Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1982. május 8. Kelet-Magyarország 3 Kórházépítők Legyőzik az időt Lent valaki utasítást ad a rádiótelefonon. Fent, fülkéjében veszi a parancsot Póza László, a darus. Indítja a kart, s emelkedni kezd a falpanel Az ember, a gép, az időjárás harcát látom. Aztán minden a helyére kerül. Megszólal a másik daru dudája. Doma József zsaluelemet kezd emelni Összehangoltan — Nem mondom, hogy már igazi tavasz van — magyaráz Nagy Ferenc művezető —, de nekünk a rossz tél után már ez is jó. Mert mi versenyben vagyunk magunkkal és az idővel. Nem hiszem, hogy a SZÁÉV-nek ma lenne fontosabb munkája, mint ez a kórházi rekonstrukció. — Ez így igaz — veszi át tőle a szót Szabó Ferenc ács, aki pár napja már a szakma ifjú mestere cím birtokosa —, mi azt vállaltuk, hogy a diagnosztikai részt fél évvel határidő előtt adjuk át. Márpedig ha vállaltuk f. . Nem is fejezi be a mondatot. Az itt dolgozó brigádok nagyon jól tudják, hogy mit jelent egy kórház esetében minden nap nyereség. — Az is biztos, hogy ez minden másnál igényesebb munka — tájékoztat Horváth Jenő művezető. — A kórház- építésnél annyi különleges feladat jelentkezik, hogy az ember egy lyukat sem hagyhat ki... Felderülnek a körülöttünk állók. Jól tudják, hogy ez mit jelent. Csövek, kábelutak, vezetékek, szellőzők, klímaberendezések, fűtésvezetékek sokaságát kell itt vezetni, s való igaz: egy lyuk hiánya maga a kudarc. — Ezért is fontos, hogy itt minden munka a legpontosabb összhangban folyjék — folytatja Nagy —, bár ez nem mindig egyszerű. Annyi módosítás volt már az eredeti Készül a hotelszárny utolsó szintje Nagy Ferenc művezető munkamegbeszélése az ácsokkal (Császár Csaba felvételei) A mint elhallgatott a zene és leléptek a táncparkettről, rögvest elindultak a nyírjes sétányán. Leültek az egyik padra, amelyik az esti park tágas sarkában bujt meg. A nagy érzés, amelyik mindkettőjüket elöntötte az első találkozás után olyan erős volt, amelyiket azonnal, és csakis hű, meg őszinte nagy szavakkal lehetett kifejezésre juttatni. „Az ösztönös szerelem nem tud várni, az ösztönös érzés sokkal gyorsabb, mint a szó”, — jutottak eszébe Shakespeare szavai. Éppen ezért mesterkélt gondatlansággal ajánlotta: — Tudod mit, gyerünk ugorjunk be ebbe a kis kricsmibe, amíg nem ké. ső. A lánynak pedig egy másik aforizma jutott az eszébe: „Az asszonyok természetének szigorúsága a fehérség és a pír, a tisztaság meg a szeplőtlenség, amellyel fokozzák szépség güket,” — és éppen ezért elhamarkodottan felelte.-— Ami azt illeti. elég Grigorij Medvedovszkij Szerelmesek hamar eljutottam ezzel az álszenttel a kocsmáig. A fiú türelmetlenül elnevette magát, s közben Lope de Vega aforizmája jutott az eszébe: „Semmi sem erősíti úgy a szerelmet, mint a legyőzhetetlen akadály”, — és mesterkélt hangnemben megjegyezte: — Nem akarod, — hát úgy is jó, libuskám! Legyen akaratod szerint. Járjunk itt le-fel a sétányon. A leányzó erre a már éppen kéznél lévő gondolkodó szavait idézte magában: „A szerelem összeegyeztethetetlen a félelemmel”, — ám félénken mégis ellenvetette: — Azt hiszed, idiótára találtál, akivel egész éjjel itt fogsz kószálni a parkban?! „A legkedvesebb hang, amit annak a nőnek a szájából hallasz, akit szeretsz,” — jutott eszébe egy újabb idézet — az ellenvetés; miközben az villámokat szór a szemével, — és gyöngéden átölelte a lány vállát... „A férfi, aki csak beszél a szerelemről; ráadásul okosan, az nem nagyon szerelmes” — hasított agyába George Sade aforizmája: — így aztán érces hangon folytatta. — Ne tapizz, mert szúrós a rózsa. A fiú sietősen elvette kezét a lány feszülő melléről. . . . Sokáig hallgattak. Észrevétlen ízlelgették a bennük egyre fokozódó érzést. Végül is a lány újabb aforizmára folyamodott magában: „Az ok, amiért a szerelmesek soha nem unatkoznak, abban rejlik, hogy ők mindig magukban beszélnek”. Eközben lassan a fiú felé fordult és vágyóan szívta magába egyre szebbé váló partnere arcát. Hangosan pedig megjegyezte: — No, mi lesz már? Meddig fogunk még itt szob- rozni? Ha nem tudnád, nekem reggel nyolcra mennem kell dolgozni... A fiú órájának világí- tós számlapjára nézett. A mutatók a tizeneggyes- nél jártak, gondolatát — „A szerelem közelsége mindig lerövidíti az időt”, Goethétől vette, s amilyen kedvesen csak tudta, suttogta: — Igazad van, te boszorka. Hazakísérlek. „A szerelem mindent legyőz, adjuk meg hát mi is magunkat hatalmának”, gondolta az idézetet ön- tudatlanul a lány. Fennhangon pedig ezzel állt elő: — Jól van, te kis krampusz. Csak az úton hallgass, mert még végül hazáig sem bírom ki... Fordította: Sigér Imre, megjelent: a Lityeraturna- ja Gazetaban. Tanácskozás almaügyben Egy gyékényen KIVÁGJÁK AZ ALMAFÁKAT! Több levélíró is értékféltően, a köz iránti jó érzésektől telítve közölte az elmúlt ősszel a hírt. Igen, az almafákat kivágták. De nem azért, mert volt az almaértékesítési gond. Emiatt egyetlen nagyüzemben, egyetlen háztáji gazdaságban sem ragadtak fejszét. Az almafairtás nem hirtelen haragból, elkeseredésből történt, hanem tervszerűen, a rekonstrukciós programnak megfelelően. Illetve mégsem tervszerűen. Nyíregyházán a közelmúltban megtartott országos , télialma-termesztői tanácskozáson az első figyelemre méltó témakör: a termésmennyiségre, a termőterület nagyságára, a rekonstrukciós programmal kapcsolatos gondokra vonatkozott. Ezek szerint értékesítési gondjaink legfőbb okozója, hogy az országban sok alma termett és még több terem majd. Nem grammra pontosított szám, de az elmúlt évi télialmatermés országosan 1 millió 200 ezer tonna volt. Ennek fele Szabolcsban termett. A télialma-termelés gyors növekedésére utal, hogy 1970-ben az országban 661 ezer tonna almát szüreteltek. A termés tehát megduplázódott, az értékesítési lehetőség viszont nem. Jelenleg ott tartunk, hogy exportlehetőségeink mindent figyelembe véve — sűrítményt, konzervet és aszalványt is — alig haladják meg a 600 ezer tonnát. Ehhez hozzájárul még a: belföldi piac felvevőképessége — 3-—400 ezer tonna. Az alma tehát valóban sok. MI AZ OKA a gyors felfutásnak, a viszonylagos túltermelésnek? A szakemberek több összetevőt említenek. Mindenekelőtt a termőfelületek állandó bővítését. A télialma-termesztésben több mint egy évtizede sürgetővé vált a rekonstrukció, a korszerűsítés, a fajtaváltás. Ez nagyrészt úgy valósult meg, hogy az üzemek többsége telepített és korszerűsített, de ennek arányában a régi, az elavult, korszerűtlen gyümölcsösöket nem szüntették meg. Erre ösztönözte őket telepítésnél a jelentős állami támogatás. A régi fák megtartásában viszont az játszott közre, hogy az elavult kertek is jobban jövedelmeztek, mint a növénytermesztés, vagy állattenyésztés. Egyszóval kevés fát vágtak ki ahhoz, hogy csak annyi alma teremjen, amely bőséggel kielégíthet minden igényt, exportot, belföldi ellátást és feldolgozást. Szabolcs-Szatmárt tekintve télialma-termesztésünk megítélésében nem különülhetünk el .az országos értékítélettől. A rekonstrukció itt sem mindig úgy valósult meg, ahogyan azt tervezték, terveztük. Az arányokban azonban nincs akkora eltolódás, mint országosan. A termőfelület csak kis mértékben nőtt, a termésnövekedés inkább a korszerűbb, új telepítéseknek, a jobb termesz-, téstechnológiának, a nagyobb hozzáértésnek köszönhető. A tény azonban tény marad. Tíz évvel ezelőtt 400 ezer tonnánál tartottunk, ma biztonságosan terem az 500—600 ezer tonna téli akna. MIT KEZDJÜNK gyümölcsöseinkkel, a megtermelt téli almával? Elgondolások vannak. Programadó elvnek is elfogadható, a tanácskozáson elhangzott egyik kijelentés, „teremtsük meg a termelés és az értékesítés összhangját”. Megtermelhető, de csak akkor, ha az érdekek találkoznak. Ma még túlsúlyban van az egymásra mutogatás. A termelő csak egyet kíván: jó áron és gyorsan túladni az almán. Ez érthető és jogosnak tűnő igény. A kereskedelem viszont elsősorban minőséget, másrészt az átvételhez, exportszállításhoz időt kér. Ez is jogos. Mi hát a különbség, a gondok alapja? Az, hogy senki sem kapja meg százszázalékosan amit vár, amit joggal elvárhat. A termelőt nem elégíti ki — és talán jogosan — az a prognózis, ami az ez évi értékesítési lehetőségekre, árakra vonatkozik. Ez úgy hangzott el, hogy a tavalyi szinten alakul az export, a feldolgozás es az áre Viszont darabosabb, minőségileg jobb almát kérnek. Szükséges lenne még a nagyobb mennyiségű hűtőházi betárolás. Kibírja-e mindezt a termelésű költség, lesz-e jövedelmezőség? RENGETEG A KÉRDŐJEL. Mindegy, hogy milyen szektorról van szó, állami gazdaságokról, termelőszövetkezetekről vagy kistermelőkről. A problémákat az országban minden termelő üzem egyformán érzi. Sza- bolcs-Szatmár gondja azonban hatványozott, mert mégiscsak itt terem a téli almának a fele. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt itt a gyümölcstermesztés a gazdálkodás meghatározója. Sok üzemben ha nem lenne az alma, akkor nem volna rentábilis év ^em, nem jutna pénz más ágazatok termelésfejlesztésére. A rekonstrukciót rugalmasabban kell megoldani nemcsak országos és megyei méretekben, de az üzemekben is. Azt sem titkolják, hogy exportnál legjobb a gyors, a szedéssel egy időben történő elszállítás és nemigen fűlik senkinek a foga a téli betároláshoz. Viszont ha nincs más mód, akkor telerakják a hűtőtárolókat. Tavaly nemcsak sok alma termett, de egy közepes terméshez sem volt elegendő a göngyöleg. Hol a láda, hol a fagyapot, máskor a drót késett. Most, hogy az exportláda ne legyen annyira nagy gond, sok üzem áttért a ládagyártásra. Ezt a munkát jelenleg szeghiány akadályozza. Az ismert gondok mellett a feladatok is határozottan kirajzolódtak a tanácskozáson. Ezek közül is a legfontosabbak: az eddigiektől jobb termésbecslések alapján kell készülni a szüretre, a felvásárlásra, az exportszállításokra. Javítani szükséges a belföldre szánt áru időbeni átvételét, elhelyezését is. Kimondatott az is, hogy az almának szüntelenül keresni kell az exportpiacot, ugyanakkor a legnagyobb partnerünket, a Szovjetuniót jó minőségű áruval kell megtartanunk. Seres Ernő Állok a nyíregyházi kórház üj épületének tetején, előbb visít a szél, aztAn muzsikálni kezd a zsaluasztalok Állványai között, csattognak A SZEKERCÉK. KÉSZÜL A HATODIK SZINT FÖDÉMJE. tervhez képest, hogy azt elég figyelemmel kísérni. — Már a harmadik tervező neve fémjelzi ezt az épületet — folytatja a gondolatot Horváth —, ami azt is jelenti: nincs tervezőgazdája ennek a munkának. Hegoldani a lehetetlent Ügy látszik, hogy Nagyék nem .ismerik a lehetetlent. A művezetőnek viszonylag könnyű, már 16 éve a kórház területén dolgozik. Mondja is Horváth viccesen: mire kész lesz ez az épület, a szaki megkaphatja a diplomát is. — Ami azt illeti — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth István fűtésszerelő brigádvezető —, majdcsak így van. Itt nem lehet úgy dolgozni, mint a házgyári elemek között. Az embernek tudni kell, mi mire szolgál majd, el kell képzelni a kész műtőt, kórtermet. sterilizálót, mosdókat. A gépies munka nem sokat ér, nagyon észnél kell itt lenni. — Észnél -kell lenni, de szervezni is kell, mégpedig nagyon okosan — mondja Horváth Jenő. Mert minden jó szándék ellenére kevés az ember. Alig van segédmunkás. Sokszor szakmunkások hordják az anyagot. Ez persze drága is, meg aztán rontja a hatékony munkát. Örökösen studerálunk, hogyan lehet ezen úrrá lenni. — A minőségi követelmények is rendkívüliek — ezt már Vakály János kubikos mondja —, ez mór a betonozásnál is kiderült. Ahhoz, hogy a különböző szakmák folyamatos munkáját biztosítani lehessen, bizony nagy menetkor szombaton és vasárnap is dolgozni kell. Barangolás az épületben Rákérdezek: mindezt azért mondják, mert gond van a vállalt határidővel? Ä válasz heves és kicsit sértődött: — Hová gondol! Igaz, a január és a február nagyon rossz volt, de behozzuk! Vállaltuk, hogy a diagnosztikát ez év végére, tehát fél évvel hamarább átadjuk, a hotel részt pedig 83 végén. Ez így logikus, mert a műtők berendezése, felszerelése legalább egy évet vesz igénybe. így lesz minden egyszerre készen — magyarázzák. Az épület minden részében lázas munka igazolja az igyekezetét. Fel kell rakni a falakra közel 10 ezer négyzet- méter csempét. Nem akárhogy. s nem mindegy, hová milyen színt. Vincze Gábor burkolói hajtják is magukat. Fel kell szerelni 10 liftet, ki kell alakítani a levegőcserélő berendezéseket. A Lipcsei és Ferenczi kőműves brigádoknak fel kell húzniok sok ezer négyzetméternyi válaszfalat. — Mint láthatja — világosít fel Nagy Ferenc — itt keveredik a korszerű és hagyományos technológia. Igényes a beruházó is, a minőség mindenekelőtt. Szerencse, hogy a kulcshelyeken olyan brigádok dolgoznak, akik pontosan tudják, mi a teendő, s tudnak . dönteni a maguk területén. Ez áll akkor, ha szervezésről, s akkor is, ha premizálásról van szó. Rendkívüli körülmények Nem vitás, nem lehet egyszerű úgy kórházat építeni, hogy a tőszomszédságban működik a régi. Szűk a hely, gátolt a közlekedés, behatárolt a daru mozgása, nincs hol az anyagot tárolni. Zavarja a munka a betegeket is, de kényelmetlen az építők számára is. — Igaz, több figyelem kell, mint másutt — helyesel Horváth Jenő —, bár az is igaz, bármennyire igyekszünk, biztosan zavarjuk a kórház munkáját. Ezért is szeretnénk mielőbb végezni. Az itt dolgozók számára is gond, de még mindig a mi helyzetünk a kényelmesebb. A megyei kórház rekonstrukciója 280 milliós munka. Ma kétszázhúsz ember dolgozik itt. Nap mint nap százak figyelik őket, ezernyi minőségi ellenőr lesi munkájukat. Szaktudásukon kívül csak felelősségérzetük lehet a garancia arra, hogy mire végeznek, a legjobb feltételt teremtsék a gyógyító munkához. Bürget Lajos
