Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-09 / 133. szám
4 KelelMagyarország 1982. június 9. Megkezdődött a KGST XXXVI. ülésszaka csolataik rendjét és elveit előirányoznák, hogy a KGST tagjai segítségével nyújtanak ezen országok számára nemzetgazdaságuk fejlesztéséhez, és intézkedéseket irányoznának elő a KGST közösségekben való részvételük fokozatos bővítésére. Elvtársak! Nagy és bonyolult feladatok állnak a szocialista gazdaság előtt. Végrehajtásukat előmozdítják majd azok a döntések, amelyeket a jelenlegi ülésszak elfogad. A közösség országai egységének és összeforrottságának erősítése, a szocialista integráció fejlesztése további sikerekhez vezető biztos utat nyit meg a népeink javát, a világbékét és a világméretű haladást szolgáló gazdasági építőmunkában — mondotta befejezésül Nyikolaj Tyiho- nov. Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról) » Tanácskozásunk napirendjének jellemző sajátossága, hogy a kommunista és munkáspártjaink útmutatásait követve, tudatosan azokra a fejlesztési feladatokra, azokra a tudományos és szervezési kérdésekre, azoknak a tennivalóknak a kijelölésére koncentrál, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a gazdasági hatékonyság és az Intenzív fejlődés követelményeinek kielégítésében, s amelyek tagállamaink számára együttesen és külön- külön is biztonságosabbá teszik a jövő tervezését. Nyomós okok szólnak mellette, sőt létérdekünk, hogy gazdasági együttműködésünk elmélyítésének és a tapasztalatok hasznosításának folyamatát gyorsabbá tegyük, mert csak együtt, és csak ha magasabb színvonalra emeljük közös munkánkat, leszünk képések megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyeket fejlődésünk belső szükségletei és a mai világgazdasági helyzet állítanak elénk. Ez az, ami különleges aktualitást ad a most tárgyalt kérdéseknek is. Kedves elvtársak! Kedves vendégeink! Amikor ismételten szívből köszöntőm Önöket, egyben azt kívánom, érezzék magukat jól hazánkban, a Magyar Népköztársaságban. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVI. ülésszakát megnyitom. A nap folyamán felszólalt Lázár György és a következőket mondotta: — Figyelmet érdemlő eredménynek könyvelhetjük el, hogy országaink gazdasága a nehezebbé vált külső és belső feltételek között is összességében és alapjában véve az előirányzott terveknek megfelelően fejlődött, megtartottá, sőt növelte a világ- gazdaságban elfoglalt részarányát. Ez is arról tanúskodik, hogy a tőkés államok egyes diszkriminatív intézkedései és az Egyesült Államoknak az a szövetségeseire gyakorolt nyomása, hogy a Lengyel Népköztársaság államtanácsának a népi állam védelmére hozott múlt évi decemberi szuverén döntéseit ürügyül felhasználva gazdasági és pénzügyi bojkottot léptessenek életbe országainkkal szemben — gondjainkat növelték ugyan, de — nem érték el, nem is érhették el céljukat. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének normális menetét károsító lépések előrehaladásunkat nem állíthatják meg, mert közösségünk hatalmas potenciállal rendelkezik, s mint korábban mindig, most is számíthatunk egymás és mindenekelőtt a Szovjetunió internacionalista segítőkészségére, erőt meríthetünk a KGST keretében folytatott két- és sokoldalú együttműködésből. Megújulási képességünkről, társadalmi rendszerünk fölényéről tanúskodó, sokatmondó tény, hogy a mai, feszültségekkel és gazdasági válságokkal terhes világban úgyszólván csak a szocialista országok képesek fenntartani a teljes foglalkoztatást, biztosítani a tudomány, a kultúra, az egészségügy, s általában az életkörülmények fejlesztéséhez szükséges feltételeket. Ezért van az, hogy a szocializmust, kommunizmust építő közösségünk, s annak legfőbb gazdasági intézménye továbbra is vonzó példát jelent a társadalmi felemelkedésért küzdő népeknek. Amikor mérleget készítünk — folytatta Lázár György —, megelégedéssel mondhatjuk, nagy munkát végeztünk. De egyetértve a már elhangzott megjegyzésekkel, magam is úgy vélem, az utóbbi évek fejleményei, s a mai helyzet fontos tanulságokkal szolgálnak számunkra. Megerősítik annak a felismerésnek a helyességét, hogy még szorosabbra kell zárni Sorainkat, hogy a gazdasági integráció elmélyítésével meg kell gyorsítanunk az intenzív fejlődési szakaszra való áttérést, s az ehhez szükséges — tudományos-műszaki, közgazda- sági, szervezeti — feltételek komplex rendszerének kiépítését. Ez az egyedül járható útja annak, csak így érhetjük el, hogy szellemi és anyagi erőinket hatékonyabban kihasználva olyan színvonalra emeljük gazdaságaink teljesítőképességét, amivel a jelenleginél hatásosabban tudjuk semlegesíteni a tőkés gazdasági válság és a konjunkturális ingadozások számunkra hátrányos következményeit. Ezt követően a magyar népgazdaság fejlesztésének feladatairól szólt. Gyakorlati munkánk alapja — mondotta — pártunk XII. kongresszusának határozata. Erre az ötéves tervidőszakra szerény növekedést irányoztunk elő. Fő feladatul azt tűztük ki, hogy helyreállítsuk a világ- gazdaság számunkra hátrányos változásai következtében megbomlott? külgazdasági egyensúlyt, s e közben megőrizzük elért vívmányainkat. Adottságaink miatt a külkereskedelmi forgalomban bekövetkezett árveszteség akkora — cserearányaink mintegy 20 százalékkal romlottak —, hogy a behozatal és a kivitel egyensúlyba hozása és fizetési kötelezettségeink teljesítése — aminek a jövőben is maradéktalanul eleget kívánunk tenni — hatékonyabb termelés mellett is csak úgy lehetséges, ha a nemzeti jövedelem belföldi felhasználását mérsékeljük. Mivel az egyensúly helyreállítása mellett a másik fő célunk az elért „életszínvonal megőrzése, a felhasználás mérséklésére nem maradt más megoldás, mint az, hogy csökkentsük a felhalmozási hányadot és szigorú takarékos- sági intézkedésekkel mérsékeljük a költségvetés igazgatási kiadásait. A növekedési ütem jelentős mérséklése és a nemzeti jövedelem felhasználásának radikális átrendezése ezekben az években elkerülhetetlen és szükségszerű. A végső megoldást azonban nem ebben, hanem az intenzív fejlődésre való áttérés meggyorsításában, a termelés korszerűsítésében, jövedelmezőségének és exportképességének megjavításában, ezzel együtt a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk — elsősorban a szocialista országokkal folytatott együttműködésünk — elmélyítésében látjuk. A gazdaság intenzifi- kálásának folyamatát elindítottuk, tudjuk azonban, hogy az út, amit végig kell járnunk, hosszú és nehéz, de népünknek pártunk politikájába vetett bizalma, szocialista gazdaságunk szilárd alapja biztosítékot jelentenek a ma és a jövő nehezebb feladatainak megoldásához is. Az intenzív fejlődés természetéből és az átalakult világgazdasági környezetből fakadó követelmények — állapította meg a kormány elnöke — minőségileg különböznek mindattól, aminek a megelőző időszakban kellett megfelelnünk. Ezért határoztuk el iparunk és mezőgazdaságunk termelési szerkezetének adottságainkkal összhangban álló korszerűsítését, ezért kezdtünk hozzá olyan újabb programok megvalósításához, mint a mikroelektronika fejlesztése, az energia- gazdálkodás racionalizálása, a fehérje takarmánybázis ki- szélesítése, a másodnyersanyagok hasznosítása, s jelenleg készítjük elő az anyagtakarékosság fokozásának komplex programját. Ugyancsak a már említett okok miatt folytatjuk a tervezési módszerek, a központi és a vállalati irányítás eszközei, az árrendszer, az érdekeltségi viszonyok, a szervezeti rendszer, a munkakultúra olyan továbbfejlesztését, amivel jobb feltételeket teremthetünk az új, a korábbinál nagyobb követelmények kielégítéséhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az irány, amit követünk, jó. Erről fontos tények tanúskodnak. 1981-ben növekedett a termelés, megőriztük az elért életszínvonalat, javítottuk a külgazdasági egyensúlyt, ötéves tervünk jóváhagyása óta azonban a világgazdaságban — a kereskedelmi és a pénzügyi szférában egyaránt — további romlás következett be. Gondjainkat növeli, hogy más, gyakran a saját munkánk fogyatékosságaiból származó okok miatt is voltak forráskiesések. Mivel a fő célt, vagyis az egyensúly helyreállítását és az életszínvonal egyidejű megőrzését nem adhatjuk fel, az évi tervünkben tovább kellett mérsékelnünk a növekedés ütemét, s ezzel együtt a nemzeti jövedelemnek a beruházásokra és a készletekre fordítható részét. Tovább fokoztuk a vállalatok iránt támasztott követelményeket, újabb lépéseket tettünk a jobb munkával feltárható tartalékok mozgósítására. Beszédét a következőkkel folytatta: Aligha lehet kétséges, hogy a KGST-tagállamok iparának, sőt szélesebb értelemben számos más ágazatának hatékonyságát nagyban befolyásolja az elektronikai ipar, a robottechnika fejlesztése, a mikroprocesszorok gyártása és alkalmazása. Az ülésszak alkalmával aláírásra kerülő sokoldalú általános egyezmények megfelelő kereteket biztosítanak ahhoz, hogy országaink e rendkívül fontos ágazatokban a kutatási, fejlesztést feladatok megoldása, a termelési tapasztalatok kölcsönös átadása és hasznosítása terén eredményesen működjenek együtt. Hasonlóképpen megelégedéssel szólhatok arról, hogy a jövő szempontjából ugyancsak meghatározó jelentőségű atomenergetikai gépgyártásban már kialakult, illetve kialakuló munka- megosztás, iparágaink egész sorában új ösztönzést és lendületet ad a különleges igényeket kielégítő technikai színvonal elérésére. Az első olyan atomerőmű, amelynek megvalósításában több ország tervszerű együttműködésére van szükség, éppen hazánkban épül, ezért mi különösen érdekeltek vagyunk a kormányközi megállapodások fegyelmezett végrehajtásában. Az 1986—1990. évi terv- koordináció programjáról szólva a Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: egyetértve Tyihonov elvtárs felszólalásával, a magunk részéről is nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a két- és sokoldalú együttműködésben a gazdasági hatékonyság növelésével és a termelés in- tenzifikálásával összefüggő feladatok kerüljenek előtérbe. Örömmel nyugtázom — mondotta —, hogy a terv- koordináció programja számol e követelményekkel. Nevezetesen azzal, hogy a nép- gazdasági tervezés és koordináció eszközeivel is több biztosítékot teremtsünk a műszaki-tudományos eredmények gyorsabb bevezetése, az energia- és anyagmegtakarító technológiák fejlesztése, a gyártásszakosítás és a kooperáció elmélyítése számára. Ez utóbbi annál fontosabb, mert a feldolgozó iparágakban, de főleg a gépiparban és a vegyiparban jellemző, hogy — az ajánlások és a jól felfogott gazdasági érdekek ellenére — még mindig t$nm lehetünk párhuzamos fejlesztésnek, erős az ún. végtermékszemlélet, ami az ésszerű szakosítást és a részegység-kooperációt egyaránt hátráltatja. Ezen mindenképpen változtatni kell. A továbbiakban Lázár György röviden utalt az együttműködés feltételrendszerének javításával kapcsolatos teendőkre. Végezetül szeretném biztosítani önöket, hogy ami minket illeti pártunk határozatainak, népünk akaratának és legsajátabb nemzeti érdekeinknek megfelelően — a jövőben is mindent megteszünk, hogy aktív részvételünkkel hozzájáruljunk a szocialista gazdasági integráció teljesebb kibontakoztatásához, közös ügyünk szolgálatához — fejezte be felszólalását Lázár György. Az első tanácskozási napon felszólaltak a tagországok küldöttségeinek vezetői, utánuk a megfigyelőként jelen levő delegációk vezetői kaptak szót. Ezzel zárult a KGST XXXVI. ülésszakának első napja. A megnyitó után elfogadták a tanácsülés munkarendjét és ügyrendjét, majd megkezdték a napirenden szereplő kérdések megvitatását. — Marjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST-képviselője, a V. B. soros elnöke előterjesztette a végrehajtó bizottság beszámolóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységéről a tanács XXXV. és XXXVI. ülésszaka között; — Az atomerőművi berendezések 1981— 1990. évi sokoldalú nemzetközi gyártásszakosításáról és kooperációjáról, valamint kölcsönös szállításáról szóló egyezmény megvalósításának menete című napirend előadója Alek- szej Antonov, a szovjet kormány miniszterelnök-helyettese; — A KGST-tagállamok 1986—1990. évi népgazdasági tervkoordinációjának program- tervezete, valamint tájékoztató az 1981—1985. évi tervkoordináció keretében egyeztetett együttműködési intézkedések teljesítésének menetéről és az együttműködés bővítésének további lehetőségeiről címűé pedig Nyikolaj Bajbakov szovjet miniszterelnök-helyettes. — A mikroprocesszoros technika fejlesztésében és széles körű népgazdasági alkalmazásában való együttműködés 1982—1990. évi programjának tervezetét Gurij Marcsuk, a szovjet kormány elnökhelyettese ismertette. — A tanács XXXVII. ülésszakának időpontjára és előzetes napirendjére Nyikolaj Faggyejev tett javaslatot. Marjai József a végrehajtó bizottság beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítésben rámutatott, hogy a KGST- tagállamok a nehezebbé és bonyolultabbá vált külső és belső feltételek közepette alapjában véve teljesítették az ötéves terv első esztendejének feladatait. Alekszej Antonov szóbeli kiegészítésének leglényegesebb megállapítása, hogy az atomerőművi berendezések 1981—1990. évi sokoldalú nemzetközi gyártásszakosításáról és kölcsönös szállításáról 1979-ben aláírt sokoldalú egyezmény alapvetően megvalósul. A KGST-orszá- gokban eddig szovjet műszaki segítséggel 4470 megawatt atomerőművi teljesítményt helyeztek üzembe. Nyikolaj Bajbakov az 1986 —1990. évi tervkoordinációs program fő sajátosságaként említette — szóbeli kiegészítésében —, hogy az kiterjed országaink gazdaságpolitikája egészének egyeztetésére. Gurij Marcsuk szóbeli kiegészítésében emlékeztetett a KGST XXXV. ülésszakán hozott határozatra, amely a mikroprocesszor-technika fejlesztésére és széles körű nép- gazdasági alkalmazására sokoldalú együttműködési program kidolgozását irányozta elő. Nyikolaj Tyihonov beszéde A napirendi pontok előadóinak szóbeli kiegészítése után a küldöttségek vezetői szólaltak fel. Elsőként Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra. Tisztelt elvtársak! A jelenlegi ülésszakon olyan kérdések kerülnek megvitatásra, amelyek nagy jelentőségűek országaink szempontjából, éspedig: a következő ötéves időszakra vonatkozó népgazdasági tervek koordinálásának rendje, együttműködésünk megszervezése néhány műszakilag gyorsan fejlődő ágazatban, s a KGST-szervek feladatai az elkövetkező időszakra, figyelembe véve az elmúlt év eredményeit. Amint a KGST Végrehajtó Bizottságának beszámolója rámutat, a testvéri országok a gazdasági fejlődés feltételeinek bonyolultabbá válása ellenére, a szocialista gazdaság előnyeire támaszkodva és kiaknázva a kölcsönös együttműködés nyújtotta lehetőségeket, alapjában véve teljesítették az ötéves terv első évének előirányzatait. Egyetértünk az egyes országokban végbement gazdasági fejlődés és a kölcsönös együttműködés eredményeinek azzal az értékelésével, amely a végrehajtó bizottság beszámolójában szerepel. Ez az értékelés tükrözi a Szovjetunió gazdaságának helyzetét is. Egészében véve elégedettek vagyunk az ötéves terv első évének eredményeivel, bár a szovjet gazdaság számára az elmúlt esztendő korántsem volt egyszerű. Természetesen a közösséghez tartozó országok szorosabb gazdasági összefogásának szükséglete nemcsak külső okokra vezethető vissza. Elsősorban annak szükségességéből fakad, hogy meg kell gyorsítani a népgazdaság áttérését az intenzív fejlődés útjára. Ehhez alaposan át kell alakítani a társadalmi termelés szerkezetét, élenjáró tudományos-műszaki alapon, tekintetbe véve, hogy országaink gazdaságai hogyan tudják egymást kiegészíteni. Közösen kell kidolgozni stratégiai döntéseket, megválasztani a termelésszakosítás hatékony irányait, ésszerűen összefogni a tudományosműszaki potenciált. A közösség gazdasági mechanizmusát, is tovább kell tökéletesíteni. Különleges jelentőséget tulajdonítunk a sokoldalú terv- koordinációnak. Ennek meg kell határoznia az együttműködés fő irányait a következő tervidőszakra és elő kell segítenie az egész közösségünk számára közös feladatok megoldását. A koordinálást úgy kell elvégezni, hogy az közvetlenül hasson a termelési, a népgazdaság műszaki fejlesztésére, országaink fűtőanyag-, nyersanyag-, élelmiszer-ellátására, az erőforrás-takarékos technika kialakítására, az energiaigényes termelési ágak ésszerű területi elhelyezésére. Ezeken a területeken hosszú távú együttműködési célprogramjaink vannak. Az adott körülmények között elsőrendű fontosságú, hogy koncentráljuk az erőket a tudományos-műszaki haladás fő irányaira, hogy erősítsük az energia-, anyag- és munkaerő-takarékos technológiák tudományos-műszaki alapjait, és hogy az automatizálásban és gépesítésben széles körben alkalmazzuk az elektronika legújabb vívmányait. Sok KGST-ország hatékony intézkedéseket foganatosít a fűtőanyag-, a nyersanyag- és az energiatakarékosság érdekében. Ismeretes, hogy az NDK-nak és Magyarországnak sikerült növelni termelését az utóbbi években az energiafelhasználás csökkentése mellett. Számottevő műszaki eredmények születtek ezen a területen más országokban, így a Szovjetunióban is. A felhalmozott tapasztalatok azonban még nem váltak közkinccsé. A KGST anyagi-műszaki együttműködési bizottságának, az ágazati bizottságoknak komolyan kell foglalkozniuk az egyes országok legjobb tapasztalatainak tanulmányozásával, az azok fel- használását célzó gyakorlati javaslatok kidolgozásával, ■ Energia- és nyersanyag-takarékoskodásra egyelőre főként olyan tartalékokat használnak fel, mint a fogyasztási normák megszigorítása vagy a pazarlás elleni harc. Távlatilag azonban a fő feladat — amint ezt mindany- nyian megértjük — energia- takarékos gépek és berendezések létrehozása és széles körű alkalmazása, ezek szakosított gyártásának megszervezése. A szovjet fél támogatja azt a javaslatot, hogy a KGST soron következő ülésszakán vizsgáljuk meg a fűtőanyagok, az energia és a nyersanyagok ésszerű felhasználásának kérdéseit. Közösségünkben a villamos- energia-termelés növelésének távlatai összekapcsolódnak az atomenergetika fejlődésével. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a KGST-országokban atomerőművek épüljenek a berendezések gyártásszakosításában és kölcsönös szállításában való egvüttműködés alania". A KGST-országok közötti tervkoordináció során meg kellene állapodni abban, hogy együttműködünk nagyobb objektumok építésében a fejlődő országokban, eme objektumok gépi felszerelésében, s a kollektív műszaki segélynyújtásban. Ez lehetővé tenné azoknak az eszközöknek hatékony felhasználását, amelyeket a közösség országai a fejlődő országok rendelkezésére bocsátanak. A felszabadult államok függetlenségének megszilárdítását szolgáló gyakorlati lépéseink elsőrendű jelentőségűek most, amikor az Egyesült Államok és szövetségeseik fokozzák gazdasági terjeszkedésüket a fejlődő országokban. Ügy véljük, különös figyelmet kell szentelni a sokoldalú együttműködés elmélyítésének olyan országokkal, amelyek a szocialista fejlődés útját választották, elő kell mozdítanunk az érdekelt országok bekapcsolódását a KGST tevékenységébe, hogy fokozatosan beilleszkedjenek abban, s erősítsék gazdasági kapcsolataikat a szocialista közösséggel. Ebben a munkában az érdekelt országok képviselőinek is részt kell venniük. Támogatjuk továbbá azt a kezdeményezést, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az érdekelt szocialista orientációjú országok olyan általános egyezményeket kössenek, amelyek meghatároznák kap
