Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-05 / 103. szám
1982. május 5. Kelet-Magyarország 3 „Csak" óvónők ? HOL. VAN MAR AZ AZ IDŐ, amikor a korabeli óvodákban — „gyermekkertekben” — nem nők, hanem férfiak, óvóbácsik foglalkoztak az apróságokkal. Csak mosolygunk ezen az óvodatörténeti furcsaságon, s ugyancsak elcsodálkoznánk, ha valahol óvónő helyett óvóbácsival találkoznánk. Ez azonban lehetetlen, az óvónői munka kizárólag női foglalkozás lett, pedig nem biztos, hogy akárcsak az iskolákban, nem hiányzik a gyermeki személyiség formálásához a férfi pedagógus. Talán ez — az óvónői — pálya az egyetlen, ahol férfi nem juthat szóhoz, oklevélhez. Ez ma már természetes és világszerte elfogadott gyakorlat. Bizonyos szempontból egy kicsit zártvilág az óvodáké, ahol nem csak vigyáznak gyermekeinkre, hanem nevelik is őket, mégpedig jól átgondolt és egységes óvodai nevelési program szerint. A játék, a mozgás, a felszabadult közösségi élet gyakorlása jól megfér a későbbi iskolai ismeretek, képességek csíráinak gondos elül- tetgetésével. Az életkori sajátosságoknak megfelelően már az óvodában lerakják a környezetismeret, a matematika, az irodalom, az ábrázolás, az ének-zene, a testnevelés alapjait, érzelmileg, akaratilag is csiszolják a már pici korban is más-más egyéniségű emberkéket. Rég nem csak „gyermekmegőrző” az óvoda, hanem ennél sokkal több. DE MIT JELENT EZ AZ ÓVÓNŐKNEK ? Jelenti a heti igen magas, 36 kötelező óraszámot, amelyre fel is kell készülni, de erre kevés az idő. Az igényes óvónő — márpedig ilyen sok van — erején felül teljesít, mert szeretne minden nap megfelelni a magas követelményeknek — fogalmazott az egyik nyíregyházi vezető óvónő, Harcsa Tiborné. Azt is szóvátette, a rendszeres tűlfáradásból, az önmagukkal szembeni elégedetlenségből is fakad az óvónők rossz közérzete. Sok-sok adminisztráció is terheli az óvónőket: 25—40 oldalas személyiséglapokat kell vezetniük minden gyermekről, hogy az első osztályba kerülve a tanítók információt kapjanak. De van- e erre idő — a 35—40-es gyermekcsoportoknál — és megvan-e minden óvónőnek a kellő pszichológiai felkészültsége, hogy ennek eleget tegyen? Az óvónők dolga a havi étkezési díjak elszámolása, a befutott csekkek elkönyvelése, a jövő havi előírás számfejtése, és így tovább. S bármilyen furcsán hangzik, az óvodában nincs tízperces szünet, amikor az óvónő kifújja magát, megiszik egy kávét. Legfeljebb ezt egy „cipőcske bekötése és egy orrocska meg- törlésse közben” teheti meg, ha valaki helyébe viszi a frissítő kávét. „Legálisan” nem léphet ki a csoportból, a gyermekeket nem hagyhatja felügyelet nélkül és csoportonként csak egy dajka van segítségére, így a 10—12 órás nyitvatartásban két-két csoportot, 70—80 gyereket lát el egy dajka délelőtt és délután is. Említhetnénk még az idegi megterhelést, a gyermekek zsongásából származó egésznapos zajártalmat. Hozzávehetjük, mivel csak nőikről van szó, a gyesen táppénzen levők helyettesítését. A vezető óvónők helyzete se jobb, csak más, felsorolni is sok lenne, mi mindent kell ellátni az óvodai nevelés ösz- szehangolásán, irányításán kívül. S a nyári szabadság is kevesebb, mint az iskolai nevelőknél. ÉRDEMES, SÓT SZÜKSÉGES elgondolkozni az óvodák irányítóinak, gazdáinak e gondok mérséklésén, orvoslásán. Az is jogos igény, hogy az iskolák tanítói, tanárai tekintsék egyenrangú pedagógusnak az óvónőt, ne legyen valahol a tudatban egy láthatatlan, bár nagyon is érzékelhető választóvonal: „mi vagyunk a pedagógusok, ők csak óvónők.” Becsüljük jobban a picinyek nevelőit, akik a nevelés egy különleges helyén szolgálnak. Óvjuk őket, hogy ők is óvhassák a gyermekeinket ! Páll Géza RETEK ja edvellek, sőt sze- retlek, retek. Pi- * ros vagy, sőt hónapos vagy, retek. Ha tehetem, hát retekelek ... Zsíros kenyérrel, sült hússal, kolbásszal, felvágottal és mindennel, ami csak ehető, most csak reteketek. Avagy mégsem. Inkább „hagyma”! Nem kedvellek és nem szeretlek, retek. Néha nem. Néha nemcsak hónapos vagy, retek, hanem másnapos, sőt harmadnapos, időnként egyhetes is vagy, retek. Ilyenkor én nem retekelek. Bá- ván bámulok. A céduládat nézem, retek. Mert nem vagyok egy félcé- dulás. Kiskoromban nem ejtettek a fejemre, így hát tudom, a retek sorsa is az, hogy öregszik. A retek öregedéseinek jelei, hogy megy össze, fonnyad és fásul. Fás vagy, retek. Bár primőrnek mondanak, de a Bockereki erdőben sincs már annyi fa, mint benned. Hát így állunk, retek. Most ilyen a véleményem. Mert nem vagy már kondícióban, frissességed, hamvasságod, húsod ropogása a múlté. Nem veszlek, nem eszlek, retek. Nem retekelek. Csak lesem az árad, az árcédulát. Az árad, az tartja magát! Tegnap is, reggel és este is, sőt tegnapelőtt is ugyanaz volt az árad, retek. Elfonnyadhatsz, árkondíciód a régi. Értéked nem. Te már régen nem vagy retek, de az árad az, retek. Jó ez? A Minisztertanács is megtárgyalta ezt. Persze nem úgy, hogy kimondottan retek, hanem általában, mint zöldséggyümölcs. Szóval a testület kimondta: „intézkedések szükségesek a termékek zavartalanabb felvásárlásához és értékesítéséhez”. Ezt én úgy értelmezem, hogy a Minisztertanács óhajtja, sőt szeretné, ha mi közvetlen kapcsolatba kerülünk egymással. Más szóval vegyelek, egyelek, rete- keljek, ha már vagy. Na, de hát ennyire fonnyad- tan és ilyen áron? Nem vagy te már az a jó minőségű, piacképességű áru retek, amire a minisztertanácsi közlemény utal. 5 zó, ami szó, szeretnélek, retek. Mondjuk, jössz reggel frissen és üdén, akkor nem sajnálom érted az 5 forint 50 fillért. Én nem. Restellem ezt így, ilyen nyersen a szemedbe vágni, retek, mert szeretlek, de ez az igazság. 5,50-ért kicsit drá- gállak, drágám! Seres Ernő Kevesebb benzinnel Autóvezetést tanít a gép Szépen nő a karalábé a Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola gyakorlókertjének fóliasátrában. (E. E. felv.) FÓKUSZBAN A SZARVASMARHA (1.) Az igától szaktelepig Honnan, hogyan kerül csészénkbe reggelenként a tej, uzsonnánkba két kenyér közé az illatos sajt, tányérunkba a zamatos marbasült? Ezt kutatja sorozatunk. Milyen volt a szarvasmarhatartás múltja, merre kanyarogtak a fejlődés ösvényei? Elégedettek lehetünk-e a mával, és vajon meg tudunk-e küzdeni az előttünk álló feladatokkal? Először a máig vezető útról. A büszke szürke Honfoglaló őseinkkel együtt élte meg a népvándorlást a magyar szürke szarvasmarha, és hihetetlen szívósságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezer éven át fennmaradt, szinte nem is változott. Erőt sugárzó, nyugodt, méltóságteljes tartású, komor tekintetű egyedeiből még az ötvenes években is tiszta vérű gulyák legeltek Szatmár- ban, Beregben. Ma múzeumlakók a hortobágyi gén- bankban. — Kilencvenezer tehene' volt akkor a megyének — emlékezik vissza dr. Szkíta József a megyei állattenyésztési és takarmányozási felügyelőség igazgatója. — Ma ötvenkétezer van, és többet termel, mint az akkori állomány. Még 1953-ban történt, hogy Botpaládon a tejcsarnokot ellenőriztük. Bejött egy idős asszony öt liter tejjel. Azt mondta három tehéntől hozza. Mondom neki: ennyi takarmánytól kettő ugyanannyit adna. Nem úgy van az replikázott. — Minél több láb van az ólban, annál jobb. Őszig eltartja a legelő, akkor a gyarmati vásárban eladunk egyet, és abból ruházkodunk egy esztendőre. Létalapja volt akkor a családnak a jámbor jószág. Tejet alig adott, lassan fejlődött, de egészséges, igénytelen volt, és ami a legfontosabb: erős. Bírta az igát naphosszat. Más vonóerő akkoriban nem nagyon akadt. Később igen, és ezzel megkon- dult a vészharang a címeres bikák feje fölött. A tarka svájcer Több húst, több tejet várt a város, új vérrel kellett megváltoztatni az állományt, jött a szimervtáli, a tarka svájcer. Utóduk a kettős hasznú magyar tarka, a szürkéhez viszonyítottan bőségesebb tejével, és olyan ízletes hússal, amiért több pénzt azóta sem fizetnek semmilyen másért. A fajtaátalakítás a mi megyénkben ment a legnehezebben talán, az országos átlagtól legalább tíz évvel lemaradva. Ez következett a már érintett életmódi okokból, de voltak kitérők is. Egy évtizedig kísérleteztünk Szat- márban borzderes, és kosztromai keresztezéssel, de se hús nem lett több, se tej. Győzött a magyar tarka. Nemcsak a tenyésztői munkában váltotta a régit újabb, ekkoriban történt a mezőgazdaság szocialista átszervezése is. Ez volt a szerfás korszak, a bevitt állatokat szükséglakóhelyek várták, és a termelés ívének görbéje elég laposan emelkedett, 1960-ban még mindig 1500 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelés, és 1966-ban is csak 1800. Két évvel később indult meg a szakosított telepek építése, de az igazi fellendülést a hetvenkettőben hozott kormány- határozat, a szarvasmarhaprogram eredményezte. Vegyeshasznosítás, kefetőshasz- nosítás, szakosodás, jellemezhetnénk az eltelt évtizedeket. A hetvenes években kezdődött, és napjainkban is tart a tej irányú keresztezés a Holl- stein fríz típussal, és a hús Charoleivel, Limousinnal, és más külterjes fajtákkal, öt éve ösztönzik prémiummal a tejtermelést, eredménye, hogy már 3200 liternél tartunk, de a kedvezmény lassan megszünteti önmagát, lévén hogy mindig az előző év a bázis. Napjainkban a hústermelést részesítik előnyben a szabályozók. Helyünk az országban Biztos kettős bázisunk van tehát. Tavaly két százalékkal emelkedett megyénk állattenyésztésének termelése, és ebben biztos tényező a szarvasmarha-ágazat. Tehén- állományunk legnagyobb az országban, és bár a hozamokkal még nem haladtuk túl a jó középmezőnyt, az alapunk megvan a fejlődés gyorsítására. A keresztezések igen jól haladnak, és ha a tejprémium ötven százalékkal tudta növelni az átlaghozamot, a hústermelés ösztönzői is megtalálhatják a biztos talajt. Mindent összevetve a nagy állattartó megyék között ismernek bennünket, és ez kötelez is. Hogyan csináljuk ma? Hol jól hol nem. Következik: Fizet, vagy rá fizet? Esik Sándor Energiaínséges világunkban — valljuk be —, hátborzongatónak hallatszik a hír: egy személy- gépkocsi 100 kilométeren 43 liter benzint fogyaszt. Ijesztőbb a jelentés, ha azt is mellétesszük: ilyen teljesítményre nemcsak a méregdrága, hatalmas motorral felszerelt sportkocsik képesek. A fenti adatot ugyanis egy 1300-as Lada gépkocsiban mérték. Ami — szerencsére — nem azt jelenti, hogy ez a típus ilyen rossz lenne. De ilyen rossz is lehet, csak gazdája válogatja. Mert szakavatott kézben ugyanez a masina 7,6 liter benzinnel is megtette ugyanazt az utat. S hogy a két fogyasztási érték közül a gépjánnűvezetők nagyobbik része az utóbbihoz közelebb álló értékkel használhassa kocsiját — ezt diktálja saját, de valamennyiünk érdeke is —, az Autóközlekedési Tanintézet (ismertebb nevén az ATI) nyíregyházi iskolája a következő hetekben új szolgáltatás bevezetését tervezi. Budapest, Pécs, Szeged, Veszprém autósiskolái után a nyíregyházi ATI is kap abból az ügyes nyugatnémet gyártmányú műszerből, mely a gyakorlott gépjárművezetők vezetési technikájának javítására alkalmas. A számítógépes vezérlésű fogyasztásmérő készüléket a budapesti szakemberek egy 1300-as Lada típusú gépkocsiba szerelik be, amely ezentúl a már jogosítvánnyal rendelkezők továbbképzését szolgálja majd. Május végétől a tanintézet nyíregyházi telepén jelentkezve — óránként 160 forintért — bárki igénybe veheti a gépkocsit. Az ár csak az első hallásra tűnik kissé borsosnak, hiszen ha meggondoljuk, hogy a szakemberek szerint már félórás úttal is olyan tapasztalatokra tehet szert a gépkocsivezető, amelyeket később saját gépkocsijában — üzemanyagot megtakarítva — kamatoztathat, máris nem tűnik soknak az óradíj. Mit tud a műszer? A jelentkező, a mellette ülő oktatóval — még a készülék jelzéseit figyelmen kívül hagyva, saját technikával — tesz egy kört a városban a gépkocsivaL Ezután értékelő lapot kap, melyen az oktató feltünteti, ml jellemzi a műszer szerint az illető vezetési stílusát. Majd kezdődhet az ellenőrző kör — kizárólag a műszerekre hagyatkozva. (cs) Uj vibrációs csiszológéppel sorjázzák az öntvény-műszeral- katrészeket a GANZ Műszerművek nyírbélteki gyárában. Képünkön: Dudzsák Imre irányítja a vibrációs csiszolást. (GB)
