Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

1982. június 9. Kelet-M agyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás Ártalom Levélírónk — ifj. Székely Lajosné — légzőszervi be­tegségben szenved. Munka­helye a Magyar Acéláru­gyár tiszaszalkai gyáregy­sége. 1980. augusztus 1-én került ide, ahol betanított esztergályosként dolgozik. Áthelyezéssel került ide Budapestről. Kezdetben a falfúró üzemben dolgozott, majd 1981. április 10-én a megyei kórház javaslatára áthelyezték a csigafúró üzembe, ahol jelenleg is dolgozik. A fiatalasszony azonban újra csak panaszkodik, egészségi állapota rosszab­bodott, az orvosok is óvják attól, hogy olyan helyen dolgozzék, ahol por, gőz, gáz van a levegőben. „Az üzem orvosa újból munkaalkalmassági vizs­gálatra küldött — hangzik a levél — mivel a gyár ál­tal felajánlott munkakört sem találta megfelelőnek. Mi lett a vége: egy újabb dokument —, betegségemet igazolja, 6 hogy körülmé­nyeimen változtatni kell — amely bekerült az egészség- ügyi dosziéba, s egy aktával több van. Állapotom josz- szabbodásáról pedig újabb papírjaim vannak. Némi re­ményem volt: a személyze­ti osztály vezetője — aki egyébként szb-titkár is —, ígérte, hogy adminisztratív munkakörbe helyeznek. Ez csak ígéret maradt. Én ugyan nem vágyok irodába, de ha más választás nincs, elfogadom. Csakhogy úgy hallottam, az ígért állást mással töltötték be, egy külső személlyel.” A panasz tehát ma is él, hiszen ifj. Székelyné ma­radt a csigafúró üzemben, ahol a gyáregység igazgató­ja szerint a levegő szeny- nyezettsége nem haladja meg a KÖJÁL által előírt értékeket. (A csigafúró­gyártásnál a hűtésre hasz­nált folyadék gőze szennye­ző.) Elszívó berendezéssel védekeznek ellene. Most új­ból felkérték a debreceni KÖJÁL-t, hogy az üzem le­vegőszennyezettségét vizs­gálják meg, s ennek alap­ján fognak a továbbiakban intézkedni. Vannak ellentmondások, ugyanis a gyár igazgatója szerint panaszosunknak több alkalommal ajánlottak más fizikai munkakört, amit nem fogadott el. „Mindenképpen irodában akar dolgozni” — hangzik a válasz. Az ellentmondás mellett valami kölcsönös bizalmat­lanságot is lehet az ügy kapcsán feltételezni. A gyárban nem hiszik el, hogy Székelyné betegsége össze­függésben van a munkájá­val. A fiatalasszony pedig nem bízik abban, hogy gondját jóindulattal meg­oldják. Hiszen másfél év telt el, hogy betegsége fel­ütötte a fejét. A gyáregységben igyekez­nek megfelelő munkakö­rülményeket teremteni, vé­dőberendezéseket alkalmaz­nak. Ennek ellenére úgy tűnik — hiszen az emberek nem egyformák —, hogy előfordulhatnak munkakö­ri ártalmak, megbetegedé­sek. Tehát itt sem lehet le­mondani a munkahelyi re­habilitációról. Ifj. Székely­né panasza orvoslásának is ebben rejlik a titka. Soltész Ágnes ZAJOS ÜGYEK A LAKÓTELEPEN Egyébként csendes, nyu­godt környezetben épültek Nyíregyházán az úgynevezett malomkerti lakások a lakás- szövetkezet szervezésében. Igazán hangulatosak, jól is éreznénk magunkat, ha pél­dául a közelünkben, a Szántó Kovács János utcában az Ibrányi Építőipari Szövetke­zet betonkeverő gépei estétől hajnalig nem csapnának ék­telen zajt. De nem elég a gép dübörgése, az ehhez társuló autóforgalom zaja úgyszin­tén megkeseríti mintegy hat­van ember életét, éjszakai nyugalmát. Nappal a legrit­kábban dolgozik a gép, s az is érthetetlen a számunkra, hogy másfél kilométerre fo­lyó építkezéshez miért innen szállítják a betont, a fuvar- költség nem számít? A gaz­dasági dolgoktól eltekintve mi nyugalmat szeretnénk. S erre még 1980-ban ígéretet kaptunk, hogy elköltöztetik innen a keverőüzemet. Saj­nos ez csak ígéret maradt, de vajon meddig? A Szántó Kovács János utcai lakosok MEGINT A REPÜLŐK...! Május valamelyik napján a repülőkkel kapcsolatban megjelent egy cikkecske, melyben ígéret hangzott el, hogy 22 óra után a gépek nem fognak repülni Nyíregy­háza fölött. Itt a kánikula és egyre több ablak marad nyit­va éjszakára, s bizony az éj­szakai csendben a repülő zú­gása erősebben hallatszik! Így történt ez június 2-án es­te 22—23 óra között is, ami­kor nem is egy gyakorló gép járta a légteret. Mindez akkor történt, amikor a tele­vízióban folyt a Fórum, melyben a környezetvéde­lemről és a zajról beszélget­tek! E fórumon hangzott el: a környezetvédelemben nem­csak az itt ülő és válaszokat adó vezetők, hanem a képer­nyő előtt ülő emberek közö­sen dönthetik el azt, hogy sokkal kevesebbet szemetel­jünk és zajongjunk! Hogy ez mikor ér el az emberek tuda­táig — sajnos — ki tudja! Ügy éreztem, ahogy néztem a televíziót, — közben a repülő zúgása is behallatszott —, mintha direkt csinálnák a repülősök. Persze ők nem a tévét nézték! De hogy ki le­hetne iktatni legalább a 22 óra utáni repülést, ehhez az illetékes egyének tudatára volna szükség. Tisztelettel: Keresztény Sándor, Nyíregyháza, Északi krt. 24. fsz. 2. NÉVTELEN UTCA Sóstóhegyen vásároltunk építési telket. Családi há­zunk elkészült, 1982 január­jában a lakhatási engedélyt is megkaptuk. Sajnos ut­cánknak még ma sincs neve. Nem tudjuk, hogy hova je­lentkezhetünk be, így köz­igazgatásilag — mindenféle ügyintézés tekintetében — még a régi lakóhelyünkhöz tartozunk, tehát vidékiek va­gyunk. Sajnos, ez olykor sok utánajárást, fölösleges idő­töltést okoz, és nem beszélve a postai kézbesítés nehézsé­geiről. Szeretnénk, ha a vá­rosi tanács mielőbb intézked­ne, hogy ez aZ új házsor itt Sóstóhegyen ne rejtőzzön a névtelenség jegyében. Rácz Ottó Sóstóhegy, „Névtelen utca” 9. sz. MANŐVEREZÉS Június 6-án, vasárnap iga­zi kánikula volt, aki tehette, a strandot választottá. így aztán tömve voltak a buszok és különösen a hazajövetel volt Sóstógyógyfürdőről vi­szontagságos. A fél hét—hét óra közötti autóbuszokra a „leleményesebbek” a város­ból érkező járatokra a Krú- dy-szállónál lévő megállóban felszálltak, így a strand előtti megállóban várakozók már nem fértek fel. Bár az autó­busz vezetője közölte, hogy addig nem fordul meg, míg az utasok el nem hagyják a járművet, felszólítása hiába­való volt, néhányan leszáll­tak, mások maradtak, s a rossz példa ragadós volt. Vé­gül is csak elindult az autó­busz, amely már csak a Töl­gyes csárda előtt állt meg legközelebb. Ezúttal az uta­sok fegyelmezetlensége el­gondolkodtató, de a gépkocsi- vezetőnek is erélyesebbnek, következetesebbnek kellett volna lennie. Ez tanulság le­het a jövőre nézve is. S. K.-né jósavárosi lakos FIGYELMES FIATALOK Délutánonként hat moto­ros fiú találkozott házunk előtt. Itt tréningeztek, zúgat- ták motorjukat, s e zaj vég­telenül idegesítette a házban lakó betegeket, idős embere­ket. Egyik alkalommal meg­kértem a fiatalokat, legyenek tekintettel a lakókra, s el­mondtam, hogy mennyire za­varják a fáradt, türelmetle­nebb, beteg lakótársaimat. Nem szóltak ők semmit, de azóta látom, ha találkoznak is az épületünk előtt, nem in­dítják be motorjaikat, inkább továbbtolják, figyelemmel vannak ránk. Köszönöm ez­úton is, hogy hallgattak sza­vamra és megértették. Az Etelköz 14—20. számú ház egyik lakója A MIENK IS Annak idején sok társa­dalmi munkával készült, szé­pült Nyíregyházán a Robin- son-park, amely mindannyi­unké, de elsősorban a gyere­keké. Sajnos, ha az ott lévő felszerelések, ötletes szabad­téri játékok állapotát néz­zük, szégyenkezhetünk. Mert a betonból készült asztalla­pokat aligha gyerekek tör­delték le, tették tönkre. Egy ilyen mértékű erőszakos ron­gálás felnőtt tettesekre vall. Jó lenne pedig megbecsülni, amink van, s ezt a parkot kü­lönösen, mert sokaknak a szívükhöz nőtt, részben mun­kájuk révén, másrészt pedig, mert gyermekeik önfeledt já­tékának színtere. Talán még nem késő összefogni és hely­rehozni, korrigálni a hibákat. J. H. nyíregyházi lakos ILLENE TUDNI A napokban nyílt meg a nyíregyházi Benczúr-terem- ben Udvary Pál festőművész kiállítása. A kiállítást meg­nyitó személynek újabb fel­adatai miatt a 17 óra 20 perc­kor induló gyorsvonattal Bu­dapestre kellett utaznia, ugyanakkor a megnyitó 17 órakor kezdődött. Ezt az idő­zavart csak taxi segítségével lehetett áthidalni. Azonnal hívtuk is a 10-555-ös számot, ahol egy udvarias férfihang készséggel megígérte, hogy 17.10-kor a Benczúr-terem előtt lesz egy taxi. Mi hiába vártuk, így 17.15-kor a ven­déget egy magánkocsival ki­vittük az állomásra. A taxi 17 óra 18 perckor érkezett meg, a Lenin tér 9. szám alól jött, mert ő is, de a központ is úgy tudta, hogy a kiállító- terem ott van. Általában a taxivezetők arról ismertek, hogy jól tájékozottak, ebben az esetben ezt megcáfolták. Hiszen a Benczúr-terem im­már 12 éve a Dózsa György utca 3—5. szám alatt van. Petráskó Zoltán, a bemutatóterem vezetőt" Szerkesztői üzenetek Polonkai László tiszada- dai, Gves Jánosné cégény- dányádi olvasóinknak le­vélben válaszoltunk. Csorba Ferenc ópályi, Kertesi Istvánná nagyha­lászi, Ignéczi Józsefné ke- mecsei, Balázs Miklósné csengersimai, Novak La-, josné nyíregyházi, özv. Papp Józsefné ilki, Király Jánosné nagykállói, Kosa Ferenc kisvarsányi, Sztá- roszta Józsefné szatmár- csekei, Ormay László nyír­egyházi, Pokol Gézáné zá­honyi és Peszler Istvánná kisvárdai lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. özv. Dicső Lászlóné új- kenézi, Vincze Istvánná aranyosapáti, özv. Baksi Jánosné tiszaeszlári, Nagy Károlyné tiszarádi olvasó­ink kedves köszönő sorai­kat megkaptuk. Örülünk, hogy segíthettünk. Kiss Károlyné csengeri lakost a társadalombizto­sítási igazgatóság többek közt arról is tájékoztatta, hogy rokkantsági nyugdíj­ra az jogosult, aki munka- képességét 67%-ban el­vesztette és ebben az álla­potában egy évig javulás nem várható, a szükséges szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dol­gozik. Papp lstvánné nyírjákói levélírónk ügyében a bak- talórántházi termelőszö­vetkezet közölte, hogy ke­resőképtelenség címén a termelőszövetkezetnek az a tagja részesíthető jöve­delempótló készpénzsegé­lyezésben — a 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet ér­telmében — aki az orvos által igazolt betegsége mi­att munkáját nem tudja ellátni és legalább az évi 1000 munkaórát teljesítet­te. Munkában töltött idő­ként veszik számításba' többek közt a betegségi segély és fizetett szabad­ság idejét is. • Fekete János nagyhalá­szi lakost 75 százalékos táppénz illeti meg. A rek­lamált különbözetet az Ib­rányi Építő- és Szakipari Szövetkezet a május havi végelszámolás során kifi­zeti. Az illetékes válaszol A VESZÉLYT ELKERÜLIK „Veszélyes játék” címmel a május 12-i Fórum rovatban szóvá tették, hogy a Vécsey út 19. sz. alatt lévő víztároló fedlapjai nincsének bizton­ságosan lezárva, s ez baleset- veszélyes. Cikk megjelenését követően intézkedtünk, a fedlapok biztonságos lezárása iránt. A területre való beju­tást a kapu lezárásával meg­akadályoztuk. Közüljük, hogy a területre a továbbiakban is szükségünk van, ugyanis a MÁV-bölcsődéhez szeretnénk hozzácsatolni. Az agregátor- házat pénzügyi lehetőségek megteremtésével a bölcsőde részére szeretnénk hasznosí­tani. MÁV Igazgatóság Budapest A FA VÉDELMÉBEN „Faritkaság” címmel a má­jus 19-i Fórum rovatban F. I. nyíregyházi lakos észrevéte­lére közöljük, hogy a Petőfi kertben lévő páfrányfenyő védelmében intézkedtünk. Felkértük az illetékes válla- tot, hogy a letört ágat szak­szerűen távolítsák el, majd a szükséges utókezeléseket hajt­sák végre. Megjegyezzük, hogy Nyíregyházán ebből a fafajtából több darab létezik: Ezek a tanárképző főiskola botanikus kertjében, és an­nak környékén, a közterüle­ten találhatók. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki és fenntartási iroda A kereskedelmi dolgozók munkarendjéről D. László gávavencsellői olvasónk 1951—1954-ig tény­leges katonai szolgálatot teljesített. Bevonulása előtt, illet­ve leszerelése után 1960. április 12-ig munkaviszonnyal nem rendelkezett. Arra kér választ, hogy a tényleges kato­nai időt munkaviszonyban töltött időként köteles-e a munkáltató figyelembe venni? A tényleges katonai szolgá­lat idejét munkaviszonyban töltött időként kell figyelem­be venni. [17/1979. (XII. 1.) MŰM sz. rendelet 13. §]. Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő, akkor minden mun­kaviszonyban töltött időt egybe kell számítani, az egyes munkaviszonyok megszűnésének módjától és a közöttük lévő időkiesések tartalmától függetlenül. A 25 éves munka- viszonnyal rendelkező dolgozó részére jubileumi jutalom jár. A jubileumi jutalom a dolgozónak ugyanolyan járan­dósága mint a munkabére, azt a munkáltató kérés nélkül köteles kifizetni. A munkaviszopyban töltött időt viszont a dolgozónak kell bizonyítani. Farkas Sándor nyíregyházi olvasónk az egyik válla­latnál éjjeliőrként dolgozik. A munkarend szerint minden második nap 15 órát van szolgálatban. Legutóbb szabad­ságot kért és kapott, amikor két nap helyett három nap szabadságot írtak ki részére. Olvasónk arra kért választ, hogy a munkáltató eljárása mennyiben felel meg az elő­írásoknak? Az ötnapos munkahét bevezetésével megváltozott a szabadság számítása és mértéke. A szabadságszámításnál a szabad szombatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az öt­naposnál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak eseté­ben a heti egynél több szabadnapot szabadságként kell el­számolni. Ez az eljárás vonatkozik olvasónkra is, tehát a munkáltató helyesen járt el. Opre Miklósné piricsei lakos a helybeli egyszemélyes presszó vezetője. Az ötnapos munkahét bevezetésének el­lenére heti hat napon át több mint ötven órát dolgozik. A heti egy szabadnapját a szabadságával együtt veheti igénybe. Az új munkarend számára azért nem érthető, mert a heti munkaidő csökkenésének ellenére a munka­ideje megnövekedett. A kereskedelmi dolgozóknál az ötnapos munkahét be­vezetésével a munkaközi szünetet a munkaidőn belül igénybe venni nem lehet. A napi törvényes munkaidőt munkával kell tölteni. A heti negyvenkét órás munkaidőt öt nap alatt kell teljesíteni, ezzel a napi munkaidő a ko­rábbi 7.30 óráról 8.30 órára növekedett. A lakosság áru­ellátása érdekében a kereskedelmi egységeknek szombaton is üzemelni kell. Az egyszemélyes egységek dolgozói ezért a heti egy többlet szabadnapjukat az évi szabadságukkal összevontan vehetik igénybe. Az évi ötvenkét többlet sza­badnapot tehát hetenként kell ledolgozni, ez heti nyolc és fél óra többlet munkaidőt jelent. Ennek megfelelően olva­sónk (munkarendje) munkaideje ötven és fél óra, mert a heti negyvenkét órához az egy szabadnap ledolgozása mi­att nyolc és fél órát hozzá kell adni. Ennek megfelelően olvasónk levelében közölt munkarend csak annyiban kifo­gásolható, hogy az havonta egy heti pihenőnapot nem va­sárnap biztosít. Orosz Sándorné nagydobosi levélírónk azzal a kéréssel mellékelte leveléhez a februári bérjegyzékét, hogy ellen­őrizzük. Ezen túlmenően azt szeretné tudni, hogy a mun­kabér hány százalékát lehet levonni, illetve az 1981. szep­temberi ebédtérítést követelheti-e a munkáltató, mert vé­leménye szerint már egyszer kifizette. A bérjegyzékéből megállapítható, hogy február hóra 497,— Ft munkabért, 1198,— Ft táppénzt és 290,— Ft bér­pótlékot számfejtettek részére. Az illetményhivatalban ve­zetett karton szerint a táppénzes állományba vételről a je­lentés későn érkezett, ezért 1981. december 28.—1982. janu­ár 8.-áig, illetve 1982. január 21—30,-áig táppénzes állo­mányban volt, de erre az időre táppénz helyett munkabért kapott. Ezért a február havi munkabéréből a túlfizetést levonták, illetve a jelzett időre a táppénzt most folyósítot­ták. A táppénz alapja a számfejtést megelőző év átlagke­resete, ami napi 59,64 forintnak felel meg. A munkabér­túlfizetést vagy előleget az illetményből korlátlanul le le­het vonni. Az esetleges ki nem fizetett ebéd árát három évig követelheti a munkáltató. A kétszeres kifizetés peres eljáíásban bizonyítékok alapján tisztázható. Nagy Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents