Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. május 6. Kommentár Moszkva és Managua E gy távoli kis ország himnuszát hallgatta vi- gyázzba merevedve a díszszáaad Moszkva Sere- metyevói repülőterén: a szovjet fővárosban tárgyalt Dániel Ortega, a Nicaraguái Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségének tagja. Látogatását nemzetközi figyelem kísérte. Az érdeklődés érthető. Ortega olyan időpontban érkezett Moszkvába, amikor a nemzetközi helyzet tele van feszültséggel terhes elemekkel — és ez különösen igaz a közép-amerikai térségre. Ne feledjük: Ortega személyében olyan ország magasrangú vezetője tárgyalt a Le- onyid Brezsnyev által vezetett szovjet delegációval, amely — a szovjet államfő, az SZKP főtitkára szavai szerint — „Az Egyesült Államok támadásainak és provokációinak egyik fő célpontja”. Az előzmények közismertek. A nicaraguai Somoza- diktatúra éppúgy amerikai befolyás alatt álló „modell- állam” volt, mint a népi győzelem előtt Batista diktátor Kubája. Nem túlzás az a megállapítás, hogy Nicaragua kiszakadása ebből a rendszerből ugyanolyan sokkhatást váltott ki a Fehér Házban, mint annak idején Castróék győzelme. Nicaragua és Kuba története, ha a Szovjetunióval való kapcsolatokat nézzük — érthető, alapvető hasonlóságokat mutat: szovjet gazdasági, diplomáciai és erkölcsi segítség nélkül sem Havannának, sem Managuának nem sikerülhetett volna az igazi előrelépés. Így azonban sikerült — csakhogy ebbe az egymást követő amerikai kabinetek sosem nyugodtak igazán bele. Reagan kormányzata pedig különösen nem. Így válik világossá az Ortega parancsnok moszkvai tárgyalásait kísérő figyelem. Ez az az eset, amikor a két ország megállapodásai nem nélkülözik a nemzetközi kisugárzást. A mi a kétoldalú viszonyt illeti, Moszkvában látványosan megerősítették, hogy a Szovjetunió szolidáris az észak-amerikai szorongatással bátran szembenéző, új útra lépett Nicaraguával. A tágabb térség vonatkozásában a tárgyalófelek kinyilvánították véleményüket, hogy az új salvadori kormány nem alkalmas az igazi politikai rendezésre és nem is erre törekszik, hanem a népi mozgalom fegyveres elnyomására. Elítélték a forradalmi Kuba állandó zaklatását, különös tekintettel a Guantanamóban most kezdett, egyértelműen provokatív jellegű amerikai monstre- hadgyakorlatra. Végül mindkét fél elmarasztalta az angol — és az amerikai — magatartást a Falkland- (Malvin-) szigetek körül kialakult, immár halálos áldozatokat követelő konfliktusban. H. E. Sandinista küldöttség járt Hanoiban Baráti látogatását befejezve elutazott Hanoiból a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége, amelyet Manuel Lopez őrnagy, a front országos vezetőségének tagja vezetett. A küldöttséget kedden fogadta Pham Van Dong vietnami miniszterelnök. Támogatásáról biztosította a nicaraguai népet, amely az Egyesült Államok fenyegetésével szembenézve halad forradalmi útján. Gazdasági megállapodások aláírásával Befejeződtek a szovjet- nicaraguai tárgyalások Szovjet—nicaraguai gazdasági megállapodást írtak alá szerdán Moszkvában, a nicaraguai állami küldöttség látogatása során. Az új megállapodás értelmében fejlesztik a két ország gazdasági és műszaki együttműködését a vízi energia felhasználásában, a hírközlésben, a geológiai feltáró munkában, a mezőgazdaságban, az egészségügy, a szakemberképzés terén, az ércbányászatban és más területeken. A megállapodást Szemjon Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke és Henry Ruiz nicaraguai tervezési miniszter írta alá. Kadhafi—Arafat találkozó Moamer El-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője Tri- polibán fogadta Jasszer Áradatot, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnökét. A felek áttekintették a közel-keleti térség problémáit, különös tekintettel a Sinai-félsziget Izrael által történt átadása után kialakult helyzetre. Megvitatták a haladó erők egységének erősítésével összefüggő kérdéseket is és foglalkoztak a kétoldalú kapcsolatok alakulásával. Falkland-szigeti háborúban Nem késhet a tárgyalásos rendezés Londonban a diplomáciai és katonai fejleményekről, a brit flottát előző nap ért súlyos veszteségről tanácskozik Margaret Thatcher úgynevezett „háborús kabinetje”, amelyben a kormányfőn kívül a külügy-, a belügy- és a hadügyminiszter, valamint a katonai vezetők foglalnak helyet. Az eseményekről és a lehetséges következtetésekről szerdán délután hangzott el kormánynyilatkozat a parlament előtt. Ami az argentin légierő által súlyosan megrongált Sheffield romboló ügyét illeti, a brit áldozatok számát most már 87-re'teszik, deszámítanak rá, hogy a további információk beérkeztével ez a szám növekedni fog. Egyetértés van abban, hogy az argentin és a brit flotta közel egyidejű nagy veszteségei drámai módon húzzák alá a tárgyalásos rendezés szükségességét. A brit kormányfő fő kontaktusa továbbra is az amerikai külügyminisztérium, amellyel állandó kapcsolatban áll. Kivezető utat a jelenlegi patthelyzetből az ENSZ-főtitkár tűzszüneti felhívása mutat, amelyet — londoni hírek szerint — az Egyesült Államok is támogat. A két háborúskodó félnek elvileg szerda estig kellett választ adnia erre a felhívásra. Politikai megfigyelők értékelése szerint a Sheffield brit cirkáló ellen intézett argentin támadás a Falkland-szi- getek körüli válság elmélyülésével fenyeget. Képünkön: a korszerű, 3500 tonnás brit hadihajó archív felvétele. (Kelet-Magyarország telefotól TELEX Ebhotel és szegénynegyed A távolodás programja FOLYTATÓDNAK A KÍNAI—INDIAI TÁRGYALÁSOK A kínai fővárobsan ismeretessé vált, hogy — ezúttal Új-Delhiben — hamarosan folytatódnak a ^ínai—indiai határtárgyalások. Az első fordulót tavaly decemberben Pekingben tartották. A feleket az a felismerés vezette a tárgyalóasztalhoz, hogy a határkérdés rendezése nélkül egyéb téren sem várható tartós fellendülés. ILJICSOV ZAMBIÁBAN Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki küldöttség élén tartózkodik Zambiában, kedden találkozott Kenneth Kaunda elnökkel, és átadta neki Leonyid Brezsnyev üzenetét. WEINBERGER BRÜSSZELBEN Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter kedden este Brüsszelbe érkezett, hogy részt vegyen a NATO hadügyminisztereinek szokásos tavaszi tanácskozásán. INDONÉZ VÁLASZTÁSOK A szavazatok több mint kétharmadának összeszámlá- lása után bizonyossá vált, hogy Indonéziában a keddi választásokat a katonai hatalmat képviselő és az állami szervek részéről támogatott Golkar Párt nyerte meg nagy többséggel. Hivatalos források szerint az eddig megszámlált 55 millió szavazatból 35 millió jutott a Golkarra. MERÉNYLET SPANYOLORSZÁGBAN Terrorista merényletnek esett áldozatul szerdán reggel Angel Pascual Mugica, a spanyolországi Lemonizban épülő atomerőmű beruházási igazgatója. Az igazgató gépkocsijával indult bilbaói lakásáról munkahelyére 16 éves fia kíséretében, amikor a legközelebbi utcasarkon két fegyveres közvetlen közelről tüzet nyitott rá. Az igazgatót egy másik kocsiban kísérő testőrök viszonozták a tüzet, Angel Pascual azonban szörnyethalt, fia megsebesült. A helyszínen talált lövedékekből arra következtetnek, hogy a merénylet az ETA katonai szárnyának a műve. „Felgyorsult a két Amerika kialakulásának folyamata” — írta nemrégiben Pat M. Holt, az ismert amerikai esszéista. S valóban, nincs olyan nagyváros az Egyesült Államokban, amely ne szolgálna a „két Amerika” tömérdek bizonyítékával. Washingtonban a külügyminisztériumtól egy sarokra a híres-hírhedt Watergate épületkomplexuma, plüss álomváros a Potomac partján, lakóit saját rendőrség vigyázza, ékszerüzleteiben a különleges aranyóra, a Po- lex a sláger, ezer dollár körüli kezdő árakkal. A legújabb kutyahotelben napd háromszori étkezés, garantált kalóriamennyiség, állatorvosi felügyelet, légkondicionálás, halk zene várja az ebeket. No persze nem azokat, akik légvonalban két kilométerre, a 12. és 13. utcát összekötő bűzös sikátorban laknak .., A „két Amerika” — Pat M. Holt véleménye szerint — rohamosan távolodik egymástól, s ha Reagan gazdasági programját végrehajtják, talán soha többé nem találkozik. A szegénynegyedek lakóit ugyanis — akik történetesen azonosak a munkanélküliek tömegével — alig vigasztalják az amerikai elnök ezzel kapcsolatosan mondott szavai. Reagan ugyanis azzal nyugtatgatta őket, hogy „az amerikai nép túlnyomó többségének mégiscsak van munkája”. Hozzáteszi: „Valójában még meg sem kezdődött a gazdaság fellendítésének programja”. Amerikai gazdasági elemzőknek nem attól fáj a fejük, hogy a szegénynegyedek lakói nem bíznak az elnök programjában. Fenyegetőbb előjelnek vélik, hogy Reagan drasztikus terve még a republikánus párton belül is vitát kavart, és egyre többen vannak, akik nem vállalnak felelősséget a program következményeiért. Szemléltetésül álljon itt egy példa: a kabinet a pénzügyi politika két építőmesterét, Donald Regan pénzügyminisztert és Dávid Stockmant, a költségvetési hivatal igazgatóját jelölte ki, hogy tájékoztassák a büdzséről a republikánus képviselőket. A képviselőházban 192 köztársasági párti honatya van, de közülük mindössze tizen voltak kíváncsiak a kormányzat érvelésére. Jellemző, hogy a kabinet már a vita kezdetekor kérte a kormánypárti törvényhozóikat, „ne hagyják el a hajót”, bármily erős a hullámverés. A költségvetés jellemzői közül az első az „új” szociálpolitika, amelyről igen találóan fogalmazott Marcus Raskin, a politikai tanulmányok intézetének vezetője: „Az az irány, amelyet a Reagan-kor- mány választott, állampolgárai majdnem felének másod- osztályú állampolgárságot jelent”. Raskin szerint a kormányzat tudatosan likvidálja azt a szociálpolitikát, amelyet a roosewelti New Deal óta teremtettek. A második jellemző vonás a vita középpontjába került. A hadikiadások békeidőben páratlan méretű, csaknem 20 százalékos emeléséről van szó. Teszik ezt egy olyan gazdasági recesszió idején, amely mélyebb és hosszabb annál, mint amire a kormányzat vagy bármely közgazdász számított. Weihberger hadügyminiszter, a katonai kiadások növelésének szorgalmas „ki- talpalója” a vita során kijelentette: „Itt az ideje, hogy a politika alkalmazkodjon a katonapoli tikához!” A deficit, a maga inflációs hatásával s azt a bankok világa, a Wall Street nem titkolja mélységesen nyugtalanítja a nagytőke vezető köreit, amelyek eddig Reagan mögött álltak. A pénzügyi élet egyik legnagyobb tekintélye, Norman Robertson a Mellon- bankháztól azt mondta: „Ha nem hoznak gyors és határozott intézkedéseket, hogy csökkentsék a várható deficitet, akkor az amerikai gazdaság végképp az infláció, a magas kamatlábak és a recesszió bénító ciklusának foglya marad”. Ez esetben azonban már, nemcsak a „két Amerika” nem találkozik többé egymással, de feltehető, hogy Reagan ismételt elnökké választásának ambíciója sem a választók akaratával. S. A. Bárány Tamás: A fészek melege 39. — Ne hülyíts — dühöng az öccse. — Az előbb azt mondtad, ötvenhárom! Kata nevet. — Csakhogy főbérleti lakása van Buda egyik zöldövezetében, ez mínusz hat év, a lakás kétszoba hallos, és kertre néz, ez újabb mínusz hat, ezen felül választékos ízléssel be van rendezve, ez megint csak hat év levonás az életkorából. Háromszor hat egyenlő tizennyolccal, ez levonva ötvenháromból, marad pontosan harmincöt! Lali nevet. — Nem először állapítom meg, hogy einsteini képességek szunnyadnak benned! De ha így tudsz számolni, számítsd ki, hogy ilyen alapon hány éves vagyok én! — Te, fiam? Te negyvenhat. Nálad ezt a tizennyolc évet hozzá kell csapni a huszonnyolcadhoz, mert kereken tizennyolc évnyi szűköl- ködést kíván a rossz sorsa attól a fiatal nőtől, aki olyan bolond, hogy hozzád köti a sorsát... Tibor jön most vissza Réz Ernővel. A főkönyvelő ráhajol a háziasszony kezére. — Maga ma még sokkal szebb, mint a múlt csütörtökön, drága Katácska! — Ugyan, Ernő bácsi — nevet az asszony. — Azt még megértettem, hogy akkor bókolt. Maga volt a soros, és egy vacsoráért; hát Istenkém .. . De ma? Egy csésze feketéért? Az öreg fejét csóválja. — Katalin, Katalin! Hát csakugyan nem akarja elhinni nekem, hogy a legutóbbi tíz és fél évben magácskánál szebb asszonyt nem láttam?! Szász Bálint most jön be a konyhából; hallotta Réz utolsó szavait. — Tíz és fél év? — kérdi nevetve. — Mondd, ez hogy jött ki, Emőkém? — És nyújtja kezét a főkönyvelőnek. — Éppen tíz éve váltam el a feleségemtől, kérlek, Szász elvtárs. De már az utolsó félévben meg-megnéztem a nőket... — Ezért hagyta ott a felesége? — kérdi részvéttel Kata. — Dehogy! — ingatja fejét komoly arccal Réz; így szokta a tréfáit elsütni. — ö már az utolsó négy-öt évben megnézte a fériakat. És akkorra már kinézett egyet magának ! — Szívem — szól most Tibor —, be van készítve a hat- személyesbe? Rövidesen Géza is megjön, és ismered; nyomban kéri a kávét! — Igaz — int Kata. — Megyek. És Ernő bácsinak is behozom a maradékot. Megérdemli a bókért! — Mi maradt? — kérdi Réz. — Mert vacsoráztam. — Egy kis paprikás csirke. — Ó! — ragyog föl az öreg tekintete. — Csókolom azt a dolgos kis kacsóját, Katácska! Maga aztán nagy emberismerő! — Az asszony után fordul, s rajongva nézi, ahogy az lépked kifelé. Szász Bálint fölnevet. — De utánanézel, Emőkém! Réz széttárja karját. — Rossz beidegződés, kérlek, még káderes koromból ... Akkor szoktam meg, hogy mindenkinek alaposan utánanézzek. Nevetnek; még Kata is megáll az ajtóban. — És különben is: van a világon még egy ilyen gyönyörű asszony? — Réz a ház urához fordul. — Nem is kérdeztem, Tibikém: szabad hőkölnöm a kedves feleségednek? — Tőle kérdezd? — mosolyog Tibor, aki pontosan tudja, hogy mindez játék; de azt is tudja, hogy egy cseppet azért mindhárom öregúr szerelmes Katába — persze, a maga módján mind a három, az öregedő férfiak reménytelen, ám épp ettől szívszorítóan romantikus, meghatott rajongásával a vonzó, fiatal teremtés iránt... — Tőle? — legyint Réz. — Ha meszet ettem! Még képes, és megtiltja! — Ha meszet ettem, Ernő bácsi! — nevet Kata, és most már csakugyan megy ki, a konyhába. Nemsokára aztán megérkezik Fülöp Géza — akkorra már Réz is bekapta a maga adagját a vacsorából —, és mindannyian elhelyezkednek az időközben leszedett asztal körül. Halkan -kavargatják a kávéjukat. Szász és Fülöp cigarettára gyújt, Réz Ernő szivarra. Tibor körbejár, és konyakot töltöget. Csönd van. — Ez a nyugalom ... — sóhajt Fülöp Géza. — Ez a békesség ! Szász a háziakban gyönyörködik. — Ez a szeretet, ez a megértés . .. Látja, Katalinka, ezért szeretünk annyira itt, maguknál! A fészek melege, ugye ... Nincs annak párja! Réz hatalmas karikát bodo- rít a szivarja füstjéből, és el- érzékenyülve mondja: — Hogy milyen jó itt nálatok, Tibikém! Esküszöm, az apáddal nem bánhatnátok különbül! A látogatást hosszas diplomáciai üzenetváltás előzte meg: ki menjen kihez, mikor, miért, hogyan ... Mária azzal érvelt, hogy édesapja nincs idehaza, és furcsa volna, ha nélküle mennének „első vizitbe” a vőlegény rokonságához; Kata viszont azzal, hogy ő rendezi az eljegyzést, tehát joggal várhatja el, hogy — beismeri, talán a bevett szokások ellenére — a menyasszonyék tisztelegnek nála... Az üzeneteket természetesen Lali hordozta; amíg a Kovács és a Szotyori család személyesen is nem ismeri egymást, telefonon sem illik érintkezniük ... Végül győzött a józan ész, meg a fiú kitartó könyörgése — így aztán Kata kötélnek állt, és mégiscsak hajlandónak mutatkozott a hagyomány rendelte bemutatkozó látogatás hagyomány szentelte lebonyolítására. Egy vasárnap délután jelöltetett ki a nagy esemény időpontjául; vasárnap délután öt óra. Az ugyancsak hagyományos félórái késés után végre megérkezett a Kovács házaspár; Kata észbontó kompiéban — amelyet erre az alkalomra csináltatott —, s még Tibor is talpig ünneplőben. (Folytatjuk)
