Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-04 / 129. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. június 4. /---------------------------------------\ I versailles-i csúcstalálkozó elitt M a este kezdődik meg a versailles-i kas­télyban az Egyesült Államok, Franciaország, Ja­pán, Kanada, Olaszország, Nagy-Britannia és az NSZK vezetőinek csúcstalálkozó­ja, amelyen a Közös Piac bizottságának elnöke, Gas­ton Thorn is részt vesz. A csúcstalálkozón Mit­terrand elnök hosszabb re­ferátumban fogja elemezni a nemzetközi gazdasági helyzetet és javaslatokat tesz, hogy kijuthassanak az egyre súlyosbodó válságból. A francia álláspont alap- gondolatát az elnök már ki­fejezésre juttatta szerdán Genfben. Rámutatott a nö­vekvő munkanélküliség ve­szélyeire. Francia elképze­lés szerint az elmúlt évek zűrzavara után ismét szilár­dabb alapokra kell helyezni a nemzetközi pénzügyi rend­szert, mégpedig úgy, hogy szoros kapcsolatot létesíte­nek a dollár, a jen és az ecu (a közös piaci elszámo­lási egység) között. A konferencia másik fon­tos témája a kelet—nyuga­ti gazdasági kapcsolatok kérdése lesz s az előzetes amerikai nyilatkozatok alap­ján Párizsban arra számí­tanak, hogy Reagan elnök erőteljesen sürgetni fogja a kelet—nyugati kereskede­lem fejlesztését szolgáló hi­telek korlátozását s annak megakadályozását, hogy szo­cialista országok számára eladjanak Washington által „stratégiai fontosságúnak’ minősitett technológiákat. A konferencián szó lesz a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok kapcsola­tairól — az „észak—dél vi szony” problémáiról — is s francia részről előzetesen azt hangoztatják, hogy Mit terrand elnök síkra fog szállni a fejlődő országok érdekei mellett, A versailles-i kastélyban ünnepélyes külsőségek kö­zött megrendezendő konfe­rencia előtt a francia kom­mentátorok általában inte nek a túlzott várakozások tói s rámutatnak arra: a legutóbbi amerikai nyilat­kozatok alapján nem lehet arra számítani, hogy Was­hington lényegesen módosi taná eddigi gazdaságpoliti káját. Todor Zsivkov Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke csütörtökön munkalátogatásra Bécsbe ér­kezett. Kíséretében van Petr Mladenov külügyminiszter, Hriszto Hrisztov külkereske­delmi miniszter és több más hivatalos személyiség is. A kétnapos látogatás so­rán Zsivkov Rudolf Kirch­schläger osztrák államfővel és Bruno Kreisky kancellár­ral találkozik. A megbeszélé­sek középpontjában a kétol­dalú kapcsolatok felmérése áll majd, de szóba kerül né­hány időszerű nemzetközi kérdés is. Todor Zsivkov osztrák ven­déglátóival a tervek szerint hosszú lejáratú programot ír alá, amely a kétoldalú gaz­dasági, ipari és tudományos­műszaki együttműködés ki- szélesítését és elmélyítését irányozza elő. Befejeződlek a szovjet­csehszlovák tárgyalások Befejezte moszkvai látoga­tását és Uljanovszkba, Lenin szülővárosába utazott a Gus- táv Husák vezette csehszlo­vák párt- és állami küldött­ség. A delegációt Leonyid Brezsnyev és más szovjet ve­zetők búcsúztatták a moszk­vai repülőtéren. A csehszlo­vák küldöttség kedden tár­gyalt a Szovjetunió párt- és állami vezetőivel. A CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke vezetésével a csehszlovák küldöttség rövid látogatást tesz Uljanovszkban és pénteken tér vissza Prá­gába. Gustáv Husáknak elutazá­sa előtt, csütörtökön nyújtot­ták át a Szovjet Tudományos Akadémia által adományo­zott Marx Károly-aranyér- met. Gustáv Husákot és a cseh­szlovák párt- és állami kül­döttséget ünnepélyesen, ka­tonai tiszteletadással búcsúz­tatták Moszkvában. (Folytatás az 1. oldalról) elégedettek lennénk, ha ilye­nek lennének az országos termésátlagok. Erich Honecker ezt követői en arról érdeklődött, hogy a kiterjedt, korszerű géppark­kal dolgozó gazdasági jármű­vei, kombájnai mennyi üzemanyagot emésztenek fel. Vendéglátói erre válaszolva elmondták: a benzin- és az olajárak emelkedése mind szigorúbb takarékosságra ösz­tönzik a tsz-t, ennek egyik eszközeként valamennyi munkagépre teljesítmény- és fogyasztásmérő műszert sze­reltek fel, így pontosan és személyreszóló az ellenőrzés. Ezután a termelőszövetke­zet szárítóüzemében folyta­tódott a program, ahol a bá­bolnai technológia alapján készült a szárítótorony, és a forró levegős nedvességelvo­nó berendezés évi 15 ezer tonna gabonát készít elő tá­rolásra és további feldolgo­zásra, A telephez 8—9 ezer tonna évi teljesítményű ke­verőüzem is csatlakozik. Az utóbbiban előállított tápokat elsősorban a tsz saját állat­állományának hizlalására hasznosítja, de jut belőle ele­gendő a háztáji gazdaságok­nak is. A Fejér megyei pártbizott­ság és a megyei tanács a program végeztével ebédet adott az NDK párt- és kor­mányküldöttségének tisztele­tére. Az ebéden Boór Ferenc mondott üdvözlő szavakat, majd Willi Stoph, a NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnö­ke köszönte meg az élmé­nyekben, tapasztalatokban gazdag programot a vendég­látóknak. Az NDK párt- és kormány- küldöttségének tagjai délután Budapesten a magyar tár­gyalócsoport résztvevőivel folytattak megbeszéléseket. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke Willi Stoph-fal, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagjával, a minisztertanács elnökével találkozott. A delegáció este a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát tekintette meg a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában. TENGERJOG Közös kincs, vagy szabad préda? Csaknem kilencéves tár­gyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tengerjogi konferenciája befejezze mun­káját. A szakemberek sok­szor gúnyosan — és találóan tengeri kígyóhoz hasonlítot­ták a New Yorkban, Cara- casban és Genfben felváltva ülésező, elhúzódó értekezle­tet, amelyen mintegy 150 or­szág vett részt. A küldöttségek végül most a közelmúltban szavazták meg a terjedelmes, 320 pontból, számos függe­lékből és határozatból álló szerződést. A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyaráz­ható. A tengerjogi kérdések bonyolultak, a konvencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a ten­gerek hovatartozása, a hajó­zás és a halászat szabá­lyozása számtalan gazdasá­gi, politikai és kereskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években pedig mindehhez járult egy újabb: a tengerfe­nék kincseinek kiaknázása. A nehezen született kon­venció jónéhány létfontossá­gú kérdés dzsungelében te­remt rendet. Megszabja a parti vizek határát — 12 ten­geri mérföldben, azaz körül­belül 22 kilométerben — s emellett 200 tengeri mérföl- des úgynevezett „kizárólagos gazdasági övezetre” jogosít­ja a partmenti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvi­zek önkényes értelmezésére, vagy a halászati háborúsko­dásokra. Kiemelendők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való átha­ladásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföl­di talapzat behatárolásáról, s a környezetvédelemről alko­tott cikkelyek. E rendelkezé­sek jórésze kompromisszu­mos jellegű, például az érin­Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű tengeri kőolaj- fúrótornyok (képünkön), ám a szakértők szerint nemsokára megindul más ásványkincsek mélytengeri bányászata is. (Fotó — TASZSZ) tett országok hatáskörébe utalja a megegyezést ott, ahol a partok túl közel van­nak egymáshoz. Említésre ér­demes az egyezmény kedvező intézkedése a nem tengerpar­ti államok érdekében. Ez az országcsoport — köztük ha­zánk — bizonyos előjogokat élvezhet más államok gazda­sági övezetében, s biztosított számukra a tengerhez való kijutás joga. A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a ten­gerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles vi­ták jelzik: a kérdés jelentő­sége egyre növekszik, párhu­zamosan azzal a felismerés­sel, hogy mily óriási élelmi­szer-, fém- energiahordozó- és ásványkincstartalékok ta­lálhatók a Föld kétharmadát borító víz alatt — pontosab­ban a tengerek és az óceá­nok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott: ki rendelkezhet e kincsekkel, hogyan, milyen feltételekkel aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talpaza­tokon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és nikkeltartal­mú rögeinek kibányászására. Érzékeltetésül: becslés sze­rint a tenger mélyének réz­készletei tizenötször, a nik­kelkészletek ezerötszázszor, a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a szárazföldi lelőhelyekénél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének” nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Viszont egyelő­re csupán a legfejletteb tőke­erős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, rop­pant •beruházást igénylő ki­aknázásra. A fejlődő orszá­gok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezle­ten egy nemzetközi szerve­zet,, a Tengerfenék Hatóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a fel­tárást, döntene a kitermelés­ről saját vállalata révén, il­letve a magánvállalkozások bevonásával, amelyek bérle­ti díj fizetésére, s technoló­giaátadásra lennének kötele­sek. E feltételrendszer nagyjá­ból már tavaly kialakult, s a tervezetet mintegy száz or­szág támogatta. Az egyez­mény elfogadása azonban még egy évet késett az Egye­sült Államok visszakozása miatt. A Reagan-adminiszt- ráció a bányaipari óriásmo­nopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cik­kelyeket, amelyeket a „sza­bad kutatás és kiaknázás” — sarkosan fogalmazva: a „sza­bad préda” — szempontjából sérelmesnek talált, Az ame­rikai delegáció negyven ol­dalas módosítási javaslatlis­tával tért vissza márciusban az új ülésszakra, veszélyez­tetve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerző­dést. Ám a harmadik világ dön­tő többségben levő államai közölték: alapvető változta­tásról szó sem lehet, s az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — be­fejezik a munkát. A végső voksolás kimenetele nem le­hetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogatta. Á dokumentumot az év vé­géig kell hivatalosan aláírni Caracasban, életbe pedig ak­kor lép, ha már legalább hatvan állam ratifikálta. Jócskán maradt azonban kér­dőjel a gyakorlat, a végre­hajtás, mindenekelőtt a Ten­gerfenék Hatóság működése és irányítása körül. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents