Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 27. Pénteken befejezte távol-keleti tárgyalásait és szombaton hazaérkezett Lo- sonczi Pál. Az Elnöki Tanács elnökét a Fűlöp-szigetek fővárosában Marcos elnök üdvözölte. (Kelet-Magyarország telefotó) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Gromiko szovjet külügyminiszter amerikai kollégájával folytatott megbeszélései után sajtóértekezletet tartott New Yorkban — A Közös Piac feloldotta az embargót Argentína ellen KEDD: Argentínában kinevezték az ország új elnökét, Bignone tábornok személyében — A spanyol fővárosban tárgyalt Mitterrand francia államfő — Újabb izraeli tüzérségi támadás Nyugat-Bejrut ellen SZERDA: Bizalmi vita a francia parlamentben — Husszein jordán uralkodó nem hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett CSÜTÖRTÖK: Merényletkísérlet Mugabe, zimbabwei miniszterelnök ellen — A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója — Szovjet—francia űrpáros indult útnak PÉNTEK: Lemondott Haig amerikai külügyminiszter, utóda George Shultz lett — Általános sztrájkot tartottak Olaszországban SZOMBAT: Belgrádban megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XII. kongresszusa A hét három kérdése • Az izraeli invázió célja a PFSZ szétverése. A héten folytatódott a Libanon elleni izraeli Invázió, amelynék'iriind kitapinfha- tóbb célja Nyugat-Bejrut elfoglalása. Szovjet értékelés szerint az Egyesült Államok és Izrael ugyanarra törek- szik: a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet szétzúzására, kiiktatására a Közul-Kelet katonapolitikai tényezői kö- zül, s a Jordán folyó nyugati partja izraeli megszállásának véglegesítésére. Libanonban az amerikai—izraeli taktika lényegében az ország féldarabolását célozza, egy olyan bejrúti kormány megteremtésének tervével, amely készen állna a Camp David-i különutas alkudozás folytatására, s egy washingtoni menetrend szerinti békeszerződés aláírására. Izrael terveinek megvalósulását, minden ésszerű kompromisszum elutasítását ösztönözheti a PFSZ erősödő belső megosztottsága, amelyről Valid Dzsumblatt, a libanoni haladó nemzeti mozgalom vezetője azt mondta: „a PFSZ-t olyan mértékű szakadás fenyegeti, hogy a mozgalmon belüli polgárháború veszélyét sem lehet kizárni”. Washington és Tel Aviv kezére játszik az is. hogy az arab országok mindeddig nem léptek fel egységesen, határozottan és cselekvőén a Libanon elleni invázió ügyében. Hírek szerint a közeljövőben várható az Arab Liga államfőinek tanácskozása. Mindemellett a mostani izraeli invázió egyfajta lélektani fordulópontnak tűnik Tel Aviv és arab szomszédai véget nem érő konfliktusában. Ezúttal ugyanis már azoknak a nyugati országoknak a többsége is elítéli a súlyos áldozatokkal járó pusztítást, amelyek a korábbi izraeli- arab összecsapások során Tel Ávivval rokonszenveztek. A nyugatnémet Stern cimű hetilap legfrissebb számának címlapján a Bejrut elleni bombázás egyik halálos áldozatát viszik el a riadt tekintetű arab fiatalok. A kép alatt a kérdés: tudják egyáltalán az izraeliek, hogy mit csinálnak? A nyugatnémet lap válasza: Izrael kompromisszumot nem ismerő, Washington által katonailag és gazdaságilag támogatott -megszálló politikáját a világ legtöbb országa elítéli. Kérdés persze, hogy Haig külügyminiszter lemondása és Shultz hivatalba lépése után Washington a Közel-Keleten melyik hazai érdekcsoportnak ad majd prioritást. Ez messzeható, új fejleményeket hozhat. O Újabb amerikai szankciók — élesedő nyugateurópai tiltakozás. A Fehér Ház legújabb szovjetellenes gazdasági korlátozó intézkedése: megtiltotta külföldi vállalatok amerikai licencek alapján készülő olaj- és gázipari berendezéseinek eladását a Szovjetuniónak. A „lengyel eseményekre” hivatkozó intézkedések azoknak a múlt év végi szankcióknak a kiterjesztését jelentik, amelyekkel akkor amerikai nagyvállalatok sorát tiltották el a részI Fjodor Abramov: PELAGEJA 15. Antonyida Petrovna most is hoppon maradt. Oldalt álldogál, és lakkozott körmét rágcsálja. Éppen ekkor érkezett meg Pjotr Ivanovics. Nem bírta ki a vendégségben, ő is szerette volna látni a lányát. Nézd csak, nézd, Pjotr Ivanovics ' a tudós verebedet (szakasztott olyan, mint egy veréb, kivált, ha a vastag szemüvege felett felnéz), nem mindig a tied a dicsőség. Én meg az én lányomat nézem. vételtől a Szibériából Nyu- gat-Európába irányuló gázvezeték építésétől. (A sors fintora, hogy a leginkább érdekelt Seneral Electric és a Caterpillar Tractor vezetői akkor kérték a tilalom feloldását, amikor Reagan a szankciók kiszélesítését határozta el.) A Fehér Ház döntése meglepte a nyugat-európai szövetségeseket, mivel a versail- les-i csúcstalálkozón az Egyesült Államok egy kompromisszum keretében ugyan, de ígéretet tett partnereinek, hogy nem hoz újabb, a gázvezeték építése ellen irányuló szankciót. A megállapodás felrúgása Schmidt bonni kormányfőt pályafutása egyik legélesebb állásfoglalására késztette. A kancellár kijelentette: Reagan újabb lépésére a szövetségesekkel való mindenféle előzetes konzultáció nélkül került sor. Az embargó ki- terjesztése és a kereskedelmi kapcsolatok korlátozása ellenkezik a nemzetközi joggal, ezért elfogadhatatlan a nyugat-európai országok számára. A gázcsőegyezményt megkötöttük és ragaszkodunk hozzá — mondta a bonni kormányfő. A New York Times a hét elején a szankciókat „ama külügyminisztériumi személyiségek komoly vereségének” nevezte, akik azzal érveltek, hogy a korlátozás csupán az USA szövetségeseit taszítja, anélkül, hogy kárt okozna a Szovjetuniónak. Lehet, hogy már akkor Alexander Haig bukására célzott a jól értesült New York-i lap? © A szovjet—francia közös űrrepülés jelentősége. A szovjet—francia űrvállalkozásnak jelképes és gyakorlati jelentése van. Jean- Loup Chrétien francia repülő alezredes négy szovjet kozmonauta társaságában, személyében jelképezi, hogy az amerikai nyomás ellenére is korai lenne temetni a kelet— •nyugati kapcsolatokat. Ez az első alkalom, hogy szovjet űrhajóval nem szocialista ország képviselője indult útnak a kozmoszba. Az űrvállalkozás másfél évtizedes, eredményes szovjet —francia együttműködést koronáz meg. A két ország 1966-ban írta alá megállapodását az űrkutatási együttműködésről. Érdemes emlékezni rá, hogy hasonló közös program létezett az Egyesült Államokkal is; csúcspontja a Szojuz—Apollo űrkísérlet volt. A Reagan-'kormányzat szovjetellenes hisztériakeltése közepette a folytatás természetesen elmaradt. Az ismert párizsi polgári napilap, a Le Monde a francia—szovjet űrrepülést méltatva rámutatott: épp most indul majd negyedik és utolsó útjára az amerikai űrrepülőgép. A két repülés egybeesése is rávilágít arra — írja a párizsi lap —, milyen különbség van Franciaország és az Egyesült Államok Szovjetunióval szembeni magatartása között. Franciaország tizenöt év óta elmélyült tudományos együttműködést folytat a Szovjetunióval és a mostani űrrepülés a hosszú ideje folyó együttes munka betetőzését jelenti. Az Atlanti-óceán túlsó partján viszont e téren is hidegháborút folytatnak, a Columbia repülései katonai célokat szolgálnak, s épp most hoztak létre katonai űrparancsnokságot nyíltan szovjetellenes céllal — állapította meg a francia lap kommentárja. Győri Sándor Pelageja nézte a lányát. Emelt fővel nézte. És valahogyan szinte maguktól elszálltak a gondjai meg az iménti izgalma. Az ő lánya! Az ő vére diadalmaskodik! A tánc hamar véget ért — rövid életű az öröm —, Pelageja magához intette Alkát: ha Pjotr Ivanovics a lánya mellett áll, neki miért ne lehetne ? Alka odaszökellt, — milyen szeleburdi, még csak nem is úgy jár, mint egy igazi nagylány, de mikor olyan boldog! Mintha autót nyert volna a tombolán. Lehet, hogy csakugyan nyert, gondolta Pelageja, és úgy, hogy a többiek észre ne vegyék, tekintete körbeszaladt: hol a tiszt? Mit csinál? A tiszt feléjük tartott. Nem sietett, kacsázva közeledett, és könnyedén legyezte kipirult arcát fehér zsebkendőjével. — Alja, mutasson be a mamájának. Pelageja megszorította a feléje nyújtott kezet, de nem talált kellő szavakat, zavarba jött. Valamit a melegről dadogott. Nagy a hőség. A munkára is meleg van, a szórakozásra is. — Nem tesz semmit — mondta a tiszt. — Azért a tervünket valóra váltjuk. Igaz, Alja? Alka lelkesen bólogatott: micsoda kérdés. Hát persze! Pelageja még magához sem tudott térni, azon tűnődött, hogyan is tekintse a lánya csintalanságát: vajon nem kéne-e megdorgálni a saját érdekében, amikor odajött Antonyida Petrovna. — Alja, Vlagyiszlav Szer- gejevics, nem innának egy kis teát? Éppen felforrt a szamovárunk... Pelageja furcsállotta a hallottakat: mióta szokása Pjotr Ivanovicsnak, hogy éjszaka befűti a szamovárt? Aztán kitalálta: hát persze, a lánya útját egyengeti. — Nem, nem Antonyida Petrovna — felelte sietve a lánya helyett Pelageja. — Elnézést kérünk. De még mi se tartottuk jól a vendégünket — kapóra jött most a nászasszony! — Alevtyinka, mit állsz itt? Hívd meg a fiaMegnyílt a JKSZ kongresszusa Az új-belgrádi Száva-köz- pontban szombaton délelőtt megkezdődött a JKSZ XII. kongresszusa. A 2,1 millió párttagot képviselő csaknem 1800 küldöttet, valamint a bel- és külföldi vendégeket Dusán Dragoszavac, a KB elnökség elnöke köszöntötte. A jugoszláv kommunisták legmagasabb fórumának munkáját mintegy 130 testvérpárt, továbbá szocialista, demokratikus, haladó párt és mozgalom küldöttsége kíséri figyelemmel. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Az SZKP küldöttsége élén Vaszilij Kuznyecov, a KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének első elnökhelyettese áll. Dusán Dragoszávac megnyitó szavai után a kongresz- szus megválasztotta elnökségét, munkatestületeit, majd elfogadta napirendjét, amelynek fő pontjai a következők: — a KB jelentése a két kongresszus között kifejtett tevékenységéről; — Dusán Dragoszavac bevezető beszéde; — a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése; — javaslat a JKSZ szervezeti szabályzatának módosítására és kiegészítésére; — az előterjesztett dokumentumok megvitatása; — a kongresszusi határozatok elfogadása cs a párt új vezető szerveinek megválasztása. Dusán Dragoszavac bevezető beszédében mély elismeréssel méltatta Tito elnök és legközelebbi munkatársa, Edvard Kardelj forradalmi munkásságát és hangsúlyozta, hogy halálukkal a párt több évtizedes „kimagasló” vezetőit vesztette el, de töretlenül tovább folytatja a Utói bel- és külpolitikai vonalát. „A szocialista önigazgatás és az el nem kötelezettség Jugoszlávia tartós orientációja” — emelte ki. A KB elnöke rámutatott, hogy Jugoszlávia az elmúlt években komoly eredményeket ért el a szocialista építőmunkában. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1978 és 1981 között évi 1847 dollárról 2788 dollárra emelkedett. Ugyanakkor utalt arra, hogy az ország napjainkban komoly gazdasági nehézségekkel küzd, amelyek részben a megromlott világpolitikai és gazdasági helyzet hatásának következményei, de főként a belső gyengeségekből, hiányosságokból fakadnak. „Csak jobb munkával és fokozott felelősségérzettel tudjuk leküzdeni őket” — mutatott rá. Dusán Dragoszavac végül időszerű nemzetközi kérdétalokat. Legyél egy kicsit házias. Pelageja mindezt mosolyogva mondta, de közben ingott a talaj a lába alatt: mi nem jut eszébe? Kivel mer ujjat húzni? Es egészen az iskoláig hátra sem mert nézni. Csak ment, és a tarkóján érezte Pjotr Ivanovics dühös tekintetét. Régen, a háború előtt, a faluban katonás rendben álltak a házak — közel, szinte szorosan egymás mellett, nyílegyenesen. Hogy a háznál fürdő, kút, veteményes legyen — ez eszébe se jutott senkinek. Minden a maga helyén: a házak, házak, a kutak kutak, a fürdők fürdők — a kertek alján, az isten háta mögött. Elsőnek Pelageja Amoszo- va bontotta meg a rendet. Ö rendezett be majort elsőnek a háza mellett. Fürdő, verem, kút meg veteményes. Minden egy helyen, kéz alatt. Még kerítést is húzatott. Nehogy valaki, akár gyalogos, akár lovas, vagy bármilyen jószág véletlenül is betévedhessen hozzá. (Folytatjuk) seket érintve kifejtette, hogy a JKSZ, a jugoszláv munkásosztály, az egész társadalom mélyen aggódik a nemzetközi helyzet éleződése miatt. Aláhúzta, hogy Jugoszlávia töretlenül folytatja eddigi külpolitikáját, síkra- száll az el nem kötelezettek mozgalma eredeti elveinek érvényesítéséért. A Központi Bizottságnak a két kongresszus közötti időszakban kifejtett tevékenységéről előterjesztett beszámoló bevezetőiben méltatta az elhunyt Tito elnök, valamint Edvard Kardelj életútját. — A JKSZ XII. kongresz- szusát a hatalmas titói életmű töretlen folytatása jegyében tartjuk meg — húzta alá a Központi Bizottság. A beszámoló rámutatott, hogy a két kongresszus közötti időszakban folyamatosan épült és erősödött a szocialista önigazgatási rendszer, a szocialista termelési viszonyok azonban nem minden területen fejlődtek egyenletesen. Jugoszláviában 1978— 1981 között évi átlagban a társadalmi össztermék 4,5, az ipari termelés 6,2, a mező- gazdaság 0,3, a foglalkoztatottság 3,6, a munka termelékenysége 1,2 százalékkal növekedett. Ez extenzív fejlődésre mutat. A JKSZ KB 1981 szeptemberében a gazdasági helyzetet rendkívül komolynak minősítette és igen élesen felvetette a kommunisták felelősségét. 1981 második felében olyan fontos lépésekre került sor, amelyek lényegesen hozzájárultak az össztársadalmi fogyasztás reális keretek közé szorításához, mérsékelték a népgazdasági tervben eredetileg előirányzott fejlesztési ütemét, elsőrendű feladatként jelölték meg az export, az élelmiszertermelés fokozását, a beruházások visszafogását, a hazai nyersanyag- és energiabázis fejlesztését. A dokumentum jelentős társadalmi problémaként vetette fel, hogy bár 1978—1981 között 1,3 millip új dolgozó állt munkába, a munkanélküliek száma 1981-ben mégis 800 ezer körül mozgott, s a külföldön dolgozó jugoszláv munkások száma meghaladta a 750 ezret. Alapvető feladat tehát a foglalkoztatottság növelése. A Központi Bizottság beszámolója a jugoszláv külpolitikáról szólva kiemelte, hogy az ország Tito elnök vezetése alatt és azóta is következetesen vallotta és képviselte az el nem kötelezettség elveit. A mostani megromlott nemzetközi helyzetben arra törekszik, hogy szilárdítsa biztonságát, pozícióit, hozzájáruljon a békét, vagy az együttműködést veszélyeztető folyamatok feltartóztatásához, s a viszályoknak, válságoknak az el nem kötelezettség elvei alapján való megoldásához. A JKSZ és Jugoszlávia a két kongresszus közötti időszakban következetesen azon fáradozott, hogy a szomszédos országokkal a függetlenség, az egyenjogúság, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, a szuverenitás, a területi integritás és a kölcsönös előnyösség elvei alapján sokoldalúan fejlessze kapcsolatait. Ilyen összefüggésben a beszámoló megállapította, hogy ezekben az években jelentősen fejlődtek a jugoszláv— magyar állam- és pártközi kapcsolatok. ★ Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kongresszuson részt vevő magyar küldöttség vezetője szombaton átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt írásos üdvözletét a JKSZ XII. kongresszusának. ★ A JKSZ XII. kongresszusa vasárnap munkabizottságokban tanácskozik.
