Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-17 / 140. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 17. Burma A hazánknál hétszer nagyobb, ■C 678 ezer km* területű és 33 millió lakosú Burma földjén már az Időszámítás előtti 2. században az őslakos mon törzsek fejlett civilizációt és önálló államot hoztak létre. Az északról érkező burmal törzsek előbb csak a mai Burma középső részén, majd hatalmukat fokozatosan kiterjesztve az egész ország területére kiterjedő egységes államot hoztak létre. Az angolok a 19. század végén gyarmatosították Burmát, s az indiai gyarmatbirodalomhoz csatolták. Az első világháborút követően kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalom küzdelmeinek első eredményeként 1937-ben önálló gyarmati közigazgatást kapott. 1942-ben az országot megszállták a japánok, s csak 1945- ben sikerült a burmal antifasiszta erőknek és az angol csapatoknak a. megszállókat kiűzni. Az 1943 után folytatódó nemzeti felszabadítás! törekvések 1948. január 4-én vezettek a függetlenség elnyeréséhez. Az ország gazdasági élete a mezőgazdaságon alapul. Legfontosabb terméke a rizs, de igen jelentős a köles, a cukornád, a gyapot termesztése is. Az ország területének egyharmadát borító trópusi őserdő több mint egymillió értékes keményfa kitermelését biztosítja. Jelentős ásványkincs-készletekkel rendelkezik. Az Iparban elsősorban a hazai alapanyagok feldolgozása számottevő, s fejlesztésre jelentős külföldi hiteleket is igénybe vesz. (NSZK, Japán, Kína.) Gazdasági kapcsolatokat a szocialista országokkal az utóbbi években alakított ki. Fiilöpszigetek A szigeteken az őslakosság már korán — a 15. században — megismerkedett az iszlám vallással, s ezzel egy időben alakultak meg az első feudális államok. A spanyolok 1521-ben jelentek meg először a szigetek partjainál és 1565- ben gyarmatosították azokat. A spanyol közigazgatás és az egyház tevékenysége a lakosság széles körének ellenállását váltotta ki, s hosszú évek reformmozgalmának kudarca után 1896-ban fegyveres felkelés tört ki a szigeteken. Noha a felkelők győzelmet arattak, s ki is kiáltották a független köztársaságot, a spanyol- amerikai háborút lezáró párizsi béke az Egyesült Államoknak juttatta az országot. A nemzeti mozgalmak tevékenységének eredményeként az Egyesült Államok 1934-ben autonómiát adott a szigeteknek. A második világháború alatt a FUlöp-szigetek japán megszállás alá került, majd a japánok kiűzése után 1946. július 4-én nyerte el függetlenségét. Az ország gazdasági életének alapja a mezőgazdaság, ebben az ágazatban dolgozik ' a keresőképes lakosság kétharmada. Fő terményei: a rizs, cukornád, kávé, banán, dohány. Jelentős ásványkincsei még jórészt feltáratlanok. Külföldi — elsősorban USA és kanadai — tőké1'el kezdődött a réz, a vas, a króm és a mangán kitermelése. Lázár György a Minisztertanács elnöke a Parlamentben fogadta G. I. Marcsukot, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét. (Kelet-Magyarország telefotó) Németh Károly Csongrádban Németh Károly, áz MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Csongrádban. Kedden Szegeden Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke fogadták, s beszámoltak a megye párt-, társadalmi és gazdasági életéről. Németh Károly ezután a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban megtekintett több üzemrészt, élet- és munkakörülményeikről beszélgetett a munkásokkal. A vállalat vezetői elmondták, hogy üzemeikből négy és fél milliárd forint értékű húsáru kerül ki évente. A Központi Bizottság titkárát szerdán Makón a város és környéke 16 községének Szerda reggel is folytatódtak a kedden kiújult tüzérségi összecsapások Beirut térségében egyfelől az izraeli in- váziós csapatok, másfelől az arab békefenntartó erők szíjnál egységei és a Palesztin Ellenállási Mozgalom között. Miután Szíria kategórikusan visszautasította azt az izraeli követelési hogy vonja ki csapatait Beirutböl és környékéről, az izraeli páncélosok megindultak a fővárostól keletre levő szíriai állások felé, hogy a hétfőn elvágott damaszkuszi út minél hosz- szabb szakaszát vonják ellenőrzésük alá. politikai, közigazgatási és gazdasági együttműködéséről tájékoztatták. A vendég fölkereste a Fegyver- és Gázkészülékek Gyárának makói gyáregységét, majd Derek- egyházára utazott, ahol többek között a szentesi járás tsz-einek kiváló gabonatermesztési, tej termelési eredményeiről tájékoztatták. A következő állomás Szentes volt. Németh Károly itt a városban feltárt 27 termálkút sokrétű hasznosításáról hallgatott meg beszámolót, ezután pedig a helyi Árpád Tsz hévízenergiára alapozott messze földön ismert kertészetével ismerkedett. Látogatásának befejező programjaként Csongrádon tájékozódott a városfejlesztés eredményeiről, a tanácsi munkáról. Miután Rafael Ejtan vezérkari főnök azzal kérkedett, hogy a bekerített libanoni főváros körül elhelyezett izraeli lövegek Nyugat-Beirut bármely pontját képesek ágyuzni, kedd délutántól folyamatos tűz alá vették a palesztin menekülttáborokat, a főváros déli peremén húzódó palesztin—libanoni védelmi vonalakat. Az izraeli hadsereg dolgát Beirut térségében megköoy- nyíti, hogy felvonulási területként használhatja fel a falangista milicisták kezén lévő körzeteket. Hazánkba érkezett Johannes Rau Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására szerdán Magyarországra érkezett Johannes Rau, a Német Szövetségi Köztársaság Észak- Rajna-Vesztfália tartományi miniszterelnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Veress Péter külkereskedelmi miniszter fogadta. Jelen volt Georg Sperl, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Falklandi foglyok John Woodward tengernagy, a falklandi brit flotta- - csoportosítás parancsnoka közölte, hogy a tizenötezer argentin hadifogoly közül „százak” halhatnak meg a hidegtől, a rosszultápláltságtól és a betegségektől, „hacsak Argentína nem nyilvánítja ki, hogy befejezettnek tekinti az ellenségeskedést Nagy-Brl- tanniával”. Thatcher asszony már kedden Jelézte a parlamentben, hogy ez a feltétele a tömeges hazatelepítésnek. Francis Pym külügyminiszter egy szerda déli rádlóintenjúban megerősítette a két dolog összekapcsolását, mégpedig azzal a hivatkozással, hogy a genfi konvenció értelmében a hadifoglyok csak az ellenségeskedések megszüntetése után bo- csátandók szabadon. Argentína egyelőre nem válaszolt a brit kormány felszólítására, hogy haladéktalanul nyilvánítsa ki az ellenÍ ségeskedések befejezését. Brit értelmezés szerint a hadiállapot megszűnésének nemcsak a falklandokra kell vonatkoz- } nia, hanem az egész dél-at- j lanti térségre. íhmmsosti—irrifaipriHliinianHiiin—w«I«.». ■ m,.. Harcok Libanonban B&HNHMSSSpi i Fjodor Abramov: ! mm 11 8. Pjotr Ivanovics örök életében rejtély maradt Pelagejá- nak. Nem valami tanuR ember, három évet járt iskolába, sosem volt igazi állása — egész életében ellenőrzött valamit: hol a kolhozban bogarászott, hol a szövetkezeti boltban tartott szemlét, hol a munkaügyi osztályon ... mégis, ha jól meggondoljuk, a falu első embere. Nélküle semmire se jut az ember! A keze puha, soha fejszét nem fogott vele, mégis, ha megszorongat — nem egyköny- nyen szabadulsz. Negyvenhétben, amikor Pelageja az első évben dolgozott a sütödében, Pjotr Ivanovics jó leckét adott neki. ötezret könnyedén elszámolt nekik, ötezret! Nem ötszázat. Pavel is olvasta, olvasta a pénzt, majd szétrongyolódott a kezében — pedig okos ember —, a könyvelőnő is megolvasta, újraolvasta, Pjotr Ivanovics meg beütötte a számológépbe — hiányzik ötezer és kész. Végül is, Pelageja nem esett a feje lágyára, a lába elé vetette magát: „Segíts, Pjotr Ivanovics! Nem tehetek róla. Egész életemben imádkozni fogok érted, még a gyermekeimnek is meghagyom”. „Jól van — mondta —, segítek, Pelageja. Te nem tehetsz róla — így igaz. Meg aztán — aszongya —, nem érted csináltam. Csak azt a könyvelőnőt leckéztettem meg. Nehogy fiatalon a fejébe szálljon a dicsőség.” Megmondta — meg is tette. Megkerült az ötezer. Hát ilyen ember ez a Pjotr Ivanovics! Ma Pjotr Ivanovicsnak a legfontosabb, a legszenzációsabb vendége Grigorij Va- sziljevics, az iskolaigazgató volt. Mindenkinél jobban sürgött-fargott körülötte a házigazda. És nem is nagyon kellett rajta törni az embernek a fejét — Antonyida miatt. Antonyida az iskolában fog dolgozni — nehogy, az istenért, gáncsoskodás érje. De hogy az állatorvos Afonykát miért tünteti ki ennyire a kegyeivel, azt nem értette Pelageja. Afonyka most nem nagyágyú, nem párttitkár, még a tavasszal leváltották, méghozzá nem is egyszerűen, még a kerületi újságban is kiszerkesztették, nem egyhamar lesz belőle megint valaki. Különben Pelageja nem sokat törte a fejét Afonyka miatt. Mit törődik ő Afonyká- val, amikor körös-körül any- nyi a fontos ember! Itt van például' a potrohos Szarka, a fuvaros Antoha felesége (lám, ki mellett kell most ülnie!), semmi gondja, neki, Pelagejának meg a beteg férje —. mindenről magának kell gondoskodnia. Amikor aztán a községi tanács elnöke felállt az asztal mellől, hoígy jár egyet — utánament. A veteményeskert végiben állt meg — az ördög vinné el, mi a manó van vele, az árnyékszékben piszmog, aztán mégis kijön —, senki se tudja elkapni. Pedig valaki akarta. Mintha a fuvaros Antoha lett volna — felvillant a fehér inge —, kiszaladt a tornácra. De aztán biztosan észrevette, hogy megelőzték — elkotródott. No, ezt kiböjtölte — a szénát is szóba hozta, meg Atkáról is ejtett egy-két szót. A széna dolgában — nem is gondolta volna — gyorsan dűlőre jutottak. „Leszázalékoljuk Pavelt, azzal az indokkal, hogy a kolhozmunkától betegedett meg. Adunk háztájit”. De ami Alkát illeti, mint tavasszal, május elsején, megint csak mellébeszélt: — Nem ígérem, nem ígérem, Pelageja. Dolgozzon csak, egy-két évet a jószág mellett. A munka a legfontosabb ... — De Vaszilij Ignatyevics, az egyetlen lányom — siránkozott Pelageja. — Tanulni szeretne. Az apja se valami nagy ész, én meg, Vaszilij Vasziljevics, olyan tökbuta vagyok... (Folytatjuk) Egy forradalmi életút tablója Száz éve született Georgi Dimitrov 2. Pernik munkásai emlékeznek A dimitrovi életút első jelentősebb forradalmi állomása az 1906-os perniki bányászsztrájk volt: a 37 napos munkabeszüntetést 6 irányította és vezette győzelemre. Ebben a fontos bányavárosban alakult meg az első bulgáriai marxista kör, amelynek tagjai a legértelmesebb, legöntudatosabb bányászok közül kerültek ki. Amikor az 1905-ös oroszországi forradalom hatására Pernikben is nyugtalanság támadt, a kör tagjait letartóztatták. A helyi pártszervezet és a szakszervezeti vezetőség sztrájkot hirdetett: a munkások nyolcórás munkaidőt, a szervezkedési jog megadását, az elbocsátottak visszavételét követelve megszállták a bányákat. A szófiai rendőrség nagy erőkkel vonult ki Pernikbe. A sztrájkban résztvevők családját kilakoltatták. A letartóztatottakkal szemben brutális erőszakot alkalmaztak, magát Dimitrovot is letartóztatták, sőt, amint a korabeli sajtó beszámolt róla, kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene. A sztrájkoló bányászok mögé felsorakozott az egész ország munkássága. Tüntetésekkel, petíciókkal tiltakoztak az állami terror ellen, élelmiszerrel, gyűjtésekkel segítették a perniki bányászok családjait. Az országos összefogás és a perni- kiek következetes harca végül is meghozta a győzelmet: a dolgozók követeléseit teljesítették. Lenin egyszer azt mondta: nehezebb egy szak- szervezeti sejtet létrehozni, mint egy csatát megnyerni. Nos, Dimitrov a perniki sztrájkharc győzelmes megvívása után kifogyhatatlan energiával látott hozzá a szakszervezeti mozgalom, az általános Munkás Szakszervezeti Szövetség szervezéséhez, a különböző szakmai szervezetek kiépítéséhez. Agitált, cikkeket, tanulmányokat írt. Pernik a felszabadulást követő évtizedek során sokoldalúan fejlődő ipari központtá vált. Az országos fontosságú feketeszén-bányászat mellett jelentős az acélipara és a gépipara. Százezer lakosa közül 28 ezer ipari munkás, 12 ezer bányász őrzi híven a dimitrovi hagyományokat. Az 1906-os harcosok közül már nemigen élnek Pernikben, de itt a klubban több olyan idősebb bányásszal, kohó- és gépipari munkással találkoztam, aki személyesen ismerte Dimitrovot, többször találkozott vele a felszabadulás után. A. Angelov vájár például, aki 1951-ben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, tagja volt annak a perniki munkásküldöttségnek, amelyet Dimitrov hazatérte után 1945-ben elsőként fogadott. Egy másik klubtag, A. Sztoikov 1947— 48-ban többször is találkozott a bolgár nép nagy személyiségével. — Nagyon kedvesen fogadott bennünket, valamennyiünkkel kezet rázott, frissítővel kínált, de aztán nagyon hamar rátért a lényegre — emlékezik vissza Sztoikov. „Adjatok több szenet, mást nem is kérek tőletek”, mondta. Hát Pernik adott is. 3. Harc a törpe vádlókkal Dimitrov 1909-től 1923-ig az Általános Munkás Szak- szervezeti Szövetség titkáraként dolgozott. Lenint követve fellépett az értelmetlen háborúval szemben, részt vett a Balkáni Szociáldemokrata Föderáció és a Kommunista Internacionálé munkájában. 1923. június 9-én Cankov generális jobboldali államcsínnyel átvette a hatalmat. Az ellene szervezett felkelés szeptember 23-án Vrescs községből indult, és hamarosan az egész észak-nyugati országrészre átterjedt. Dimitrov és Kolarov vezetésével nyolc városban és 440 községben létrehozták a munkások és parasztok forradalmi hatalmi szerveit, amelyhez a fasizmusellenes középrétegek is csatlakoztak. Véres megtorlás következett, Dimitrov emigrációba kényszerült. A következő évtizedben Európa különböző városaiban; Moszkvában, Bécsben, Berlinben élt és minden erejét a bolgár, a balkáni és a nyugat-európai kommunista- és munkásmozgalom kibontakoztatására fordította. A Kommunista Internacionálé tekintélyes Vezetőjeként nagy erőfeszítéseket tett a nemzetközi proletár egységfront létrehozása és a szövetségi politika kidolgozása érdekében. Amikor Hitlert 1933-ban Németország kancellárjává választották, első dolga volt lecsapni a haladó társadalmi mozgalmakra. Ennek előkészítéseként 1933. február 27- én éjjel — mint azóta ismeretes — a nácik felgyújtották a Reichstag épületét. Provokatív céljuk az volt, hogy a választások előtt a német nép, sőt az egész világ előtt kompromittálják á kommunistákat, megvádolva őket a bűntett elkövetésével. A Reichstag még lángokban állt, a vizsgálatot még el sem kezdhették, de a fasiszta sajtó máris tényként tálalta: „A gyújtogatás a kommunisták műve volt és egy nemzetközi kommunista felkelés jeladásának szánták.” Megkezdődött a kommunisták, szociáldemokraták, szakszervezeti aktivisták letartóztatása. őrizetbe vették Dimitrovot és két bolgár harcostársát is. pőring monstre- pert készített elő, amellyel a fasiszta terror a koncentrációs táborok felállításának szükségességét kívánta indokolni. A birodalmi rádió egyenes adásban közvetítette a tárgyalást. Göbbels a győzelem biztos tudatában rengeteg újságírót csődített össze, a hamis tanúk sokaságát sorakoztatta fel. Tervük azonban csődött mondott. Dimitrov — aki vállalta saját védelmét — a per során higgadt alapossággal, érvekkel, nagyszerű agitátor erényeket csillogtatva pontról-pontra megcáfolta a vád képtelen állításait. Átlát- ‘ va a fasiszták szándékain, nem védekezett, vádlottból vádlóvá lépett elő: feltárta a fasiszta provokáció céljait, s nevetséges helyzetbe hozta a német fasizmus főkolomposait. Emlékezetes záróbeszédében az alábbiakat emelte ki: „Védelmezem kommunista forradalmi becsületemet... Védelmezem életem értelmét és tartalmát... ezért akartam bebizonyítani, hogy a kommunista pártnak egy ilyen bűncselekményben való részvételhez semmi köze nem volt...” Tudta, hogy beszéde nemcsak a bíróságnak szól, hanem elsősorban a német kommunistáknak, ezért meghatározta közvetlen feladataikat: „Tömegmunka, tömegharc, tömegellenállás, egységfront, semmiféle kaland!” Dimitrovot bátor és következetes magatartása miatt, valamint a világ haladó közvéleményének tiltakozására harcostársaival együtt 1933. december 23-án a fasiszta bíróság kénytelen volt felmenteni. A törpék vesztettek. Következik: 4. Egység — Dimitrov szellemében Vasvári Ferenc
