Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 23. Kommentár Kényelmetlen vendég N em tudni, ki került kínosabb helyzetbe: Menahem Begin, vagy Ronald Reagan? Kétségtelen azonban, hogy a libanoni kutyaszorítóból sem az inváziót végrehajtó Izraelnek, sem a Tel Avívval szolidáris washingtoni szövetségesnek nem lesz könnyű kilábalnia. Három órán át tárgyalt az amerikai elnök az izraeli kormányfővel, s mint kiszivárgott, „őszinte, helyenként nyers” eszmecserét folytattak. Ami tökéletesen érthető. Az USA számára a Libanon elleni támadás több okból kényelmetlen helyzetet teremtett. Arab szövetségesei körében heves bírálatot váltott ki, azonkívül — nem először a közel-keleti válságok történetében — Izrael ismét kész tények elé állította az USA-t. A fölháborodott arab reagálásokat Washington j még csak elviselné, de [ Begin legújabb ötlete még az amerikai vezetők idegeit is megviselte. Arról van szó, hogy az izraeli terv értelmében ki kellene vonni Libanonból valamennyi külföldi fegyveres erőt. Vagyis: távozni- ok kellene — Begin szerint — a szíreknek és a palesztinoknak, s a helyüket tekintélyes létszámú, sok nemzetiségű erő foglalná el, soraiban jelentős amerikai katonasággal. Ezért az ötletért Reagan — washingtoni források szerint — nemigen lelkesedett. Érthető okokból. Ha ugyanis a robbanékony libanoni helyzetet még közvetlen amerikai jelenléttel is súlyosbítanák — mintegy az izraeli szándékok megvalósításának garantálására —, az végképp befagyasztaná a Camp David-i folyamatot. Márpedig az Egyesült Államok szemmel láthatóan szívesebben támogatja ezt a koncepciót, mint Begin rendkívül kockázatos ötletét. A libanoni agresszió miatt Izrael és Egyiptom viszonya lehűlt, Washington számára a mostani helyzetben legkevésbé sem kívánatos arab egységtörekvések könnyen új erőre kaphatnak. Arról nem is szólva, hogy az amerikai csapatok Libanonban állomásoztatása stratégiai méretű veszélyt rejthetne magában. Az USA és Izrael között néhány hónapja stratégiai jellegű megállapodás van érvényben, Ahmed Isz- kander Ahmed szír tájékoztatási miniszter nyilatkozatában pedig nyíltan utalt arra, hogy Szíria készen állna e szerződés megfelelő ellensúlyozására. ■ Losonczi Pál tárgyalása Harcos elnökkel Losonczi Pál a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, a Malacanang Palotában Ferdinand S. Marcos elnökkel tárgyalt. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) tozó kormánytisztviselők kétoldalú megbeszéléseket folytattak a Fülöp-szigeteki szaktárcák képviselőivel. A máris konkrét eszmecsere bevezette a tanácskozások második szakaszát: egy plenáris ülést az elnöki palotában, immár a Fülöp-szigeteki mezőgazdasági, ipari, tájékoztatásügyi, országos fejlesztési és élelmezésügyi tisztségviselők bevonásával, a magyar oldalon pedig Losonczi Pál hivatalos kíséretének részvételével. Jelen volt a tanácskozáson Imelda Marcos asz- szony, környezetvédelmi és településpolitikai miniszter is. Losonczi Pál a tanácskozások után Manila nevezetességeivel ismerkedett: megtekintette a nemzeti múzeum kincseit, a város történelmi nevezetességeit, forradalmi emlékeit, új kulturális létesítményeit. Helyi idő szerint este Losonczi Pál és felesége tiszteletére Marcos elnök és Imelda Marcos díszvacsorát adott, ahol pohárköszöntők hangzottak el. Mitterrand Madridban Kedden délben, háromnapos hivatalos látogatásra Madridba érkezett Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. A'francia köztársasági elnök fogadására, akit többek között Cheysson külügyminiszter is elkísért, János Károly spanyol király jelent meg a repülőtéren. A francia államfő szerdán Leo- poldo Calvo Sotelo miniszter- elnökkel tart megbeszéléseket és találkozik a parlamentben képviselt négy nagy politikai párt vezetőivel. A spanyol fővárosban nem várnak konkrét eredményeket a francia köztársasági elnök látogatásától a két országot szembeállító legfontosabb vitás kérdésekben: a közös piaci spanyol belépés és az Eta terrorakciói elleni harc segítése tekintetében. Franciaország — mint ismeA Közel-Keleten a palesztin érdekeknek ma már szinte kizárólag Szíria a védelmezője, és Damaszkusz a fokozódó izraeli nyomás ellenére sem egyezett bele csapatai kivonásába Libanonból. Ha az izraeli ambíciókat az Egyesült Államokban korlátlan mértékben támogatnák, ez beláthatatlan következményekkel járhatna a Szovjetunió határaihoz túlontúl közeli térségben. Reagan „kényelmetlen vendége” bizonyára súlyos fejtörést okoz tehát washingtoni házigazdájának. Más kérdés, hogy Begin föllépését az USA bátorította. Hosszú évek óta. Gyapay Dénes ■ Fjodor ■ Abramov: I PM H 12. retes — tart a spanyol mező- gazdaság konkurrenciájától, és ezért ellenzi Spanyolország közös piaci belépését. Az Eta kérdésében spanyol részről főleg azt sérelmezik, hogy a francia kormány következetesen megtagadja a baszk terrorszervezet tagjainak a kiadatását, s a francia hatóságok elnézésével a terrorszervezet vezérkara háborítatlanul működhet a baszkföld francia részén. Madridi vélemények szerint francia együttműködés nélkül nem lehet felszámolni az Eta terrorakcióit. Mitterrand elnök viszont ideutazása előtt a spanyol sajtóinak adott nyilatkozatában azt hangoztatta, nem lehet Franciaországot felelőssé tenni azért, ami a spanyol politika következménye. Mit is tehetett volna? Nincs otthon — az utcán van: ha egyszer kérdeznek, akár tetszik, akár nem, válaszolni kell. Csak egyre nem gondolt abban a percben — hogy néha az a két lábon járó deszka is megszólal. Matrjoha pedig — aki nemcsak deszka volt, hanem ráadásul süket is — egyenesen rádörrent, nem is beszélt: — Mit hazudozol? Pjotr Ivanovicsnál voltatok... Ekkor jött csak a haddel- hadd. Anyiszja — jól a pohár fenekére nézett — nekidurál- ta magát, és kipakolt, hogy csak úgy zengett bele az egész utca: még csak meg se akartok ismerni... szégyelli- tek az édestestvéretéket... tönkretetted a szülői házat... — ezt már egyenesen Pelage- jának szánta. Valahányszor leissza magát, mindig fel- hány.torgatja a házat. Ám legyen. Pelageja nem maradt adós. Agyoncsépelik, és még ő tartsa a hátát? Azt már nem, megkapod a magadét. Még egy kicsit többet Is . .. Ekkor Pavel rosszul lett, hányni kezdett. Az ablakból kikukucskált a Lófogú Agrafena — végre egy jó kis muri, legalább lesz kin köszörülni a nyelvét; Tolja Boro- bisek is ott termett... Legalább nem kell moziba menni. Utcahosszat kiteregették a szennyesüket... Csak egyetlen egy dolog nyugtatta meg Pelagej át — rendes emberek nem voltak a közelben. És ha egyszer nincsenek — csak az Agrafena házánál vertek fel olyan port, majd elmossa az eső. — Olyan vagy, mintha aranyhullámokban füröd- nél... Csak úgy szikrázol... így locsogott, hízelkedett neki Olesa művezető az első találkozásukról, amikor meglátta a nyitott ablaknál fésül- ködni. De az asszony ebből a találkozásból csak az éles fájdalmat (ez a vadmarha belemarkolt a hajába), meg a szemtelen, epedezőn kan- csalító szemét jegyezte meg. Na és persze, álmában sem GIBRALTÁR Lehullnak a lakatok A tervek szerint rövid időn belül lekerülnek a vaskos lakatok azokról a jókora vaskapukról, amelyek több mint tizenkét éve zárták el Spanyolországtól az aprócska, brit fennhatóság alatt álló Gibraltárt. Az év elején létrejött brit—spanyol megállapodás szerint Madridnak április 20-án kellett volna megnyitni a határvonalat, London pedig cserében beleegyezett a mindössze hat négyzetkilométeres, mintegy 25 ezres lakosságú félszigeten dolgozó spanyolok jogainak bővítésébe. Az eredeti megállapodást a Falkland-válság miatt elhalasztották, s ma úgy tűnik a Thatcher asszony és Calvo Sotelo kormányfő találkozója nyomán született másik döntés —, az hogy a felek tárgyalást kezdenek Lisszabonban a „Szikla” jövőjéről — szintén függ a dél-atlanti konfliktus kimenetelétől. A spanyol—gibraltári határzárat, a szárazföldi közlekedés (s egyben a postai és távíróforgalom) beszüntetését még Franco rendelte el 1969-ben, abban a reményben, hogy Angliát utolsó európai gyarmata visszaadására késztetheti. Madrid követelése persze nem a hatvanas évektől áll fenn, hanem szinte azóta, hogy a spanyol örökösödési háború idején — 1704-ben — az egyesült brit— holland flotta elfoglalta Gibraltárt, amely az 1713-as ut- rechti békével került „örök időkre” a brit koronához. A Szikla stratégiai fontossága különösen a Szuezi-csatorna megnyitása után nőtt meg. Gibraltár a Málta—Ciprus— Aden támaszpontlánc vég- pontjává vált a Földközi-tenger nyugati csücskében, s jelentős szerepet játszott az első, de még a II. világháború idején is. A brit hadiflotta egyik hadműveleti bázisa volt, elzárta egymástól az Ata lisszaboni tárgyaláson gyors siker születhetne. 1980-ban a két külügyminiszter már megegyezett a határok megnyitásában — a probléma bonyolultságát jelzi azonban, hogy majd két év kellett a továbblépéshez. London fő érve, hogy önhatalmúlag nem dönthet a Szikla átadásáról, mivel az 1967-es népszavazáson a gibraltáriak elvén — ma is magasabb, mint a spanyolországi, s a Szikla lakói tavaly elnyerték a brit állampolgárságot. Mi várható tehát az újabb próbálkozásoktól? Calvo Sotelo miniszterelnök többször határozottan leszögezte: ,,-A gibraltári probléma végleges megoldásának a spanyol területi integritás helyreállításának kell lennie”. A spanyol lanti-óceánon és a Földközitengeren operáló német flottát. Napjainkra katonai fontossága persze csökkent, de ma sem elhanyagolható: NATO-támaszpont színhelye, s 429 méter magas sziklacsú- csa alatt állítólag 25 ezer személyes atombiztos óvóhelyrendszert építettek ki. Mivel Madrid most már hivatalosan is csatlakozott a NATO-hoz, az Atlanti Szövetség biztonsági megfontolásai némileg háttérbe szorultak, mégsem valószínű, hogy A határrács több mint egy raltárt Spanyolországtól. söprő többsége — 96 százaléka — a brit fennhatóság mellett voksolt. Azóta persze sok minden változott: 1969 óta Gibraltár önkormányzattal rendelkezik, Franco halála után megindult a spanyol demokratizálódási folyamat, s folyik a tárgyalás Madrid közös piaci belépéséről. A gibraltáriak életszínvonala azonban — jórészt a londoni segélyek réévtized óta zárja el a kis GibFolyik a készülődés a határátkelőhelyek megnyitására — a háttérben a „Szikla” ... remények szerint a falklandi válság Madrid pozícióját erősíti. A legtöbb brit értékelés azonban rámutat, hogy bármilyen megegyezésben — a spanyol jogok esetleges elismerése mellett — le kell szögezni azt, hogy London a jövőben is tiszteletben fogja tartani a gibraltáriak akaratát. Ez a kikötés pedig enyhén szólva bizonytalanná teszi a Szikla sorsáról folyó tárgyalás kimenetelét. Valószínűleg még sokáig mutogathatják tehát az idegenvezetők a híres gibraltári majmokat a turistáknak. A legenda szerint ugyanis amíg a szabadon hancúrozó állatok ki nem pusztulnak, addig a brit fennhatóság is fennmarad. Tegyük hozzá rögtön: az angolok hosszú évek óta rendszeresen hoznak Afrikából utánpótlást a majomkolóniának. Hiába, biztos, ami biztos ... Szegő Gábor gondolta volna, hogy valaha is összeveti őket a sors. Mi köze lehet egy egyszerű kol- hozista asszonynak a folyón túli vezetőhöz? Arra ment, meglátott egy fiatalasszonyt az ablakban — mulatott egy jót, megcibálta a haját. Útjuk mégis kereszteződött. Másfél-két hét múlva, Pelageja ruhát öblített a fo- lyónál, egyszer csak ott terített ez az Olesa. Azt sem tudta, honnan került elő. Mintha a földből nőtt volna ki. Csak áll, nézi oldalvást, és csikorgatja a fogát. — Miért nem veszed le a kendőd? Nincs hideg. — Te meg mit akarsz megint a hajamtól? Tűnj el, de rögtön, mielőtt még a súlyko- lóval el nem zavarnálak! Fütyülök rá, hogy vezető vagy. — Jól van. Elmegyek, ha megmutatod. — Így is elmész te. Ha moziba mész, jegyet veszel, most meg potyázni akarsz? — Na és, mibe kerül a te jegyed? — Eredj, eredj isten hírivei. Nincs nekem időm veled cicázni. Harmadszor is találkoztak. Megint csak a folyóparton, és megint csak az öblítésnél. Az asszony ekkor már látta: Olesa figyeli őt. — Na, mondd meg, mibe kerül a jegyed? — gyújtott rá a nótájára. — Sokba! Nincs neked annyi pénzed. — Dehogyis nincs! — Nincs. — De ha mondom, hogy van! — Hát akkor szerezzél be a túlpartra, a sütödébe — ingyen is megmutatom. Hogy jutott ez akkor az eszébe, fogalma sincs róla. S azt még kevésbé hitte, hogy Olesa komolyan veszi a beszélgetést. Pedig komolyan vette. — Jól van, felvétetlek. Mutasd. — Nem, először elő a bu- gyellárissal, aztán megtapogathatod az árut. — Ekkor Pelageja, hogy, hogy nem, elnevette magát, maga is rettentően csodálkozott rajta, és csintalanul hátrahúzta a kendőjét — az a disznó biztosan megcsiklandozta. És Olesa majd megveszett örömében: — Hej, ha megengeded, hogy kialudjam magam a hajadon, isten bizony — egy héten belül a sütödében dolgozol. Nem tréfálok. — Én se tréfálok — válaszolt Pelageja. Egy hét múlva már a pékségben dolgozott — Olesa betartotta a szavát. Kiemelte a jószágudvarból, ledöntött minden akadályt — hegy meg tud szédülni egy férfi. (Folytatjuk)