Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. május 9. Premier a színházban Szívügyünk a fesztivál Nyíregyházi kórus sikere Belgiumban Neerpelt — ez a név bizonyára nem jelentene sokat a nyíregyházi Ifjú Zenebarátok Kórusának, ha nem tölthettek volna közel egy hetet ebben a belga kisvárosban. Harmincadik alkalommal rendezték meg ott ápr. 29.— május 3. között a nagyhírű európai ifjúsági kórusfesztivált, amely a békét, a népek barátságát hirdette. Erre a rendezvényre meghívást kaptak a nyíregyháziak is. Fellobogózya, ünnepi hangulatban varta Neerpelt a huszonkét országból érkező száztizennyolc kórust. Az európai országokon kívül az Egyesült Államokból és Kanadából is vendégszerepeit egy-egy énekkar Belgiumban. Hazánkat öt kórus képviselte. Az énekkarosokat családoknál .helyezték el, melyek nemcsak ellátásukról gondoskodtak, hanem a fellépésekre is szállították az énekkarosokat. A nyíregyháziak négyszer léptek fel. Április 30-án a neerpelt-i művelődési házban mutatkoztak be először. A következő napon a szomszédos Dorthalle-ba látogattak, ahol az amerikai kórussal és egy helyi fiú tánckarral közös műsorban énekeltek. Május 2-án adták elő versenyprogramjukat zsűri előt4 Kodály-, Liszt-műveket és madrigálokat szólaltattak meg. A fesztivált több helyszínen és kategóriában tarII tották egy időben. A nyíregyháziak a minősített ifjúsági vegyes karok mezőnyében indultak. — Jól felkészült versenytársaink voltak, mint például a moszkvai rádió és televízió kórusa — mondta Gebri József, a nyíregyházi kórus vezetője. — A magyar zenét értőn fogadta a.közönség. Végig őszinte vendégszeretettel vettek bennünket körül. A fellépések között kirándulásokat szerveztek számunkra. A körültekintő gondoskodásból úgy éreztük, hogy rajtunk kívül más kórus nem is vendégszerepei a városban. A szereplésünkért első díjat nyertünk és az a megtiszteltetés ért, hogy a gálaműsort mi zárhattuk. A közönség velünk énekelt. Felejthetetlen pillanat volt. — Példaadó volt a szervezés — mondta Tóth János, a A „FENEKETLEN ZSÁK Szombaton este mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Platón: Szókratész védőbeszéde című monodrámáját. A főszerepben Jordán Tamás (jobboldalt) Jászai-díjas, a kaposvári Cálky Gergely Színház művésze látható, mellette Stettner Ottó. A darabot Fehér György rendezte. (Elek Emil felvétele) SEGÍT A GOMBAGLÓBUSZ ♦ fl vörös tönköt ■e szedjük! Lakatos Istvánt, a fiatal gombaszakértőt olykor a kórházból is megkeresik, szak- véleményt kérnek tőle. „Megnézem a mérgezettet is, hogy meg tudjam állapítani, miilyen -gomba okozta a mérgezést.” Hat éve végzett, a Kertészeti Egyetemen bizottság előtt kellett vizsgát tennie. A gombaszakértői éppen olyan mesterség, mint a töb^ bi. Csak éppen veszélyesebb. Itt kizárt a tévedés lehetősége. Sziszifuszi, türelmet igénylő munka. Kiváló megfigyelőképességet, ízlelést és szaglást igényel. „Egyetlen elnézés mérgezést okozhat. Van olyan gomba is, mint á galambgomba, amit meg is kell ízlelni. Amelyik csípős, nem ehető. Szaglásnál viszont a gyilkos galócára kell nagyon ügyelni. Ennek nyersburgonyára emlékeztető szaga van”. Lakatos István még nem tévedett. Pedig volt már olyan eset, amikor órákhosz- száig vizsgált egy-egy nagyobb szedést. „A szegfűgombát darabonként vizsgáljuk meg, mert nagyon apró. S ha csak egyetlen mérgezőt is találunk közte, többször is átvizsgáljuk.' Volt egy eset, amikor behoztak megvizsgálni egy csomó gombát. Találtunk közte gyilkos galócát is. Megmutattam. Az illető előttem öntötte ki az egészet a kukába. Pedig a többi ehető volt'.” Többezer gombafajta van. Valamennyit fel kell ismerni! Amiben nem biztos, előveszi a gombaglóbuszt, a színes szakkönyveket, és azonosít. Kifinomult érzéke van. Nyugodt és pontos. Maga is gombászik. Foglalkozik gombatermesztéssel is. Hamarosan beérik egykori borpincéjükben a csiperke. S jut belőle a piacra is. Járja az erdőt, legelőket, vizsgálja, hol, milyen gomba található. Legjobb gombászó helyek a hegyvidékek. Szabolcs a közepes termő területek közé tartozik. Az Ófehértó környéki akácosokban sok a kucsmagomba, Sóstón a májusi pereszke. Legelőinken a szegfűgomba és a csiperke különböző fajtái találhatók. A tinoru gombáknál egy fontos szabály van: a vörös tönkűe- ket ne szedjük! Megtalálható, az erdős részeken a nagyőz- lábgomba és az akácosban késő ősszel a szürke tölcsérgomba. Általában április végén elsőként jelenik meg a gombák közül a kucsmagomba. Vigyázni kell, ennek is van mérgező ellenpárja: a papsapka. S akkor lehetünk nyugodtak, ha minden szedett gomba szakértő elé kerül. „Piaci napokon naponta 200 kilót is megvizsgálunk kollégámmal, Kollár Györggyel/ A közétkeztetésre nem használhatókat kiszűrjük. Fontos, hogy a gomba ne legyen rágott, kukacos, túl vizes, régi. Ezeket nem engedjük árusítani. Bárki, bármikor hozhat gombát vizsgálatra. Vasárnap is! Most. hogy megnyílt a nyíregyházi piaccsarnok állandóan tartunk gombaügyeletet. Reggel 5 órától este 6-ig. Vasárnap délig. F. K. Kasszabontók álarc nélkül A kasszabontók közül senki nem visel álarcot. Minek, hiszen jól ismerik egymást — idegen meg úgysem lepheti meg őket. Félszavakból is megértik egymást, fürgén ürítik sorban a teli kasszákat a vászonzsákokba. Alapos munkát végeztek. Az utolsó kettest is kirázták a perselyekből, alig egy óra alátt negyvenezer forintot „zsákmányoltak”, melyet nyomban kocsira raktak, s meg sem álltak... Az-első postáig. És még azon melegében befizették a nyíregyházi 5. számú Volán Vállalat autóbuszperselyeinek egynapi bevételét: Másnap reggel minden kezdődött élőiről. A perselybontók, Juhász Ferencné pénztáros, Bákány József né elszámoltató, Szabóné Szentpé- teri Éva és Zsoldos Istvánná forgalmisták és kísérőm, Horváth Tiborné, a személyforgalmi osztály dolgozója elhelyezkedve a perselyraktárban,'nekiláttak az előző napi „termés”, vagyis az autóbuszok perselyeiben összegyűlt pénz számlálásához. Kilencven szürke dobozka tartalmát kell kiüríteniük. Egyikük az ólamzárat bontja, egy mozdulat és a sárga kettesek százszámra hullanak csörömpölve egy kávédarálóhoz hasonló masinába. Tá- tott száján keresztül hullik a pénz a „feneketlen” zsákba, ám közben a gép megszámolja, s kiírja, hogy mennyi érme haladt keresztül rajta. A legjobban a 8-as és a 12-es járat „fizet”, egyik-másik perselyéből ezerötszáz-két- ezer forint is előkerül. Vegyesen forintossal, és minden elképzelhető nemű érmével. Ma, a tíz-húszfilléreseken ki-. vül csehszlovák korona és bolgár sztotinka volt a kettesek mellett, máskor osztrák schillinggel vagy spanyol pesetával „fizet” a tréfás kedvű utas. Ezeket a pénzeket kiválogatják, s ha nagyobb meny- nyiség összegyűlt belőlük, • a Volán-Tourist irodának befizetik. Május 5-én 44 ezer 78 forintot költöttünk buszozásra Nyíregyházán. Negyvennégy zsákocska telt meg vele, s nemcsak a számlálóit, de azokat is megizzasztotta, akik gépkocsira rakták a közel mázsányi súlyú érmét. Mert bármilyen furcsának, hihetetlennek tűnik, a pénzszámlálás sem könnyebb a többi munkánál. Itt sincs „természetbeni” juttatás, de eszükbe sem jut az itt dolgozóknak egy idő után, hogy ők valójában pénzzel dolgoznak. Egyébként aki azt gondolja, hogy pénzzel bánni tiszta munka, téved. A kétforintos számlálás szó szerint piszkos' feladat, egy óra alatt szürkévé válik az asszonyok keze. Vigasztalhatja őket a másik közmondás, amely viszont szerencsére itt is igaz: „Pecuniae non ölet!” — azaz: A pénznek (még ha kétforintos is), nincsen szaga! Cs. Cs. Csalásrekord Félmilliós leltárhiány 9 hónap alatt Alighanem rekordot állított föl Korpái Károly 42 éves kemecsei lakos, és ha volna szabolcsi Gui- ness, föl kellene jegyezni gyors munkáját. Korpái 1980 májusától a következő év februárjáig volt a Demecseri ÁFÉSZ kemecsei fölvásárlója, tehát kilenc hónapig, s ezalatt villámgyorsan ,,ösz- szeszedett” félmilliónyi leltárhiányt. Korpái munkaköri kötelességeit kezdettől fogva megszegte, hol hanyagságból, hol szándékosan. Többször előfordult, hogy a nappali őrre bízta a telepet, a kiszállítások esetében pedig nem ellenőrzött megfelelően, így sokszor nem tudta, tulajdonképpen mennyi áru ment ki a telepről. Ugyanakkor néhány fiktív-vételi jegyet is készített összesen 38 ezer forintról, ezekkel akarván anyagi haszonra szert tenni. Korpái 1980 decemberének elején bement a központba, ahol közölték vele, hogy nagy meny- nyiségű áru- és göngyölegkészler te van. Korpái mondta, hogy ebben valami tévedés lehet, nincs készlete, nyilváh nfem számoltak el részére kiszállításokat: Elhatározta, hogy leellenőrzi a Zöldj- értnél ezeket, s erre . engedélyt kért, amit meg Is kapott. Két napon át tanulmányozta a különböző bizonylatokat a Zöld- értnél egy zöldértes kezdő dőlt gozó segítségével. A harmadik napon — miért, miért nem. — kérte a lánykát, hogy az általa készített feljegyzések alapján adjon igazolást, milyen mennyiségű árut és göngyöleget szállított be a nyíregyházi telepre. Ezt a gyakorlatlan lánykától meg Is kapta. Az igazolásokkal bement az ÁFÉSZ központjába, s kérte, azok alapján írják neki jóvá a hiányokat. Az ÁFÉSZ hirtelenjében átutalt 650 ezer forintot a Zöldértnek, mert első látásra azt hitték, a bizonylatok valódiak. Ám januárban következett a felülvizsgálat, s akkor megállapították, hogy Korpái olyan tételeket számolt el másodszor is, amelyeket a Zöldért egyszer már kifizetett, s a felülvizsgálat után az ÁFÉSZ visszakapta a pénzt. Ezzel együtt Korpainak kilenc- havi „áldásos” ténykedése nyomán 488 728 forint leltárhiánya lett. (A felvásárló telep vezetője teljes anyagi felelősséggel tartozik.) A Nyíregyházi Megyei Bíróság csalás miatt vonta felelősségre Korpáit és másfél év börtönre büntette,-Két évi-e pedig eltiltotta a közügyektől. A»biró®íg kötelezte Korpáit, hogy a fiktív .leteli Jegyekkel okozott kát-t — 38 373 forintot — térítse meg az AFÉSZ-nak. a többi kárral kapcsolatban — a teljes leiiárhiány- nyal — a törvény egyéb útjára utasította a károsultat. Az ítélet Jogerős. 00 Áz •Inők-fószakócs Töltött alma Németh módra A bő tíz éve működő Szabolcs étteremnek sok neves külföldi vendége is volt. Vietnami, koreai, afrikai vendégek különösnek tűnő igényeit is kielégítette az étterem konyhája. De a megyénkbe látogató hazai vendégek is sok jó véleményt mondtak a nyírségi konyháról. Németh János főszakács nevét, vagy még inkább a receptjeit a fővárosban és a Dunántúlon is ismerik. Németh János megkapta a mesterszakács címet is. Valóban mestere szakmá- JMÉt$p:í'ézt __ ___ feJíilai'Mátyáspincében, i. riiegrendezett szabolési napokon és szlovákiai testvérvárosunkban, "gépesen is. A'budapesti Berlin étteremben szintén sikere volt. Az állandó, jól bevált receptek mellett szükségét látja a rögtönzésnek, a kisebb- nagyobb újítgatásoknak is. Kutatgatott, búvárkodott a régi receptek között, „élőben” is kereste a régi sza- bolcs-szatmári ízeket. Persze elsősorban saját el-, képzetesét valósította meg, amikor megszülettek a konyha specialitásai. Így a szabolcsi töltött alma, a szatmári töltött flekken és a beregi sajttű. A finom falatok készítője a karikaturistáknak nem állhatna modellt. Középmagas, erős testalkatú, de cseppet sem* kő*- vér. Meáterségét az ötvenes évek végén nagyobbrészt a Korona étteremben tanulta. A szintén jóhírű Gróf Péter főszakács volt a tanítómestere. A Korona azóta elhunyt híres főszakácsa Erdélyben nevelkedett, s mint szakács dolgozott Párizsban "és Prágában is. Németh Jánosnak tehát volt kitől tanulnia. Amikor levizsgázott, a Tisza étterembe került, s nagyobb részt azoknak főzött, akiknek laposabb volt a pénztárcájuk. A Szabolcs étterem konyhájának étére tíz éve, a megnyitás ná'pján nevezték ki. Téved, aki azt hiszi, hogy négy fal közt, folyton a tűzhely mellett áll. Pár hónappal ezelőtt őt választották a vállalati szakszervezeti bizottság elnökének. Bizonyára megtalálja majd a jó szak- szervezeti munka receptjét is. N. L. megyei művelődési központ helyettes igazgatója, aki elkísérte a kórust. —- A vártnál egy nappal korábban érkeztünk, ez sem akozott zavart. Egy telefon, és fél órán belül mindenki a szállást adó családnál volt. Minden jel azt mutatta, hogy alaposan felkészültek a szervezők a fesztiválra, és a tizenkétezer telkes városka valamennyi lakója szívügyének tekintette a nagyszabású rendezvényt, csakúgy, mint a mi dalosaink is. A nyíregyházi kórus vendégjátékát az idén viszonozzák a neerpeltiek. A Kóta meghívására július végén Nyíregyházára látogat a Szent Huberthus Gimnázium modern balettcsoportja. R. G. MELLESLEG Bakot lőttek, méghozzá 250 bakot lőttek ki megyénkben a vadásztársaságok területén eddig, holott csupán május első napján kezdődött Szabolcsban ez a kiemelkedő-* vadászati esemény. Megörvendezteti a szívemet ez a szép zsákmány, amely — mint erről a híradásokban olvashattunk — tisztes bevételt jelent a megyebeli vadásztársaságoknak. A 250 bak között ugyanis már az első napokban két aranyérmes vad került a terítékre, méghozzá külföldi vendégvadász találata nyomán, ami köztudottan nem olcsó mulatság, jól h^z a konyhára. Okkal bizakodóak tehát társaságaink, hiszen az idényre töffcb -mint 400 bak^i, ajánlottak fél a MAVAD-ink. s nem ok nélkül reménykednek abban, hogy Rohod és Ramocsaháza után másutt is leterítenek még egy-két aranyérmest. Már csak azért is derít jókedvre engemet ez a hír, mert bizony nem mindenkor és nem mindenki talál ilyen mesterien célba, mint a bakvadász. Vannak akik egyáltalán nem vadra leselkednek.- mégis bakot lőnek. Aztán akadnak, akik hiába erőlködnek a lövéssel, még bakot sem tudnak lőni. Olvashattunk arról is háztáii hírmondónkban, hogy legutóbbi szereplésükön aranylábú csatáraink bizony hiába mondták, hogy dirr meg próbálták hogy durr, nem találtak célba, pontosabban a hálóba és ezzel bizony ellőtték drága puskaporukat. Mellesleg arról is értesültünk, hogy az egyik ilyen rádurrantás már- már csaknem aranyérmet (pontosabban, arannyal felérő pontot) hozott, de ekkor meg úgy sikerült a célzás, hogy a zöld pálya vadásza telibe találta az ellenfél elfektetett kapusának a lábát, ahonnan a pöttyös lövedék aztán nem a hálóba, hanem a kapun kívül, az alapvonalon túlra került. Nagy baklövés volt ez, mert ha véletlenül nem találja el a kaDus lábát, akkor csatárunk lábát aranyozzák be, aki így megmenthette volna társait az utóvizsgától. Most már csak abban reménykedünk. a pettyes lövedékkel vadászó kedvenceink a következő napokban nem „hosszú méla lesben” ülnek, vadász- szerencsére várva, hanem fényesítik fegyverüket, erősítik önmagukat, hogy az osztá- lyozós pontvadászaton véletlenül se lőjenek bakot. (angyal)
