Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-13 / 110. szám

1982. május 13. Kelet-Magyarország 3 Megyék tárlata ? A közelmúltban Syő- rött, majd ezt köve­tően Szolnokon töl­töttem pár napot, ismer­kedési szándékkal. Az eredmény meglepő volt. Az ember szinte nem is sejti, mennyi szépet, szá­munkra is okulnivalót, okosat vagy éppen az ösz- szehasonlítás révén tanul­ságosat talál a figyelő em­ber. Nem olyan régen öt megye újságírói hasonlóan fogalmazták meg nyíregy­házi, illetve megyei tar­tózkodásuk fő tanulságát. Lépten-nyomon mondjuk is: a hazát csak ismerve szerethetjük, s ha lassan, de ráébredünk arra is: mielőtt a nagyvilágba szá- guldanánk, érdemes itt­hon is körülnézni. A látott dolgok után akár az idelátogató, akár az innen útnak eredt szí­vesen fogalmaz így: ide vissza fogok jönni! Ki nyaralási szándékot, ki csak egyszerű kirándulást hoz fel okként. Mindez érthető, hiszen más tá­jak, emberek, néprajz, művészet, városrendezés, pihenési alkalom, mű­emlék, uram bocsá’ üzlet — vagyis megannyi érde­kesség kínálja magát. Az ismerkedések ser­kentése persze nem ma­radhat el. Ha az ember fi­gyeli a híreket, akkor azt hallja: megyék mennek a fővárosba bemutatkozni. Most éppen Szabolcs ké­szül bemutatkozni a Poli­tikai Főiskolán. Nem hal­lunk arról, hogy ez a jó kezdet valami széles, nagy mozgalommá válna. Már­pedig válhatna. Képzeljük el, hogy a 19 megye mű­velődési szakemberei, akik össze szoktak talál­kozni, egyszer felvetnék: minden megye csinálja meg a saját kiállítását, összefogottan, de mégis gazdagon. A néprajztól az ipari termékig, a turizmus lehetőségeitől a település- fejlesztésig vonuljon fel minden, ami bemutatásra alkalmas. A kiállítások ezt köve­tően elindulhatnak ván­dorútra. Pontosan másfél év kellene ahhoz, hogy az egész országban körbe- menjen a megyék tárlata. Érdeklődést keltve, a be­mutatkozást jelentve, is­meretet adva, csábítva a vendéget, szolgálván a ha­za bemutatásának szép misszióját. Ma már a leg­több megyeszékhelyen al­kalmas művelődési köz­pontok, kiállítótermek ad­hatnának helyet egy ilyen kiállításnak. O ** römmel hallani, hogy Magyaror­szág egyre több külföldi országban igyek­szik képet adni magáról. Nem vitás, ez kell, jó, s talán megerősíthet abban is: jó ha ismernek min­ket, de az sem baj, ha mi is megismerjük magunkat. (bürget) Kérdések és válaszok a városról Építkezés, boltbővítés, gyógyszer Számos közérdekű kérdés hangzott el Nyíregyházán a múlt havi pártfórumokon. A kérdésekből és az illetékesek válaszaiból készítettük alábbi összeállításunkat. A Kótaji úton lakókra 3000 fo­rintos rendkívüli közműfejlesz­tési hozzájárulást vetettek ki, holott közműfejlesztés nem volt. Miért kell akkor fizetni? — kér­dezték a KEMEv pártfórumán. — A Kótaji úton gázvezeték épült és a közműfejlesztési hozzájárulást azokra az in­gatlanokra vetették ki, ame­lyek a gázvezetékre rákap­csolhatok. Az Oszoló utcának a Garibaldi utca és a Kodály Zoltán utca kö- zötti szakasza hosszú idő óta ren­dezetlen, mikorra várhatQ kiépí­tése? — kérdették a Zöldértnél^ , — Még az idén. A városban olyan szóbeszéd terjed, hogy a Korányi Frigyes utcán többszintes, 5—6 szobás luxuslakások építését tervezik. Valóban vannak ilyen tervek? — kérdezték a tanárképző főiskola pártfórumán. — A Korányi Frigyes utcán a lakásszövetkezet tervez to­vábbi építkezéseket. Jelen­leg az építőközösség szerve­zése tart. és valóban lehető­ség nyílik nagyobb lakások építésére is — az építtetők igényei és anyagi lehetőségei alapján. A Szamuely lakótelepen élők kérdezik, hogy milyen szolgálta­tási ellátást teremtenek szűkebb lakóhelyükön a VI. ötéves terv­ben? — A Szamuely tér környé­kén a VI. ötéves tervidőszak­ban a tanács az Áfész-szel közösen építtet egy ABC-t, 1984—85-ben pedig a Petőfi téren a Csemegével közös be­ruházásban egy kétezer négy­zetméteres Csemege Áruhá­zát. Ezenkívül különböző szolgáltatási létesítmények épülnek: cipőjavító, szabóság, fodrászat, háztartási gépjaví­tó, Patyolat, valamint orvosi rendelő is létesül. A Fészek utcai lakosok kifogá­solják, hogy építési telküket köz­művesített áron vásárolták, ők is hasonló utak kiépítését kérik, mint ami a Ságvári-telepen már megvalósult — hangzott el a TI- TASZ-nál. — A Fészek utca Tiszavas- vári út felőli szakasza nem szervezett akcióban épült, mint a Ságvári-telepi új ne­gyed, s ezért a tanács a köz­művek kiépítését nem tudja átvállalni. A tervezett AUTÖKER áruház és a lakberendezési áruház meg­építése mikorra várható? — kér­dezték a TIGAz töltőállomás pártfórumán. — Az AUTÓKER szakbolt várhatóan a VI. ötéves terv­időszakban megépül, a Tünde utcán. A lakberendezési áru­ház tervezési munkái folya­matban vannak, megvalósí­tás leghamarabb a VII. ötéves tervidőszakban várható. Nyíregyházán az év elején kb. 300 kész, beköltözhető OTP. és szövetkezeti lakás volt kiutalva, de a beköltözés hónapokig elhú­zódott: Miért nem szervezik job­ban a munkát? — kérdezték a MEZÖGÉP-nél és a SZAEV-nél. — Az OTP-lakások egy ré- slíe azért állf!->lüfésen az év elején, mert az építők az év végén egyszerre rendkívül nagy számban' adták át a la­kásokat, s az értékesítést ilyen ütemben nem lehetett megszervezni. Az ütemes át­adások idején ilyen gond nincs, egy-egy átadási hajrá < után azonban óhatatlanul be­következik. A Debreceni úton lakók kérik a KÖJÁL megfelelő intézkedését, mert — szerintük — fertőzött vi­zet isznak az Er patak miatt — hangzott el a MÁV pártfórumán. — A KÖJÁL vizsgálatokat folytatott a víz szennyezett­ségének megállapítására, bár a körzetben lakók nem erősí­tették meg az elhangzott ag­godalmat. Ettől függetlenül néhány laborvizsgálat után megnyugtató választ tudnak adni — fefltehetőleg időköz­ben az érintettek már meg is kapták a tájékoztatást. A Bocskai utcai gyógyszertár leltározásakor a csak ott beszerez­hető külföldi gyógyszerekhez nem lehet hozzájutni. Helyesnek tartják-e az illetékesek ezt a mód­szert? — kérdezték a kereskedel­mi pártbizottság rendezvényén. — Valóban, minden megyé­ben egy gyógyszertárat jelöl­nek ki a külföldi gyógyszer­különlegességek forgalmazá­sára. Megyénkben ez a Bocs­kai utcai gyógyszertár, mely ügyeletes gyógyszertár is. Az átmeneti bezárásra azonban érvényes intézkedés van: a kijelölt másik ügyeletes gyógyszertár forgalmazza a külföldi gyógyszereket. Leégett motor Szovjet export­ra 60 ezer darab hímzett kardi­gánt készítenek a HÖDIKÖT fe. hérgyarmati gyárának dol­gozói. Kovács Éva automata gépével napon­ta 350 kardigán gomblyukait varrja ki. (Csá­szár Csaba fel­vétele) FELVÉTELI IRODA A MOM-BAN Kilépettek ne jöjjenek Műszakváltás hetenként Hivatalosan ‘reggel fél 8- tól déli 12 óráig várják a jelentkezőket a Magyar Op­tikai Művek mátészalkai gyáregységében. Itt nem szo­kás elküldeni azokat sem, akik délután kopogtatnak a felvételi iroda ajtaján. Az iroda vezetője: Török Lajos- né elégedetten rendezgeti asztalán az iratokat: Voks a bizonytalanra — Ma egy új munkatárs­sal gazdagodtunk. Egy régi dolgozónk hozta be felvétel­re a fiát. Akár máris kezd­heti a munkát — mosolyog ügyfelére a fiatalasszony. A villanyszerelő zavartan tá­masztja az ajtófélfát, majd nagy megdöbbenésre bejelen­ti: — Meggondoltam. Tessék visszaadni a munkakönyve­met ... Baráth Lajos Ököritófül- pösön, a leánynevelő intézet­ben volt karbantartó. Mint elmondta, nem jószántából hagyta ott az állását. — December óta autóbusz­vezetői tanfolyamra járok. Nem nézték jó szemmel, hogy hetenként kétszer emi­att távol voltam a munkahe­lyemről. Igaz, néha elfelej­tettem elkérezkedni az okta­tásra. Azf mondták, jobb ha új munkahelyet keresek. Így kerültem ide. Hogy most miért gondolta meg a felvételt, arról homá­lyos történetet ad elő: — Évek óta nem dolgoz­tam a szakmámban. Három műszakra vettek fel, ráadásul be kell járnom. Hamarosan katonának visznek. Annyi időre meg nem érdemes itt maradnom. Kocsordon, vagy otthon Ököritófülpösön ke­resek helyet a tsz-ben. Törökné hiába is biztatta, a villanyszerelő hajthatatlan maradt. Érthetetlen, miért tette voksát a bizonytalanra, a biztos kenyér helyett. Nem dolgozott egy napot sem, s máris kilépett bejegyzés ke­rül a munkakönyvébe. Ez pedig nem túl jó ajánlóle­vél... Szerencsére a többség ko­molyan gondolja az elhe­lyezkedést. Mint Herdon Ist­ván üzemmérnök is. Mikor a MOM-ban jártunk, első mun­kanapját töltötte a gyáregy­ségben. Áz első nap — A főiskola befejezése után Debrecenben helyezked­tem el. Hamarosan behívtak katonának. Leszerelés után visszatértem régi munkahe­lyemre, ahol új területre akartak helyezni. A végzett­ségemtől eltérő munkakör­ben, ráadásul albérletben nem volt érdemes ott maradnom. Hazajöttem a megyébe, kö­zelebb a szüléimhez. Korai még azt kérdezni a fiatalembertől, hogy érzi ma­gát a MOM-ban. Az első be­nyomások kedvezőek: — Egy műszakban dolgo­zom, a saját szakmámban. A fizetésem is megfelelő. Egye­lőre bejárok Nagyecsedről. Idővel Mátészalkán szeretnék letelepedni. — Nálunk állandóan van felvétel, de azért nem alkal­mazunk válogatás nélkül mindenkit — tájékoztat Zá- gonyi Lászlóné munkaügyi előadó. — Tavaly 380 új dol­gozót véttünk fel, de legalább másfélszer ennyien jöttek. Akik előző állásukból kilép­tek, valamint a vándormada­rak hiába kopogtatnak ná­lunk. Főleg képesítés nélkü­liek jelentkeznek, akiket be­tanított munkásként tudunk alkalmazni. Pedig elsősorban marósokra, esztergályosokra, köszörűsökre lenne szüksé­günk. Felmondás — kényszerből Jelenleg több, mint 1300-an dolgoznak a MOM-ban. Az összetétel folyton változik. Hiszen nemcsak jönnek, ha­nem vannak akik elmennek. Tavaly 345-en'hagyták ott a gyáregységet. Gergely Sándor betanított munkás például kényszerűségből adta be nemrég a felmondását: — Öcsémékkel élek együtt, szabad időnkben nutriákat tenyésztünk. Most, hogy a só­gornőm is munkába állt, az állatok gondozását nem tud­juk megodani. Ugyanis itt nálunk kéthetenként van mű­szakváltás.-t- Csak volt — szól közbe Zágonyiné. *- Május 10-től itt is hetenként váltják egy­mást a műszakok. Gergely Sándor arca fel­derül: ha így áll a dolog, ak­kor nem kell új munkahe­lyet keresnie. Felmondását visszamondta a betanított munkás. Zágonyiné szerint többnyi­re azok mondanak fel, akik eleve csak azért jönnek, mert valahol dolgozni kell. — Ez abból derül ki, ha a jelentkezőnek az sem fontos, hogy konkrétan mi lesz a feladata. A kilépők elsősor­ban a jobb kereset reményé­ben, vagy a három műszak miatt mennek el, illetve csa­ládi okokra hivatkoznak. Pedig a MOM vonzó mun­kahelynek számít Mátészal­kán és környékén. Törökné szerint azért, mert érdekes a munka, jók a munkakörül­mények, s a keresetre sem lehet panasz. Házi Zsuzsa HATALMAS MONSTRUM a Rába Steiger és a rákap­csolt tárcsa. Aki közúton, személygépkocsiban ülve ta­lálkozik a gépsorral, megret­ten: „nem lenhe jó összeüt­közni vele”. Természetesen ez az érzés csak pillanatnyi. Követi mindjárt az a gondo­lat: nagy szolgálatára van az embernek minden ilyen mun­kaeszköz. Látva a mai mezőgazdasági technikát, technológiát, kitű­nik: nagy utat tettünk meg a kis teljesítményű, egyszerű körmös traktoroktól, a mai nagy munkára képes gépóriá­sokig. Amennyire lenyűgöző mindez, oly mértékben okoz­nak gondot is. Nem csak mil­liókat érnek, de üzemben tar­tásuk, az üzemanyag, a kar­bantartás, nagyjavítás a költ-, ségvetésben ugyancsak milli­ós tétel. Igazában viszont nem ez a legfőbb gond. Be­regi termelőszövetkezet elnö­ke közölte aggodalmát: a technika sok vonatkozásban ma előbbre jár, mint az em­ber. Példát is mondott'. A frissen javított traktorral ki­ment a földre egyik emberük és mert nem figyelt eléggé, egy óra alatt félmillió forin­tos kárt Okozott. Leégett a motor. Félmillió forint, valóban nagy kár. A traktorosnak ez közel tízévi fizetése, a gaz­dálkodásban viszont negyven hektár búza termésének a bruttó bevétele. Elég egy-két ilyen eset és a növényter­mesztés már veszteségessé válik. De vajon csak a trak­toros az oka mindennek? He­lyesebb azt mondani: a fele­lősség megoszlik. Igazolja ezt a tiszavasvári Munka Tsz példája. Ott az értékes gépe­ket a legképzettebb emberre bízzák. Nem csupán kiválaszt­ják, de nevelik, oktatják a gépek kezelőit. Ilyen alapon joggal mondhatta a párttit­kár: náluk az emberek meg­tanulták a technikát, techno­lógiát alkalmazni, becsülni. Szinte megkopott már a szó, annyiszor mondtuk: a mezőgazdaságban a tudomány és technika forradalmát él­jük. De vajon elég-e, hogy ma már szép számmal vannak agrár szakemberek, és min­den valamire való gazdaság­ban 100—150 millió forintot ér az eszközállomány? Ez bi­zony kevés a boldoguláshoz, ha nem járul hozzá az általá­nos, a műszaki műveltség. Ma már egy traktorosnak, nö­vényvédő szakmunkásnak is többet kell tudni, mint hajdan egy gazdatisztnek. Ehhez vi­szont tanulásra és tanításra van szükség. Ne sajnáljunk se időt, se pénzt, mert ha úgy sajátítjuk el a korszerű tech­nikát, hogy néhány gépet ősz. szetörünk, az nagyon drága mulatság. Erre rámegy min­denünk, főként az a szerény nyereség, amit a gyenge ter­mőképességű földünk adni képes. (seres) j z USA-kormányzat magas állású A hivatalnokainak állandó bizony­kodásai sem magában az Egyesült Államokban, sem Nyugat-Európában nem csökkentették a szkeptikusok szá­mát, akik nem tartják meggyőzőnek az arra vonatkozó érveket, hogy feltét­lenül szükségünk van a neutronbomba gyártására. Valójában pedig ez tényleg annyira kell ez Egyesült Államoknak, hogy egyszerűen nehéz elképzelni, ho­gyan voltunk meg eddig nélküle. A neutronbomba a legnagyobb felfe­dezés azóta, hogy a fehér kenyér megje­lent. Robbanásakor óriási sugárzás ke­letkezik, amely elpusztítja az embere­ket, de sértetlenül hagyja az ipari léte­sítményeket és a lakóépületeket. Eltérő­en a már meglévő atomfegyvertől, amely főleg a légnyomás és a hősugárzás kö­vetkeztében pusztít. „Minek nekünk a neutronbomba" — ezt a kérdést persze csak olyan emberek teszik fel, akik mindig akadályokat gördítenek a fejlődés elé. Ezért a kérdés figyelmet se érdemel, de én mégis válaszolok rá. Kell a neut­ronbomba, amennyiben totális háborút akarunk viselni idegen területeken. A neutronbomba biztosítja az egyensúlyt, amely arra kell, hogy visszatartsuk az oroszokat a Nyugat megtámadásától. Art Buchwald: Az értetlen nyugat-európaiak Azt várná az ember, hogy az európai­ak végtelenül boldogok lesznek amiatt, hogy egy korszerűbb bomba gyártására térünk át, amely megölheti őket, de megőrzi valamennyi gyönyörű palotáju­kat és templomukat. Ám ahelyett, hogy azt mondták vol­na: „Köszönjük, Uncle Sam”, váratlanul azt tanácsolták nekünk, hogy minél mé­lyebbre ássuk el a neutronbombáinkat. Én így is tennék, s Utah államban hagynám a bombákat, de megnézném magamnak, hogyan fognak nélkülük ezek a hálátlan európaiak háborút vi­selni. Ha az a szándékuk, hogy megelég­szenek a hagyományos atomfegyverrel, akkor nem tehetünk mást, mint hogy sikereket kívánjunk nekik. Ha azonban hirtelen valami erősebbre lesz szüksé­gük, mindig lesz rá módunk, hogy em­lékeztessük őket arra a hűhóra, amit akkor csaptak, amikor azt javasoltuk nekik, hogy neutronfegyverünket a földjükön helyezzük el. Ellenfeleink figyelmen kívül hagyják a legfontosabbat: mi nem azért gyár­tunk bombát, hogy háborút kezdjünk, hanem azért, hogy elhárítsuk. Ha az oroszok megtudják, hogy van neutron- bombánk, és készek vagyunk a beveté­sére, nem fognak terveket szőni a Nyu­gat megtámadására. Persze ők is létre­hozzák a saját neutronbombájukat... Addigra azonban minden valószínű­ség szerint mi már lézerfegyvert fogunk gyártani. Az a fontos, hogy egy lépéssel mindig megelőzzük az ellenséget. Nem akarom, hogy bárki is azt gon­dolja, hogy miután megfelelő mennyisé­gű neutronbombát halmoztunk fel, nyu­godtan fogunk ülni a babérjainkon. Ez a fegyver, annak ellenére, hogy olyan heves vitákat váltott ki, nem egyéb, mint egy nehéz helyzetbe került közön­séges gyalogsági parancsnok rendelke­zésére álló kényelmes eszköz. Nem sza­bad, hogy zavarjanak a kiadások. Ha a bomba segítségével meg tudjuk óvni ér­tékes ingatlanainkat a pusztulástól, a ráfordított költségek nyomban megté­rülnek. (Zahemszky László fordítása) M. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents