babaszépség, aki addig görcsösen kapaszkodott a csudaízű jégkré- mes kocsiba, hogy elmozdítani sem lehetett onnan, hallván a szánakozók moraját, döntő támadásra határozza el magát: lefekszik a járdára, és a kocsi kerekét markolja meg. Onnan sikolt. — Jégkrémet akaroook...! — Nem kapsz. Értsd meg, hogy nem lehet. Gyere szépen! Na, gyere, vagy nem tudom mit csinálok. A moraj fenyegetően felerősödik. A látvány valóban megrázó. Az elegáns, csinos, talán túl elegáns és túlságosan csinos dühös arcú édesanya láhainál a vnnaeló everek. Pokol falára való madonnakép. — Azonnal gyere, Bernadette! — Szép nevet, azt talál neki, de azt a néhány forintot már sajnálja a gyerekétől... — Én elítélném az ilyent... A gyereket ebben a pillanatban a kocsi kerekétől se lehetne békén elvenni. Ezt még az édesanyja se próbálja meg. Érzi a közmegvetésf, és védekezésképp nekünk magyarázza : — Holnap kell bevinnem a kórházba. Kiveszik a manduláját és ... Nem ér a mondat végére. — Még hazudik is — dör- mög egy borízű basszus. A gyerek éppen lélegzetvételnyi szünetet tart a sírásban, mintegy az eredményt méri éppen. — Hát persze, hogy hazudik — cifráz egy hetyke szoprán. — Flancra telik az ilyennek. Egy szava se igaz... — Veszek én neked jégkrémet, kicsikém — perdül a kör közepére egy alt hangú nagymama frissen. — Kettőt is veszek én ... A gyerek felles a provokált reménységre, aztán egy végén elhaló „akaroook”-ot sikolt még. A tömeg most helyeslőén morajlik, mert tetszik neki, hogy így megszégyenült az elegáns anyuka. — Én is veszek — dörren a borízű, és arra gondol, hogy egyszer majd ő is vesz jégkrémet a gyerekeinek. Az édesanya a pénztárcája után kotorász, de az valahol a táskája mélyén bújkál. A gyerek, aki könnytelen sírt eddig, már csupa ragyogás. — Milyen aranyos — véli valaki. — A kicsi szentem, hogy örül...’ A tömeg szétoszlik. Ki-ki viszi magával a boldog érzést, hogy ma tett valami jót. Az asszony szinte menekülve távozik. Gondolni se mer rá, hogy mit hazudik az orvosnak holnap, ha begyullad megint a gyerek torka. A kicsi lány majszol. Se nem boldog, se nem csalódott. Megszokta már, hogy mindig le lehet győzni — az ostoba felnőtteket. Bartha Gábor
