Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

4 Kelet-Magyarorazág 1982. június 8. Megnyílt az ENSZ leszerelési ülésszaka A fegyverkezési hajsza to­vábbi folytatásának rendkí­vüli veszélyességére hívta fel a világközvélemény fi­gyelmét hétfőn New York­ban Javier Pérez de Cuellar; az ENSZ főtitkára. A főtit­kár az ENSZ második rend­kívüli leszerelési ülészaká- nak megnyitó ülésén mon­dott beszédet. A falklandi háborúra és Izrael Libanon elleni újabb agressziójára utalva hangsúlyozta: a szűn­ni nem akaró konfliktusok tovább nehezítik a fegyver­zetcsökkentés amúgy is rend­kívül bonyolult feladatát. Az ülésszak, amelyen 14 állam- és kormányfő is be­szédet mond, július 9-én fe­jeződik be. A tanácskozás egy hónapja alatt mintegy száz ENSZ-tagország kormá­nyának képviselői fejtik ki álláspontjukat a nemzetközi biztonság növelésének leg­sürgetőbb feladatairól, a le­szerelés és a fegyverzetcsök­kentés időszerű kérdéseiről. A Szovjetunió részéről Andrej Gromiko külügymi­niszter mond beszédet, ame­lyet a hadászati fegyverzet­korlátozási és -csökkentési tárgyalások (SALART) meg­kezdéséről létrejött megálla­podás nyomán rendkívüli ér­deklődéssel várnak New Yorkban. Várható, hogy újabb szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozót is tartanak New Yorkban. Gro­miko harmadszor találkozik majd Haiggel. Ennek fő té­mája a június 29-én kezdő­dő SALART-tárgyalások elő­készítése és a már folyamat­ban lévő kelet—nyugati fegy­verzetkorlátozási tárgyalá­sok eddigi menetének elem­zése lesz. A megbeszélés le­hetséges napirendi pontjai közé sorolják New Yorkban a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó előkészítését is. Magyarország álláspontját a leszerelés és a nemzetközi biztonság legfontosabb kér­déseiről a rendkívüli ülés­szakon a már New Yorkban tartózkodó Púja Frigyes kül­ügyminiszter ismerteti. Az első, 1978-ban megtar­tott rendkívüli leszerelési ülésszakhoz hasonlóan a mostani tanácskozás is egyik feladatának tekinti, hogy nyilatkozatban rögzítse a tagországok álláspontját a fegyverkezési hajsza megál­lításával és a fegyverzetcsök­kentéssel kapcsolatos idősze­rű kérdésekről. Izraeli invázió Libanon ellen BAJBAN AZ OPEC Lefelé „robbanó“ Hamburgi választások A vasárnap tartott ham­burgi tartományi választás után változatlanul nagy a bizonytalanság a kialakult patthelyzet megoldását ille­tően, másfelől az eredmény rendkívüli mértékben meg­nehezítette a bonni, szövet­ségi szociálliberális kormány helyezték Klaus von Dohnanyi, Ham­burg főpolgármestere közöl­te: élve az alkotmányban biztosított lehetőséggel, a szo­ciáldemokrata szenátus egye­lőre a helyén marad. Erre mindaddig lehetőség van, amíg le nem szavazzák a parlamentben. Ugyanakkor az ellenzéki keresztény unió­pártok vezetői, így Walther Leisler Kiep, a választások kereszténydemokrata győz­tese, Helmut Kohl, a CDU elnöke, Heiner Geissler, a CDU főtitkára és Friedrich Zimmermann CSU-vezető, azt követelték, hogy Dohna­nyi azonnali lemondással nyisson utat cselekvőképes kormány létrehozásához. Az ellenzéki vezetők a választás kimenetelét úgy értékelték, hogy az a Helmut Schmidt- vezette kormány vereségét is jelenti, s ezért a kancellár­nak is azonnal le kellene mondania. A szociáldemokrata párt­vezetés úgy döntött, hogy Dohnanyinak egyelőre a he­lyén kell maradnia. Willy Brandt, az SPD el­nöke, pártja és a koalíció „súlyos vereségének” nevez­te a hamburgi választás eredményét. Ha a hamburgi választások után az SPD nem karolja fel a béke- és környezetvédő mozgalom leg­fontosabb követeléseit, akkor az utóbbi nagyon rövid időn belül ellenzéki párttá válhat. Milan Daljevics Magyarországon Az MSZMP Központi Bi­zottsága meghívására hétfőn hazánkba érkezett Milan Dal­jevics, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének vég­rehajtó titkára. A Ferihegyi repülőtéren Kovács Jenő, a Központi Bizottság osztályve­zető-helyettese fogadta. Je­len volt Milan Veres, Jugo­szlávia budapesti nagyköve­te. Fjodor 1 Abramov: I PELABEJfl flj Pelageja reggel frissen, könnyedén indult neki a háztól a pékségig vezető másfél versztányi útnak. Me­zítláb futott a mezőn, játé­kosan végighúzva a lábát a hús, harmatos füvön. Az ál­matag, bíborszínű folyót olyan finoman szeldeste a nyárfabóttal, akárha ki akar­ta volna vasalni. A homokos rekettyésben is fürgén ha­ladt, szinte észre sem vette az ingoványos, vendégma­rasztaló sarat. De este — nem. Este, az egész napi jövés-menés után az izzó kemence körül, már a hazafelé út Duszta gondola­tától is elszörnyedt. Különösen nehezére esett a homokos rekettyés, amely mindjárt a hegy lábánál, a sütöde alatt kezdődött. Hő­ség — az egész nap felfor­rósodott homokszemek égetik a talpát. Csak úgy zsonga- nak a piros bögölyök — mintha ebben az esti órában az egész világról ide repül­nének, a homokos partra, Folytatódott hétfőre virra­dóra az izraeli hadsereg va­sárnap megkezdett dél-liba­noni inváziója, amely vala­mennyi frontszakaszon heves ellenállásba ütközik a Palesz­tinái felszabadítási mozgalom és a vele szövetséges libanoni haladó erők részéről. Palesz­tin források szerint 20 000 iz­raeli katona és több száz harckocsi vesz részt a három irányban kibontakozott offen- zívában. Hafez Asszad szíriai elnök vasárnap este a szíriai nép teljes támogatásáról biztosí­totta Jasszer Arafatot, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságá­nak elnökét. Palesztin jelentések szerint mind emberben, mind hadi­anyagban súlyos vesztesége­ket szenvedett az inváziós iz­raeli hadsereg. Izrael elis­merte egy repülőgép és egy helikopter elvesztését. Izraelben részleges mozgó­sítást rendeltek el és hétfőn ahol még napszagot éreznek. Ráadásul a terhe — egyik kezében a kenyerestáska, a másik kezét pedig a moslé- kosveder húzza. Valahányszor erre a sárga pokolra gondolt — mert más­ként nem is lehetne nevezni — Pelageja megfogadta ma­gában: segítség után kell nézni. Kell. Hát meddig kín­ló jón még? Nem mintha olyan nagyon sok pénze len­ne — húsz rubelt kap ezért, mert két-három ember he­lyett töri magát... De csak addig gondolko­zott így, amíg kiszáradt ajakkal, el nem vánszorgoít a folyóvízig. Miután szomját lecsillapította, és arcát meg­locsolta hideg vízzel, már higgadtabban gondolt a se­gítségre. A másik oldalon, a hazain, ahol a hegy mögött alábukik a nap, és ahol még enyhe szellő is lebben, már egészen megfontoltan latol­gatta a dolgot. Nem rossz, nem rossz, ha az embernek segítsége van, tűnődött Pelageja, amint a már kissé párás, szilárd ös­vényen haladt, az illatozó rozstábla mellett. Hogy rossz-e — mindent meg kell osztani: a munkát is, a ke­resetet is. A dagasztásba ugyan nem zsibbad el a ke­ze. Viszont, ha segítséget fo­gad — szemmel fogja tarta­ni. Szemmel tartja, nehogy a moslékba való több legyen. Ha a dagasztót nem tömi meg jól — óvakodni kell. Mert ha egyszer nem tömi meg. nem lesz teli a hétpudos kemen­ce. Akkor aztán balul üt ki a segítség. Akarva, akarat­lanul. ezt bizony meg kell gondolni, meg kell fontol­ni... friss csapategységekkel erősí­tették meg a vasárnap óta Dél-Libanonban harcoló in­váziós erőket. Ez az intézke­dés ellentmond annak a hiva­talos értékelésnek, amely sze­rint a tervezett ütemben ha­lad a palesztin gerillabázisok felszámolása. A beiruti rádió jelentése szerint Szidontól északra, az Avali fdlyónál megállították a Beirut felé nyomuló izrae­li csapatokat, amelyek elvág­ták a Szidonba vezető főbb útvonalakat. Az izraeli légi­erő, a tüzérség és a haditen­gerészet egyidejűleg ágyúzza, bombázza Dél-Libanon leg­nagyobb városát. Az izraeli rádióban elhang­zott katonai elemzések elis­merik, hogy a Dél-Libanon- ban kifejtett ellenállás szer­vezettebb és erőteljesebb, mint 1978-ban, és a palesztin gerillák korszerűbb, hatéko­nyabb fegyverzettel szállnak szembe a támadókkal. A víz feletti pallón — pisz­kos, csorbókától ellepett ta­vacska felett, amelyben egy tarka kanca prüszkölve tér­dig gázolt a csikójával — Pe­lageja megállt pihenni. Itt mindig megpihen — -télen- nyáron, negyvenhét óta. Vagyis, amióta a pékségben dolgozik. Mert a falu mel­lett, a hegy nem alacsony — egy kis szusszanás nélkül nem birkózik meg vele az ember. Minden eshetőségre a mos- lékosvedret letakarta a fehér vászonkendővel, amit a fejé­ről vett le, megigazította a haját — a hátul rövid var- kocsba fogott, megizzadt, se- színű kócot (mégse mutat­kozhat borzasán az embe­rek előtt egy lányos anya), aztán szokása szerint a zelni- cebokor felé emelte tekinte­tét, a hegyre —, ott. az ócs­ka. megüszkösödött fürdő kö­rül vár rá minden este az ő Pavele. Valaha, nem is olyan ré­gen — a férje nem a he­gyen. hanem a folyónál vár­ta. ősszel pedig, ha már egé­szen besötétedett, viharlám­pával jött elébe. Menj csak nyugodtan, asszony. Nem es­hetsz el. Ami a háza táját illeti — az igazat megvallva —. ott az asszonynak semmi dolga sincs. Az ura reggel befűt a kemencébe, ellátja a tehenet, vizet is hord. és ha netán akad egy szabad perce, elugrik a sütödébe: egy-két hétre odakészíti a fát. De Pa­vel most . beteg, tavasz óta folyton a szívéhez kapkod, és azóta — a ház is, a pékség is — mind egymagára sza­kadt. Pelagejának éles szeme volt — talán ez az egyetlen. TELEX FORDULAT CSÁDBAN Döntőnek tűnő fordulat következett be a közép-afri­kai Csádban: a Hisséne Hab­ré volt hadügyminiszter ve­zette kormányellenes lázadók hétfőn elfoglalták a fővárost, N’Djamenát. Egyelőre nem tudni, hogy mi történt Gou- kouni Oueddei-vel, a több érdekcsoportot tömörítő ideiglenes nemzeti egység­kormány elnökével, és mi­lyen követelésekkel lépnek fel a helyzet új urai. ÜLÉSEZETT A JKSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁG Befejeződtek a JKSZ . XII. kongresszusának előkészüle­tei. A párt központi bizottsá­ga hétfőn Belgrádban kibőví­tett teljes ülést tartott, s ezen, az elmúlt kéthónapos nyilvános vita eredményeit összegezve, elfogadta a há­rom hét múlva — e hó 26-án — kezdődő kongresszus fő dokumentumait. ÜLÉST TARTOTT A LEMP IFJÚSÁGI PLÉNUMA A LEMP Központi Bizott­ságának soron következő, az ifjúság kérdéseivel foglalko­zó kilencedik plénumára va­ló előkészületek jegyében a KB székházában megbeszélést tartottak a párt központi ve­zető szerveinek 35 éven aluli tagjai. A több órás vita középpont­jában az állott, hogy nem kí­vülről, hanem az ifjúsággal együttműködve kell kidolgoz­ni a párt hosszú távú tevé­kenységének alapelveit. ANTONOV KITÜNTETÉSE A szocialista munka hőse címmel, a Lenin-renddel és az Arany Csillag éremmel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége Alekszej Antonovot, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesét ki­magasló érdemei elismerése­ként, hetvenedik születésnap­ja alkalmából. Antonov 1980 óta tölti be jelenlegi tisztét, korábban másfél évtizeden át repülőgépipari miniszter volt. ami még nem égett ki belőle a kemence mellett —, rög­tön látta: a bokor mellett nincs senki, nincs ott Pavel. Feljadult. Mi lehet Pavel- lel? Hol van Alka? Csak nem történt valami baj otthon? És megfeledkezve a pihe­nőről, a fáradtságról, felkap­ta a földről a moslékosved- ret, felkapta a kenyerestás­kát, és nagy dérrel-dúrral vé­gigcsörtetett a víz felett li­begő pallón. Pavel, fehér vászon alsó­nadrágban, puha nemezpa­pucsban, vattás mellénnyel a vállán — az asszony ki nem állhatta ezt az öreges öltözé­ket! — az ágyon ült, és min­den jel arra vallott, hogy ép­pen most ébredt: az arca iz­zadt, sápadt, nedves haja tin­csekbe ragadt össze... — Na hát, uramisten, nem volt elég a heverésből! — po­rolt az asszony már a küszö­bön. — Nem elég az éjszaka, meg az egész nap, már este is henyélsz. — Nem érzem jól magam — sütötte le bűntudatosan a szemét Pavel. — Azért akármilyen rosz- szul vagy is, a hegyaljáig, gondolom, tán el tudtál vol­na jönni. A széna is — Pela­geja a nikkelezett ágyfőtől az ablak felé intett —, te szé­gyentelen, reggel óta ott ro­had. Hát ezért gürcöltem én éjjel-nappal? Ha te nem tu­dod megcsinálni, itt van a lányod, vagy legalább a drá- galátos nővérkédet elhívhat­tad volna. Nem esne le az aranygyűrű az ujjárói! — Anyiszjának ma neve napja van. * (Folytatjuk) Az idei év már mindenkép­pen a nagy fordulat eszten­deje a nemzetközi olajkeres­kedelemben. Alig néhány hó­nap telt el 1982-ből, máris olyasmik történtek, amik ko­rábban elképzelhetetlennek tűntek. Például legutóbb a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC elhatá­rozta, hogy a jövő év decem­beréig befagyasztja a jelen­legi olajárat. A döntésben két érdekes­ség is van. Az egyik manap­ság már köztudomású: ezút­tal a világ legnagyobb olaj- szállítóit nem a fogyasztókat és az egész világgazdaságot kímélő önmérséklet vezette, hanem kizárólag az ellen a veszedelem ellen védekeztek, amely őket magukat fenye­geti. Korábban ugyanis, a felfelé rohanó olajárak ide­jén, az OPEC — mindig nagy viták után — azért fa­gyasztotta be az árakat, hogy — a józanabb olajexportálók rábeszélésére — ne tegye végképp tönkre a világ olaj- fogyasztóit és a nemzetközi gazdasági viszonyokat. Most viszont zuhan az olaj világ­piaci ára, s az OPEC-tagok mind kevesebbért tudnak csak vevőt találni a fekete aranyra. Amiért aztán persze rohamosan — már-már ri­asztóan — csökken a bevéte­lük. A mostani befagyasztás­sal tehát az érvényes alapár (34 dolárba kerül egy hordó nyersolaj) védelmére keltek. A másik érdekesség ezzel szorosan összefügg. A nagy olaj fellendülés idején elfo­gadott befagyasztások min­dig rövid időre, legfeljebb fél évre szóltak. Most viszont másfél évre előre próbálják megszabni napjaink legfon­tosabb fűtőanyagának árát. Próbálják, — de maga az OPEC sem biztos benne, hogy ez sikerül. A szervezet egyetlen eszköze ugyanis az alapár megvédésének nehéz küzdelmében a termelés csökkentése. Ennek a lehető­ségnek azonban mostanában már igencsak a végén járnak az olajexportálók. Könnyen felmérhető, hogy miért. Az OPEC-államok alig két éve még közel napi 30 millió barrelt (hordót) exportáltak, míg ma a kivitelük alig 16 millió naponta. Csökkenő árak mellett ez legalább 50 százalékos bevételcsökkenést jelent, ami a legszilárdabb gazdaságú országokat is meg­rázná, nemhogy a köztudot­tan főként, vagy kizárólag az olajtermelésre alapozott, fej­letlen iparú olajállamokat. Hiteles információk sze­rint 1982 dereka felé köze­ledve a 13 OPEC-állam kö­zül már csak négynek nincs deficitje. Tehát a többi — hajdan irigyelten gazdag olajállam! — elkezdett el­adósodni, s manapság, a nemzetközi gazdasági pangás idején nem könnyű hiteleket szerezni. Egyes olajországok­nak ezért gyökeresen át kell alakítaniuk az olajboom ide­jén született nagyralátó gaz­dasági terveiket. A leggazda­gabb OPEC-társak — mint Szaúd-Arábia, vagy Kuvait — csak átmeneti időre húz­hatják ki a bajból segélyeik­kel az olyan, pénzügyi ka­tasztrófához közeledőket, mint Nigéria, amelynek ola­ját a nemzetközi olajtársasá­gok a magas ár miatt egy­szerűen nem veszik át. A kőolajexportálók szerve­zete ekként fennállásának legsúlyosabb válságát éli át. Részben saját hibájából. Mostanában ütnek ugyanis vissza az elmúlt esztendők túlhajszolt olajárai. 1973-tól 1981-ig még a viszonylag legolcsóbb maradt szaúdi olaj ára is a tizenhatszorosára emelkedett: kettőről har­minckét dollárra. Ez pedig olyan óriási nyomással nehe­zedett a fogyasztókra, hogy radikálisan takarékoskodni­uk kellett. A fogyasztás visz- szafogása mellett gyorsan fel­lendült a más energiahordo­zókat kiaknázó ipar. Kifize­tődő lett a széntermelés, a vízi- és atomenergia felé fordulás. Emellett a legna­gyobb fogyasztók óriási olaj- tartalékokat halmoztak fel. Mindennek következtében az elmúlt esztendőben rohamo­san esett vissza a kereslet az olaj iránt. A tendencia tar­tósnak bizonyult, s ezt a ma­gasra tornászott olajárak sínylették meg. Ma már a 34 dolláros hor­dónkénti árat is csak egy nemzetközi gazdasági fellen­dülés erősíthetné meg, erre viszont nincs sok kilátás. Az OPEC pedig kínlódva csök­kenti — szinte havonként — az exportot, hogy a nemzet­közi olajkínálat szűkítésével védje az árat. Hogy ez a fegyver meddig használható, az nagyon is bi­zonytalan. Irán például már­is bejelentette, hogy nemso­kára növelni fogja termelé­sét, hiszen a háború miatt nagy szüksége van az olaj- bevételekre. Könnyen lehet, hogy a katasztrofális hely­zetbe jutott Nigériának is bele kell majd mennie a drasztikus árcsökkentésbe és a termelésnövelésbe. Hiába határozott el tehát befa­gyasztást az OPEC, ha a szer­vezet egységét hamarosan szétzülleszthetik a gazdasági kényszerűségek. A. F olajar

Next

/
Thumbnails
Contents