Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 20. Izrael a palesztin ellenállás kiszorítáiát akarja elérni libanoni katonai akciójával. Képünkön: izraeli páncélosok a Bejrutot Damaszkusszal összekötő országúton. HÉTFŐ: Szovjet kormánynyilatkozat a libanoni helyzetről, a Szovjetunió az izraeli csapatok kivonását követeli — Szaúd-Ará- bia új királya, Fahd, az egyiptomi elnökkel tárgyalt Rijad- ban — Közlemény kiadásával véget ért a magyar—mongol kormányfői találkozó KEDD: Fegyvernyugvás a Falkland-szigeteken — Brezsnyev üzenetét oaz ENSZ leszerelési ülésszakához Gromiko külügyminiszter ismertette: a Szovjetunió nem alkalmaz elsőként atomfegyvert — A Közös Piac pénzügyminiszterei elhatározták a szocialista országoknak nyújtott hitelek kamatlábának emelését SZERDA: Üjabb harcok Bejrut körül, Habib, az amerikai elnök különmegbízottja Szárkisz libanoni elnökkel tárgyal — Be- gin izraeli kormányfő New Yorkba érkezett — A kínai külügyminiszter befejezte bonni tárgyalásait — Véget ért Szin- gapurban az ASEAN-országok külügyminisztereinek konferenciája CSÜTÖRTÖK: Argentínában menesztették Galtieri köztársasági elnököt — Reagan elnök felszólalt az ENSZ-közgyülésben — Mitterrand francia elnök bécsi hivatalos látogatása során javaslatot tett a libanoni rendezésre — Losonczi Pál hivatalos baráti látogatásra Burmába érkezett PÉNTEK: Magyar kormánynyilatkozat a palesztinai és a libanoni nép elleni izraeli fegyveres agresszióról — Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter találkozója New Yorkban — Willy Brandt, a szociáldemokrata párt elnöke élesen elítélte az FDP hesseni szervezetének pálfordulását SZOMBAT: 48 órás tűzszünet Libanonban — A jugoszláv parlament inflációellenes gazdasági programot fogadott el — Ceausescu román államfő iraki tárgyalásainak befejezése után Jordániába látogat. A hét három kérdése »Y O Mi a célja Izraelnek Libanonban, mit remél ott elérni? A libanoni válság meghirdette, de be nem tartott tűzszüneteket hoz magával, a kegyetlen légitámadások, páncélos csaták és a szinte szüntelen ágyutűz közepette alig- alig kerül közelebb a megoldáshoz. Kevés ilyen kusza helyzet adódik még a mai bonyolult világban is. A két magyar megyényir, tehát kis ország lakosságának egyik fele keresztény, másik fele mohamedán, de mind a két csoportban vannak baloldali és vannak reakciós erők. így történhet meg, hogy a jobboldali, félfasiszta keresztény politikusok felszabadítót látnak az izraeli hadseregben, s Bejrut úri negyedeiben a beyí)fúiló izraeli páncélosok i!eié virágot szórnak, a katonákat pedig bonbonokkal várják... Izrael szövetségese volt a dél-libanoni térségben a maga „szabad államát” kikiáltó Haddad őrnagy is, az ő katonáit Izrael pénzelte és fegyverezte fel. A haddadi kísérletet kibővítve reméli Jeruzsálem most azt, hogy 40—50 kilométeres ütköző övezetet hozhat létre Libanon déli felében. A palesztinokat • Izrael ki akarja szorítani Libanonból, tehát tulajdonképpen az ütköző övezetre nem is lenne szüksége. A palesztin mozgalom felszámolása végett támadtak olyan hevességgel a palesztin menekülttáborokra, amelyeket aztán a földdel tettek egyenlővé. Tíz- és százezrek menekültek tovább: nők, gyermekek, aggastyánok. A férfiakat mind egy szálig igazoltatták, azt keresve, ki tagja a PFSZ- nek: Hová menjenek a palesztinok? Izrael nem bán ja, ha Szíriába, azt sem, ha Jordániába, hiszen régóta létezik egy olyan terv, hogy ám legyen egy palesztin állam, de — Jordánia helyén! És még egy feltétel van: ez a palesztin állam gazdaságilag, politikailag legyen Izraelnek alávetve. Libanon egységét, függetlenségét, területi épségét emlegetik Jeruzsálemben és Washingtonban egyaránt. Haig amerikai külügyminiszter azzal üdvözölte Izrael libanoni akcióját, hogy íme, most folytatni lehet a Camp David-i folyamatot. Akárcsak Egyiptommal, most Libanonnal is különbékét köthetne Izrael... Az izraeli célok kirajzolódása felháborodást, vagy csak nyugtalanságot vált ki az arab világban. Az úgynevezett mérsékelt, tehát a nyugatbarát arab államokban fejtöréssel párosul a nyugtalanság: ha szemet hunynak afölött, amit Izrael a palesztinok ellen véghez visz, akkor saját közvéleményükkel és a palesztin diaszpórának az ő országukban élő tíz- és százezres tömegeivel kerülnek szembe. Ez magyarázza például Szaúd-Arábia magatartását: Fahd, az új király sietett szépen hangzó nyilatkozatban a palesztinok és Libanon oldalára állni. Persze, aligha nyilatkozott ugyanígy, amikor Bush amerikai alelnök, oldalán Weinberger hadügyminiszterrel megjelent Rijadban, hogy Khaled elhunyta alkalmából részvétét nyilvánítsa. © Miért nem akarja Nyugat ugyanazt tenni, mint a Szovjetunió: lemondani a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról? val Washington megütötte az alaphangot: a szovjet elkötelezettség „nem jelent hatékony eszközt a nukleáris háború veszélyének csökkentésére”, sőt: a NATO, ha ugyanígy elkötelezné magát, „megnyitná az utat egy Európa ellen hagyományos fegyverekkel indítandó agresszió felé ... ” Van Agt holland mi- niszterenök az ENSZ-ben elismerte, hogy a nukleáris fegyver használatáról való lemondás fontos bizalomerősítő intézkedés lehet, s ugyanígy nyilatkozott Egon Bahr, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt biztonságpolitikai szakértője is, aki hozzátette, hogy a szovjet döntés kedvező feltételeket teremt a különböző fegyverzetellenőrzési tárgyalások számára. Reagan elnök az ENSZ- közgyűlésen nem válaszolt a szovjet kezdeményezésre, viszont a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni a fegyverkezési hajsza fokozódásáért. Az amerikai véleményeket visszhangozva a NATO-ban azt állították, hogy éppen az „sértené a nyugati szövetségi rendszert”, ha kimondanák, hogy elállnak a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásától. Luns főtitkár például kijelentette, hogy fenn kell tartani a „bizonytalanságot”, mivel az elsőnek való alkalmazásról lemondva „kétségbe vonnák a NATO elrettentő erejének hitelét”. Rogers tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka pedig azt mondotta: „ha úgy találja, hogy nem tudja teljesíteni küldetését a Varsói Szerződés erőinek a legyőzésére, akkor javasolni fogja hadászati atomfegyverek használatát.” A kérdés világméretű vitája bizonyíthatja: kik azok, akik atomháború gondolatával kacérkodnak... O Mi történik Argentínában? A Falkland-(Malvin) szigetek körül két és fél hónapja kirobbant „operettháború” a héten véget ért. A Port Stan- ley-t védeni hivatott argentin egységek megadták magukat. Argentína maradt alul. A fő vesztesnek Galtieri tábornok, a köztársasági elnök .bizonyult, akit lemondásra kényszerítettek tábornoktársai a Buenos Aires-i juntában. Különösen azt rótták fel neki, hogy a vereségért másokat tett felelőssé, a hadsereg vezetőit, ő maga viszont nem tett meg mindent azért, hogy a kezdettől fogva egyenlőtlen küzdelmet előbb — és Argentína számára kedvezőbb feltételekkel — fejezze be. 1976 óta — Perón-korszak vége óta — különböző katonai csoportok és új meg új tábornokok váltják egymást a hatalom élén. A mostani „háborús vereség” alkalmat ad a hatalmi harc újabb felállásában való megvívásra. A nacionalista erők rokonszenve a légierő felé fordul, hiszen a Falkland-szigetek körül — vállalva igen sok harci repülőgép és pilóta elvesztését is — a légierő küzdött a legde- rekasabban és a legeredményesebben. Az új vezetőkre mindenesetre nehéz napok várnak. A gazdasági helyzet már korábban is válságos volt, a hadikiadások rohamos növekedése ezt csak súlyosbította. A társadalmi feszültséget a háborúk idején szokásos nemzeti egység kialakulása nem szüntette meg. A tömegek újra az utcákra vonulnak. Egyszer még azért, hogy a „vereség” miatt és Anglia ellen tüntessenek, de közben már azt is követelik, hogy távozzon a junta. Pálfy József Nem túlzás azt állítani, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés szónoki emelvényén felolvasta Leonyid Brezsnyev üzenetét, s benne az ünnepélyes nyilatkozatot: ettől a perctől kezdve a Szovjetunió lemond a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról ! A gondolat ugyan nem új, néhány éve merült fel először, de ilyen határozott kötelezettségvállalás még nem történt. A világközvélemény tekintélyes része azt várta, hogy a Nyugat követi a példát. Nem így történt. Az első zavarodott vagy tartózkodó állásfoglalások után 24 óráFjodor Abramov: kilGEIft ■ 10. ÚJABB NEMZETKÖZI ŰRLEGÉNYSÉG Vendégvárás a Szaljut—7-en Hetek óta folytatja munkáját az űrben Anato- lij Berezovoj és Valentyin Lebegyev. Jó néhány napig a legénységet a Prog- ressz—13 teherűrhajó kirakodásával kapcsolatos feladatok kötötték le. Helyükre kerültek az újabb tudományos műszerek, köztük a Franciaországban készített, összesen negyed tonna súlyú berendezések is. A hónap végén ezeket a műszereket is felhasználja munkájában a közös szovjet—francia személyzet. A három férőhelyes Szojuz—T — fedélzetén Vlagyimir Dzsanibekov parancsokkal, Alekszandr Ivancsenkov fedélzeti mérnökkel és a kijelölt francia kutató űrhajóssal, Jean Loup Chrétiennel — a tervek szerint június 24- én startol Bajkonurról. Az űrhajósok túl vannak a komplex „záróvizsgán” is, ahol — mint ilyen esetben mindig — rendkívüli eseményeket tartalmazó borítékokat osztottak ki, hogy meggyőződjenek a váratlan helyzetek megoldására való felkészültségükről. Az első legénységnek ez alkalommal az egyik legnehezebb feladat jutott. „Felmondta a szolgálatot” az űrállomást irányító rádiótechnikai rendszer, s így a repülés regfelelősségteljesebb mozzanatát a legénységnek „kézzel” kellett végrehajtani. A vizsgán sikerrel birkóztak meg az automatika „meghibásodásával” és pontosan végrehajtották az űrhajó és az űrállomás kézi összekapcsolását. A Szaljut—7 jelenlegi gazdáinak — Berezovoj - nak és Lebegyevnek — számos műveletet kell végrehajtania, hogy előkészítse az űrállomást a vendégek fogadására. Természetesen nem feledkezhetnek meg a jelenleg folyó kísérletsorozatokról sem, amelynek legérdekesebb mozzanata talán az MKF—6M elnevezésű kamerával végzett munka a földfelszín és az óceán tanulmányozására. Az űrfelvételek iránt évről évre nő az érdeklődés: a Szovjetunióban közel 600 olyan intézmény van, mely felhasználja az űrből kapott információt. A legfontosabb felhasználási területek a geológia, az olajkutatás és a mezőgazdaság. Berezovoj és Lebegyev a mezőgazdasági megrendelések teljesítésével kezdte munkáját. Az űrhajósok tanulmányozták a krasz- nodari gabonatermő körzetet, a közép-ázsiai gyapotföldeket, valamint a Volga melletti mezőgazda- sági területeket. És még egy újdonságról. A Szaljut—7-en végzett biológiai kutatások programjában tanulmányozzák, hogyan növekszenek a növények a súlytalanság állapotában. Az űrhajósok közölték, hogy az első „űrvetések” már kikeltek, a zab és a borsó levelet hajtott. Az érési folyamatot filmezik. A vendégvárás alatt — s persze során is — folytatódik tehát a rendszeres kutatómunka. Mihail Csernyisov (APN — KS) Gromiko—Haig-találkozó (Folytatás az 1. oldalról) Szovjet részről többek között Anatolij Dobrinyin washingtoni nagykövet, amerikai részről pedig Richard Burt európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár van jelen a megbeszélésen. A találkozó előtt sem amerikai, sem szovjet részről nem hangzott el nyilatkozat. Az amerikai külügyminisztérium korábbi tájékoztatásai alapján a szombati The New York Times feltételezi, hogy a közel-keleti, elsősorban a libanoni helyzet mellett, amely Haig szerint a szombati eszmecsere központi témája, szó lehet egy korábban idén őszre tervezett csúcstalálkozó előkészületeiről. Másfelől a külügyminiszteri találkozót figyelemmel kísérő amerikai sajtóforrások rámutatnak : Reagan csütörtöki beszéde az ENSZ-ben és az amerikai kormány változatlanul minden szovjet indítványt elutasító vagy agyonhallgató magatartása aligha növeli egy csúcstalálkozó sikerének esélyét. — Lám csak, lám, hogy belekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak véletlenül se a közlegénybe ... — Előttem, mint az igazgató előtt, így beszélni egy tanulómról ... — Ugyan hagyd el, Grigo- rij Vasziljevics, ami ezt az erkölcsöt illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni —■ jelentette ki jó hangosan Afonyka —, de ha egyszer egy lány ilyen jó bögyös ... Mire persze mindenki nyi- hogott — szórakoztató, ha másokat kezdenek ki —, Pe- lageja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kicsi korában ragadnak rá a férfiak, mi lesz, ha nagylány- nyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála istennek, elvonta az emberek figyelmét a . malackodástól, teletöltötte a poharakat, és kijelentette: — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre. — Ügy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk! Afonyka, az állatorvos. Mi a fenét fundált ki ez a szurtos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangulatuk támadna, amikor ez elkezdi mereszt get ni a fekete szemét — biztosan beleköt valmibe. — Megálljunk! — üvöltötte megint Afonyka és felállt. — A mi szovjet ifjúságunkra! — Ügy van! — Az ifjúságra, Afanaszij Platonovics. — Meg-áll-junk! Fecsegők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és foghegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberekkel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségében lovakat törne be. — Az ifjúság világszövetségére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gyerekekkel kezdték, most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afonyka. Ügy körözött a fekete fejével, mint a varjú a szárnyával. Tekintete nem is végigsiklott, hanem végigmasírozott az asztal körül — és hirtelen Pavelra meredt — egyedül Pavel nem emelte fel a poharát. — Afanaszij Platonovics- nak — állt ki a férjéért Pelage ja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hozzá! Pjotr Ivanovics odaszaladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna: — Elvileg ragaszkodom Ihozzá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Úgyse nyugszik addig ez a vaddisznó. Hát nem ismered? Igyál már, na, kinek beszélek! — Most már haragudott • az asszony. (Afonyka áll, Pjotr Ivanovics kérleli.) — Meddig könyörögjek még? Mindenki rád vár. Pavel remegő kézzel fogta meg a poharát. — Hurrá! — rikkantott Afonyka. . ■ — Hurr-rrá! — üvöltötték »mindnyájan. Aztán jött még a jánosál- dás — mert hát miféle házigazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, aztán még egy kör a „békére £ s barátságra” — a házigazda a küszöbön még egyet töltött annak, aki akart —, és csak aztán mentek ki a szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állatorvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendreutasította a rakoncátlant : — Lejjebb a hanggal! Éne- kelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet elnökéhez indult, akire Pelagejá- nak, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékségben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egymással, de ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se tehet érted, de talán holnap az utadba kerül. (Folytatjuk!
