Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

1982. június 19.

| VÁLTOZÓ ÉLETÜNK |

Tudomány a gyakorlatban

Tavaly volt tízéves a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola, amely már több, mint kétezer üzemmérnököt bocsátott ki. Kevésbé ismert, hogy a főiskolának van egy továbbképző osztálya, amely a MÉM által kijelölt feladatként szervezi a szakemberek képzését, továbbképzését,

amely kulcsfontosságú a tudomány új eredményeinek gyakorlati birtokbavételéhez. Évente 1000—1300 résztvevője van az itt szervezett továbbképzéseknek.

— Egy felsőfokú oktatási intézmény, lehetőségeiből adódóan jelentős hatással van környezetére — mondja dr. Anka István főiskolai tanár, aki vezető társadalmi tisztségeket is betölt a Gépi^ri Tudományos Egyesületben és a TIT megyei szervezetében. — A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán jelentős elméleti kutatómunka is folyik az oktatás mellett, számos tudományos eredmény fémjelzi az itt dolgozó oktatói gárdát. A tudományos eredmények alkalmazása közül néhány példa: a gyümölcsbetakarítás és -válogatás itt kikísérletezett módszereit már hasznosan alkalmazzák a megye mező- gazdasági üzemeiben. A halastavak szellőztetésével és szervestrágyázásával összefüggő új eljárást a Hortobágyi Állami Gazdaságban alkalmazzák. A „Hidrobar” nevű hidraulika-vizsgáló műszer találmányi szintű, s számottevően járul hozzá a mezőgazdaságban megszaporodott hidraulikus rendszerek szakszerűbb, olcsóbb javításához, a hibák ésszerű körülhatárolásával. Egy ide kapcsolódó, más irányú lehetőség: ezt a műszert várhatóan a megyében, a timári termelőszövetkezetben gyártják majd.

— Az is sajátos lehetőség, hogy a főiskola laboratóriumait nyitva tartják egyes kísérletek számára a gyakorlati szakemberek ejőtt, a főiskola szakemberei rövid céltanfolyamok szervezésében is részt vesznek, s igen értékes az oktatók társadalmi munkája a TIT-ben, a tudományos egyesületekben, amelyek mind színterei a tudományos eredmények alkalmazásának.

Nagyon sokféle tehát a lehetőség annak ellenére, hogy a megye ipara fiatal, s a mezőgazdasági nagyüzemek is csak egy-másfél évtizede láthattak hozzá az intenzív gazdálkodás tervezésének kibontakoztatásához. Ahhoz azonban, hogy a ma korszerű tudománya még jobban kamatozzék Szabolcs-Szatmár fejlődő iparában, fokozott figyelmet szükséges fordítani a fejlesztő munka tervszerűségére, nagyobb rangjára. Még szorosabb kapcsolatra volna szükség a termelőüzemek és kutatóintézetek között, mert a tudományos eredmények egyre nagyobb teret követelnek a gyakorlati termelőmunkában is — aki késlekedik szinte behozhatatlan lemaradást kockáztat.

Marik Sándor

Hazajött a legrégibb nagyar vers

Találkozások az Ómagyar Hária-siralommal

^»lelv lyro^-i (y

Tu(«rrt (ereJyh'l»»öf c^ut- ccefetfe-VWilí(!f) vyUftvw

T^AcI) <JkU«<;cí> bu&btlcul

»tje (judot/hk* w v«bwn oüíoeóyi ■'Vykr

Az Ómegyar Mária-siralom kézirata és korabeli olvasata soronként /Pais Dezső szerint/

Volek syrolm thudothlon sy rolmol sepedyk, buol ozuk epedek. V/alastn vylagum túl sydöu fyodumtul ezes urumemtuúl.O en eses urodum eggen yg fyoduin, syrou a- niath thekunched buabeleul kyniuhhad. Scemem kunuel arad^, en iunhum buol farad.

A

z első még 1935-re tehető. A nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban akkor vezették be a Zsig- mond-féle irodalomtörténetkönyvet, amelyik már tartalmazta a jó egy évtizede felfedezett, 1300 körül keletkezhetett első magyar verset. Ez egy planctus, siratóének, Mária panasza fiának, Jézusnak halála miatt. Mivel a belgiumi Lőwen (Leuven, Louvain) könyvtárának egyik kódexe tartalmazta, úgy is nevezték: a lőweni Mária-siralom. így szerepelt az érettségi tételek között. Tudni kellett róla, hogy nem versszerűen, hanem folyamatosan írták le (mint Balassi is a maga verseit), 37 soros, 132 szóból áll.

Növelte az érdeklődést, hogy romantikus körülmények között bukkantak rá a huszas évek elején. A németek a háborúban lebombázták a lőveni könyvtárat és jóvátételként kellett nekik kódexeket vásárolniuk az okozott károk részbeni pótlására: ez a kódex így került oda, s feldolgozás közben ismerték fel a nyelvemléket. Az első magyar ismertető neve szigorúan hangzott, ráadásul ez a Gragger Róbert a mi kiváló magyartanárunknak ismerőse. Így mindjárt valamilyen emberközelségű kapcsolat alakulhatott' ki osztályunk tagjai és az első magyar verses nyelvemlék között.

Két év múlva, a budapesti egyetemen már részletesebben megismerhettük nyelvészeti értékeit. Pais Dezső professzor nem sokkal előbb adta ki, Jakubovich Emil társaságában azt, az Ómagyar olvasóköny c. egyetemi segédletet, amelyben már új néven szerepel, s azóta is így emlegetjük: Ömagyar Mária- siralom. Ekkor már részletesebben megtanultuk, hogy a vers szervetlenül helyezkedik el a kódex latin szövegei között, időben is későbbi, mint a többi beírás; hogy megtalálható a kódexben a siralom szöveg latin eredetije is, amelyik mintája lehetett a magyarul verselő szerzetesnek; hogy a magyarul bele-bele- jegyzetelő szerzetesek többen is lehettek; olykor a lapszéleken vagy egy-egy kifejezés mellett-felett magyarázó, értelmező glosszákat is olvashatunk.

Pl. „vérednek hullotta mia(tt)”, „pokol pitvarának fájából”, stb. — s ezek a magyar glosszairodalom eladdig legrégibb emlékei. — Alaposabb vizsgálati eredmények is fényre derültek. Kitűnt, hogy a magyar vers után következő lapot kitépték, maga a vers szövege erősen rongált, halvánnyá törölték. Valaki, az általa nem ismert, így barbárnak minősített (azaz: bűnös, ellenséges) szöveget is meg akarta semmisíteni.

Az 1937/38. tanévben Horváth János a XVI. szd. irodalmáról beszélt. Egyik óráját viszont azzal kezdte, hogy egy nagy alakú, furcsa című folyóiratot mutatott fel. Arra utalt, hogy egy zenetudós, Szabolcsi Bence, megtalálta ill. rekonstruálta az Ómagyar Mária-siralom dallamát s ezt publikálta az. Argonauták c. folyóirat odahozott legújabb számában. Nemcsak fölhívta rá a figyelmet, hanem kérte a hallgatóságot, lenne-e vállalkozó, aki tanulmányozná a dallamot s legközelebb el is énekelné. Egyik kollégista társam azonnal jelentkezett; nem is csudálkoztunk: tudtuk, hogy eredetileg bencés volt s ottani tanulmányai során találkozhatott ilyen feladattal. így nem sakkal később, ez a társunk, Urbán Ernő, akinek nevét a felszabadulás óta inkább új életünk jeles írójaként, társadalmi krónikásaként tartjuk számon, szóval ez a délceg, széphangú fiatalember elénekelte a kapott dallamot, a megfelelő, szokásos középkori daldíszítésekkel együtt. így került sor tehát a zenei találkozásunkra az első magyar verssel.

Planctus ante nescia, Plenctu lassor anxia

Crucior dolore;

Orbst orbem radio tóé iudea filio Gaudio, dulcore.

Fii dulcor unice, Singulare gaudium, tíatrem flentem respice Conferens solacium.

Pectus, mentem, lumina Tua torquent uulnera...

Valék siralom-tudatlan.

Siralomtól süppedek /=sirelómban elmerülök/,

Bútól aszok, epedek. Választ világomtól,

Zsidó ^fiacskámtól,

Édes örömemtől.

Ó én édes urecskám, egyetlen egy fiacskám! Siró anyát tekintsed,

Bujából kinyújtsad /^kihúzzad/

Szemem könnytől árad Én keblem bútól fárad.„„

Az eredeti latin szöveg és az 1300 körüli

magyar vers Pais Dezső

Nem sokkal ezután alapvizsgára kellett készülnünk, s feleségemmel együtt áttanulmányoztuk Horváth tanár úr nagy monográfiáját is: „A magyar irodalmi műveltség kezdeteit”. Ezúttal kerülhetett most már sor a siratóének, a nyelvemlék irodalmi értékeinek megismerésére, irodalomtörténeti helyének kijelölésére. Kitűnt, hogy a verselő csak emlékezetből használta a latin eredetit: a magyar verselés ritmustörvényei szerint, szabadon fogalmazza (ót) mondanivalóját; nem az egyházi szöveg egyszerű „tolmácsolása” már a célja, alázatos szöveghűséggel, hanem a szép szöveg alkotása, a mély érzés árnyaltabb kifejezése; vagyis itt és ekkor találkozunk az első, igazán irodalmi szándékú magyar írással. „Vers — a javából! ... Technikájában mennyi fesztelenség, mily szabad önállóság! Kényszerí- tettségnek semmi nyoma! Al- literációi éppúgy maguktól látszanak születni, mint rí- /mei.

Versszakai ritmus- és mondatmenetben csaknem kivétel nélkül egyetlen lendüle- tűek, töretlen folyásúak. Hol ellasuhadó, hol nekiiramló tempója spontán lírai sugall- makat követ, versszakváltá- sai megannyi lelki intonálá- sok. Ritmus, rím és mondatképlet testvéri zendülettel lejtenek elő s együtt ringatják a magyar költői nyelv kedves, máig is magunkénak tudott szép virágait, mik puszta hangzati csábításra is kivirítanak: Világ világa, virágnak virága... A magyar költészetre még fényes jövendő várt: ez a kezdet valóban nem volt méltatlan hozzá” — zárul Horváth János megállapítása.

Amikor megtudtam, hogy 1970-ben, belgiumi utam alkalmával eljuthatok Leuven- ibe, megkértem a brüsszeli minisztérium tisztviselőjét, szervezze meg a személyes találkozást első verses nyelvemlékünkkel. Belgiumban minden kulturális intézményben kettős vezetés van: van francia nyelvű és flamand minisztérium, ilyen és olyan UNESCO-Bizottság, ifjúsági mozgalom, iskolairányítás stb. Szerencsére az én ügyintézőm flamand volt, a leuveni könyvtár illetékes felelőse is,' sőt a két ember közt szoros a barátság. Egy rövid, számomra teljesen érthetetlen nyelvű telefonbeszélgetés után már kész a programom: másnap mehetek, fogadnak, láthatom, amit akarok.

Ott megtudtam, hogy a II. világháborúban is lebombázértelmezése szerint

ták a könyvtárat: a csoda tovább tartott, a kódex épségben megvan. Kezembe vehettem tehát a kisarasz nagyságú, tömzsi kötetet, amelynek 302, finoman kidolgozott, papírvékonyságú hártyalevelét fogta össze a rózsaszínű, marokén bőrrel bevont deszkatábla kötése.

A 134. oldal visszáján: nehezen ugyan, de újjongva olvashattam fel a Volék sirolm tudatlan, siralomtól sepedek, bútól aszok epedek kezdetű szöveget; itt-ott inkább emlékezetből, rnintr valóságos olvasással, a kísérő könyvtáros enyhén csodálkozó, bár filo- szosan megértő bámulata kíséretében: vajon minek és miért örülök én ennyire, hiszen csak egy leltári tárgyat fogok a kezembe s ez külsőre még nem is a legszebb, mint sok más „dolog” abban a gazdag könyvtárban.

így alakult ki ez az én felejthetetlen találkozásom, afféle kézfogásom első magyar nyelvű versünkkel, a középkori magyar literaturával. — Itthon el-elmondtam élményemet s több kutató csudál- kozva hallgatott. Nekik, ott- jártukban elutasításban volt részük, bár néhányuknak hivatalos ajánlólevelük, kutatási programjuk is volt. Kitűnt, hogy valamennyien a francia nyelvű minisztériumi részlegnél adták elő kérésüket: s ezt a flamand kezelőszemélyzet elutasította, mert lehetősége volt rá. Fentebb elmondtam, hogy nekem miben volt szerencsés az elindulásom: de e kódex kapcsán legalább külön leckét kaphattam arról is, hogy a soviniszta nacionalizmus, az egy országon belüli nemzeti egyet nem értés, milyen kis dolgokban is ártalmas —, hát még a nagy, fontos, sorsdöntő kérdésekben ...

M

ost, 1982 májusában, ugyanilyen széthúzó erők miatt kerülhetett ,.könnyen” haza az_ 1300 körüli kódex. Az ottani egyetemet is kétfelé osztották; a fla- mandok nem ragaszkodtak a számukra csekélyebb jelentőségűnek számitó ritkasághoz; ' kellő csereanyag ellenében érkezhetett meg Budapestre, az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti gyűjteményébe — a kódex, s benne az Ömagyar Mária-siralom szövege. örüljünk neki, mert nemzeti múltunk ismerete, kulturális javaink értelme egészülhetett ki így; becsüljük is meg, nem feledkezve el a kódex hányatott sorsáról, — amely oly sokban tükrözi egész nemzeti műveltségű K, kultúránk-történelmünk zivataros századait is.

Margócsy József

|(jyj HÉTVÉGI MELLÉKLET

— Gazdasági fejlődésünk jövője egyre inkább függ az új tudományos eredmények alkalmazásától, az alkalmazáshoz viszont nem elégségesek a kutatóintézetek és kutatók, ahhoz a termelésben jól képzett felhasználókra, mérnökökre lesz szükség — mondja Scholtz Béla főmérnök, az MTESZ megyei titkára. — Ami a jelenlegi helyzetet illeti, sok a biztató körülmény. Legjelentősebb vállalataink többsége, de a kisebb üzemek némelyike is rendelkezik feltételekkel ahhoz, hogy hatékonyabban használhassa fel a tudomány eredményeit a termelésben. Erős kutatórészleggel rendelkezik például a tiszavasvári Alkaloida, amely az elmúlt években számos új gyártmányt tudott piacra küldeni. Az Öntödei Vállalat kisvár- dai gyára új termékek — például kisebb fajlagos súlyú radiátorok — gyártására kutatási feladattervet állított össze, s ennek alapján ért el eredményeket. Saját kutatások alapján, vagy kutató intézetekkel karöltve fejleszti évente gyártmányait a MEZŐGÉP Vállalat. A Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori fúrógépgyárában licenc alapján nemcsak termelnek, hanem gyártmány- és gyártástervezéssel is foglalkoznak — és ezek jelenleg már nem csupán egyedi példák Szabolcs-Szatmár megyéiben.

Gyakran előfordul, ha a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásáról van szó, hogy valami különösen nagy dologra gondolnak, pedig nem lehet mindig kiemelkedő újdonságokra számítani. Természetesen vannak látványos vagy legalábbis látványosnak megismert eredmények. Néhány éve nagy érdeklődést váltott ki a konzerviparban a programozott borsótermesztés, amely a számítástechnika felhasználásával azon alapult, hogy a gépi feldolgozásra szánt borsó érési idejét egyenletessé tegyék, ne egyszerre kapjon erejét meghaladó feladatot a feldolgozóipar. Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a Nyíregyházi Konzervgyárban is, ahol egyébként 1976-ban készült el a vállalat integrált számítógépes irányítás rendszerének előterve. A bonyolult szakkérdések közül egy jellemzőt emeltünk ki Dienes Barna mérnökkel a Nyíregyházi Konzervgyár osztályvezető-helyettesével.

— A világban nagy technológiai foradalom zajlik, ez mindenki által ismert — mondja. — Korábban nem tapasztalt gyorsasággal változik a termékek előállításának módja. A gazdaságosság, eladhatóság azon áll vagy bukik, hogy a gyártó mikor ismeri fel, terméket kell váltania. Nagyüzemben egy új termék bevezetése mindig hosszadalmas és ha már a piac diktálja a változtatás igényét, eleve késéssel indul a termelő. Innen csak egy lépés a gyártás, amelynek ma már sokfelé nélkülözhetetlen eleme a számítógép.

— Nálunk egy amerikai gyártmányú géppel mérés- adatgyűjtést és folyamatirányítást végzünk. Vállalatunk sűrítőüzeme évenként több, mint 60 ezer tonna almát és paradicsomot dolgoz fel. Technológiája anyag- és energiaigényes (egyebek között

kb. 25 ezer tonna gőzt használunk fel). A számítógépnek megadjuk a végtermék minőségét, s az a gyártási folyamatot az optimum környékén tartja. Ezt emberi szabályozással szinte lehetetlen volna megvalósítani. A számítógép további nagy előnye a termelésben: minden fontos adatot, felhasznált anyagot, gyártott terméket, önköltséget szinte gombnyomásra kimutat! tehát naprakészen intézkedhetünk. Ez hagyományos módszerekkel sok ember munkáját és mégis több napos késést jelentene.

A megye másik egymilliár- 'dos nagyüzeme, a Szabolcs fontos növénykultúráját feldolgozó Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalat.

— Ez a terület sok évtizeddel ezelőtt is a dohány szűkebb hazájának számított Magyarországon, de — főképpen az utóbbi egy évtizedben — egészen új fogalmakkal kellett megismerkednünk — mondja Harascsák György főmérnök. — A gyorsütemű műszaki fejlesztést az sürgette, hogy elfogyott a szabad munkaerő (ez új gépeket, géprendszereket igényelt), aztán az emelkedő energiaárak ismét jelentős változtatásokra kényszántet- ték a dohánygazdaságot, s a közelmúltban pedig újra a tudomány eredményeit kellett segítségül hívni, azaz megteremteni a korszerű technológiákhoz szükséges kémiai, biológiai hátteret.

— Ezenkívül az iparszerű termesztéstechnológiákhoz gépi betakarításra alkalmas, nagy termőképességű, biztonságosan termelhető és jó minőséget adó fajtákat kellett kifejleszteni. De a tudomány minden új eredménye új lehetőségekkel kecsegtet, így most is sokféle kísérletben veszünk részt, mégpedig a dohánytermesztési rendszer, annak taggazdaságai és a Dohánykutató Intézet bevonásával. Sok érdekessége van ezeknek a kísérleteknek talajfertőtlenítéstől gyomirtásig, de például olyan vegyszereket is ajánl az ipar, amelyek megakadályozzák a kacs-képződést, tehát • nem lesz szükség a munkaigényes kacsolásra...»

•

Talán nincs is az életnek olyan területe, amelyet előbb- utóbb ne változtatnának meg a tudományos újdonságok. Itt van például a közlekedés, amely az előző két menetrendkészítés időszakában a szokásos újdonságok mellett tudományos eredmények hasznosításáról is hírt adott megyénkben. A Volán 5. számú Vállalata lehetőséget teremtett egy fiatal szakemberének — Huba Péternek —,

hogy nézzen utána: milyen lehetőségei vannak a Közlekedéstudományi Egyesület egyik központi rendezvényén hallottak nyíregyházi alkalmazásának. Számítógépes forgalomszervezésről volt szó, amelynek szabolcsi bevezetésével (lényegében a munkaidő jobb kihasználásával) három autóbusszal kevesebb kellett az 1980—81-es menetrendi időszakban ahhoz, hogy jobb minőségű szolgáltatást adjon a városnak a Volán. A megtakarítás tehát több, mint hárommillió forint.

— A következő lépés a megye menetrendszerinti autóbuszforgalmát lebonyolító mintegy 200 autóbusz számítógépes menetrend-analízise volt. Ez a tervezés jelentős tartalékokat tárt föl a helyközi autóbuszközlekedésben: a jobb szervezéssel mintegy húsz gépkocsivezetővel kevesebb szükséges azonos méretű feladat ellátáshoz — tehát a szervezéssel kapcsolatos kiadások hamar megtérülnek ...

•

Szabolcs-Szatmár ipari-gazdasági fejlődésében kiemelkedő szerepe van a műszaki haladás megvalósításának, a versenyképes, korszerű termékstruktúra kialakításámtk, amelyből számottevő részt vállal a műszaki értelmiség. A megyei párt-vb egy esztendővel ezelőtt fogalmazta meg ezt a gondolatot, amikor áttekintette a műszaki értelmiség szerepét a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásában, a termelés korszerűsítésében, műszaki színvonalának emelésében. Időközben lezajlott a XVII. műszaki hónap is, témája szintén a tudomány és a termelés kapcsolata volt, amely napjainkban különösen időszerű.