Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1982. május 29. Kelet-Magyaxorazág 3 Töretlen a lendület Szabolcsi beszélgetés Kortvélyes István miniszterhelyettessel A közelmúltban tartották Csak a részletes elemzés után meg az Ipari Minisztérium és a megye vezetői között a szokásos évi tervegyeztető tárgyalást. Ebből az alkalomból kérdeztük meg Körtvé- lyes Istvári miniszterhelyettest, hogy mondjon véleményt néhány, a megye iparát érintő kérdésről. — A korábbi években természetesnek vettük, hogy a megye ipara dinamikusan fejlődik. Ehhez hozzájárultak a nagyarányú beruházások is, új munkahelyek teremtése. Ma viszont az intenzívebb gazdálkodás a cél. Ilyen körülmények között milyennek ítéli a szabolcsi ipar fejlődését? — Mielőtt Nyíregyházára jöttünk volna, megnéztük a megye ipari fejlődésének számait. Önmagához mérve is kedvező fejlődést ért el a megye, de az országos átlagot is meghaladták számai a közel 8 százalékos növekedéssel. Talán a szakembernek is meglepő, hogy az iparon belül a vegyiparnak van a legnagyobb súlya, a megye termelésének egyharmadát képviseli, a tőkés export 70 százalékát adja. Ahogy tájékozódtunk: az év első negyedében is példamutató fejlődést értek el a szabolcsi gyárak, nemcsak a termelés bővült a terveknek megfelelően, hanem kedvezően alakult az export is. — Az ország más vidékeitől eltérően jellemző Sza, bolcs-Szatmárra. hogy itt javarészt fővárosi székhelyű nagyvállalatok gyáregységei működnek. Az Ipari Minisztérium közvetlen irányítása alá mindössze négy vállalat tartozik. Nem jelenthet-e gondot ez a későbbiekben? — önmagában egységesnek tartottuk azt a szerkezetet, amely lehetővé tette, hogy a nagyméretű üzemek mellett középüzemek is léteznek a megyében. S itt az ipari szövetkezeteket is megemlíteném. Ott van még tennivaló, hogy az önálló vállalatok aránya kevés a telephelyekhez képest. Az utóbbi 10—12 évben e tekintetben számottevő előrelépés nem volt. Nem feltétlenül fontos, hogy minden üzemet önállóvá tegyünk, azonban vállalaton belül fokozni kell az önelszámolást, lehet dönteni arról, hogy milyen szervezeti keretek között fog tovább dolgozni a gyár. De ismételten hangsúlyozom, hogy a nagyvállalati keretek között is lehet lényegesen nagyobb önállóságot adni a gyáraknak, s ha a munka és az eredménye gyáron belül látszik, akkor gyáron belül is megvan az önálló cselekvésnek a lehetősége. — A megye vegyiparán belül a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár meghatározó. Mint az ágazat irányítójának, mi a véleménye a munkájáról? — Örülünk neki, hogy a megye legnagyobb ipari vállalata dinamikusan fejlődik, mind a gyógyszer-, mind a növény védőszer-gyártásban. A gyár a megvalósítója a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény egyik legnagyobb tételének. A glifozát gyártása évi 18 millió rubel exportot tesz ki. Az Alkaloidában nagy erőfeszítéseket tettek, hogy időben meginduljon a gyártás, elhárítsák a menet közben felmerülő akadályokat. A beruházásukat támogatjuk. Ugyancsak a gyár érdeme, hogy segítséget nyújt a szovjet félnek a növényvédő szer felhasználását illetően. összességében az Alkaloida a VI. ötéves tervben nemcsak az ipari, hanem a vegyipari átlagot is kétszeresen meghaladó fejlődést érhet el. Bízunk benne, hogy fiatal vezetése a jövőben is ennek megfelelően dolgozik. — Az Ipari Minisztérium megalakulása óta a második egyeztető tárgyaláson vesz részt, tartja a kapcsolatot a megye vezetőivel. Milyennek ítéli meg az együttműködést? — A minisztérium és a megyei tanács, a megyei pártbizottság között jó együttműködést sikerült kialakítani alig másfél év alatt. Az iparirányítás új szervezeti formája véleményünk szerint meghozza a várt eredményeket, de ehhez kölcsönösen segítenünk kell egymást — fejezte be Kortvélyes István miniszterhelyettes. Lányi Botond RUHAGYÁRTÁS ALMASZÜRETIG DIVAT SDLYIBÓL Ott, ahol két évvel ezelőtt még énekesmadarak tanyáztak, s gépeket óvott a gondoskodás a természet viszontagságai elől, most félszáz Textima varrógép berreg. Befalazták a szamossályi Új Élet Tsz gépműhelyének oldalait. Ebben nyitott üzemet a Debreceni Ruhagyár. Négy sorban ülnek egymás mögött a gépek mellett a tsz lányai, asszonyai. Belker - megrendelésre dolgoznak. A művezető ifj. Papp Sándor- né Virág Erzsébet. Itt van az irodája, itt végzi a könyvelést, árut adnak ki, itt végzi a meózást Nyíri Lász- l&né, aki Erzsikével együtt Debrecenben tanulta a szakmát. Ök ketten minden új modell gyártása előtt bevonulnak a gyárba, próbavarrásra, s a siker után jönnek Szamossályiba haza, betanítani a többieket. Á paprikaföldről érkezett Jubilál a sályi üzem. Két évvel ezelőtt, . májusban avatták. Soós Lászlóné, mindenki Bori nénije a legidősebb betanított munkásasz- szony egyenesen a paprikaföldről vonult ide be a Haladás brigád csaknem minden lányával-asszonyával tanulni. Hat hónapig tartott a próba. Sikerült. Ezek a szamossályi, jánkmajtisi és környékbeli lányok, asszonyok pucolták a téglákat, rakták a betonalapokat, pucolták az ablakokat. Így született meg közös akarattal és fáradozással ez a ruhaüzem itt a holt Szamos partján. így lett munkája s pluszkeresete holt szezonban is ötven nőnek ebben az aprócska faluban. Az üzem bejárata előtt parasztbácsi állítja meg az idegent, ha a „gyárba” be akar lépni. Tanyagazda is, nappali őr is. Két minőségben szolgál. Pappné Virág Erzsiké divatos farmernadrágot visel. Nyakában az elmaradhatatlan ollóval járja a szalagokat, hol itt, hol ott segít, igazít a szoknyákon. Éppen szóba elegyedünk, amikor betoppan Tar Gyula bácsi, a tanyagazda. Vajon miért jött? — Tetszik tudni itt minden asszonynak van otthon egy kevés jószága. Innen nem szabadulhatunk el. Jön Gyula bácsi, megkérjük hozzon tápot, vigyen őrletni a darálóba. Itt van közel — magyarázza a művezető. És valóban így van. Az öreg körbejár, összeszedi a pénzeket, felveszi a rendeléseket és máris távozik. IFJ. PAPP SANDORNE SOÖS LASZLÓNE ÖRDÖG JÓZSEFNÉ Színes csokor Sára a neve annak a színes kreppanyagból készülő bakfis, divatos és fodros szélű szoknyáknak, amelyek az állványokon, vállfákra akasztva sorakoznak a szalagok végén, Olyanok, mint színes csokrok. — Innen Debrecenbe szállítják. Hetenként, kéthetenként jönnek kocsival értük. Most Miskolcra, Győrbe, Sopronba viszik a Szamos- sályiban varrt divatos nyári szoknyákat. Előtte szovjet megrendelésre dolgoztunk — magyarázza Erzsiké, a fiatal- asszony. — Ebből most 2500 darabot gyártunk. Május végére lefut, s már szalagon van a kismamaruha. Szép és divatos lesz az is. Szeptemberig üzemelnek. Az almaszüret idejére, két hónapra becsukják a szamossályi „ruhagyárat”. — Megyünk valamennyien almát szedni mi is. Utána tatarozás, meszelés következik és úgy november közepe tájékán újra nyitunk — mondják az asszonyok. Többségük növénytermesztő, s két éve „üzemi” munkás. Egyedüli szakmunkás köztük Ördög Józsefné. Huszonhárom éves csupán, de a legtöbb üzemi tapasztalata neki van. Fehérgyarmaton dolgozott a ruhaüzemben. Ott végzett a 142-es szakmunkásképzőben előtte. — Egészen pontosan tavaly augusztus óta dolgozom itt. Én aránylag elégedett vagyok a keresettel. Márciusban 2700 forint körül kerestem. Igaz most kevesebbet. De ez a reszorttól is függ. így vannak a többiek is. Igazán csak most kezdik ízlelgetni az üzemi rendet, fegyelmet, a légkört. Nehezen szokják — magyarázza. Ha új a modell... Egy szoknya varrásáért 7 forintot kapunk a gyártól. Még szerencse, hogy ezt a tsz-ünk 4 forinttal kipótolja. Nem panaszként említem, de ez azért csak kevés. Nem?! — mondja Soós Lászlóné, Bori néni. — Akkor kevesebb a kereset, amikor új modellre állunk át — magyarázza Pappné Virág Erzsiké. — Meg kell tanulni az új fogásokat, s míg átállnak, begyakorolják, időbe telik. Kattognak ,a varrógépek. Készülnek a szoknyák. Egyik-másik gépnél összedugják a fejüket a nők. Ügy, mintha kint ülnének a kiskapu előtt, a pádon. Jó ízű kacagás hullámzik a teremben. Farkas Kálmán a belső önállóságot. Az egyes egységek maguk tudják értékelni a munkájukat, lássák, hogy milyen nyereséget érnek el. — A mostani megbeszélésen felvetődött két — korábban önálló vállalati keretek között működő — gyár újbóli önállósítása is. Mi erről a véleménye? — Konkrétan a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzeméről és a Tiszai Kőolajfeldolgozó Vállalat nyírbogdányi gyáráról volt szó. A megyei vezetés kérésére már korábban is folytattunk ezeknél vizsgálatot. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a nyírbátori gyár rövid -időn belül önállóvá válik, hiszen a csengeri üzemmel együtt mind termelési méretei, mind lehetőségei ezt indokolják. A nyírbogdányi gyárnál a megváltozott energetikai helyzet I igényli az újabb vizsgálatot. I o Vad, kegyetlenül idegen volt a világgal szemben ez a gyerek. Szülei azt mondották: akár meg se fogjam a kezét; harap mindjárt. Hathónapos kora óta bölcsődében volt, most már persze óvodás; ám olyan, hogy bele-' mar minden idegen testbe, a szagról is megérzi, ki tartozik hozzá, s kihez ő. — A bátyó nem tartozik hozzá — mondották —, hisz tán csak most látja először Krisztiánt, és bizonyos, hogy megharapja a kezét, azután összepisili önmagát; legjobb, ha rá se néz. Élje ő csak a maga kis,- bezárkózott életét. — Nem úgy van az. Ti csak legyetek nagyanyátokkal, Krisztiánt bízzátok rám. — De hisz mondjuk, hogy harap. És aztán mennünk kell azonnal. Idegen ő. — Hagyjatok bennünket. o Kimentem a zöldségeskertbe gyomlálni, s úgy tettem, mintha rá se néznék őkelmé- re. Ott somfordáit, persze, mögöttem, nézte: vajon mit művelek, majd egyszercsak, jó sokára, megszólalt: — Mit csinálsz? Akárha csupán egy légy szállott volna el mellettem. — Te meg mit csinálsz, azt kérdeztem — mondotta ő emeltebb hangon. Választ most sem kaphatott. Majd ő egészen halkan: — Bátyó, kérlek, te most mit csinálsz? — No lám — véltem —, kezd emberi hangod lenni. — Kérlek, mit csinálsz? — Kinyűvöm az ágyások- ból a dudvát, aztán odaadom a csirkéknek. — Én is akarom. — Talán szeretnéd. Vagy nem így gondoltad? — De, igen. — No, akkor beengedlek ide, a kiskertbe, és megmutatom, melyik a dudva, melyik a hasznos növény. Jó? — Jó. Ez például mi? — Laboda. — Jó? .— Nem. — Téphetem? — Isten őrizz. Gyökerestől kell kihúzni. így aztán lassan megtisztítottuk a kiskertet. — Most mit csinálunk? — Eszünk valamit. — Nem akarok enni. — Nem is kell akarni, kérni kell szépen nagymamától. — Nem! — Akkor nem vagyunk barátok. — Akkor inkább kérek, de neked is. — Helyes. Ez emberi beszéd. Együnk szalonnát újhagymával, jó? — Jó. A hagyma már kissé erős volt, Krisztiánnak könnyek gyülekeztek a szemében, és az orrát is meg kellett törölni. — Hát ez finom reggeli volt, igaz-e jó barátom? — Igaz. — És tanuld meg, hogy te nem Kriszti vagy, hanem Krisztián! Helyes. Elvégre lányok vagyunk mi, vagy férfiak? — Férfiak. — Erről van szó. Mehetünk a nagykertbe. Mentünk. Délben tyúklevest ettünk. Este a gyerek nem akart hazamenni. — A bátyó elrontotta — mondották a szülők. e Én? Csupán kapott valamit az emberi élet lehetséges tevékenységeiből és — formáiból. Galambos Lajos: Krisztián Kizérzet S zép feladat, fizetés, lakás, előbbrejutási lehetőség. Szükségtelen bizonygatni, hogy ezek a kurta szavak alapvetően befolyásolják valamennyi munkahelyen az ott dolgozók közérzetét. Kiváltképp így van ez a fiatalok esetében, akik a pályakezdésnél, a munkahelyi beilleszkedésnél, az egzisztenciális kérdések megválaszolásánál nagyon is reálisak. Ez derült ki az elmúlt hónapokban megtartott ifjúsági parlamenteken, ezt tapasztalni nap mint nap üzemekben, intézményekben, termelőszövetkezetekben egyaránt. Okkal fordított megkülönböztetett figyelmet legutóbbi ülésén a párt megyei ifjúsági bizottsága a Szabolcs-Szatmárban lévő 41 ipari szövetkezetre, ahol 7 és fél ezer fiatal dolgozik, s ahol ez az összes foglalkoztatottnak csaknem a fele. Ezeknek a fiataloknak a munkahelyi közérzete több szempontból fontos. Egyrészt számottevő az a termelés, amely a hazai piacokon és az exportban éppen az ő keze munkájuk által jelentkezik. Másrészt ezek a fiatalok jelentős erőt képviselnek a szövetkezeti demokrácia érvényre juttatásában, amely az ipari szövetkezetek termelésének alapvető kérdése. A megyei ifjúsági bizottság elismerően szólt arról, hogy az utóbbi években jelentősen növekedett a szakmunkás-bizonyítvánnyal, a közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők számaránya. Kedvező tapasztalat, hogy mind többet tesznek ezek a szövetkezetek a fiatal szakmunkásgárda megtartására',’gyors hitínkahélyi be- ' illeszkedésére;-" Több helyütt a kezdeti alacsony teljesítmények után járó bért száz százalékra egészítették ki, vagy egyenesen biztosított bért fizettek. Jutalmazásokkal is ösztönzik a pályakezdőket, ennek is köszönhető, hogy a szakmunkásvizsgát tett fiatalok több mint 60 százaléka nem vágyik el az ipari szövetkezetekből. Évenként közel 1600 tanuló képzéséhez teremtik meg a feltételeket 34 szakmában. Az erkölcsi mellett, az anyagi támogatás is jelentős volt, amíg az elmúlt öt évben 1775 fiatal technikusminősítő, illetve szakközépiskolai, további 150 ifjú pedig egyetemi, főiskolai képzésben vett részt. Azon a bizonyos „létrán” is elindultak a szövetkezeti fiatalok: jelenleg a szabolcs- szatmári ipari szövetkezeteknél 33 fiatal dolgozik magasabb vezetői munkakörben, egyebek között 12 KISZ-kor- osztályú elnököt, ugyanennyi műszaki vezetőt, kilenc főkönyvelőt tartanak nyilván. Javítja a fiatalok munkahelyi közérzetét a termelési feltételek kedvező változása, amely mind szélesebb körű, de nem általános. L ehet számítani az itt dolgozó fiatalokra, nemcsak a feszített termelési feladatoknál, hanem a társadalmi munkavégzésben is. Persze gondoktól sem mentes az életük. A növekedés ellenére is még mindig kevesen vesznek részt például az Alkotó ifjúság pályázaton, van pótolnivaló a fiatalok politikai műveltségének gyarapításában, támogatásra szorulnak lakásproblémájuk megoldásában, még inkább fokozniuk kell közéleti aktivitásukat. A puszta tény, hogy ilyen fontos megyei fórumon mérlegelték helyzetüket, s szabták meg a tennivalókat, önmagában is jelzi: apaszthatok ezek a gondok. (a)
