Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. május 11. Napi külpolitikai kommentár A csúcs felé? A mint az várható volt, Ronald Reagan a múlt héten előre jelzett be­szédében elsősorban a szov­jet—amerikai kapcsolatokról, ezen belül főleg a fegyver­zetkorlátozásról és a csúcsta­lálkozó lehetőségeiről szólt. A jelek szerint jól tesszük, ha minden illúzió és a felfo­kozott várakozás mellőzésé­vel valami lényegeset azért figyelembe veszünk: azt, hogy az Egyesült Államok el­nöke egyáltalán indíttatva érezte magát e beszéd elmon­dására — méghozzá félreért­hetetlenül úgy, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon, amit mond. Az elnök hivatalba lépése óta első íz­ben jelentette ki: „Nem két­lem, hogy a szovjet nép és a szovjet vezetők alapvetően érdekeltek a nukleáris fegy­verek bevetésének megaka­dályozásában.” Mit jelent ez? Nem töb­bet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy a Reagan-ka- binet — legalábbis bizonyos megfogalmazásokban, szó- használatokban — valame­lyest kénytelen volt eltérni saját korábbi kijelentéseitől. Az ok egyértelműnek tűnik: az elnök környezetében im­már egyszerűen nem lehetett nem érzékelni azt a nyomást, amely a Fehér Házra nehe­zedik és amely arra irányul, hogy Washington az eddigi­nél konstruktívabban kezel­je Moszkva minden nehézség ellenére töretlen tárgyalási készségét. Ezért mondhatunk egyelőre legalábbis annyit, hogy a be­széd ténye jó esetben és foly­tatás esetén valamelyes el­mozdulást jelenthet a poto- mac-parti mozdulatlanság ve­szélyes holtpontjáról. Nem lehet azonban eléggé hangsú­lyozni, hogy ez csak lehető­ség. Am a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a még oly Képtávírón érkezett Bárány Tamás: A fészek melege 42. — A hétfő — feleli habo­zás nélkül a fiú. — Akkor ugyanis nincs tévéadás. Szász döbbenten mered rá. — Folyton nézni akarjá­tok? Lali mosolyogva legyint; semmi kedve sincs meet kiselőadást tartani a javítás problémáiról, az adás híján süket és néma készülékekről, a 5monoszkópról, s hasonló szakmai dolgokról; sokkal egyszerűbb, ha ráhagy min­dent az öregre. — Muszáj, Bálint bátyám — mondja, és nyitja előtte az ajtót. — Hálából. Ugyanis a tévé hozott össze bennünket. — Ö, de gyönyörű! — bor- zong meg Szász. — Petőfi mondott valami ilyet: a mun­ka és a szerelem, ez a kettő kell nekem ... Talán javító szerelésen voltál a menyasz- szonykánál? Máriában vad vágy kél, hogy helyesbítse az idézetet, még a nyelve is bizsereg a pedagógusszenvedélytől, de aztán mégis úgy dönt, hogy nem illik egy idős embert za­varba hozni, kivált az eljegy­zésén nem. Lali, mielőtt a kérdésre fe­lelne, nénjére pillant. Te­kintetük cinkosan összevillan, és Kata már mondja: — így is lehet mondani! — halvány lehetőségeket is kö­szönteni kell. A beszéd tényénél kevesebb derűlátásra adnak okot az elnöki expozé egyes tartalmi vonatkozásai. Ami a két fő­téma közül a pozitívabb, az a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó lehetőségére vonatko­zott. Bár az elnök megismé­telte a szovjet részről már elvetett, egy előkészítetlen júniusi találkozóval kapcsola­tos indítványát, nem zárkó­zott el egy későbbi (és érte­lemszerűen gondosan előké­szített) csúcs lehetőségétől. önmagában az is pozitív, hogy az elnök kilátásba he­lyezte az általa START-nak átkeresztelt SALT-tárgyalá- sok folytatását. Szakaszos terve azonban nyilvánvalóan egyoldalúan sújtaná a Szov­jetunió biztonsági érdekeit (a szárazföldi telepítésű szovjet rakéták egyoldalú leszerelése a nyilvánvaló cél. miközben az Egyesült Államoknak többségében repülőgépekre és tengeralattjárókra telepített hadászati rakétáit a megálla­podás nem érintené.) Jellem­ző, hogy még Muskie volt amerikai- külügyminiszter is azt nyilatkozta erről, hogy az indítvány „ebben a for­mában nem elfogadható a Szovjetunió számára.” E z és a többi tartalmi negatívum (a témák zsaroló jellegű önké­nyes összekapcsolása, mint például Afganisztán, Angola ügye, a lengyel kérdés ame­rikai ihletésű rendezése stb.) nem változtat azon a té­nyen. hogy a beszéd nyomán egy őszi csúcs lehetősége va­lamivel közelebb került a megvalósuláshoz. Persze most még csak tavasz van — még­hozzá meglehetősen borús ta­vasz — és őszig ,még sok víz folyik le a Hudsónón és más folyamokon is. Harmat Endre Kezét nyújtja. — Jó estét, Bálint bácsi. Az öreg ráhajol a kezére. — Magának is gratulálok az öccse választásához! Ké­rem, mutasson be a boldog arának! A bemutatás megtörténik, a szülőknek is, mind a meny­asszony, mind a vőlegény ré­széről, aztán az igazgató át­nyújtja dekorativ csokrát Máriának, hosszan gyönyör­ködvén a leány szépségében és elfogódottságában. — Katalinkám — fordul aztán ismét a ház asszonyá­hoz — még egyszer gratulá­lok! Ritka az ilyen igényes fiatalember a mai világban! Megint csengetnek, me­gint jött valaki. Kata és Ti­bor összenéz: csak nem Im­re bácsi? Tibor aztán elindul, szinte vánszorogva, ajtót nyitni. Most bezzeg nem kész* áégeskedik Lali, hogy majd ő nyit... Most hagyja őt egye­dül, az oroszlán prédájául... Mert az öreg tombolni fog, eziránt nincs is kétség! De nem. Mégis van isten, legalábbis egyelőre! Nem ap­ja áll az ajtóban — akivel már csak azért is kínos lesz találkoznia, mert vagy három hónapja nem beszéltek egy­mással! — hanem Gitta, Fü- löp Géza titkárnője, a gyár­ból. Hát ezt ki hívta?! — Jó estét, Tiborka r- lihe­gi az asszony, és nyomódik be az ajtón. — Bocsánat! Elné­zést, hogy hivatlanul... De okvetlenül beszélnem kell Fülöp igazgató úrral! — És, mint egy tank, indul befelé. Közben kinyitja táskáját, elő­húz egy négyrét hajtogatott papírlapot, és fennen lobog­tatja. — Ezt kell átadnom ne­ki ! Katalin alig tudja leplezni döbbenetét. — Jó estét, Gittuska ... — Arca, mint aki vackorba ha­rapott. — Minek köszönhet­jük a szerencsét? A papírlap, mint valami csapatzászló, újra fellobog. Ünnepségeken emlékeztek meg a győzelem napjáról a Szov­jetunióban. A képen: ünnepség a moszkvai Gorkij parkban. (Kelet-Magyarország telefotó) MOSZKVA: Világvallások békekonferenciája Csaknem száz ország mint­egy ötszáz vallási vezetője, egyházi személyisége részvé­telével hétfőn délután Moszkvában megnyílt a vi­lágvallások békekonferenciá­ja. A résztvevők között van a keresztény, az izraelita, az iszlám, a buddhista, a hindu vallás számos növés képvise­lője. Megfigyelőkkel képvi­selteti magát a Vatikán, a vendégek között vág Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke és Jurij Zsukov, a — Fülöp igazgató urat ke­resem! Pá, Katalin kedves! — Nincs még itt, Gittuska. — Mert az íróasztalán fe­lejtette a ma esti ünnepi be­szédét ... Ezt hoztam utá­na... — Most pillantja meg Szász Bálintot; csupa-merő szívélyesség az arca. — Jó estét, igazgató úr! De hát csoda, tessék mondani? — Micsoda, Gittuska? — kérdezi meglepve Szász. — Hogy minket elhagy, el­felejt szegény főnököm?! Hát persze, mikor folyton rohan szegény! — A papírost Tibor felé nyújtja. — Majd adja át neki, jó? És én már itt se vagyok! — Ugyan, Gittuska — szól Kata kényszeredetten; ám a háziasszony végre is házi­asszony! •—, csak nem rohansz el? Ha már ide kellett fá­radnod . .. Gitta odahajol Kata fülé­hez. — Nem volt fáradság, szí­vem. Gondoltam, egyenesen szerencse, hogy így történt, legalább megnézhetem az ün­neplő társaságot... Ügy imá­dom az ilyesmit! — S ezt már súgva: — És Réz Ernő? — ö is jön — biccent Kata. — Addig is_: igyál valamit! Tiborkám! Űj vendég a fogó! Poharat is kér! — S megint Gittához. — Azt a papírt meg majd személyesen odaadod a főmérnök úrnak! Tibor tölt az asszonynak, s az a teli pohárral Máriáékhoz lép. — Hát itt ez az aranyos kis menyasszony! — kiáltja lel­kesen, s poharát magasba emeli. — Hadd gratuláljak neki! És az egész kedves csa­ládnak! — Koccint Máriával, iszik, aztán körülnéz. — Á, ez a vőlegény! — Máriához hajol. — Csinos fiú! — Mé­lyet sóhajt. — Az ember ilyenkor bánja igazán, hogy múlik az idő!.. (Folytatjuk) Szovjet Békebizottság elnöke is. A magyar küldöttség tag­jai között van dr. Kádár László egri érsek, dr. Kaczi- ba- József római katolikus püspök, dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Héber Imre, a magyar izraeliták országos képviseletének elnö­ke, Szakács József, a Ma­gyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke. A konferencia fő célja, hogy megvitassa: mi a hívők szerepe a nukleáris kataszt­rófa elhárításában. A tanács­kozást Filaret, Minszk és Be­lorusszia metropolitája, az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg. Majd Vlagyi­mir Kurojedov, a Miniszter- tanács Egyházügyi Tanácsá­nak elnöke felolvasta Nyiko- laj Tyihonov szovjet kor­mányfő üzenetét. Nyikolaj Tyihonov üzene­tében hangsúlyozta: „Napja­n inkban minden eddiginél na­■» gyobb szükség van arra, hogy hívők és nem hívők egya­ránt, mélységesen átérezzék felelősségüket a béke megőr­zéséért.” Leszögezte: A szov­jet állam egész fennállása alatt állást foglalt a háború ellen, s a jelenlegi bonyolult helyzetben olyan komplex javaslat-tervezetet terjesztett elő, amely az enyhülés meg­szilárdítására, a világméretű katasztrófa megakadályozá­sára irányul.” Nyikolaj Tyi­honov végül kifejtette: „ A szovjet kormány mélységes helyesléssel és megértéssel fogadja a konferencia részt­vevőinek erőfeszítéseit, s sok sikert kívánt a tanácskozás munkájához. Ezt követően Pimen pátri­árka, az orosz ortodox egy^ ház feje mondott beszédet A pátriárka rámutatott: vala­mennyi vallás hívének közös feladata, hogy felhívja az emberiség figyelmét a nukle­áris háború, a fegyverkezési hajsza veszélyére. Hangoz tatta: a fegyverkezés millió kát foszt meg a létük fenn­tartásához szükséges eszkö zöktől, s bizalmatlanságot, félelmet kelt a népek között. Pimen pátriárka a Szov­jetunióban élő hívők ne­vében támogatásáról biz­tosította a szovjet kor­mány békés kezdeményezése­it.' Végezetül kifejtette: vallási vezetők kötelessége, hogy lehetőségeikhez mérten hozzájáruljanak a félelem és bizalmatlanság eloszlatásá­hoz. Ünnepség a Győzelem Napján (Folytatás az 1. oldalról) szerveket, határozzák meg államuk további fejlődésének útját. — Hazánk romokban he­vert, a háború, a front végig­szántott földjeinken, tönkre­tette értékeinket. Innen kel­lett talpraállni. Birtokba vet­tük a gyárakat, osztottuk a földet, munkásállamot szer­veztünk, új hazát teremtet­tünk. Gyarapodásunk olyan léptékű, amilyenre még nem volt példa történelmünkben. Nemzeti jövedelmünk ma a háború előttinek öt és fél­szerese. Az utóbbi 25 év alatt az ipari termelés háromszo­rosára nőtt, a mezőgazdaság pedig feleannyi emberrel 80 százalékkal többet termel, mint az ötvenes évek köze­pén. Üj városok épültek, a falvakban utcákat nyitottak a szépülő portáknak, gyárak nőttek ki a földből. Lakossá­gunk egy főre számítve most háromszor annyit fogyaszt, mint a felszabadulás előtti években. Hosszú- László a továbbiak-, ban szólt a II. világháború következményeiről, a mono­pol tőkés körök hidegháborús mesterkedéseiről, a népek bé­keakaratáról, a Szovjetunió békét őrző, enyhülést hozó tetteiről. A nemzetközi helyzet elem­zése után így folytatta beszé­dét a szónok: — Nagy örö­münkre szolgál, hogy szép hagyományunkat folytatva ismét együtt emlékezhetünk szovjet testvérmegyénk kép­viselőivel, a béke első nap­jára, a nagy győzelem hősei­re, együtt erősíthetjük meg elhatározásunkat, hogy hűek leszünk emlékükhöz. — Szabolcs-Szatmárban mélyek a szovjet nép iránti baráti érzés gyökerei, eleve­nen élnek az évtizedek során kialakult barátság hagyomá­nyai. Sokoldalú, mindenna­' pos munka folyik megyénk­ben a tömegpolitikai, agitá- ciós, propaganda és kulturális élet területein annak érdeké­ben, , hogy kiegészüljön és mélyüljön a dolgozók, az if­júság ismerete, a szovjet nép történelméről, a harcban és a békés építésben tanúsított hősi helytállásról, a szovjet állam következetes békepo­litikájáról. Ebben a sokolda­lú, mindennapos tömegpoli­tikai munkában fontos szerep jut a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportjai­nak. Megyénkben 67 tagcso­port lelkes népszerűsítője az internacionalizmus magasz­tos eszméinek. — Szabolcs-Szatmárban a munkások, a mezőgazdasági üzemek dolgozói jól tudják, hogy a folyamatos termelés lehetőségét jelentős^ részben a Szovjetunióból érkező nyersanyagok, energiahordo­zók, gépek és félkész termé­kek biztositják. Az ipari és mezőgazdasági üzemeink ter­melésfejlesztését elsősorban a szovjet megrendelések te­szik lehetővé. Elmondhatjuk, a szovjet néppel szorosan ösz- szefogva haladhatunk előre az élet minden területén. Terveink, céljaink az egész megye dolgozó népének aka­ratát fejezik ki és tartalmaz­zák azokat a tennivalókat, melyeknek célja a még jobb élet- és munkafeltételek meg­teremtése, a megye további fejlesztése. — Testvéri országaink és ezen belül Szabolcs-Szatmár és a szovjet Kárpátontúl dol­gozói — hangsúlyozta befeje­zésül a szónok —, ma azzal tehetik a legtöbbet a bé­kéért, hogy szorgalmas mun­kájukkal járulnak hozzá pártjaink kongresszusi hatá­rozatainak valóraváltásához, szocialista hazájuk gazdagítá­sához, erősítéséhez. A Győze­lem Napja olyan ünnep, amelynek fénye nem halvá­nyul az esztendők során. Őrizzük ezt a fényt a hétköz­napok becsületes, szorgalmas munkájával, a testvéri kap­csolataink gazdagításával, őszinte békeakaratunkkal. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után V. Sz. Jarosovec lé­pett a mikrofonhoz. — Immár csaknem négy évtizede élünk békés égbolt alatt — kezdte beszédét a szónok. Behegedtek a sebek, a felperzselt romok helyén gyárak, üzemek, új városok és falvak állnak. A nép azon­ban örökké emlékezni fog a szovjet nép és dicsőséggel övezett fegyveres erőinek hal­hatatlan hőstettére, a fasiz­mus, az imperializmus legsö­tétebb torzszülöttje szétzúzá­sára. Népünknek a Nagy Honvédő Háborúban 37 évvel ezelőtt aratott győzelme meg­győzően igazolta a világ első szocialista államának létké­pességét és legyőzhetetlensé­gét. — A fasiszta Németország szétzúzásának igen fontos társadalmi következménye a szocialista világrendszer lét­rejötte és fejlődése, az osz­tályharc és a nemzeti felsza­badító mozgalom erősödése. A lezajlott események nyo­mán Magyarországon győ­zött a néphatalom, így fordu­lópont állt be országaink és népeink kölcsönös kapcsola­tainak történetében. — A szovjet emberek szá­mára a győzelem mostani ün­nepe párosul azzal, hogy óriási lelkesedéssel, munka­kezdeményezésekkel készü­lünk a Szovjetunió megala­kulása 60. évfordulójának méltó köszöntésére. A szov­jet emberek szorosan tömö­rülnek a kommunista párt köré, hogy dicső ünnepünkre újabb sikereket érjenek el a XXVI. pártkongresszus hatá­rozatainak megvalósításában, az ötéves terv feladatainak teljesítésében. Területünk ipari dolgozói ez év négy hó­napja alatt 13 millió rubel értéket gyártottak terven fe­lül. A földművelők az elmúlt évben 40 mázsán felüli gabo­natermést értek el hektáron­ként, kukoricából 74 mázsát. A falusi dolgozók azon fára­doznak, hogy az idén is jó ter­mést takarítsanak be. — Az itt elhangzott beszéd­ből örömmel ismertük meg hazájuk és Szabolcs-Szatmár megye dolgozóinak munka­eredményeit. Örvendünk min­den újabb sikernek, melyet a testvéri magyar nép ér el, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével. — A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság baráti kapcsolatai töretlenül fejlőd­nek. A két szomszédos terü­let között mélyülnek a párt-, tanácsi és társadalmi szervek, valamint a dolgozó kollektí­vák kapcsolatai. Barátsá­gunknak új lendületet ad az a szerződés, amelyet nemrég írtak alá a Lenin nevét vise­lő szovjet—magyar Barátság­kertben a két terület szocia­lista munkaversenyéről. V. Sz. Jarosovec a további­akban a Szovjetunió békepo­litikájáról szólva többek közt elmondta: a szovjet állam a lenini békedekrétum óta fá­radhatatlanul harcol a béké­ért és a társadalmi haladá­sért, á különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. A szovjet emberek helyeslik és cselekvőén támogatják a kommunista párt és a szovjet kormány bel- és külpolitiká­ját, az SZKP XXVI. kong­resszusán elfogadott progra­mot, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért, függetlenségé­ért vívott harcot. A szónok a szovjet és a magyar nép meg­bonthatatlan barátsága, az SZKP és az MSZMP, a béke éltetésével fejezte be őszinte tetszéssel fogadott beszédét. Az ünnepi beszédek elhang­zása után Eszenyi István Ál­lami-díjas záhonyi munkás szólalt fel, aki beszámolt a záhonyi átrakó sok ezres kol­lektívájának eredményeiről, béke és barátsági rendezvé­nyeikről, kezdeményezéseik­ről. Ugyancsak felszólalt az ünnepségen Anatolij Ivano- vics Andzsijevszkij, a csapi átrakókörzet munkása, a Honvédő Háború veteránja. Felszólalásában ismertette munkakollektíváik eredmé­nyeit, szólt a Szovjetunió fennállásának 60. évforduló­ja tiszteletére tett verseny­vállalásukról és a munkások békedemonstrációiról. > Ezt követően magyar és szovjet művészeti csopórtok, a Szabolcs Volán és a nagvbe- reznai kerület Lenin Kolhoz néptáncegvüttesei adtak nagy­sikerű műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents