Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET ■■■■ 1982. május 29. Q — ... ebben az évben biztos sok szabad szombatunk rámegy a dohányra ... — ... ha akarom, akkor a három gyerek, meg a kert mellett is van időm olvasni... — ...törzsolvasóim is vannak, köztük kézről kézre járnak a jó könyvek... — ... diszkót kértek a fiatalok szabad szombatra a gyártól... — ... a szabad szombatot együtt tölti a család ... Munkásnők, könyvtáros, szakszervezeti titkár válaszaiból idéztünk egy-egy gondolatot. Az alábbiakban részletesen is megismerkedünk majd velük, amikor kérdésünkre azt boncolgatják; hogyan telik el — a hatodik nap — Szabad szombat: két köznapi szó, külön külön. Együtt már varázslatos fogalom, melyet jó kimondani, jó rágonaolni, mert olyan, mint egy tiszta- fehér papír, amire bármi felírható. Jó, rossz egyaránt. Vajon magánügy-e a hatodik nap, vagy éppen ellenkezőleg — közügy? Megyénkben sok Sfáz munkahelyen több ezer embernek tehettük volna fel ezeket a kérdéseket. Mi most egy olyan üzemet választottunk, ahol zömmel — 85 százalékban — nők dolgoznak, többségük betanított munkás, s jellemző még, hogy nagyobb részben a városkörnyéki községből járnak be. Négy munkásasz- szonnnyal ismerkedünk meg, utána megkérdezzük a gyári szakszervezeti titkárt, majd bemutatjuk a gyár legfiatalabb szakmunkását, s végül bekopogtatunk egy üzemi könyvtárba, ahol az agilis könyvtáros egyszemélyben népművelő és KISZ-vezetö is, s már vannak bizonyos tapasztalatai szabad szombatos szokásainkról. Minőségi Cipőgyár, Nyírbátor Lenyűgöző látvány a hatalmas csarnok, a szalagokon futó fél, vagy negyedkész cipőkkel, s aki ide belép. az megérti, miért írta a költő a munka zajáról, hogy olyan, mint egy csodálatos szimfónia. Ám miként ama zenemű, ez a hangkaval- kád is részleteire bomlik annak. aki nap. mint nap hallja. És akkor bizony idegesítő, ha a félrecsúszó bőr alatt rikolt az élezőgép, monotonná válik a varrógép zakatolása, s nyolc óra végeztével még a kismamacipőben is bedagad a láb. Egyszóval — fárasztó, de sokan mondják, akik évek óta itt dolgoznak, hogy szép. Mint például Gellért Sán- dorné, aki betanított munkásként az alja szalagon dolgozik... — Már tizenkét éve. Ebből az utóbbi hét évet egyugyanazon széken töltöttem. Ha belegondolok, sok ezt így kimondani, mégis büszke vagyok rá. Csakhát. egyre nehezebb. Kár. hogy nem korábban vezették be ezt a kétnapos hét végét. Nekem a szőlő a mindenem. — Igaz, nem adja vissza azt a mupkát, azt a vesződ- séget, amit belefektetünk, de már az is megnyugtató, ha csak kimegyek és szétnézek. Szinte attól a csendtől megpihen az ember, ami ott fogadja. Persze haszna is van, mert szoktunk eladni a felvásárlóknak... — Bizony, elég fárasztó a munkám. Gyakran van úgy, hogy a tévéműsort se tudom megvárni, már a híradón elnyom a buzgóság. Legfeljebb, ha egy újságot veszek a kezembe, egyéb olvasásra nem jut idő. Fontosabb a kert, meg a család. Két gyerekünk van, az asszonylá- nyomék Debrecenben laknak. Nálunk az a szokás alakult ki, hogy ha csak valami nagy akadálya nincs, a szabad szombatot együtt tölti a család. Nekem ezért megfizethetetlen a hatodik nap. • Sokan vannak a gyárban olyanok, akik a szabad szombatot praktikus ajándéknak tartják, nem pihenőnapnak tekintik, hanem ugyanolyan munkanapnak, mint az előző ötöt, csakhogy ez a hatodik, vagy olykor a hetedik is jóval jövedelmezőbb. így vélekedik erről a nyír- vasvári Svecz Miklósné és a nyírgyulaji Filep Jánosné is. Mint mondják, a környező falvakból bejáró asz- szonyok többsége foglalkozik- olyan keresetkiegészítéssel a háztájiban, mely nemcsak az egyén, a család számára hasznos, mert jövedelmező, hanem a társadalomnak is, mert ők is hozzájárulnak, hogy a „nagy asztalra” friss zöldség, gyümölcs, hús kerüljön. —Tavaly még más volt, — magyarázza Svecz Miklósné — mert sokat jártunk kirándulni a családdal is, a férjem munkahelyével is, de ebben az évben biztos sok szabad szombatunk rámegy a dohányra. Az anyósomék nevén van a dohány, úgy szerződtünk. Rengeteg munka lesz vele, de hát mindenkinek kell a pénz és a dohánynak jó ára van. Bent van a gépkocsiigénylésünk, s azt hiszem, ha jól számolok, ebből a dohányból egy Fiat lesz... Filep János erre megjegyzi : — Nekünk meg a két üszőből lett a fürdőszoba. — Merthogy korábban még állattal is .foglalkoztam, de most ilyen nagy munkába nem vágtam bele. Persze, amire most megint szerződésem van, az is megköveteli a magáét. Uborkát termelek. Amikor az megkezdődik, minden második nap szedni kell. Akár szabad szombat, akár vasárnap. És még riziA Volán könyvtárában kós is, mert tavaly például csávázott magot adtak, sok volt a görbe uborka, a felvásárló meg persze a szebbet szereti. De azért igazán nem panaszkodom, sőt mondhatom, meg vagyok elégedve. Tavaly az uborkából összejött vagy 11—12 ezer forint. Csak jó idő legyen... Hanusi Andrásnénak is a világon mindene van a kertjében, csakhogy ő egészen más céllal termel a háztájiban, mint az előbbi asszonyok. — Szőlő, krumpli, paprika, paradicsom, káposzta, ami De azért igyekszünk a kívánságokat figyelembe venni, pl. diszkót kértek a fiatalok szabad szombatra a gyártól. Van egy ügyes lemezlovas fiúnk, ő szívesen vállalta. Szombatra tesszük a brigádvetélkedőket, kiállításokat szoktunk rendezni, kirándulásra visz- szük dolgozóinkat, a nyíregyházi színházba busz viszi- hozza a mi bérleteseinket, sokan pedig tanulnak szabad idejükben. Hadd mondjak még egy jellemző számot is mindehhez: tavaly 150 ezer forintot költöttünk a jóléti alapból kulturális célra, az idén ez az összeg 240 ezer Tölli Ilona csak lehet. De én nem adok el egy dekát se, pont annyit termelek, amennyit megeszünk. Három éhes gyermekem van, megennék a vasat is. Egy-egy szombaton megfőzök egy nyolcliteres fazék töltött káposztát, vasárnap két kiló hús kevés és este csak nézem, mit vegyek elő. Annyira jó a kert, hogy rám nem kell az államnak gondolni, én gondoskodom az öttagú családomról. — Szabad szombaton? Aki gyereket nevel, nem kell annak mondani, hogy mindennap tiszta ruha, tiszta nadrág, szóval nekem az is egy vyiásodik műszak, rnert amit reggel rájuk adok, afct délben már meg lehet nézni. Hogy mikor pihenek? Amikor akarok. Nem vagyok rabja sem a kertnek, sem a családnak, ha akarom, akkor a három gyerek, meg a kert mellett is van időm olvasni. Lett volna lehetőségem tanulni, de kedvem nem volt. Szeretném, ha majd a gyerekek továbbtanulnának... Vajon a gyárnak áldás, vagy nyűg-e a hatodik nap? — kérdezzük Irinyi Győző szb-titkárt. — Persze hogy nyűg, mert programokat kell kitalálni, megszervezni és ez egyértelműen szakszervezeti feladat. forint ‘lesz. Reméljük, jól hasznosul. Sokan tanulnak munka mellett, állami oktatásban, vagy szakmai képzésben vesznek részt. Idén megint van egy olyan dolgozójuk, aki kedvezménnyel szabadult fel, azaz a Szakma kiváló tanulója országos versenyben elért eredménye alapján társainál pár hónappal korábban beállhatott dolgozni. A gyár legfiatalabb szakmunkása Tölli Ilona nyírvasváriból jár be. Aki ilyen kiválóan tudja a szakmát, biztosan mindig cipőiparban akart dolgozni. — A. dehogy. Valamikor földmérő szerettem volna lenni. Furcsa. Nem egy fiataltól hallottuk már, aki a Szakma kiváló tanulója lett, hogy eredetileg egészen másfelé vonzódott. — Az nem sikerült, de csak akkor bántam. Itt megszerettették velem a szakmát. Például a tanárnőm. Irinyi Győzőné a martfűi országos versenyen jobban izgult, mint én. Mert hamar végeztem, s ő kint várakozott, azt hitte, nem sikerült. Mondtam, hogy kész, végeztem. Mi volt a vizsgamunka? — Gyermekcsizmát kellett készíteni, komplett szabás, tűzés, összeállítás. Voltak könnyű részek, de volt olyan is, amikor igencsak hasznát vettem, hogy előtte a szabad időmben is tanultam. És most hogyan tovább? Ilyen bizonyítvánnyal milyenek a tervek? — Van egy titkos kívánságom, szeretnék cipőket tervezni. De ahhoz nagyon sokat kell tanulni. És most búcsúzzunk el a cipőgyáriaktól, hogy megkérdezzük: mi a szakember, a népművelő-könyvtáros véleménye a hatodik napról, egészen más környezetben, más helyszínen. Vajon mi a tapasztalata Daróczi Évának, a Volán 5. számú vállalata függetlenített kulturális szakemberének újfajta szabad idős szokásainkról? — Kettős és ellentmondásos a tapasztalatom, ha a könyvtári és a közművelődési munkámat vizsgáljuk. A könyvtári forgalmon, a kölcsönzések számán, a visszajelzéseken máris érzem a szabad szombat hatását, annak ellenére, hogy olyan munkahely vagyunk, ahol a dolgozók egy része a hatodik és a hetedik napon is munkába áll. Jelenleg a központi könyvtárnak 360 beiratkozott olvasója van, amellett a fiókkönyvtárakból is sokan kölcsönöznek, a műszaki könyvtárból pedig 220 olvasó kért eddig könyvet. A folyóiratokat azonnal elviszik, s törzsolvasóim is vannak, köztük kézről kézre járnak a jó könyvek. Nőtt a könyvtárközi kölcsönzés aránya is, amióta erről a lehetőségről mind többen értesülnek. — Mit olvasnak dolgozóink? Az emberben van egy természetes vágy a kikapcsolódásra. — A könnyedre, a szórakoztatóra, amikor nem gondolkodik, nem a napi dolgokkal foglalkozik. Divat a nosztalgia, a romantika. Van viszont egy másik csoport, a fiatal értelmiségieké és a nők középkorosztályáé, ők problémáikra keresnek megoldást az irodalomban. És ezt visz- szajelzik. tudom, ki mit olvasott szabad szombaton. — A közművelődési munka korántsem ilyen hálás. Kiskertvásárlási láz van, bejáróink vannak, igen nehéz elkönyvelni egy jól sikerült rendezvényt. Ügy tűnik, mintha a megnövekedett szabad idővel szemben az emberek többsége kevésbé érne rá szellemi fejlődésével foglalkozni, mintha kevésbé érnének rán önmagukkal törődni. És vajon mit csinál a népművelő-könyvtáros a szabad szombaton? — Még amióta automata mosógépem van, azóta sem tudok annyit olvasni, ameny- nyit szeretnék... Az oldalt írta: Baraksó Erzsébet Fotók: Gaál Béla KM
