Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
1982. július 22. Kelet-Magyarország 7 Kina Kadreva: Kerékpártúrák, kamera előtt A nyáron sokan látogatnak megyénkbe, az ország távoli vidékeiről. Gyerekeknek hirdette a Magyar Úttörők Szövetsége a „Rákóczi” kerékpáros túrát. A Komárom megyeiek éppúgy végigkerekezték Szatmár-Bereg útjait, mint a soponyai nevelőotthon lakója; vagy éppen kőrösladányi, vagy a dunaújvárosi úttörők. Hollós László rendező, Sas vári Lajos operatőr, Kiss M. Judit szerkesztő — a Magyar Televízió gyermekosztálya munkatársai a Keresztúri úti általános iskolai kerekesei nyomában járva július 12-én Tiszadobon forgattak. A gyermekotthon lakói különböző vízi ügyességi versenyeken mérték össze erejüket a budapesti kerekesekkel. A következő állomás Tivadar volt. Iván napra érkeztek a festői Tisza-kanyar- ba, közösen elevenítették fel az Iván napi tűzgyújtás történetei. Ehhez segítettek a cigándi „Zemplén” gyermekcsoport táncosai. Július 14-én petrencerakással és tehén fejősei folytatódott a filmfelvétel, mely szeptember 30-án 16 órától lesz látható a TV 1-es programjában. A forgatócsoport 1983 nyarán a vízi úttörőkről készít filmet. M. K. Csapattáborok Kétezer gyerek jut el az idén táborba az úttörőszövetség szervezésében. Nyíregyházán huszonhét önálló csapattábor alakult, melyeken belül szerveznek például cseretáborozást. Ezáltal diákjaink megismerkedhetnek többek közt Szendrővel, Salgótarjánnal, Egerrel, Gyulával, Balatonszemessel, Gsengerrel, Esztergommal, s eljuthatnak külföldre is. Az idén a gumigyár és a papírgyár szakszervezete és KISZ- bizonsága segítségével Csehszlovákiába 45, az NDK-ba pedig 23 nyíregyházi pajtás utazhat el. Képzőtábor Zánkán, Csillebércen és Hodászon működik. Őrsvezetők, rajtitkárok, úttörőtanács-titkárok és túrafelelősök kapnak alapos felkészítést a következő mozgalmi évre. A túrázók Fehérgyarmaton Mese a csillagról Űton a strand felé. Gyerekek könyvespolcára Nagy hajóskönyv Egy augusztusi éjszakán az égről lehullt egy csillag. Valamelyik merész csillag lehetett, amelyik megunta, hogy folyton az égen álljon, vagy egy nagyon jó csillag, amelyik azt kereste, hol tehetne jót. Sokáig esett lefelé, és a haját összefonó szalag szerpentinként lebegett utána. A gyerekek kiszaladtak, hogy lássák. Minden gyerek azt szerette volna, hogy a csillag az ő tenyerébe hulljon, hogy a homlokára tehesse, mint valami szentjánosbogarat. De a csillag, akár egy ünnepi rakéta, földöntúli sebességgel suhant, egyenest a Fekete-tenger felé. — Ah, még tán elérem! — kiáltott föl a Hold, és holdas csónakjával leereszkedett a tengerre, hogy a csillagot elfogja és visszavigye az égre. De mielőtt a csónak ezüstholdas orra elérte volna a hullámokat, a csillag lehullott. Oda esett, ahol legmélyebb a tenger, és eltűnt. A gyerekek összegyűltek a parton, és kiabálni kezdtek, de a csillag nem felelt. Akkor a jó öreg Hold csónakjába szálltak, de hiába hajókáztak és nézelődtek, sehol sem láttak fényt. A csillag nem volt sehol. A gyerekek nem tudták, hogy ő tovább folytatta az útját a hullámok alatt. Kíváncsi halak siklottak köré, és csodálkozó halszemek bámultak rá, de a csillag rájuk vetette csillagmosolyát, és egyre mélyebbre merült a tenger hideg és csendes vizébe. Sokáig haladt, igen sokáig. A gyerekek már rég elmentek a partról, a Hold már régen visszatért csónakostul az égre, az éj nappalba fordult, de a csillag csak Méltán népszerűek, nézettek a francia televízió technikatörténeti sorozatai. Az autók, majd a repülőgépek történetét bemutató filmek után most a hajóké a képernyő. A francia televíziósok hét részben mutatják be, hoí gyan hódította meg az emberiség a tengereket, az óceánokat. E sorozat kapcsán ajánljuk most a fiatal olvasók -figyelmébe a Móra Könyvkiadónál tavaly megjelent Nagy hajóskönyvet. A szerző, Marjai Imre arra vállalkozott, hogy a több mint harmincezer évvel ezelőtt kezdődött kalandot, a hajózás történetét összefoglalja. Az úszó fatörzstől, melyre távoli ősünk először feltornászta magát, hosszú volt az út a modern, többezer tonnás hajómatuzsálemekig. A könyv első fejezetében ezt a fejlődést tekinti át Marjai Imre. Olvashatunk az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak tengeri vállalkozásairól. Az evezős úszó alkalmatosságokat már akkoriban ellátták vitorlával. Az árbocra feszített vászon hamarosan kiszorította az evezőt. Az Anglia elfogla- , lására induló Hódító Vilmos flottája 1066-ban már csak a szél erejére hagyatkozva indult a szigetország ködös partjai felé. A hajózás történetében is külön, nagy hatású szakasz a felfedezések kora. A mesés kincsű Indiába és Kínába igyekvő hajósok útjaikon szerzett tapasztalatokkal átformálták a Földről alkotott elképzeléseket. Cáfolhatatlan tény lett, hogy égitestünk gömb alakú, és az addig ismerteken túl új földrészeket hódított meg a hajósok egész serege. A XIX. században a vitorlások egyeduralma is megszűnt: a műhelyekben elkészült az első gőzzel hajtott hajó. Napjaink hajóiról is ír a szerző a könyv első részében. Aztán a hajóácsok műhelyébe vezeti el az olvasót. Képet alkothatunk a ki- kitőkről, és a hetekig, hónapokig hullámokon élők mindennapjairól. A „Halálfejes lobogó alatt” című fejezetben a kereskedelmi hajókat fenyegető kalózok világa elevenedik meg. A könyv segítségével ízelítőt kaphatunk a hadihajók, a tengeri tájékozódás történetéből. A Természetbúvárok könyvespolca sorozatban megjelent rendkívül érdekes, tanulságos kötetet kétszáznál több fénykép és ábra illusztrálja. Betűvirág Ha a* ábra betűit megfelelő sorrendbe rakjátok, egy magyar írő, költő, politikus a813—1871) nevét kapjátok megfejtésül. vrasz-Of SQAXQ3 merült lefelé. Körülötte a tenger egyre sötétebb lett, hisz a csillag a tengermély örök éjszakájába ereszkedett. Időről időre néhány tengeri pók bukkant föl mellette, megállt, mintha mondani akarna a csillagnak valamit, majd elindult fölfelé. Lejjebb már tengeri pókok sem voltak, és a csillag egyedül úszott a fekete vízben. Legvégül elérte a tenger fenekét. A fagyos és halott tengerfeneket, ahová eleddig sohasem hullott csillagfény. A csillag megállt ott lent, és körülnézett. — Jó, hogy lejöttem — mondta magának. — Itt valóban más, mint az égen, de a csillag nem azért csillag, hogy ott világítson, ahol sötét van? És föllépett egy sziklácská- ra, hogy jobban lásson, és megvillogtatta a legerősebb sugarait. Körülötte átlátszóvá vált a víz., — Igazán csodálatos, hogy a tengerfenék már nem olyan •szörnyű és nem olyan szörnyű a víz alatti éjszaka — mesélték egymásnak a halak, és akár a madarak, rajokban igyekeztek a csillag felé. — Egészen, egészen csodálatos! — ámuldoztak a medúzák, és fehér fodros szoknyavitorláik mind mélyebbre ereszkedtek a vízbe. — Csodálatos! Csodálatos! — mutogattak erre meg arra a tengeri pókok. A csillag egy közönséges csillag volt, tán csak egy kicsit bátrabb vagy egy kicsit jobb... és valami jót akart tenni... Migray Ernőd fordítása A nagy vízi manőver. (Császár Csaba felvételei) Március és a pásztor OLASZ NÉPMESE Volt egyszer egy pásztor, akinek több juha és kosa volt, mint égen a csillag. Mégis folyton- folyvást attól rettegett, hogy elhull valamelyik. Kemény tél volt, és a pásztor mást se csinált, mint könyörgött a hónapoknak: — December, légy irgalmas hozzám! Január, az állataimat faggyal el ne pusztítsd! Ha jó vagy hozzám, Február, mindig tisztelni foglak. A hónapok meghallgatták és kegyesen teljesítették a pásztor könyörgéseit, mert amilyen érzékenyek voltak, megkövetelték maguknak a tiszteletet. Nem küldtek az állatokra sem esőt, sem jégvihart, sem betegséget, a juhok és kosok egész télen folyvást legeltek, még csak meg sem hültek. Eljött Március is, amelyik a legkiszámíthatatlanabb hónap, és rendben telt el. Elérkezett a hónap utolsó napja, és a pásztor most már nem félt többé semmitől; tüstént Április lesz, tavasz, a nyáj megmenekült. Elhagyta szokásos könyörgéseit, gúnyolódni és hetvenkedni kezdett: — Ö, Március! Ö, Március! Te, aki a nyájak réme vagy, azt hiszed, fél valaki tőled? A kis- bárányok? Eh, Március, nem félek már tőled. Tavasz van, többé nem hozhatsz ránk bajt, kapcabetyár Március, elmehetsz most már a pokolba! Március meghallván, hogy az a háládatlan így merészel beszélni vele, úgy érezte, mintha bolha csípte volna meg. Sértődötten hazarohant a testvéréhez, Áprilishoz, és azt mondta neki: Ó, jó testvérem, Április, Három napot adj kölcsön, Megbüntetem a pásztort máris, Azt akarom, megbűnhődjön. Április, aki szerette Március testvérét, adott neki három napot. Március először is végigszaladt az egész világon, összegyűjtött szelet, vihart, dögvészt, amiket csak sorra talált, s a pásztor nyájára eresztette mindet. Az első napon azok a juhok és kosok hullottak el, amelyek gyengén álltak a lábukon. A második napon a bárányok következtek. A harmadik napon nem maradt egyetlen eleven állat sem az egész nyájból, és a pásztornak csak a két szeme maradt — a sírásra. Fordította: Angyal János TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Igekötö. 7. Szagló- szerv. 8. Római 101. 9. Húsz részlete. 11. Azonos magánhangzók. 12. Tüli betűi keverve. 14. Kis Árpád! 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Kopasz. 21. Tetejére. 22. Omladék. 24. Labdarúgás célja. 25. Scriptum. 27. Rádióbemondói hiba. 28. Ismert Verdi-opera. 29. Három határozott névelő. Függőleges: 1. Fővárosunk egyik fele. 2. Vés, karcol, irdal (—’). 3. Orosz három. 4. Udvarias megszólítás férfiaknál. 5. Cápa betűi keverve. 6. Megfejtendő (negyedik négyzetben: G). 10. .. ,-züm. 11. Menyasszony. 13. Egyik érzékszervével felfog. 14. össze-vissza tár! 15. Megfejtendő. 17. Házikó. 19. Lorándka. 21. Ravaszdi. 23. Ismert zempléni bortermelő község. 24. Gyom. 26. Sajtdarab! 27. BA. Megfejtendő: Dél-európai államok (vízszintes 1„ 16., függ. 6, 15.). Múlt heti megfejtés: SVÉDORSZÁG— DÁNIA—ÍRORSZÁG—IZLAND. Könyvjutalom: Kücsön Tibor Fülpösdaróc, Gere Csilla Nyírmeggyes, Szakács Judit Mérkvállaj, Dénes Ágnes Üj- fehértó, Békési János Nyírlövő, D. Nagy Ildikó Porcsalma, Szmolenszki Zoltán Kérsemjén, Orosz Judit és Orosz Sándor Nagydobos, Pál Ildikó Csenger, Rózsa Attila Levelek, Zubály Erzsébet Ajak, Harászi Andrea és Emőke Tiszakanyár, Vasi Vanda Szabolcs, Zámbori Katalin Nyiribrony, Varró Zsolt Nyírjákó. Sóstói pillanatképek
