Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

1982. június 18. Kelet-Magyarország 3 Energia AZ 1973-AS KŐOLAJ­AK-ROBB AN ÄS után a gazdálkodási feltételek fo­kozatosan nehezedtek. En­nek ellenére az energia­felhasználás 1978-ban szö­kött a legmagasabbra. Ezt . követően az energiával való ésszerű, gazdálkodás­ra, takarékosságra több magas szintű határozat, ennek végrehajtására pe­dig program született. Ál­talános irányelv lett: kor­szerűsíteni kell az ener­giahordozó szerkezetet, a felhasználás a szén és a földgáz irányába tolódjon el és jelentősen növeked­jen a hulladékhasznosítás. Az országos program­hoz kapcsolódva megyénk­ben is intézkedések tör­téntek. Ilyen szellemben készült a VI. ötéves terv energiagazdálkodási irány­elve is. Az utóbbi három évbeiv amióta a helyi ter­vekben is szerepel az ener­giagazdálkodás új elve, már szerény eredmények­ről lehet számot adni. Az iparban a termelési érték 1978-tól 119,8 százalékos növekedést ért el, a ter­melői létszám alig több mint 3 százalékos emelke­dése mellett, a villamos- energia-felhasználás Í15 százalék, az egyéb ener­giahqrdozó-felhasználás 105 százalék. A gázfogyasztás követ­ve az országos előírásokat, majdnem megduplázódott. Ezzel szemben a kőolaj- származékok felhasználá­sa csak 83 százaléka a há­rom évvel korábbinak. Je­lentős csökkenés várható attól az intézkedéstől, amely előírja, hogy közü- leteknél 1985-ig az olaj­kályhával való fűtést meg kell szüntetni. Szabolcs- Szatmárban a tanácsoknál és intézményeiknél ez kö­zel 4200 darab olajkályha kicserélését jelenti más, elsősorban szénfűtésre. A SZÉNFELHASZNÁ­LÁS eddig eléggé mérsé­kelt ütemben növekedett, habár megyénk a nagy lakossági szénfogyasztók közé tartozik. A villamos- energia-fogyasztás egyen­letes volt, jelentősebb emelkedés a lakossági fel- használásban tapasztalha­tó, az éjjeli hőtárolós kandallók elterjedésével. Gond, hogy a nagyobb ütemű éjjeli fogyasztást a hálózat nem mindenütt bírja- el. Kiemelt feladat a közvilágítás ésszerűsíté­se, amely energiamegtaka­rítással jár. Ezen a terü­leten 1980-tól jelentős eredmények születtek. Javítani szükséges a hul­ladék és melléktermék energiakénti hasznosítá­sát. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdaságra, ahol a különböző szárítók igen sok olajat emésztenek fel. Jelentős energiát nyerhet­nének a mezőgazdasági üzemek a faipari hulladé­kok, a nyesedékek és a különböző termények kó­rója, szalmája hasznosítá­sával. A lakásépítkezési technológiánk energiata­karékosság szempontjából nem megfelelő. Az ajtók, ablakok nem olyan szige- telésűek, amely csökken­tené a felesleges hőtávo­zást. Gondok vannak a melegvíz-felhasználásban is. AZ EMLÍTETT TERÜ­LETEK néhány példája is igazolja, kok még a teen­dő az energiagazdálkodás javításában, a takaréko­sabb felhasználásban, hogy az megfeleljen a kitűzött céljainknak, a jelenlegi gazdasági helyzetünknek. Cs. B. V_________________/ Göngyöleg Kemecséről Nyílik: szeptemberben Imit tanítani lehet Még a látogató miatti szorongás is elszállt a gyerekből, amikor a toronydarut szerelték. Ami igaz, az igaz: Nyírlu- goson ez nem mindennapi látvány volt. Megállt az öreg a tehénszekérrel a régi iskola előtt, s nézte, miként szerelik a szomszédban a pillért. — Oszt meg­áll ezen a tető? — kérdezte, s csak csóválta a fejét hitetlen- kedve. VÁLTOZÓ RAMOCSAHÁZA * Hazatérnek a fiatalak Tucatnyi történet kering az iskolában és a faluban az új iskola építéséről. Tény, ilyet erre még nem láttak. És aki látott, az is csodálkozik: ennyi idő alatt ugyanis egy kis ház sem 'készül el, nem­hogy egy ilyen épület! Pillantás a naptárba Belelapozok Kiss Zoltán iskolaigazgató naptárába, ami az egész eddigi históriát rögzíti. Március eleje: meg­jelennek a tsz és állami gaz­daság gépei, a társadalmi munkások. Kezdik elhordani a dombot a régi iskola mel­lől. Március 22: átadják a terepet az építőknek. Márci­us 23.: kitűzik az épületet. Március 24.: kezdődik az ala­pozás. — Ami azt illeti, gyorsan ment itt minden — mondja Ember‘Lajos, a fiatal műve­zető. Nézem ezt az alig 25 éves szakembert, akire a SZÁÉV ezt a munkát bízta. Szinte sugárzik belőle az energia, s a bizonyítási vágy. Az első, igazi önálló feladata a nyírlugosi iskola, amelyet kulcsra készen kell átadnia. — Az első Hgjdúváz-pa- nelek április 26-án érkeztek Debrecenből — folytatja —, s ekkor két műszakot szervez­tünk. A. 750 elemet 23 mun­kanap alatt elhelyeztük, s készen állt a hattantermes is­kola épülete. Ekkor már biz­tos voltam benne: augusztus, 15-én lesz műszaki átadás, 20-án akár ünnepelhetünk, s szeptemberben jöhetnek a gyerekek! — Sok gondot megold az új épület — magyarázza Molnár István igazgatóhe­lyettes —, hiszen a régiben is tanítunk majd, s végre el­jutunk oda, hogy csak egy műszak lesz, csak délelőtt kell oktatnunk. Egy éve még alig reméltük ezt... Á képviselő közbelép Amikor a nyírlugosi iskola szóba került, jó indulatban nem volt hiány. Még pénz is volt hozzá. Csak az volt a szépséghiba: hároméves át­húzódó beruházásnak ígérte mindenki. Három év — hat tanterem?! Nos, ez valóban túlzásnak tűnt. Ekkor lépett közbe Hornyák Tiborné, a kerület képviselője. — És nem is eredményte­lenül — folytatja az igazga­tóhelyettes. A debreceni ház­gyár vállalta a szállítást, a SZÁÉV a kivitelezést, s kide­rült: a három évből rögvest fél év lett! — Tizenhárom és fél mil­liót építünk itt be — világo­sít fel Ember Lajos —, még­pedig úgy éjrzem, kiváló mi­nőségben. Jól gépesítették a munkát, s mindig volt meg­felelő létszám is. Ma már a belső szerelések folynak, épül a kazánház, a derítő, s beto­nozzák a tornatermet. Getyinás Antal és nyolc­fős brigádja valóban a ha­talmas, szép, világos tornate­remben dolgozik. — Jól hala­dunk, tegnap is 14 köbméter betont dolgoztunk be . Én Pestről jöttem haza Nyírbél- tekre, onnan járok be, mun­katársaim is erre a vonalra valók. Nem régen vagyok a vállalatnál, de be akarjuk bizonyítani: tudunk dolgozni. A művezető elégedett, a tempóval és a minőséggel egyaránt. Az igazgató és a helyettese szintén. Mert azt talán mondani sem kell: az iskolaiak .napi vendégek itt, mindent figyelnek, s képze­letben már rendezkednek is. Örömteli gondok — Az nem kifejezés, hogy mennyit vagyunk itt. Eddig nem volt tornateremi most csak úgy faljuk a szemünk­kel! Meg lesznek jó szertára­ink, szép, világos osztálya­ink — lelkesedik Molnár Ist­ván. — De gond is akad. Mi lesz a régi iskola felszaba­duló helységeiben? Lesz-e elég nevelő, hogy valóban egy műszakban taníthas­sunk? Lesz-e korszerű szem­léltetőeszköz a modern isko­lában ? — Jóleső gondok ezek — folytatja Kiss Zoltán az igaz­gató —, bár valóban rfem egyszerű dolgok. Kiderült: alig félmillió van a berende­zésre. Ebből legfeljebb az asztalokra, székekre, fali táb­lákra futja. Hogy miben .re­ménykedünk mégis? És máris mondják, hogy volt ;itt már olyan társadalmi akció, amiből színes tévéket vettek. Miért ne ismétlődhet­ne mindez meg most is? Hi­szen az már az építkezés ele­jén látszott: a lakosság nem egyszerűen szurkoló, hanem együtt munkálkodó. És ahogy hallgatom őket, nem is kétel­kedek abban, hogy lesz itt is- kolagazdagító-akció! Közben hejárjuk az új épü­letet. Itt a csőszerelők he- gesztenek, ott a fűtésszerelők építik be a radiátorokat. Ki­csit messzebb japánerben tolják a betont. — A mai létszám — mond­ja Ember Lajos — huszonki­lenc fő. A fűtésszerelők hol­nap már elmennek. Ha nem hatna dicsekvésnek, azt is mondhatnám: jobban állunk, mint ahogyan azt a tervünk előírja. Az utolsó nekifutás — Hát bizony kedves, azt ugyancsak összerakták — mondja egy néni kenyérrel a hóna alatt a boltban. — Ilyen házszerelőnek én is elmennék — győzköd egy szőke legény az iskolában, szünet alatt. — Ha nekem is összehoz­nának ennyi idő alatt egy há­zat, még öreg fejjel is bele­vágnék — magyarázza egy nagybajszos bácsi. Egy biztos — így az igaz­gatóhelyettes — a jó munka példája is volt ez az iskola. Mondhatnám azt is: tanítani kellene, hogy így is lehet. ■ Még van jócskán munka Nyírlugoson az új iskolá­nál. A laikus szinte kétel­kedhet is: készen lesz ez időre? Ember Lajos nyug/ tat: még a terepet is rende­zik, a kazán is a helyén lesz, állni fog a vaskémény. Neki is szívügye, a vállalat­nak is. Mert nemcsak az iskolában, de az iskolával is lehet vizsgázni. Bürget Lajos m jajon mit művelhe- tett már megint két­balkezes barátom? Néhányszor ugyanis sike­rült olyan meglepetést sze­rezni Évikének, a feleségé­nek, hogy hónapokig hall­gathatta szemrehányásait. Legutóbb egy barokk szekrénysorral lepte meg. Sikerült. Igaz, hogy öt cen­tivel hosszabb volt a szek­rénysor, s így természetes nem fért be a frissen fes­tett nappaliba. Ve Karcsi meg akarta lepni a felesé­gét, hogy mire hazajön, he­lyére is kerüljön a drága bútor. Néhány centit lefa- ragtatott a falból. No és mellesleg az is igaz, hogy nem volt harmónia a vilá­gos szekrénysor, a sötét rusztikus fotelek, a perzsa szőnyegek és a függönyök színei között. Amikor Évike meglátta, így együtt az egé­szet, sírva fakadt. Ramocsaháza ritkán hal­lat magáról. Pedig az igazga­tási, központ, Baktalóránthá- za és a szomszéd község, Szé­kely felől könnyen és hamar megközelíthető. Talán ennek a különös földrajzi helyzet­nek is köszönhető, hogy az 1700 lelkes települést több­nyire fiatalok lakják. S az építkezési kedv arra utal, hogy jövője is van a jelleg­zetes nyírségi falunak. Csaknem valamennyi utcát meggyfasorok szegélyezik. Szépek is, hasznosak is e fálj. „Csak” szépek azok a cser­jék és díszfák, amelyeket az év tavaszán ajándékozott a községnek a HNF megyei bi­zottsága. A tízezer forintot érő fákat főleg a fiatalok ül­tették el társadalmi munká­ban. Egyébként mindkét irányba virágzó akácosok kí­sérik a kövesutat. Kellemes környezetben indulnak el in­nen a buszok megyénk több központjába. Viszik a diáko­kat is. Ennek a különös föld­rajzi helyzetnek köszönhető, hogy a tizenéves ramocsaházi diákok tanulnak Nyíregyhá­zán, Kisvárdán, Mátészalkán, Vásárosnaményban és Bakta- lórántházán. „Evés közben jön meg az étvágy” — tartja a mondás. Ezért is hangoztat­ták nphányan tanácsi és ifjú­sági fórumon: „Demecser csak 12 kilométer hozzánk. Intézzék el, hogy a demecse- ri gimnáziumba is jelentkez­hessenek a nyolcadikosok.” A többség azonban nem tanul, hanem dolgozik. Mint például Popovics Tibor, a tsz gépjármű-előadója, aki a KlSZ-titk^ri |»endőket is el­látja. Sőt, a mozit is ő vezeti. Azt mondja, 27 tagja van helyben a KlSZ-alapszerve- zetnek, de esténként jóval több fiatal „verődik össze” a moziban, a könyvtárban vagy az ifjúsági klubban. Hiába van csaknem minden ház­ban tv, az itteniek — főleg — Örömet akartam sze­rezni neked, kedvesem. Meg akartalak lepni — kedves­kedett zavartan Karcsi. Meglepetés — Hát ez sikerült. Való­ban megleptél — kapkodott levegő után az asszony, és szórta áldását férjére. — Mit tettél?! Leverted a fa­lat is! Arra nem is gondol­tál, hogy egyik szekrényt esetleg másképpen is el le­hetett volna helyezni? Karcsinak ez a lehetőség meg sem }< dúlt a fejében. A minap egy modern, le­értékelt automata mosógép tetszett meg neki. Potom hatezerért. Gondolta meg­lepi vele Évikét. Haza is Idén nyolcezer köb­méter fát dolgoznak fel a Göngyölegellá­tó Vállalat kemecsei gyáregységében. Ké­pünkön: nagy telje­sítményű NSZK gé­pekkel paliózzák a rönkfákat. (Gaál Béla felv.) a fiatalok — szívesen járnak moziba. A nagy látogatott­ságnak köszönhető, hogy a Magyarok című filmet me­gyénkben itt mutatták be először. A község ifjú lakói nemcsak szórakozni, társa­dalmi munkára is szívesen eljárnak. A KISZ-titkár arra a legbüszkébb: nagyrészt tár­sadalmi munkában épült a belső kövesúthálózat. S újab­ban az autóbuszok a mel­lékutcákat is érintik a jóko­ra területen fekvő község­ben. Budai József, a közös tanács kirendeltségvezetője szívesen és gyakran megfor­dul a fiatalok körében A tsz gépműhelyében dol­gozó fiatalok nagyban hozzá­járulnak a változáshoz. Nagy Zoltán gépszerelő azt mond­ja, a helyi gyermekintézmé­nyek fenntartásához, fejlesz­téséhez gyakran hozzájárul­nak. Ezzel is „kímélik” a ta­nács kasszáját. A gépműhely meghatározó a község életé­ben. Nem csoda, hiszen a mű­helyben, illetve a mellette lé­vő telepen dolgoznak a szak­munkások. Balogh Gusztáv traktorostól halljuk, hogy nemrégiben hazajött a falu­ba egy majdnem friss okle­véllel rendelkező, ingázó kő­műves és beosztották a szö­vetkezet karbantartó brigád­jába. Helyet és munkát kap itt több hazatérő fiatal. Kiss Csaba ifjú gépjármű-villa­mossági műszerész arról szól, hogy a tsz is adott szakmun­kásokat az ifjúsági klub fel­újítására. Pásztor András raktárostól megtudjuk, hogy a sffckmával nem rendelkező fiúknak növényvédő tánfo- lyamot és KRESZ-tanfolya- mot szervezett a tsz, s ha­marosan fűrészüzemet épít a szövetkezet. Az üzemben a lányok is munkát, biztos megélhetést találnak. Nábrádi Lajos szállíttatta. Otthon derült ki, hogy nem fér a fürdő­szobába. Pedig előzőleg meg is mérte. Elmérte! — Mit tettél már megint, Karcsi?! — állított haza a feleség. — Drágám! Meg akarta­lak lepni egy új mosógép­pel. — Sikerült! Ott áll a konyhában a mindentudó gép. De Karcsi már megtalálta a masina új helyét a konyha egyik sarkában. Csak éppen oda kell vezetni a vízvezeté­ket a villanyt, s felszedni a csempéket a lefolyó helyé­nek, és kész. Várja, hogy Éva "bejelentse: elutazom édesanyámhoz. Ez is megtörtént. A na­pokban barátom munkához látott. Újabb meglepetésre készül. Biztos sikerülni fog ... Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents