Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. május 30. f------------------------------------------------------------------------------------------------------------v A brit csapatok partraszállása nyomán súlyos harcok folytak a Falkland- szigeteknél. Képünkön: helikopteres bevetésre váró katonák a Hermes fe­délzetén. (Kelet-Magyarország telefotó) Áz események címszavakban HÉTFŐ: — Az iráni csapatok visszahódítják Khorremsharr városát — Mitterrand francia államfő látogatása az Elefántcsontparti Köztársaságban ■— Szocialista párti győzelem Dél-Spanyol- ország Andalúzia tartományában KEDD: — Damaszkuszban Asszad szíriai elnökkel és Arafattal, a PFSZ elnökével tárgyal Nicolae Ceausescu — izraeli—ameri­kai hadügyminiszteri találkozó Washingtonban — Budapes­ten befejeződik a magyar—mexikói külügyminiszteri tár­gyalás SZERDA: — Leonyid Brezsnyev az osztrák államfővel tárgyal, mi­közben megerősíti a szovjet—amerikai csúcstalálkozó jelen- * tőségét — Mitterrand hazaérkezik afrikai kőrútjának utolsó állomásáról, Szenegambia fővárosából — Papandreu görög miniszterelnök Belgrádban tárgyal CSÜTÖRTÖK: — Leonyid Brezsnyev fogadja Dzsalludot, a második számú líbiai vezetőt — A Szocialista Internacionálé Tanácsa helsinki ülésén felhívással fordul a szovjet és az amerikai vezetőkhöz, mielőbbi találkozójuk érdekében — Az ENSZ- főtitkár felszólítja Irakot és Uránt a háború befejezésére PÉNTEK: — II. János Pál pápa megkezdi angliai látogatását és ta­lálkozik II. Erzsébet királynővel — Általános sztrájk Olasz­országban — A Falkland-vitával foglalkozik az amerikai ál­lamok szervezetének külügyminiszteri tanácsa — Havanná­ban tanácskoznak az el nem kötelezett országok képviselői SZOMBAT: — Kircschläger osztrák »szövetségi elnök befejezi szov­jetunióbeli látogatását — Heves harcok a keleti Falkland- szigeteken, az angolok döntő áttörését adják hírül a londoni hadijelentések Á hét három kérdése O Hitelt érdemelnek-e az újabb békülékenyebb washingtoni hangok? A héten a Fehér Házból, vagy általában Washington­ból a nyilatkozatok, interjúk, állásfoglalások ismételten az USA tárgyalási készségét hangoztatták. Sőt, Ronald Reagan a hamburgi Die Welt és még néhány más nagy, nyugat-európai jobboldali lap hasábjain azt is kilátás­ba helyezte, hogy amennyi­ben a genfi tárgyaláson sike­rül megállapodást elérni a Szovjetunióval, akkor az USA kész lemondani a sokat emle­getett „eurórakéták”, a kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítéséről. Persze, tudnivaló, hogy Genfben a reagani előfeltétel ama bizo­nyos „nullamegoldás” lenne, •azaz a szovjet SS—20 raké­ták eltávolítása vagy leszere­lése ... Nem lehetetlen, hogy egy héttel a nyugat-európai kőr­útjának megkezdése, azaz a versailles-i hetes nyugati csúcstalálkozó és a bonni NATO-csúcstalálkozó előtt a nemzetközi közvélemény jó­indulatát szeretné megnyerni az amerikai elnök. Erre utalt Arbatov akadémikus, a nagy tekintélyű szovjet Amerika­szakértő, amikor egy sajtó- értekezleten foglalkozott a két ország viszonyával és egy szovjet—amerikai csúcstalál­kozó lehetőségével. „Tudat­hasadásos” jelenségekre mu­tatott rá az amerikai politi­kában. Elmondta, hogy amíg Reagan csúcstalálkozót java­sol, addig kormányzatának, vagy környezetének egyes tagjai újabb tömegpusztító fegyverek gyártását sürgetik. Az elnök is értésre adta, hogy Bonnban újból fel fogja hív­ni a nyugat-európai államo­kat: mondják fel a Szovjet­unióval kötött „földgázt csö­vekért” szerződést. Viszont — hangsúlyozta Arbatov — ha az amerikai vezetés ma elfo­gadja a Szovjetunióval meg­induló tárgyalás gondolatát, akkor ez pozitív jelenségnek Ítélendő. A szovjet Amerika- szakértő rámutatott arra, hogy csúcstalálkozót nem szabad rögtönözni, hanem csak alapos előkészítés után lehet rendezni. Az előkészü­letek során a két ország kü­lügyminisztere is találkozhat­nék. O Hogyan folyik a „Falk- Iand-csata” a diplomá­ciai küzdőtéren? Pérez de Cuellar, az ENSZ perui származású, tehát la­tin-amerikai, főtitkára a Biz­tonsági Tanács döntése alap­ján ismét hozzálátott az an­gol-argentin viszály diplo­máciai rendezéséhez. A kí­sérletnek egyheti határidőn belül kell eredménnyel jár­nia. Nagy kérdés: elég-e hét nap? Az ENSZ székhelyén többségben vannak azok, akik kételkednek a főtitkár akciójának sikerében ... A tárgyalás alakulását ter­mészetesen befolyásolja a ha­di helyzet. Láthatóan csak akkor lesz hajlandó a tűz­szünetre a londoni kormány, ha a szigetek fölött szinte mindenütt újra a brit lobogó leng majd. Egyelőre a hadi jelentések szokásos ellent­mondásosságának tanúja a világ: London áttörést jelent, Buenos Aires az angol táma­dás visszaverését ... A diplomáciai küzdőtéren egyelőre mindkét fél szövet­ségeseket igyekszik magának szerezni. Nagy-Britannia mindin­kább számíthat az USA tá­mogatására, a Közös Piac or­szágai pedig — Olasz- és Ír­ország kivételével — megha­tározatlan időre meghossza- bították az Argentína elleni szankciók érvényét. Az ar­gentin diplomácia az ameri­kai államok szervezetét hasz­nálja fel, hogy annak külügy­miniszteri tanácsában vádi­ratot szövegezzen, Anglia és a londoni kormányt támoga­tó USA ellen. A leendő NA- TO-tag, Spanyolország az ar­gentin ügy mellé áll ki. Többé-kevésbé diplomáciai közvetítési feladatra vállal­kozik II. János Pál pápa is, aki Angliában tartózkodik. A történelemben ő az első pá­pa, aki angol földre lépett. Eredetileg a katolikusok és az anglikánok ökuménikus megbékélését szolgálta volna útja. A katolikus Argentíná­ban megütközés fogadta II. János Pál londoni utazásának a hírét, mire a pápa sietett bejelenteni, hogy június 10- én Buenos Airesbe is eluta­zik, hogy „ott is imádkozzék a békéért”. O Hogyan kuszálódott to­vább a közel- és a kö­zép-keleti'helyzet? Miután az iráni csapatok újra elérték a két ország kö­zötti határvonalat és vissza­hódították Khorramsharr vá­rosát, tulajdonképpen kiala­kulhatna az iraki—iráni há­ború befejezésének földrajzi alapja. Khomeini ajatollah azonban vátozatlanul Irak teljes kapitulációját és az ira­ki elnök lemondását követeli. Ez a politikai előfeltétel út­jában állítat a rendezésnek. A nehéz helyzetbe került iraki hadsereg némely arab országoktól vár segítséget. A közelmúltban elsőnek Husz- szein jordániai király ígért katonai támogatást, aztán egyiptomi „önkéntesek” jelen­létéről írtak a bejrúti lapok, most pedig Szaúd-Arábia biztosította segítségéről Ira­kot, olyanyira, hogy egyenei sen „szent háborúra” szólí­tott fel Irán ellen. Az arab államok egy cso­portja Iránnal rokonszenvez, köztük a Szilárdság Frontjá­nak országai, az előbb emlí­tett szaúd-arábiai—jordáni­ai—egyiptomi koalíció viszont mind nyíltabban Iraknak fogja pártját. A képet szinte áttekinthe­tetlenül kuszává teszik az olyan ellentmondások, hogy — amint ezt a héten az izra­eli parlamentben hallani lehe­tett —, Izrael fegyvereket adott el Khomeini országá­nak, holott az mindig nyoma­tékosan hangoztatja a maga anticionista meggyőződését. Az Izraellel Camp Davidban megegyezett Egyiptom viszont Irak oldalán sorakozik fel... Maga Izrael újabb fegyve­reket vár az USA-tól, amely mintegy kétmilliárd dollár értékű katonai segítséget haj­landó adni neki. Sáron izrae­li hadügyminiszter a héten Washingtonban tárgyalt, fe­ledtetve azt a „haragszom- rád”-ot, amelyet az Egyesült Államok és Izrael először az iraki atomreaktor elleni iz­raeli támadás után, majd a Golan-fennsík annektálását követően játszott. Az ameri­kai—izraeli stratégiai együtt­működési megállapodás alig­hanem rövid időn belül újra életbe lép. Pálfy József ÉSZAK : DAKOTA [OREGONI DEL DAKOÍA WYOMING NEBRASKA NEVADA; n / „> sfr&sí COLORADO KANSAS MEXIKO' 1 CONNECTICUT 2 MASSACHUSETTS 3 NEW HAMPSHIRE 4 RHODE ISLAND HAWAII 5 VERMONT LASZKA 10% felett LJ 8-9.9% W] 6-7.9% = I I 6% alatt fl gondok délen is szaporodnak! A gazdasági bajok, a gondok fokozódása 1982. elején elérte a korábban még virágzó déli államokat is. Tavaly még azt taná­csolta Reagan elnök a munkanélküliek népes seregének az észa­ki és a közép-nyugati államokban, hogy belső vándorlással se­gítsenek magukon. Ez a tanács azonban 1982-re már elavultnak látszik. Azon tizenkét állam közül, ahol a munkanélküliség aránya évi két százalékkal, vagy ennél nagyobb mértékben emelkedik, hat déli állam is található (Alabama, Arkansas, Kentucky, Tennessee, Mississippi és Dél-Carolina) és ezek arra kényszerültek, hogy a kormánytól a munkanélküli segély alapjának felemelését kér­jék. Még az energiahordozókban gazdag Texas és Oklahoma álla­mokban is nehéz munkát találni, pedig az elmúlt években e két helyen nem volt hiány a munkahelyekben. Az 1970-es években ugyanis az alacsonyabb bérek és adók csá­bításának engedve számos kisebb vállalat tette át székhelyét északról a déli államokba. Ezeket a cégeket sújtja most a leg­keményebben az erős verseny és a gazdasági recesszió. A gazda­sági élet súlyos problémái már a mezőgazdaságban is jelentkez­nek. További gondot okoz a déli államokban a közép- és dél­amerikai országokból nagy számban — sokszor illegálisan — ér­kező bevándorlók elhelyezése és munkahellyel való ellátása. A szövetségi szociális program 1981-ben történt csökkentése, va­lamint az 1982-re Reagan elnök által tervezett teljes megszünte­tése (az elnök a szociális terheket teljes egészében az egyes ál­lamokra akarja áthárítani) szinte megoldhatatlan gondot jelent az egyes államok számára, s kétségbeejtő helyzetbe juttatja a munkanélküliek egyre növekvő táborát. Kölcsönös érdekek Peking és fokié jé viszonyra törekszik — Bárhogy alakuljanak a kínai—amerikai kapcsolatok, Peking jó viszonyra és együttműködésre törekszik Japánnal. A kétoldalú vi­szonyt oly módon kell tovább erősíteni, hogy ne legyen ki­téve a nemzetközi diplomá­ciai hullámzások veszélyei­nek — egyebek között ezt hangsúlyozta japán újság­írók előtt a közelmúltban Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök. A pekingi kormány veze­tője május 31-én hatnapos hivatalos látogatásra Tokió­ba érkezik. S bár a diplo­máciai naptárban az ilyen gyorsaság szokatlannak szá­mít, Szuzuki Zenko japán kormányfő már szeptember­ben viszonozni akarja e láto­gatást: Pekingbe utazik, hogy részt vegyen a kínai- japán diplomáciai kapcsola­tok felvétele 10. évfordulójá­nak ünnepségén. Egy korszak lezárult A két magas szintű láto­gatás jelzi, hogy Kína és Ja­pán között véget ért a bizal­matlanság időszaka. A diplo­máciai kapcsolatok felvétele óta a normalizálódás — ki­sebb zökkenőktől eltekintve — töretlen. Fontos állomás volt ebben 1978 augusztusa, amikor a két ország „béke- és barátsági szerződést” kö­tött egymással. Az államközi konzultáció tulajdonképpen ettől az időponttól vált rend­szeressé, s a politikai-diplo­máciai érdekegyeztetés mel­lett mindenkelőtt gazdasági és katonai területre terjed ki. A felfokozott japán ér­deklődés aligha szorul külö­nösebb magyarázatra. Né­hány hónap óta ugyanis olyan politikai áramlatok érezhetők, amelyek nagy ha­tással lehetnek az ázsiai, és ezen keresztül az egész nemzetközi helyzet alakulá­sára. S minthogy a kétoldalú kapcsolatok kiegyensúlyo­zottak, a japán érdeklődés középpontjában a kínai- amerikai, illetve a kínai- szovjet viszony jövője áll. E kapcsolatok alakulása elvá­laszthatatlan Japán érdekei­től. Japán közvetít? A kínai—amerikai kapcso­latok vonatkozásában Tokió a közelmúltban több ízben adott hangot aggodalmának amiatt, hogy Tajvan kapcsán feszültség támadt Peking és Washington viszonyában. A japán kormány mindent el­követ a tajvani fegyverszál­lítás okozta viszály elsimítá­sára. Még közvetítő szerepet is vállal. Megfigyelők nem utolsósorban a tokiói erőfe­szítés sikerének tudják be azt, hogy a Reagan-kormány — bár kitart a katonai fel­szerelés leszállítása mellett — elállt a legkorszerűbb fegy­verek, elsősorban modern vadászgépek Tajvannak tör­ténő eladásától. A japán fővárosban min­den bizonnyal megkönnyeb­büléssel vették tudomásul, hogy a pekingi fenyegetőzés ellenére — legalább egyelő­re — nem értékelték le a kí­nai—amerikai kapcsolatokat. Másfelől viszont hiába szólí­totta fel Peking „külföldi barátai” között Japánt arra, hogy vállaljon közvetítő sze­repet a Tajvannal való újra­egyesítés céljából — Tokió ez ügyben nem mozdul. Any- nyi mindenesetre bizonyos, hogy Tokió kizárólag a taj­vani probléma békés megol­dásában érdekelt. Választ várnak A japán vezetők több íz­ben hangoztatták azt is, hogy erősen érdekeltek a szovjet— kínai kapcsolatok normali­zálásában. Tokióban most azt várják Csao Ce-jangtól, hogy minden eddiginél világosab­ban fejtse ki ez ügyben a pe­kingi álláspontot, nevezetesen azt, hogy miképp reagál Kí­na a Leonyid Brezsnyev ál­tal előterjesztett bizalomerő­sítő, a kétoldalú viszony ja­vítását célzó javaslatra? Va­jon a korábbinál valamelyest „határozatlanabb” pekingi elutasítás jelenthet valami változást Kína „Szovjetunió- politikájában”? Vagy Peking csak az Egyesült Államokkal szemben próbálja kijátszani a „szovjet kártyát”? A ja­pán fővárosban választ vár­nak arra is, hogyan véleke­dik Kína a kétoldalú fegy­verkorlátozással kapcsolatos szovjet, illetve amerikai el­képzelésekről. Végezetül a napirend szin­tén nem mellékes pontja: Peking leküzdte „gazdaság­kiigazítási”, illetve fizetési nehézségeit és most már újabb japán hitelek folyósí­tását szeretné. Tokió pedig szintén érdekelt — nem utol­sósorban kínai nyersanyagok miatt — a kínai piacon. Pietsch Lajos Pija Frigyes Kanadába látogat Púja Frigyes külügyminiszter Mark Macguigan kanadai külügyminiszter meghívására május 31-én hivatalos látoga­tásra Kanadába utazik. Kanadai tárgyalásait követően a magyar külügyminiszter New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-közgyűlés ÍI. rendkívüli leszerelési ülésszakán. (Folytatás az 1. oldalról) kisebbek körében is sikerült népszerűsíteni a vöröskeresz­tes munkát. A balesetmentes közlekedésért című mozga­lomban 3500 kisdiák vesz részt. Mátészalkán és a mátészal­kai járásban öt év alatt az alapszervezetek száma 72-ről 88-ra nőtt. A taglétszám 5344-ről 6094-re emelkedett. A vezetőség minden évben egy kiemelt témára mozgó­sítja a bővebb létszámú tag­ságot. 1979-ben a gyermek- és ifjúságvédelem, 1980-ban az ipari és mezőgazdasági dolgozók egészséges életmód­ra nevelése, tavaly a balese­tek megelőzése volt az akti­visták legfontosabb feladata. Üzemekben és lakóterülete­ken 1400 előadást szerveztek, a hallgatók száma több mint 44 ezer volt. Az egészségügyi szakszol­gálattal közösen eredménye­sen szervezték meg az egész­ségügyi heteket, hónapokat. A városi-járási vezetőség 1978-ban együttműködési megállapodást kötött a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályával. A megállapodás ér­telmében főleg az idős embe­reket segítik közösen. A vö­röskeresztes aktivisták 120— 140 idős ember életét segítik rendszeresen. A MOM, az ÉRDÉRT, az IS®, a bútor­gyár dolgozói, valamint Csenger, Hodász, Nagydobos és Nyírmeggyes lakói külö­nösen hozzájárultak a vér­adó mozgalom sikeréhez — hangsúlyozták az értekezle­ten. Ezzel véget értek megyénk­ben a városi-járási küldött- értekezletek. A megyei kül­döttértekezletre június 12-én kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents