Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

1982. június 15. Kelet-Magyarország 7 HORGÁSZOKNAK Indul a pontyszezon A bimbóskel termesztése Nemesítő szemzés Kecsegézni csak júliustól lehet Az utóbbi időben egyre több házikertben találkozhat­tunk egy igen értékes és ér­dekes: a levelek hónaljában — a tenyészidőszak végére megjelenő — a káposztához hasonló felépítésű sajátos bimbókat nevelő zöldségfé­lével, a bimbóskellel. A bimbóskel sók értékes tápanyagot tartalmaz, szá­razanyag-tartalma mintegy 13—16%. így a hideget és a szárazságot jól bírja, s kitű­nően tárolható. Vitamintar­talma is jelentős. Nyersen 100 grammonként 90 mg, főz­ve 50 mg C-vitamint tartal­maz. A többi káposztaféléhez hasonlóan jelentős a foszfor- és mésztartalma is. Termesztése során sok táp­anyagot igényel, különösen sok káliumot és nitrogént használ fel, a mélyrétegű táp­dús talajokon. Minden eset­ben frissen trágyázott terü­letre kell ültetni. A házi­kertben termesztett fajtái kö­zül a HERKULES és a SPI­RÁL alacsony növésűek s egyben rövid tenyészidejű- ek is. A HERKULES 50—90 cm magasra nő meg, s a bimbók sűrűn vannak rajta. A SPIRÁL 75—100 cm ma­gas, bimbói sűrű állásúak, 5 cm átmérőjűek. Magasnövé­sű bimbós kel fajta a WEST- LANDI, dűs levelű, s a telet is kiválóan bírja. Sok hulla­déka á téli hónapokban jó takarmányt szolgáltat! A bimbóskel palántázással szaporítható, tenyészideje a fajtától függően 24—35 hét. A palánták kiültetésére má­jus közepén, június közepén kerülhet soV. A gondosan elő­készített, kertszerűen elmun­kált talajba a rövid tenyész­idejű fajtákat 60X60 cm-re, illetve 70X70 cm-re célszerű ültetni. Ápolása öntözésből és gyomtalanításból áll. A PLANTÁN-os kezeléseket meghálája. Levélpermetként 0,2%-os, illetve öntözésnél 0,35%-os hígításban használ­ható. A PLÁNTÁN rendsze­res alkalmazása jobb növe­kedési erőt, egészséges mély­zöld lombozatot eredményez. Ha hernyókártevők tá­madják meg a bimbóskelt, a PLANTÁN-t növényvédősze­rekkel kombinálva: 0,2%-os DITRIFON 50 WP-vel, vagy 0,2%-os FLIBOL E-vel is le­het alkalmazni. A káposzta­bagolylepke hernyói a leve­leket szabálytalan alakú fol­tokban rágják ki, vagy egyes növényi részeket — bimbó­kat — szinte teljesen elpusz­títanak, tönkretesznek. Az ilyen károsított, elcsúfított növények nem értékesíthe­tők! A hernyók elsősorban fi­atal korukban érzékenyek a kemikáliákra. Idősebb ko­rukban amikor a 40—50 mm-t is elérik (változó: zöld, barna vagy feketés színűek) már kevésbé sebezhetők. A permetezések során a munka- és balesetvédelmi előírásokat Szigorúan tart­suk be. Erősödik a levéltetű-fertőzés Egyre több gyümölcskultúrában (alma, őszibarack, cseresznye, szilva) figyelhető meg a levéltet- vek növekvő mértékű fellépése. Amennyiben továbbra is mérsé­kelten meleg — 18—22 fok közötti léghőmérsékleti értékek ural­kodnak —, s a levegő relatív pá­ratartalma 75—85 százalék között fog ingadozni, úgy arra kell szá­mítani, hogy rövid időn belül gradáció — levéltetű túlszaporo- dás alakulhat ki. liter vízben lévő 10 mg kálcium- oxidnak megfelelő kálcium- és magnéziumsót jelent. Permetlékészítés szempontjából a vizet: — 4 keménységi fokig igen lágynak; — 4—8 keménységi fokig lágy­nak; — 8—12 keménységi fokig köze­pesen keménynek; A szemzés maga ugyan nem új keletű, mint olyan szaporításmód, amelynek során csupán egy — nemes növényről levágott — rügy, iletve szem kerül az alanynövény alkalmas helyen megvágott héj- része alá vagy helyébe, hogy az összeforradásuk után a nemes­ből kifejlődő oltványt kapjanak. Az ilyen oltványok használata ugyanis lehetővé teszi a termesz­tők számára a termőhelyi adott­ságokhoz, a termesztési célkitű­zésekhez legmegfelelőbb nemes fajta és alany kombinációjának használatát. Csaknem egyeduralkodóvá is vált a szemzés a gyümölcstermő, valamint díszfa, részben cserje és szőlőcsemeték előállításánál; fő­képpen a nemessel való jó gaz­dálkodás, valamint a szaporaság miatt. Hiszen a jó szemző szinte valamennyi kézbe kerülő szemet hasznosíthat, mégpedig úgy, hogy 2000—3000 szemet is beszemez tíz óra alatt. A kertészeti kutatások még to­vább bővítették a szemzéssel sza­porítható növények körét. így az intenzív diószemzési kutatások eredményeként kialakítottak egy, a hazai viszonyok között is biz­tonságosan és gazdaságosan al­kalmazható szabadföldi szemzési módszert. Az erre ráállt faiskolák ezt az utóbbi években már olyan mértékben hasznosítják is, hogy nemcsak a növekvő hazai dióoit- ványigényeket lesznek képesek kielégíteni, hanem exportra is vállalkozhatnak jó árért. A szemzés egyik sajátos mód­jából, a szemlapozásból kifej­lesztett és most tért hódító Chip- szemzés a szemzéssel foglalko­zóknak azt a gyakori gondját is enyhítheti, hogy kedvezőtlen csa­padékviszonyok esetén az alany nem adja a héját, ami nehezíti a szemzést. Elég eredményesen képes korrigálni azt a hibát is, hogy a hagyományosan minded­dig követett szemzésnél az alany és a szemes kambiális — osztódó — szövetrészei távolra kerülnek egymástól és ezért a szemben lé­vő tartalék vízhez képest viszony­lag nagy összeforrasztó kallusz és kambiumhidak szükségesek. Érthető ezek után, hogy a C'nip- szemzéssel kapcsolatos itthoni kí­sérleti eredmények meg sem szü­lettek még, amikor a hazai gya­korló szakemberek már felfigyel­tek rá. A faiskolában dolgozókat egyre inkább foglalkoztatja az újabb kutatásokkal feltárt lehetőség is, hogy az oltványok hasznos tulaj­donságokkal felruházása elérhető egy erre alkalmas és kétszeri szemzéssel is előállítható hármas kombinációval. Ezt korábban egyébként csak alany és nemes rész összeférhetetlenségének ki­küszöbölésére alkalmazták, köz­beoltásként. Az ilyen közbeoltásra nálunk is szükség van, mivel almagyü­mölcsöseink jelentős, része ho­A még újdonságnak számító Chip-szemzés mokos területeken található, ahol a meglévő tárolók és más beru­házások szükségessé teszik, hogy továbbra is almatermesztéssel foglalkozzanak a gazdaságok. S ha az ide alkalmas fa a széllel szemben támberendezés nélkül is megáll, sok pénz- és munkameg­takarítást eredményezhet. A cseresznye- és meggyfák tör- pítésének megoldására is szóba jöhet a közbeoltás — többszöri kipróbálásának kedvező tapaszta­latai alapján. A kajszibarack és a szilva, sőt Amerikában az őszi­barack esetében is keresik a hasonló törpesítő megoldásokat a kutatók és a gyakorlati szak­emberek egyaránt, szorosan együtt is működve ebben a mun­kában. A rózsatövek, valamint más, gyökérnyakukba szemzésre váró csemeték töve körüli földeltávo­lítás gépesítését is megoldották már a kutatók és a fejlesztő szakemberek. A nyitókésekkel felszerelt nyitótöltésbontó gépek nyitócsoroszlyája a takaró földet a sorok két oldalán eltávolítja, és nagy teljesítményű ventillátorá­val keltett légárammal a még megmaradó földet is kifújja a tö­vek körül. Komiszár Lajos A gyümölcsfák termőkarjainak rögzítése A fiatal, starking almafákra legnagyobb veszélyt zöld almale- vóltetü jelent. E kártékony rova­rok elsősorban a zsenge hajtáso­kat és a kis leveleket lepik el, ahol szivogatásuk következtében levéltorzulások válnak láthatóvá, de a levelek megőrzik zöld színű­ket. A fertőzés a lombkorona bel­sejére is kiterjed, s a hajtások visszamaradnak fejlődésükben, ragacsos mézharmattal szennye­ződnek. A mézharmaton korom­penész telepszik meg, ami ha a gyümölcsre is ráterjed esztétikai és piaci értékét jelentősen le­rontja. A levéltetvek ellen jó hatású készítmény a szisztemikus hatá­sú Bi 58 EC 0.1 százalékban, vagy az Unifosz 50 EC 0,1%-ban, ez utóbbi szer gázhatású, tehát ki­tűnő légzési méreg. A speciális levéltetű ölő szerek közül a 0,05 százalékos Pirimor 50 vált be leg­jobban, mert gáz, kontakt és szisztemikus hatással is rendel­kezik. A permetlé készítéséhez lágy vizet használjunk, mert a ke­mény vízhez kevert permetező­szerek nagy részénél a segéd­anyag „nem oldódó csapadékot” képez, ezáltal csökken a permet­lé hatásfoka, s hátráltatja a szó­rófejek gyakori dugulása miatt a munkát. A víz keménységét a benne oldott kálcium- és mag­néziumsók okozzák. A kemény­ség nagyságát nálunk „német keménységi fokban” fejezik ki. Egy német keménységi fok 1 — 12—30 keménységi fokig ke­ménynek; — 30 keménységi foktól felfelé igen keménynek minősítjük. A természetben előforduló vi­zek között a legtisztább és a leg- lágyabb az esővíz, permetezésre az összes vízfélék közül a legal­kalmasabb. Mivel elegendő mennyiségű esővíz rendszerint nem áll rendelkezésünkre, akkor lehetőség szerint — ha az nem szennyezett — patak- vagj% folyó­vizet használjunk, mert ezek ál­talában lágyak, vagy közepesen kemények. Patakoktól, folyóktól távol eső helyeken kénytelenek vagyunk a keményebb kútvízből permetlevet készíteni. Egyszerű módszerrel — házilag — is meg­határozhatjuk a víz keménységét. Fehér színű üvegbe öntsünk egy dl vizet, majd oldjunk benne egy borsónyi káliszappant. Ha lágy a víz, úgy a káliszappan ol­dása után áttetsző és tiszta ma­rad, s jól habzik. Ha pedig ke­mény a víz, akkor a káliszappan rosszul oldódik, amit az oldatban látható pelyhes kicsapódás is bi­zonyít. A kemény vizet sok eset­ben a permetlékészítés előitt lá­gyítani kell. 100 liter vízhez 4—6 dkg (2—4 evőkanál) trisót vagy mosószódát kell adni. Majd elvé­gezzük a káliszappanos próbát, s ha kell addig adagoljuk hozzá a trisót vagy a mosószódát (a meg­adott értékhatárok között), amíg a „mesterségesen lágyított” víz jól habzó, ujjainkkal tapintva „síkos” nem lesz. Dr. Széles Csaba A mai korszerű gyümölcster­mesztésben elterj edten alkalmaz­zuk a gyümölcsfák korai termő­re fordítását. Ennek a módszer­nek egy lényeges mozzanatát ké­pezi, hogy a gyümölcsfák termő­karjait megfelelő szögállásban le­kötözzük. A termőkarok külön­böző szögállásban történő rögzí­tésének többféle megoldását is­merjük. A gyakorlatban a legelterjed­tebb egyszerű segédeszköz, ami­kor a talajba 30—40 cm hosszú­ságú karót verünk le. A talaj fel­színével bezáróan 30 fokos szög­állásban. A kötözőanyagot a ka­rónak ahoz a pontjához rögzít­jük, ahol a talaj felszínével érint­kezik. Hátránya e megoldásnak, hogy a talajművelés során a ka­rók könnyen kilazulnak. A legolcsóbb segédeszköz, ami­kor két mm-es vastag, 20—30 cm hosszúságú horganyzott drót vé­gére egy 10—15 cm hosszú fa­pálcát, vagy 5—10 cm2 felületű selejt lemezt erősítünk. A termő- karos orsó esetében 4 db-ot, sö­vény faalakhoz a sor irányába 2 db-ot tegyünk a földbe 20 cm mélységre. A fapálcika, vagy a fémlemez biztosítja a dróthuzal egyik végének a talajba történő rögzítését. A dróthuzal kiálló vé­géhez kötözzük az alsó termőka­rokat, a továbbiakat az alattuk lévőkhöz, vagy a sudárhoz. Viszonylag olcsó és egyszerű megoldás, ha 1,3 méter hosszúsá­gú faoszlopokat ásunk le a talaj­ba kb. 50—60 cm mélyen. A ki­álló karóra erősítjük fel a fém­huzalt, amelyhez rögzítjük a gyü­mölcsfák alsó termőkarjait, to­vábbiakat pedig az előbb említett módon. Készíthetünk többhuzalos tám- rendszert is. Fa vagy betonoszlo­pokat 15—20 m távolságra ássunk le a talajba. A 3 m hosszúságú oszlopokból 1 m-t ássunk le a földbe. A huzalokat egymástól 60 cm távolságra erősítsük a faosz­lopokra. Az első huzalt a talaj felszínéhez szintén 60 cm magas­ságban feszítsük ki. A vágálló oszlopokat a függőlegessel bezá­róan 15 fokos szögben megdönl- jük és a talajban lévő betontus- kóhoz rögzítjük. A termőkarok lekötözésének néhány általános szabálya van függetlenül attól, hogy milyen segédeszközt alkalmazunk. Ezek a következők: — a lekötözést úgy kell elvégez­nünk, hogy az oldalvezér le ne törjön, — a sudár függőleges helyzetben maradjon, — a kötözőanyag az oldalvezér vastagodását ne akadályozza, — a sudárt is rögzítenünk kell, ha csak az egyik oldalon van oldalvezér, vagy az egymással szemben lévő két oldalvezér nem egyenlő vastagságú a gyengébb oldalvezér kisegítése céljából. A lekötözés menete a követke­ző: Mutatóujjunkkal tapogassuk ki az oldalvezérnek azt a pontját, ahová a kötözőanyagot kötve el­érhetjük, hogy az oldalvezér ne ívesen helyezkedjen el. Először a kötözőanyagot rögzítsük az oldal­vezérhez, majd mutatóujjunkkal újra a megfelelő helyzetbe húz­zuk és csak ezután rögzítjük a segédeszközhöz. A lekötözésnek legjobb idő­pontja a hajtásnövekedés kezde­tén vagy végén van. Ilyenkor a hajtásképletek rugalmasak. A nyugalmi időszakban ne kötöz­zünk, mert a vesszők letörnek. Gyomirtás a házikertben Minden évben visszatérő prob­léma a házikertekben a gyomir­tás. Ha kisebb felületről van szó, úgy kézi kapával serénykedhe­tünk, ha viszont gépesített a „kisgazdaságunk”, úgy rotációs, kapával (talajmaróval) mentesít­hetjük kultúrnövényeinket a gyo­mok káros hatásától. Gyakran* előfordul, hogy a sorközök gépi kapálása nem ütközik akadály­ba, de a facsíkok kezelését már nem tudjuk elvégezni. Ilyenkor lehetőség nyílik a 4 évesnél idő­sebb gyümölcsösök és a szőlők vegyszeres gyomirtására. Ha a gyomirtó szerrel kezelt területen később köztesnövényeket aka­runk termelni, meg kell vámunk, amíg a szer elbomlik. Ez azt je­lenti, hogy a Hungazin PK-val' (5,2—7,8 dkg szermennyiség szük­séges 10 liter vízben 100 négyzet­méterre), valamint a Buvinol 50 WP-vel (8—15 dkg szermennyiség szükséges 10 liter vízben 100 négyzetméterre) kezelt területen csak a gyomirtást követő 3. év­ben, a többi gyomirtó szerrel (Aresin, Afalon, Maloran 50 WP) kezelt területen pedig csak a ke­zelést követő évben termeszthe­tünk biztonságosan növényt. Ki­vétel a Gramoxone (0,45 dl szer­mennyiség szükséges 10 liter víz­ben 100 négyzetméterre), amely a talajra jutva azonnal elbomlik. (A gyomirtást a gyomnövények 10—15 cm-es magasságában kell elvégezni.) A négyévesnél idősebb alma, körte és szőlő gyomirtására fel­használható Hungazin PK-t, Bu­vinol 50 WP-t, valamint az Are- sint (4—6 dkg 10 liter vízben, 100 négyzetméterre), az Afalont (3,5— 5 dkg 10 liter vízben 100 négy­zetméterre) és a Maloran 50 WP-t (4—6 dkg 10 liter vízben 100 négy-, zetméterre) kora tavasszal a gyo­mok kelése előtt célszerű kiper­metezni. Ha a vegetációs időszakban 20—30 cm nagyságot elérő szulák- foltokat látunk, a gyomokat 1 százalékos Ronstarral kezeljük. A tarack irtására (annak 10—15 cm- es magassága esetén) 1 dl Glial- kát szórjunk ki 2—3 liter víz- mennyiséggel 100 négyzetméterre, a fertőzött területre. A gyomirtást mindig szélcsen­des időben végezzük! Karádi István A hatályos jogszabályok és a MOHOSZ Országos Horgászrendje szerint május harmadika óta faj szerinti fogási tilalom van, amely szerint ebben az időszakban ti­los pontyot, márnát és 80 centi­nél rövidebb harcsát fogni. Ez a tilalom — amely a halak ívását, szaporodását védi — a mai na­pon, június 15-én éjfélkor lejár. Holnap tehát megkezdődhet a pontyszezon. Minden horgász hó­dolhat legkedvesebb szenvedélyé­nek, a pontyozásnak — természe­tesen méret- és mennyiségi kor­látozások betartásával. Lehet mámázni a Tiszán és bátran űz­ni a folyami harcsákat -*• csak 50 centinél nagyobbak legyenek! Mert ennél kisebb méretű harcsát továbbra sem lehet hazavinni. Ugyancsak szabálysértés, ha 30 centinél kisebb potyka marad a halta r tóban. A rendelkezések értelmében a tilalmi időket az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága — a MÉM előzetes hozzájárulásával — legfeljebb 30 nappal meghosz- szabbíthatja, illetve legfeljebb 20 nappal megrövidítheti. A nyárias tavaszban jó idő járt a halnász napjaiban, vízállás is volt hozzá. Tehát számításba se jöhetett az esetleges hosszabbítás. Inkább a rövidítésre volt remény. Ezt táp­lálta a rádió kilenc nappal ez­előtti híradása, amely a tilalom korábbi megszűntéről szólt jó néhány dunántúli horgászvizen (a Balaton kivételével persze, ahol már május végén véget ért a tilalmi idő). Az országos lapok hírrovatai is egymás után sorol­ták fel a megyéket, ahol 12-én már pontyozhattak a horgászok. A szabadidő-politika helyes ér­telmezésével vették figyelembe ezeken a helyeken, hogy az ere­deti tilalmi idő vége előtt két nappal szabad szombat és vasár­nap van, amikor a horgászok hosszabb túrára mennek. És mi­után az ívás különben is befeje­ződött, a horgászok érdekében rövidítettek. Az itteni rövidítés reményében hívta fel hát nyolc napja horgász­rovatunk a megye halászati fel­ügyelőjét, aki közölte: nálunk a tilalmi idő felfüggesztése nem került szóba. Mi több: a felfüg­gesztést a horgászszervek sem kérték (?!). így vagyunk hát. Mi betartunk. Helyesebben betartot­tunk, de sebaj, most már túl va­gyunk rajta. Fátyolt reá. Elő a felszerelést és pótoljuk az elve­szett néhány napot, amely a „holdállás” szerint különben Is gyenge fogást adott volna. Jó az idő, jók a vizek, jó kapás vár­ható. A kecsegével viszont még vár­ni kell. Kedves tiszai halunk horgászatának tilalma ugyanis március 1-től június 30-ig tart. Óvnunk is kell, mert sajnos egy­re kevesebb van belőle a Tiszán. Ezen kíván változtatni a nyír­egyházi Alkotmány HTSZ. Mint értesültünk, Százhalombattáról tízezer darab kecsegét hozattak és telepítettek a Tiszába. Dom fa­rad és Tiszalök között minden horgász saját érdeke is, hogy senki ne fogjon ki méreten aluli fiatal kecsegét, hiszen 40 centi­nél kezdődik a hazavihető méret! Valamikor, a „régi szén halas időkben” bizony micsoda fogá­sok voltak, például a gávai „Mér­ges” kérészes partján! Egy har­minc év előtti versenyen gyö­nyörű, 16 kilós vágótokkal kez­dődött itt az esti „bemelegítés”. És mennyi szép kecsege jött utána! Ha hamarosan nem is lesz a szabolcsi Tisza-szakasz annnyira halban gazdag, mint 3 évtizede, de a több halért, a jobb fogásért nekünk is' mindent meg keli tenni. (Pristyák J.) Vízen és vízparton A horgászok is védjék a természetet Napjainkban egyre több szó esik a természet- és környezet- védelemről. Országos és megyei fórumokon neves szakemberek és egyszerű környezetvédők eme­lik fel szavukat a környezetrom­bolás ellen. Ennek jegyében tar­tanak június harmadika és hú­szadika között Nyíregyházán kör­nyezetvédelmi napokat. A horgászok számára, akik sza­bad idejük nagy részében együtt élnek a természettel, minden környezetvédelmi megmozdulás különös jelentőséggel bír. Nagy érdeklődés fogadta június hetedi­kén „A vízminőség helyzete és időszerű feladatai Nyíregyházán és a térségben” címmel elhang­zott előadást. AZ ÉRPATAK „OSZTÁLYZATA” Vízminőségi szempontokból me­gyénk településstruktúrája is kri­tikus helyzetet teremt. A megye- székhely, a városok, az ipar na­gyobb folyóinktól távol, a jóval kevesebb vízkészlettel rendelkező helyeken (Lónyai-, Belfő-, Krasz- na-csatornák) települtek. Ezek­nek a csatornáknak az adott szennyeződések lebontásához nincs meg a szükséges vízhoza­ma. Ennél sokkal rosszabb a me­gyeszékhely helyzete. Nyíregyhá­za köztudottan a VIII-as főfo­lyás, az úgynevezett Érpatak mentén fekszik. Erre a főfolyás­ra települt a megyeszékhely ipa­rának ötven, lakosságának húsz százaléka. Ezzel szemben az Ér­patak vízhozama nagyon kevés, mindössze tizenhét liter másod­percenként. így aztán nem bírja el a város szennyező hatását. Az Érpatak vízminősége a nemzet­közi szabvány alapján negyed­osztályú. Tisztítás nélkül sem ipa­ri, sem mezőgazdasági célra nem alkalmas. ORSZÁGÚT A TÓBAN És most nézzük meg horgász­szemmel a megyeszékhely és kör­nyékének nagyobb kiterjedésű vizeit. A város belterületén talál­juk a Bujtost. Vízkezelője a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság. Hasznosítója a Nyíregyházi Sporthorgász Egyesület. A tavon keresztül építik meg a városon áthaladó négyes számú fő közle­kedési út szakaszát. A tó továb­bi sorsára — park és horgász­hasznosítás — a városnak vannak tervei. Ám az építkezések befeje­zéséig az egyesületet a telepítési és egyéb halgazdálkodási gon­doktól mentesítették. HÍNÁRIRTÚK CSÁSZÁRON A város déli határában találha­tó az intéző bizottság oláhréti, más néven császárszállási hor­gászvize. A tározó vízfelülete het­venöt hektár. A vízkezelő itt is a vízügyi igazgatóság. A tó víz­minőségi szempontokból erősen leromlott állapotban van. Ez több okra vezethető vissza. Vegyük a halasítást. Az intéző bizottság évenként a megyei tanács mező- gazdasági osztálya által jóváha­gyott tervek alapján telepíti a halakat. Az esetek többségében tartják a fajlagos előírásokat is. azaz növényevő halakat is tele­pítenek a vízbe. Ezt a vízügyi igazgatóság a maga eszközeivel szintén segíti. Ennek ellenére az 1982-es év tavaszán a tó teljes egészében élhínárosodott. A víz­ügyi igazgatóság most a hínár­nak mintegy negyedét 15 ezer fo­rintos költséggel levágatta. A hor­gászok szombaton és vasárnap (12-én és 13-án) társadalmi mun­kában hínártalanították a levá­gott részt. Ám ez továbbra sem jelent végleges megoldást. A bajok másik része a tó körül kialakult kertekből a tóba kerülő szemét és szennyeződés. Vannak magukról megfeledkezett telek- tulajdonosok, akik a maradék permetlevet és minden hulladé­kot a tóba szórnak. Igaz viszont, hogy vannak olyan telektulajdo­nosok is, akik a maguk módján óvják és védik a tó flóráját és faunáját. HORGÁSZ VIZEK Beszélnünk kell a tó szomszéd­ságában elterülő Nagyvadas tó­ról. A lefolyástalan vizet a Nyír­egyházi Vasutas HE birtokolja. Szintén Üjfehértó—Érpatak hatá­rában található a helyi horgász- egyesület háromhektáros vize. Nyírtura határában a SZÁÉV horgászegyesülete épített magá­nak egy háromhektáros tavat. Ezek együtt hivatottak a maguk módján a levegő tisztítására a horgászati igények kielégítése mellett. Ezzel szemben Nyíregyháza vá­ros szennye, szemete nagyrészt az Érpatakba kerül. Jut a vízbe ipari fémsó, szemét, tisztítatlan ipari víz, konzervgyári, patyolati, húsipari, meg lakossági szenny­víz. Az ipari üzemeket jóllehet bírságolják, azonban ez koránt­sem jelent megoldást. TERMÉSZET- ÉS KÖRNYEZETVÉDŐK De a környezetvédelemnek vannak már áldásos szószólói is. Vannak már olyan erők a me­gyeszékhelyen, melyeket a jobbí­tás szándéka vezet. Ezek az ál­dozatkész emberek zömében a Hazafias Népfront köré csoporto­sulnak. A TIT-nek is van kör­nyezetvédelmi tagozata. Az ÉTE-n belül is működnek természetvé­dők. A tanács környezetvédelmi tanácsa hivatalból tesz nagyon sokat azért, hogy a környezet- védelem ne csak büntetési funk­ció, de társadalmi ügy legyen. Az iskolák is sokat vállalnak a környezetvédelmi gondokból. Tudják jól, hogy az ifjúság az, aki élvezője is lesz környezetvé­delmünk mai tetteinek. A „Tiszta víz, rendezett víz­part” mozgalom keretében a hor­gászok is sokat tesznek a termé­szet, a környezet védelmében. Tudjuk jól, hogy lehetőségeink jóval nagyobbak eddigi eredmé­nyeinknél. A tópartokon össze­gyűjtött nylonzacskók, konzerves dobozok is segítik a mozgalmat. A szervezett fásítások is előbbre visznek. Többek között erre is felhívták figyelmünket a megyei környezetvédelmi napok. Sigér Imre KISTERMELOK-KISKERTEK í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents