Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-14 / 163. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 14 Kommentár Nyugat-Beirutban TELEX........................................... ............■»■■■■■■.■ Anglia — Falkland után Tart a tűzszünet, a megegyezés holtponton Pasztába kiáltott szá? Huszonkét hónapja tart Irak és Irán viszálya. Az emberek szerte a világon többnyire értetlenül állnak a tömérdek szenvedést, súlyos veszteségeket és fölbecsülhe- tetlen anyagi károkat okozó viszály láttán. Tragikus és értelmetlen a konfliktus. Szomorú, hogy most mégis a harci cselekmények fokozódásától lehet tartani. Irán ugyanis állítólag nagyszabású csapatösszevonásokat hajt végre az iraki határ mentén, egyes teheráni politikusok pedig olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekből arra lehet következtetni: rövidesen újabb általános támadást indítanak iraki területek ellen. Alighanem pusztába kiáltott szó marad így a BT felhívása, hogy a szembenálló felek kössenek tűzszünetet. Némi reménysugárt jelentett, amikor az iraki csapatokat nemrég visszavonták az eredeti határvonalra. Irán szerint azonban csak akkor érhet véget a háború, ha Irak teljesíti összes feltételét, vagyis ha agresszornak ismeri el magát, a háborús károk fejében 150 milliárd dollár jóvátételt fizet, Szaddam Husszein elnök pedig lemond. Irán ENSZ-képviselője már a múlt héten „abszúrdnak” és beavatkozásnak minősítette a BT vitáját, s előre jelezte: nem fogadják el a testület határozatát. Ezek után nem hatott meglepetésként, hogy az ülésen az érdekeltek közül csak Irak képviseltette magát. Pedig az elvakult szenvedély, a bármily okból táplált fanatizmus rossz tanácsadó. Irán és Irak között nemzetközileg elismert határ húzódik. Ha a szomszédos országok bármelyike ezt a határvonalat helyteleníti, erről kétoldalú tárgyalások kezdődhetnének, s a világszervezet is fölajánlotta, hogy közvetít. Ha hinni lehet az iráni csapatmozdulatoknak, Teherán nem ezt az utat kívánja járni. S ezzel akarva-akaratlan azoknak a malmára hajtja a vizet, akiknek érdekükben áll a térség feszültségének fokozása. Gy. D. Valaha egész nap, kora reggeltől kezdve vidámságtól volt hangos a házuk. Először is Pavel meg Alka készülődése a felvonulásra, az új ruha felpróbálása — az a legkedvesebb: minden ünnepre új holmi! —, aztán tizenegytől kezdve, mikor a felvonulás az ő környékükre érkezett, jöttek a kifagyott nyu- lak (így nevezte el magában Pelageja a vezetőket, akik beugrottak • hozzá leereszteni egy-egy kupicával, hogy felmelegedjenek): Pjotr Ivano- vics, a községi tanács elnöke, a kolhozelnök... Persze, mindegyik suttyomban, óvatosan, nehogy az emberek a szájukra vegyék őket. De a házba már tréfálkozva jöttek be. Egyik úgy óbégatott, akár egy szerzetes, a másik meke- gett, akár a kecske: „Akad-é valaki e házban, aki felmelegítené kifagyott testem-lel- kem?” A vasárnap este életbe lépett tűzszünetet kedd hajnalig tiszteletben tartották Nyugat-Bej rútban a szemben álló felek, de továbbra is holtponton vannak azok a diplomáciai erőfeszítések, amelyek célja megállapodásra jutni a PFSZ-harcosok Libanonból való kivonásának feltételeiről. Közben ismét katonai megoldás lehetőségével fenyegetőzött Sáron izraeli hadügyminiszter. „Ha a jelenlegi (Folytatás az 1. oldalról) Sándor, hazánk bukaresti nagykövete. Román részről Nicolae Constantin külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter, Aneta Spornic, az állami tervbizottság miniszteri rangú államtitkára, Ion Ste- fanescu, a szocialista művelődési és nevelési tanács első elnökhelyettese, Constantin Oancea külügyminiszter-helyettes és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete volt jelen. A két kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső tárgyalások megszakadnának és a palesztinok nem hajlandók kivonulni, Izrael fegyveres erői gondoskodnak arról, hogy megtegyék ezt a lépést”, mondta Sáron az izraeli hadsereg tisztjei előtt. Izrael nem tűzte ki azoknak a tárgyalásoknak a határidejét, amelyek során meg kell állapodni a palesztinok békés kivonásáról, de — mondta Sáron — „az idő fontos tényező, és az idő egyre múlik”. helyzetéről, tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokat érintő legfontosabb kérdésekről és a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. Délután Lázár György üzemlátogatáson vett részt Nicolae Constantin kíséretében. Megtekintette Bukarest egyik legnagyobb gépipari üzemét, az Augusztus 23. Gépgyárat, amely dízelmozdonyokon kívül olajbányászati és vegyipari berendeléseket is gyárt. A rövid gyárlátogatás után a Victoria palotában Lázár György és Constantin Dasca- lescu folytatta tárgyalását. BREZSNYEV TÄVIRATA MITTERRANDHOZ Leonyid Brezsnyev a Francia Köztársaság nemzeti ünnepe alakalmából táviratot intézett F.racois Mitterrand francia köztársasági elnökhöz. „Franciaország nemzeti ünnepén üdvözletemet és legjobb kívánságaimat küldöm önnek, elnök úr és a baráti francia népnek” — hangzik a távirat. ,,Mi a Szovjetunióban a korábbiakhoz hasonlóan készek vagyunk a jó kapcsolatokra Franciaországgal és annak népével.” TÁRGYALÁSOK GENFBEN Kedden Genfben teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon. AMERIKAI—SZOVJET GABON ASZERZODCS John Block amerikai mező- gazdasági miniszter hétfőn felszólította Reagan elnököt, hogy az amerikai farmerek érdekében kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval egy újabb gabonaeladási szerződésről, mert a jelenleg érvényes megállapodás szeptember végén lejár. Block az elnökkel tartott megbeszélése után elmondotta: a megállapodás egyéves meghosszabítá- sát vitatták meg esetleges megoldási lehetőségként. JAPAN ELLENSZEGÜL A japán kormány úgy határozott, hogy nem működik közre a megszigorított szovjetellenes amerikai szankciók érvényesítésében, s erről hivatalosan tájékoztatja az Egyesült Állomokat. Tokiói lapjelentések szerint a külügyminisztérium eleinte kifogásolta ezt a lépést, de a külkereskedelmi és ipari minisztérium erélyes sürgetésére végül is feladta ellenállását. így a tengerentúli rendszabályokat erősen sérelmező üzleti körök álláspontja érvényesült. sen, minden ünnepen végigjárja a környékbeli kereszteket. Pelageja azonban hiába tü- zes'kedett — dühe lepergett az öregasszonyról. A Nagy Manya nemcsak hogy nem menekült el ész nélkül a házból, mint ahogyan mindenki megtette volna a helyében, de még az arcizma se rándult. Leült a kemencepadkára, a fehér csíkos szövetnadrágja felett a szoknyáját térden felül felhúzta, keresztbe tette a lábát, s a tetejébe még rá is gyújtott. Manyának ez a szemtelensége kijózanította Pelageját, különben isten tudja, mi nem történt volna: nála még a rendes emberek sem gyújtottak rá anélkül, hogy meg ne kérdezték volna, akkor hogyan is engedte volna meg egy ilyen jött-mentnék! Csakhogy, gondolta Pelageja, ebnek az asszonynak valami van a tarsolyában, nem üres kézzel jött, ha már egyszer ilyen tüntetőén leült, így hát messziről — tapogatózva — megkérdezte: — Mi van odakinn mostanság? Mi újság a faluban? — Hát van egy s más. Hogy is lenne másképp — mondta békülékenyen Manya. — Marják egymást? — Hogy marják-e? Van, aki marja, de van, aki boldog. — Persze, persze — sóhaja tott Pelageja —, igaz is, igaz. Van, aki boldog. (Folytatjuk) Pelageja egész nap az ablak előtt ült, oldalt, a függöny mögül leskelődve a falu utcájára. Ebben az évben megint nem volt felvonulás. Három évvel ezelőtt egy diáklány belehalt az influenzába (állítólag a felvonuláson átnedvesedett a lába), és azóta nem vonulnak végig a falun a piros zászlókkal. Nézte, nézte Pelageja a víg kedvű embereket meg asz- szonyokat — egész nap egymásnak adták a kilincset. Anyiszjánál —, felsóhajtott, sírt egy sort, és alkonyaikor, lámpát se gyújtva, ágyba feküdt. De még le sem csukta a szemét — lépteket hallott a tornácon, majd csattant az ajtó retesze. Az asszony felült az ágyon. Vajon kinek jutott eszébe ma? A Nagy Manyának. Ördögi szeme felparázslott a sötétben a küszöbön. Pelageja csak levegő után kapkodott, nem talált szavakat: annyira kétségbeej tette a Manya mostani látogatása. Még csak ez hiányzott: előre megfontolt szándékkal! — nem pedig csak úgy véletle- . nül, ilyen sértést kifundálni! Végre összeszedte minden erejét. — Eltévesztetted a házszámot? — kérdezte, nem is a saját, hanem valaki más szavaival, amelyeket még a régi társaság valamelyik tagjától hallotta. Aztán eszébe jutott, hogy Manyát ilyesmivel nem lehet megsérteni, mire csak úgy záporoztak a becsmérlő szavai Manya fejére: — Vagy tán el akarsz dicsekedni a krisztusi adományokkal? Az új holmiddal? Hogy megy manapság az adakozás? A krisztusi adományok — kendőkből, törülközőkből, viseltes gúnyából, kartondarabokból, báránybőrből, sőt, olykor néhány pénzdarabból álltak — egyszóval mindabból, amit a hívők fogadalmukhoz híven a „szentelt” keresztekre aggattak, vagy alájuk raktak. Ezek a „szentelt” keresztek a faluvégeken még a háború alatt kezdtek megjelenni. A lehető legegyszerűbb tákolmányok. A gyalult és földbe ásott kereszt a legnagyobb ritkaság. Leginkább azt csinálják: egy vékony ezüstvagy erdei fenyő törzsét levágják, úgy két-három méternyire a földtől, lekopaszt- ják, mint a tüzelőnek szánt rönköket, aztán belevernek egy keresztfát — egy gallyat, isten tudja, miért a tövébe dobálnak néhány kődarabot — és kész a kereszt, amely valamiféle kereszténység előtti pogány totemre emlékeztet. A helybeli hitetlenek persze, nem maradnak tétlenek — könyörtelenül kivágták a „szentelt” kereszteket. Hát kiirthatja az ember az erdőt? A Nagy Manya már, isten tudja, hány éve, ezekből a keresztekből él. Mint a vadász a területét, rendszereA legutóbbi jelentések szerint törékeny tűzszünet uralkodik a libanoni fővárosban. Képünkön: a harcok kiújutásától tartva számos család igyekszik elhagyni Bejrútot. Meddig tart a győzelmi mámor? „Ha hazatérnek a Port Stanley-i győztesek, nem lesznek vonatok, hogy hazavigyék őket, s a sebesültek nem remélhetnek túl gondos ápolást a kórházi sztrájk miatt” — írta nemrég az Economist. A londoni hetilap jóslata egybevágott azzal a figyelmeztetéssel, hogy Nagy- Britanniában — noha a dél- atlanti háború alaposan átrajzolta a belpolitikai összképet — számos probléma Falkland után is megmaradt. Igaz, Argentína térdre- kényszerítése alapvetően megerősítette a konzervatív kormányt. A közvéleménykutatás, amely Thatcher asz- szonyt még néhány hónapja az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűtlenebb kormányfőjének mutatta, a konfliktus lázában gyökeresen más eredményt jelzett. A britek döntő többsége támogatta a miniszterelnök lépéseit, a katonai intézkedéseket, s most is helyesli a távoli szigetek jövőjéről alkotott hivatalos döntést. A válságban a kormánypolitika iránt tanúsított bizalom persze nem jelent általános konzervatív erősödést, de a hirtelen létrejött nemzeti egyetértés és lelkesedés hullámán a toryk ma még biztos választási győzelmet remélhetnének. Az április elejéig nagyjából fej-fej mellett álló három párt — a konzervatívok, a munkáspárt, illetve a liberálisokkal szövetségben levő szociáldemokraták — egyensúlya megbomlott, s a toryk támogatóinak száma ötven százalék fölé ugrott. A falklandi siker azonban múlandó. A győzelmi mámor után már visszatértek a hétköznapok gondjai. A figyelem ismét a gazdasági problémákra, valamint a szakszer Diadalmas tekintet: Thatcher kormányfő Nőtt hadügyminiszter (balra) győzelmi jelentését hallgatja a georgiai partraszállás után. A harmadik nagy politikai erőt képviselő szociáldemokraták túljutottak a vezetőválasztáson. Képünkön: Roy Jenkins, az SDP új vezére. sor. A munkabeszüntetést felfüggesztették, a vitás kérdéseket döntőbíróság elé viszik, de a helyzet megoldatlanságát jelzi a mozdonyvezetők önálló szakszervezetének újabb sztrájkja. Állandó a sztrájk-fenyegetés némely bányász-szakszervezetek köréből, és fennáll az a veszély — figyelmeztetnek rá politikai megfigyelők —, hogy a konzervatív kormány a szaporodó munkaügyi összecsapásokat a szakszervezetekkel rég tervezett leszámolásra, a sztrájkokat megszorító, büntető rendelkezések érvényesítésére akarja felhasználni. Bonyolult helyzetbe került tehát Thatcher asszony. Argentína fenntartja igényét a vezetek harcára összpontosul. Mindez pedig sok jóval nem kecsegtet. Thatcher asszonynak nehezebb lesz megnyernie a békét, mint a háborút— összegezte a helyzetet a napokban a Times. A legutóbbi fejlemények valóban alátámasztják: múlóban a győzelmi hangulat. Az átmenetileg mindent háttérbe szorító falklandi kérdéskör most maga szorult hátrább. A kórházi alkalmazottak sztrájkja után leállt a vasút és a londoni metró. A forgalom megbénításának oka az volt, hogy az igazgatóság mindössze az inflációs ráta felét hajlandó béremeléssel ellensúlyozni, ráadásul létszámcsökkentést és munkaidő-módosítást tervez. Közvetlen kenyértörésre — épp a nyomasztó munkanélküliség miatt — végtére nem került Kihalt pályaudvarok, üres vágányok... — a londoni Waterloo pályaudvar a vasúti sztrájk idején Falklandokra, a kérdés így nem kerülhet végleg a süllyesztőbe. A dél-atlanti fejlemények megtorpedózták a Gibraltárról tervezett spanyol —brit tárgyalást. „Tatarozni- ok” kellene a kapcsolatokat a latin-amerikai országokkal. Hazai porondon pedig tudnia kell, hogy őt segítik ugyan a Munkáspárt belharcai, de a nemzeti egység csak átmeneti, a sztrá. :ok, a gazdasági gondok hamar eltüntethetik a toryk iránt megnövekedett rokonszenvet. A következő parlamenti választást csak 1984-re tervezik, s a kormányfő mostani, megjavult pozíciója ellenére kérdéses, kitart-e addig Falkland hatása. Sz. G.
