Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
1982. május 11. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY | TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG Megtalálták a „rhizokalint11? Törvény a természetvédelemről Ki a felfedező; Makofa Kawase vagy dr. Szemerédy Miklós? Szenzációs hír jelent meg a Kertészet és Szőlészet 1981. november 19-i számában. Sárközy Péter cikkében azt írja, hogy egy ohiói (USA) kertészeti professzor, dr. Makota Kawase nyilvánosság, ra hozta a „rhizokalin” felfedezésével kapcsolatos kutatási eredményeit. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg dr. Szemerédy Miklóst, a Felső-tiszai Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság erdőművelési osztályának vezetőjét, mint a legfőbb érdekeltet a felfedezésről. — ön szerint mi a „rhizokalin”? — A kutatók jelenlegi állítása szerint a „rhizokalin” még teljesen meg nem határozható, olyan biológiai életet teremtő anyag, amely a tudomány állítása szerint elősegítheti az élet feltételeinek a megteremtését a növényvilágban éppen úgy, mint a DNS, a dezoxiribonukleinsav. 'Ezért óriási a jelentősége. Kanyarodjunk most vissza dr. Makota Kawase felfedezéséhez. Az említett cikk szerzője a „rhi- zokalinnal” kapcsolatban közli, hogy arra a véletlen vezette rá a professzort. Ezt írja: „Kiültetendő dugványokat akart gyökerez- tetni egy vízmedencében, amelyben mellesleg fonásra szánt fűzvessző kötegeket áztattak. Meglepetéssel tapasztalta, hogy a dugványokon a szokásosnál jóval gyorsabban és dúsabban fejlődtek ki a gyökerek. Nyomban vizsgálódni kezdett. Végül is arra a következtetésre jutott, hogy a fűzfakivonat megsokszorozza a gyökeresedési hajlandóságot, mégpedig sokkal erőteljesebben, mint az ilyen célra forgalmazott szintetikus hormonok .és egyéb szerek.” A professzor annak a nézetének adott kifejezést, hogy egészen új módszerek születhetnek a fás növények szaporításában, sőt megváltozhat a vetőmagvak kezelése is. A szenzációs hírre egy még szenzációsabb válasz látott napvilágot a Kertészet és Szőlészet 1982. április 8-i számában dr. Szemerédy Miklós tollából. — Ebben egyebek között ön megírta, hogy megelőzte az amerikai professzort a „rhizokalin” felfedezésében. Valóban így van-e? — Mint feltaláló az 1977-től lefolytatott sikeres kísérleti eredményeimet, lényegében az idézett cikkben leírt eljárást az Országos Találmányi Hivatalhoz a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szolgálati találmányaként már 1979. március 5-én (!) ‘benyújtotta. Az OTH az eljárást a Szabadalmi Közlönyben közzé tette és a teljes körű vizsgálatok elvégzése után 176 453 lajstrom- szám alatt szabadalmazta. így a természetes növényi hormonnal — növényi sejtnedv kivonattal —*• végzett gyökereztetési eljárásom szabadalmi oltalom alatt áll! Ezek szerint dr. Szemerédy Miklós megelőzte Makota Kawase professzor felfedezését. A szabolcsi kutató 50 éves, 27 éve dolgozik az erdőgazdaságnál. — Mi e felfedezés jelentősége, gyakorlati haszna? — Makota professzor azt állítja, hogy a fűz a jól gyökeresedő képességét továbbadja. Szerintem ez nem helyes. Ha állítása igaz lenne, akkor az eddig nem gyökeresedő fehérnyár saját sejtnedvé-vel sem gyökeresédhetne, mivel nem rendelkezik vegetatív gyökeresedési képességgel. Ez a növény nem a már jól gyökeresedő növénytől vette át ezt a tulajdonságot, hanem saját maga által ter- melt növényi hormont használta fel erre a célra. Tehát csak meg kell találni minden növényhez azt a „jelrendszert” (rhizokalint) amellyel a vegetatív szaporodó- képessége kifejleszthető. — Szerintem az előbb kifejtettek alapján minden növény vegetatív úton szaporítható. Ezt a feltételezésemet a fehérnyár szaporításával bizonyítottam, melyet a világon eddig rajtam kívül — tudomásom szerint — még senkinek sem sikerült vegetatív úton üzemileg megoldani. Gyakorlati jelentősége pedig az, hogy fában szegény világunkban minél gyorsabban szükséges olyan fafajtákat termesztenünk, ameA hetvenes évek elején a világ nyomdaüzemeiből sorra eltűntek az ólombetűs regálok, hogy átadják helyüket a modern számítástechnikán alapuló fényszedőgépeknek. A hihetetlen gyorsaságú fényszedés nemcsak az egészségre káros ólmot teszi feleslegessé, hanem korszerűsíti a könyvkiadók és az újságszerkesztőségek munkáját is. A gépszedők és a nyers szedést kész oldalakká feldolgozó kéziszedők munkájának meggyorsítását, automatizálását korunk információrobbanása teszi egyre inkább elodázhatatlanná. Fényszedés, pontosabban számítógépes szövegfeldolgozás esetén a szöveget bekezdés, sor- rabontás és elválasztás nélkül billentyűzik le írógéphez hasonló klaviatúrán — többnyire lyukszalagra vagy mágneses adattárolóra. A szöveg lekopogtatása után a fényszedő közli a számítógéppel, hogy az anyagot milyen szélességben, milyen sorközzel, melyik betűtípusból, betűméretből szeretné az újságban vagy a könyvben viszontlátni. Ekkor a számítógép .munkához lát. Néhány pillanat alatt leszámolja a szakaszokat, szükség lyek mind ipari, mind egyéb célokra felhasználhatók. Dr. Szemerédy Miklós 1975 óta végez ezzel kapcsolatban kísérleteket a FEFAG csemetekertjében. Az idén az általa kidolgozott eljárással Magyarországon már kb. másfél millió fehérnyár dugványozását végezték el nyolc erdőgazdaságban és termelőszövetkezetben. Szabolcsban ilyen szaporító eljárást alkalmaz a nyírbogát! Rákóczi és az eperjes- kei Alkotmány Tsz, továbbá Szegeden, Szolnokon, Kecskeméten, Baján és Győrött az erdőgazdaságok. — Mekkora lehet a nép- gazdasági haszna a jövőben e felfedezésnek? — Ezt egyelőre nehéz lenne felmérni. Egy azonban bizonyos, az, hogy Magyarországnak 154 ezer hektár nyárerdeje van. Ebből 91 ezer hektár a gyenge termőképességű, éppen azért, mert a hazai talaj és klimatikus adottságok nem kedveznek az egyes nyárfa- félék termesztésének. Ebből 76 ezer hektárt fehér nyárral fel lehet újítani, melynek a népgazdasági haszna számításaink szerint 61 millió forint. Ezért van jelentősége a felfedezésnek és a szabadalomnak itthon és külföldön. A fehémyárt használják papír előállítására, készítenek belőle szép bútorokat, feldolgozzák farostlemezként és más célokra is, amellyel valutát termel, vagy takarít meg a magyar népgazdaság. (farkas) szerint sorvégeken elválasztja a szavakat, esztétikai szabályok figyelembevételével megadott paraméterek programjának segítségével kialakítja az oldalakat. A folyamat képernyőn követhető, amelynek segítségével a szedő dialógust folytathat a számítógéppel a tördelési konfliktusok elhárítására. Ha mindent rendben talál, akkor — nyomdai kifejezéssel — a szöveget filmre világítja. A szövegfilmet előhívás után ösz- szeszerelik a képek filnianyagá- val, majd a kész ívet fényérzékeny felületű lemezre másolják. Ezt a nyomdagépekbe helyezve máris indulhat a nyomtatás. A bonyolultnak tűnő folyamat rendkívüli gyorsasággal és ösz- szehangoltan pereg le: minden perc számít, hiszen a milliós példányszámban, gyakran több mint száz oldalon megjelenő napilapoknál csupán az éjszaka néhány órája áll a szedők és a nyomdászok rendelkezésére. Vízvissza- . Mikroelem-műtrágya forgató A nitrogénműtrágya értékesebb lesz, ha mikroelemekkel dúsítják. Az Üzbég Tudományos Akadémia Vegyi Intézetének munkatársai nemrég szabadalmat nyújtottak be porított mikroelemek kivonására és készítésére. Amikor az oxigénes konverterben átfúvatják a rézsűrítményt, az elektrosztatikus szűrőkön finom por rakódik le, s ez 18 százalék rezet, 15 százalék vasat, továbbá cinket, kénsavat és molibdént, vagyis-csupa olyan elemet tartalmaz, amelyre a növényeknek szükségük van a fejlődésükhöz. Az üzbég kutatók eljárást dolgoztak ki ebből a porból műtrágyába bekeverhető granulátum-szemcsézett termék — készítésére. Laboratóriumban 300 kg 140—145 Celsius-fokos karbamidba 3 g olyan port öntenek, amely elektrosztatikus szűrőkön rakódott le, majd az olvadékot kétperces keverés után egy szita fenekű előmelegített edénybe öntik. A lyukakon át lecsöppenő megszilárduló karbamidgömböcskék így az említett elemeket magukba foglalják. Üj, takarékos berendezést fejlesztettek ki a SZAVlCSAV nyíregyházi központi gépjavító telepének dolgozói. Az úszómedence mellett felállított 30 tonna súlyú konténerbe épített vizvissza- forgató gépház lehetővé teszi a fürdőmedencék vizének folyamatos szűrését és tisztítását. így elég csak egyszer — az idény elején — feltölteni a medencét vízzel. Ilyen berendezés kerül majd a nyíregyházi tanárképző fő. iskola és a fehérgyarmati strand úszómedencéi mellé is. Képünkön Madai Tibor villanyszerelő a nyomáskapcsolót köti be. (Császár Csaba felv.) Elgondolkozva forgatom az 1982. márc. 15-én megjelent Magyar Közlönyt, amely 35 oldalon közli az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletét a természet védelméről. A fejezetek olvasgatása, a mellékletek átnézése arról győz meg, hogy a magyar természetvédelem igen széles látókörrel, kiváló szakértelemmel és a jövőt szolgáló felelősségtudattal szabályozza a társadalomnak a természethez való viszonyát. A rendelet szelleme teljes mértékben tükrözi azt a világméretű felismerést, hogy az ember nem élhet természet nélkül, hogy saját fennmaradása érdekében a természet minden élő és élettelen értékével — a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon nehéz, de nélkülözhetetlen elve alapján — előrelátó felelősséggel kell gazdálkodnia. A kérdésnek azonban van egy nyugtalanító'oldala: vajon milyen úton és mértékben, illetve hatásfokkal jut el a törvény betűje, szelleme és felelőssége a nem szakember, a nem törvényhozó és egyáltalán a nem vezető ember tudatához, mindennapi gyakorlatához? Nyugtalanító, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az a bizonyos, „széles társadalom”, kedvező megnyilvánulások mellett vagy ellenére, még mindig eléggé közömbösen, sokszor felelőtlenül vagy éppen tudatos kártevőként nyilvánul meg a természettel és különösen .annak élőlényeivel szemben. Ha abból a köztudatban is élő elvből indulunk ki, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás, illetve a büntetés alól, még akkor is feladatnak látszik ismeretterjesztésképpen szólni az újabb törvényről. Feladat ez, mert végső fokon nem a büntetés, hanem a természet védelme a cél, melyet a legjobb indulatú meggyőzéssel, a vonatkozó ismeretek, szabályok széles körű ismertetésével kell szolgálni mindnyájunk érdekében. Szólnunk kell, hiszen a természetvédelmet nem lehet olyan szélmalomharcnak tekinteni, melynek az a feladata, hogy napról napra, évről évre helyrehozzák a felelőtlen emberek, intézmények vagy tömegek káros megnyilvánulásait. Hinni az értelemben Egy művelt társadalomban — ahol gyakorlatilag a tömegeket iskolázott emberek sokasága alkotja — a mindenértelmű védelem feladata a meggyőzés útján történő elhárítás és nem a büntetés. A művelt emberek társadalmában hinni kell az értelemben és első fokon ahhoz kell folyamodni. A természetvédelmet nem szabad divatnak sem tekinteni, melynek keretében önmagunknak tetszelgünk, nem tekinthetjük hágcsónak sem, melyen magasba lehet jutni. .. s a magasból a tájékozatlanok felé paragrafusokra hivatkozva büntetést osztani, mert a természetvédelem a szó szoros értelmében szolgálat, az ember életének és fennmaradásának szolgálata, éppen a szakemberek tudástöbbletének szétosztása útján. A természetvédelem legcélravezetőbb eszköze a társadalom minden szintjén az oktatás, a nevelés, a meggyőzés és tájékoztatás, s csak a tudatosan rosszindulatúak számára következhet szükségszerűen a büntetés.-A természetvédelem/ma a hazaszeretet egyik legSSffebír megnyilvánulása, mely bár nemzeti keretben működik, de jellegénél fogva magában rejti a népek egymásrautaltságát és igényli a nemzetközi összefogás eszméjét és gyakorlatát. A természetvédelem politikai magatartás az élet, az életünk védelme érdekében. A törvény által védett növény- és állatfajok felsorolása ezen ismeretterjesztő írás keretében nem csak lehetetlen, de fölöslegesnek is tűnik, mert a fajok felismeréséhez (eltekintve néhány közismert fajtól) specializált szakismeret és .gyakorlat szükséges. Annyit azonban mégis megemlítek, hogy Magyarországon ma mintegy 350 növényfajt, 154 gerinctelen és 418 gerinces állatfajt védenek a törvényeink, mely fajok egyedeinek értéke 500—50 000 forint közt váltakozik. Az eszmei érték megállapítása hűen tükrözi a régen felismert igazságot, miszerint „a legparányibb lény is a maga helyén teljes értékű tényezője annak az örök rendnek, melyet fermészetnek nevezünk” (Herman Ottó). Á természet köztulajdon Csakhogy vajon a törvények önmagukban, még a büntetések kilátásba helyezése esetén is meg fogják-e védeni azokat az élőlényeket és azok életfeltételeit, melyek együttesen a természetet, hazánk és népünk anyagi, egészségi, hangulati, sőt erkölcsi jólétének forrását, a magyar földnek az UNESCO szintjén is nyilvántartott, jellegzetes és gyönyörű élővilágát jelentik? A törvények aligha! A törvényeink, felelősségünk, műveltségünk birtokában mi magunk . . . együtt . . . igen! Mindenki a maga helyén ha azt a keveset amit tehet, azt maradéktalanul megteszi, akkor a jövő is számíthat a jólétre, az egészségre, az erkölcsi egyensúly fennmaradására, s a természet gyönyörűségeinek birtoklására, élvezetére. A természet köztulajdon! Az egyénnek nincs joga elvenni, károsítani, megsemmisíteni azt ami nem az övé, hanem a mienk, ami az utódainké. Mi a természet előrelátó haszonélvezői lehetünk úgy, hogy a természet fennmaradjon. S most, hogy egy hosszantartó zimankós tél, egy eléggé hűvös tavasz közepette várjuk a természetjárás felüdítő lehetőségeit, a természetvédelmi törvények ismeretében mit is ajánlhatnék? Korántsem azt, hogy „betéve” megtanuljuk a védett növény- és állatfajok nevét s azok azonosítását, értékét vagy a törvény paragrafusait. Amith a természetvédelem az embertől elvár, az nem is olyan sok: maradjon öntudatos, müveit ember a természet körében is, s az ún. kikapcsolódás ne a józan ész korlátainak felrúgását, az ellenőrizhetetlen kártékonyságot, az oktalan pusztítások, indokolatlan gyűjtések, rombolások, szemetelések és. az éktelen lármázást jelentse, hanem a jó levegő, a napfény, a csend s benne a természet gyönyörű muzsikájának, a szépnek, az életnek, a mozgásnak, a harmonikus létnek az emberszintű élvezetét. Mindenki törvénye Ha az ember a műveltségét és felelősségérzetét nem felejti otthon, akkor a természetvédelem törvényei már igen kevés többletet kérnek. Kétségtelen, hogy ma már le kell mondanunk arA Ma újdonság, holnap gyakorlat című, a Mezőgazdasági Kiadó szerkesztésében megjelenő folyóirat legújabb száma a borjak korai elválasztásával foglalkozik. A kiadvány szerzői olyan neves szakemberek, mint dr. Czakó József, dr. Bedő Sándor és Kállai Miklós. Megyénkben is sok gondot okoz a borjak nevelése, elválasztása. A szerkesztők nemcsak egészség- ügyi, hanem takarmányozási, tartási tanácsokat is adnak. Az alábbiakban egy részletet közlünk a sorozat legújabb kiadványából. Ebben a részben a választásra került borjak takarmányozásához adnak tanácsot a szakemberek. A tejtáplálás megszűnése után célszerű a borjakat továbbra is a borjúnevelő istállóban tartani és továbbra is ott nevelni. A megszokott környezetben a borjak könnyebben és hamarabb szokják meg az.—új. takarmányo- oizásfcoM. borgúgondofeók felügyelő, te alatt jobban ’élőkészíthéíofc felnevelésük következő szakaszára. A tejtáplálás időszakában — mint már említettük — a borjak mérsékelt takarmányozása célszerű. A választott borjuk *iöve- kedési erélyét azonban már jobban ki kell használnunk. Annak okát, hogy teheneink, hízómarháink takarmányértékesítése sok esetben gyenge, testtömegük nem kielégítő, combjuk, faruk, ágyékuk nem eléggé telt, fejük megnyúlt, keskeny, szarvuk vaskos, erős, törzsük lapos, sekély, hátuk éles, keskeny, faruk elhe_ gyesedő, csúcsos, lábuk vékony, főleg abban kell keresnünk, hogy a választott borjakat nem takar- mányozzák megfelelően. A tejtáplálás megszüntetése után a borjakat ivar és hasznosítás szerint külön kell választani. A hizlalásra szánt bikaborjakat bőségesebben kell takarmányoz- ni, mint a tenyésztésre nevelt üszőket. Ha a hizlalásra szánt bikaborjak táplálóanvag-ellátását utónevelés során fokozzuk, és a hizlalás első szakaszát négyhónapos korban már a borjúnevelőben megkezdjük, akkor ugyanazt a hizlalási végtömeget legalább egy hónappal korábban érjük el. A hízómarha előállítási költsége ezáltal kb. 10—15 százalékkal csökken, ahhoz viszonyítva, mint ha az előhízlalás csak hathónapos kor után kezdődne, amikor a borjakat az utónevelőből átkötjük a hízómarha-istállóba. A választott borjaknak a tej helyett is a szilárd takarmányokban keli megkapniuk a szükséges tápláló, ható és ásványi anyagokat, valamint a vitaminokat. Ezért ä takarmányok minősége ebben az időszakban éppen olyan döntően befolyásolja a takarmányfogyasztást, mint amikor még tejet is kapott a borjú, sőt a gyengébb minőségű széna vagy abrak hiányzó táplálóanyagai már a tejjel sem pótolhatók. A választott borjak abrakadagról, hogy sziklákat tördeljünk, hogy egy-egy öl virággal térjünk haza, hogy fák kérgébe rójuk kedvesünk nevét, hogy a békát, kígyót agyonverjük, hogy gyermekeink madárfészkeket fosztogassanak, hogy rovarokat tapossunk el csak úgy . . legfönnebb az erőnk, hatalmunk fitogtatá- sáért. Tudnunk kell, hogy minden élőlénynek egyetlen élete van (mint nekünk) és ahhoz „joga” van! (mint nekünk). Természetesen a fiatalokat illetően nem csak az iskolának, de a szülőnek is bőven van tennivalója az értelmes magatartás kialakítása terén és érdekében. Azt hiszem a természetjáró legjobb tanácsadója, menetközben is, az emberi értelem és az érzelemmel párosuló jóízlés.. A tudatosan rosszindulatú kártevők, a vadorzók, a hurkosok, a csapdázók, a hálózok, a légpus- • kások, a parittyások, az esti szürkületben autóval szándékosan vadat gázolók, a lakott területek parkjainak rongáló!, az erdőtüzet okozók, a léppel dolgozó zug madárkereskedők, a fészekfosztogató tojásgyűjtők, a zugprepa- rátorok a jövőben bizonyára fokozott mértékben fogjak tapasztalni, hogy a természetvédelmi törvény is törvény, melynek semmibe vétele szigorú büntetéssel jár. A rombolók megfékezésében igen nagy segítséget adhat a lakosság jóérzésű nagy többsége, annak az elvnek az alapján, hogy „bűnösök közt cinkos, aki néma” . . . * Bízunk abban, hogy a most megjelent és július 1-én érvénybe lépő természetvédelmi törvényt a társadalom nem egy külső erő által ránk erőszakolt tiltó és büntető eszközének, hanem saját törekvéseink, akaratunk megfogalmazásának tekinti, melynek szellemével és szövegével elméletileg és gyakorlatilag egyetért. jának nagyobb hányadát feher- jedús abrakféléknek kell alkotniuk, hogy a növekedő borjú fehérjeszükségletét fedezze. A választott borjuk takarmányadagjában 18 százalék legyen a fehérjekoncentráció. Az abrakadag ízletes, könnyen emészthető legyen, ezért a nehezen emészthető rozs és hüvelyes magvak, hashajtó hatású repcedara ne szerepeljen benne. Az abrakkeverékben adagolandó ásványanyag-kiegészítést a választott borjú napi ásványi- anyag-szükságletének és az egy napra szánt takarmány ásványi- anyag-tartalmának közelítésével igyekezzünk mérsékelni. Ha ez nem lehetséges, akkor kell a különböző pótlékokhoz folyamodni. A szénafélék közül ebben a korban is legmegfelelőbb a korán kaszált, finom szálú, jó minőségű réti. széna, amely természetszerű, <mért számos, egymást kiegészítő összetételű fűből áll. Ha jó minőségű réti szénánk nincs, a szántóföldi szénák közül baltacím-, lucerna- és vöröshereszé- nát etethetünk. Zöldtakarmány etetésekor is adjunk a borjaknak naponta 2,5—3 kg szénát 6 hónapos korig. A téli takarmányadagokban a jó minőségű zöldtakarmányból készített szilázs, esetleg répafélék alkossák a nedvdús takarmányokat. Törekedjünk arra, ezekből a takarmányokból a szárazanyag- és a táplálóanyag-szükséglet figye- lembevétélével minél többet megetessünk. A választott borjak legeltetése előnyös lehet, ha a legelő a borjúistállóhoz csatlakozik. Nem tanácsos azonban a borjút választás után minden átmenet nélkül a legelőre hajtani. Miután a borjú az istállóban etetve már jóllakik, és a téjtáplálék elvonását nem sínyli meg, fokozatos szoktatással kihajthatjuk a legelőre. Eleinte délután eresszük ki néhány órára, azután fokozatosan tovább kinn hagyhatjuk, majd pedig délelőtt is kihajthatjuk. Ajánlatos a borjakkal ilyenkor reggel és este az istállóban szénát etetni. Kötetlen tartásban a választott borjakat nem kell tisztogatni. A bőr, illetve a szőr felületén összegyűlt por, piszok és egyéb szeny- nyeződések eltávolítására elegendő a vakaródzóívek felállítása. Az etetési rendet az utónevelőben is pontosan tartsuk be. Ezzel nemcsak az emésztési zavarokat kerülhetjük el, Planem a takarmány megfelelő kihasználását is elősegíthetjük. Etetéskor, ha nedvdús takarmányt etetünk, először azt adjuk és csak utána az abrakot. A szénát a borjak szénarácsból napi egy-két alkalommal kapják. Az utónevelő istálló munkarendjét úgy kell kialakítani, hogy az ott folyó munkák az állatok nyugalmát a legkisebb mértékben zavarják. Egy csoportban 20-nál több választott borjút ne helyezzünk el. Dr. Kováts Lajos Tiszadob A borjak takarmányozása választás után Ólom nélkül
