Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
1982. május 1. Kelet-Magyarország Kitüntetett szabolcsi kollektívák KÉT SZOMSZÉDVÁR A szépen megmunkált föld, az aprómorzsás felület, az asztallap simaság jelzi a gondos munkát. Bármerre néz az ember, ilyen a tiszavasvári határ. Most vetnek. Hűvös, szeles időben, hideg talajba hull a hibrid kukorica. Szükségből, kényszerből cselekednek így, mert múlik az idő. Nem lehet tovább- várni a napfényre, a melegre, a kedvezőbb feltételekre. Köblös Sándor, a Tiszavasvári Munka Tsz párttitkára mondja erről: — Ez megint rendkívüli helyzet számunkra. Most ilyen előzmények után kell majd jó kukoricát termelni. Rendkívüli helyzetek, fossz előzmények mindig vqjtak. Ilyen a mezőgazdaság. Mfeg a határjárás előtt beszélgettünk arról, miként lett ismét Kiváló Termelőszövetkezet a Munka. — Mondhatom azt is, hogy jó a fegyelem, jó a vezetés, törődünk az emberekkel, de még jobb, hogy termelési rendszerben termelünk. Fantasztikusan nagy a technikai színvonal és az embereink felnőttek ehhez. Ha kell, ha szükség van rá éjjel-nappal mennek. De vannak gondjaink is, ebből a legnagyobb a már elért eredményeket túlszárnyalni. Eredmények? 1975-ben 29 mázsa búzát arattak egy hektárról, tavaly 52 mázsát. A kukoricatermés hat éve mára hatvan mázsa körül van és a kényes, sokat érő borsó is 26,3 mázsás átlaggal fizetett. Mondom a párttitkárnak; ne idézzünk sorszámot, nem akarok statisztikát készíteni. — Jó. De azt még írjuk fel, 1980-ban 6 millió forint volt a nyereség, tavaly már 10 millió forint. Háromszáz dolgozó tagja van a szövetkezetnek és az egy főre jutó jövedelem az elmúlt évben már meghaladta a 47 ezer forintot. Akarunk, de nem tudunk a számoktól szabadulni. A jegyzetfüzetbe kerül az is, a Kiváló címet a Munka Tsz egymást követően most kapta meg harmadszor. És azelőtt? — Azelőtt. Mármint 1975 előtt állandóan szanáltak bennünket. Akkor következett a vezetőségváltás, és váltottunk a szemléletben, a gondolkodásmódban. Kezünkre. játszott ebben az is, hogy felnőtt egy új generáció. Már kilencven a fiatalok száma. Nem mondom, van velük gondunk, de mi' ez ahhoz képest, hogy szorgalmasak, hogy az új technikát, technológiát velük, általuk tudjuk a legjobban alkalmazni. A tiszavasvári tsz tehát ismét kiváló lett. De kiváló most, történetében először a Tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezet is. Szomszédvár. A két iroda csak kőhají- tásnyira van egymástól, de az együttműködésben, az eredményekben még ennyi sincs a távolság. Nem rivalizálnak. Molnár Gyula főag- ronómus szerint: — Tudjuk, látjuk egymás eredményeit, de minket elsősorban az ösztönöz, hogy erőnkhöz, lehetőségünkhöz mértért elérjük azt, amit lehet. Hogy mi tette nyereségessé a gazdálkodást és hogyan értük el a kiváló címet? Először is a termelési érték egy év alatt 18 százalékkal, 9 millió forinttal nőtt. A nyereség 3 millióról több mint 6 rhillió forintra alakult. Emö- gött szerintem kemény munka van. A tsz-tagok érdeme, hogy mindent időben és főleg jó minőségben végeztünk el. Következzen most néhány termésátlag. Búzából 49,6 mázsa hektáronként, a kukorica 61,4 mázsával fizetett és a 110 hektár borsó rekordot döntött a 19,9 mázsával. (Egy A tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezetben nagy teljesítményű tizenkét soros vetőgéppel vetik a kukoricát. évvel korábban 13 mázsa volt a hektáronkénti átlag.) Természetesen a hozamnövekedés önmagában még nem garancia a nyereségre és ennek legfőbb tudója Szabó András belsőellenőr. — A költségek növekedése mérsékeltebb volt mint a termésátlagok emelkedése, sőt egyes növényeknél megtakarítások voltak. Erre példa a napraforgó. Ebből hektáronként a korábbi átlaghoz viszonyítva öt mázsával takarítottunk be többet, a termelési költségek viszont 5,6 százalékkal csökkentek. Ez a tiszta pénz. A tiszta pénz eredete és története mindenütt ember- központú. Jó szakmunkásokra, szorgalmas gazdálkodókra és megfelelő ösztönzőkre van szükség. A Zöld Mezőben így van. A munkát nem csak megfizetik, premizálják, de meg is követelik, hogy a munka jó és kifogástalan legyen. Hamarosan ünnep lesz Tiszavasvá- riban a két termelőszövetkezetben. Kiérdemelten, szép tisztességben részesül a mozgalom, a kitartás és a tudás. Az ünnep után a folytatás következik. Erre most már a kiválóság is kötelez .. . Seres Ernő SZÁLKÁI PÉKEK Emlékszem, élményszámba ment húsz évvel ezelőtt, amikor nagymamám sütötte házikenyeret ehettem, összehasonlíthatatlanul jobb íze volt a bolti kenyérnél, amelyet pedig szüleimtől kaptam. Gyerekfejjel nem értettem a különbséget, most pedig nincs már módom az összevetésre. Mert régen lejárt már a házi sütésű kenyerek korszaka, hiszen a boltokban a nap minden szakában és a legkisebb településeken is állandóan kapható kenyér. Akkor pedig miért kellene fáradságos munkával dagasztani, sütni. Különben is, a mostanság kapható kenyerek kiállják a legszigorúbb kritikát is. Területileg egy fél megye függ a Mátészalkai Sütőipari Vállalat munkájától. Sza- bolcs-Szatmár 600 ezer lakosából 270 ezer ember kenyér- és péksüteménnyel való ellátását oldják meg nap mint nap. Eredményesen. A vállalat tavaly tizenkét sütőüzemben :— Nyírlugostól Rozsá- lyig — közel huszonkétezer tonna kenyeret sütött. Igaz, ez valamivel kevesebb a tavalyinál, ám az igényeknek megfelelően az egy kilogrammos kenyerek arányát nagy mértékben növelték. Hamar kedvelt lett az alföldi és a kukoricás kenyér Szatmár- Beregben is. A minimális csökkenés a lakosság takarékos fogyasztását tükrözi, a kilós kenyerek keletje viszont a szénhidrátokban szegényebb termék vásárlásának mutatója. Rongysziratől a világhírig Kevés üzem büszkélkedhet szűkebb hazánkban olyan hírnévvel, mint a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet, melynek termékei eljutnak szinte a világ minden pontjára. A ma már másfél ezer embert foglalkoztató üzem éppen e napokban ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját, hiszen a"Szövetkezet ,f|5$ 'élőjén kezdte meg a termelést, alig több mint harminc fővel. Az alapítótagok még emlékeznek az első termékekre, munkákra is: rongyszőnyeget, s paplanokat készítettek, gyöngyöt fűzték, a termelési érték pedig éppen- hogy csak elérte a 2 millió forintot. Ebben az időben azonban már-elindultak azok a hivatásukat rajongásig szerető szakemberek is, hogy össze- gyűjtsék az addig csak szűkebb körben ismert beregi, paszabi, cigándi mintákat. Czomba Pál, Petrovics Já- nosné és társaik voltak az első fecskék, akik vállalták, hogy rendszerezik és továbbfejlesztik a vidék textilművészetének motivumkinesét. Jórészt nekik köszönhető az, hogy ma már Amerikától a Kanári-szigetekig majd mindenütt keresik, ismerik a beregi keresztszemes hímzést, í paszabi, cigándi szőttest. Ezek alapozták meg a szövetkezet hírnevét, most azonban már ennél jóval szélesebb a kollektíva tevékenységi köre. A menetközben végrehajtott korszerűsítéseknek, no meg a tervszerű szakmunkásképzésnek köszönhetően készülnek itt kötött és horgolt ruhák, pulóverek, de jelentős mennyiségű tőkés bérmunkát is vállal évről évre a szövetkezet. Múlt évi 100 milliós termelésükből például a tőkés A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet textil konfekció üzemében exportra készítenek női ruhákat, népművészeti blúzokat és szoknyákat. (GB) megrendelés alapján készülő cikkek értéke meghaladta a 15 millió forintot. A népművészeti termékek — blúzok, ruhák, párnák, térítők, falvédők — húsz, míg a kötött és horgolt pulóverek, nadrágok és bébi overállok több mint 50 millió forinftail járultak a múlt évi terv sikeres teljesítéséhez. A nyírségi szövetkezetét korábban is gyakran emlegették a megye élenjáró üzemei között, a múlt esztendő azonban kiemelkedik a sikeres évek közül is. Termelési tervüket 11 százalékkal teljesítették túl, nyereségük pedig megközelítette a 17 millió forintot, ami csaknem a duplája a korábbi évinek. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a mennyiség növekedése mellett nem szólnánk a minőség javulásáról. A szövetkezetben ugyanis már korábban rájöttek, hogy a népművészet motívumkincseit felhasználó termék nemcsak áru, külföldre jutva hazánk hagyományőrző tevékenységének, szellemi életének követe is. S hogy megfelelően képviseljék hazánkat e termékek, arra biztosíték az a tíz népi iparművész, és a hét népművészet mestere, illetve ifjú mestere, akik tervezték és tervezik a hímzett, szőtt termékeket. Harminc éves fennállása során nem kevesebb, mint nyolcszor kapta meg a kollektíva a kiváló címet. Különösen az elmúlt nyolc év hozott szép sikereket, ez idő alatt négyszer tüntették ki a szövetkezetét kiváló címmel. Legutóbb most, április 28-án... Y Balogh Géza Mindennapi kenyerünk Két évvel ezelőtt adták át a mátészalkai kenyérgyárat Ebben már országos viszonylatban is a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak, s így csökkent a nehéz fizikai munka. vállalat az új üzemeit alagútkemencékkel, gyorsdagasztó és tésztafeldolgozó gépekkel, valamint ke- lesztóvel látta el. Ilyen üzemekben öröm péknek lenni, s még a leggyengébb lisztből is jó minőségű kenyeret lehet sütni. A kenyér mellett természetesen megszámlálhatatlan mennyiségű péksütemény is kikerül a gyárból, sőt cukrásztermékek készítésével is foglalkoznak, összesen kilencvenhárom féle termékből választhatnak a vásárlók. A vállalatnál nem feledkeznek meg a szakmunkásképzésről sem. Tavaly ’tízért-' két ifjú sütőipari. szakmunkás állt munkába, s jelenleg negyvenkét ipari tanulót képeznek. Az utánpótlás érdekében ösztöndíjat kötnek a fiatalokkal, ezzel is biztosítják a szakember-ellátottágot. A már ott dolgozóknak is biztosítják a továbbtanulás lehetőségét a rendszeres szakmunkásképzéssel. Az ellátás, a lakossági igények fokozódása megköveteli az állandó fejlesztést. Ennek egyik lépcsőfoka volt a vállaji termelőszövetkezettel közösen üzemeltetett sütőüzem beindítása. A mátészalkaiak a Győri Keksz- és Ostyagyárral is kooperálnak, aminek eredményeként Szat- már fővárosában jövőre megkezdik a különböző kekszek, nápolyik, töltött ostyáik gyártását. Az épület teljes elkészültéig az év közepétől Nyírbátorban ideiglenesen megindul a termelés. Az előzetes felmérések alapján nem lesz gond az értékesitéssel. A hatodik ötéves tervben összesen ötvenkilenc millió forintot fordítanak beruházásra, rekonstrukcióra. így többek között felújítják a csengeri, a nyírbátori, a baktalóránt- házi sütőüzemet, ami mind a mennyiség,. mind a minőség javulása’ tekintetében előrelépést jelent majd. Ez a‘ kép falán elegendő a Mátészalkai Sütőipari Vállalat munkájának felvillantására, az ott folyó termelésbe való bepillantásra. Nap mint nap 270 ezer ember meózza termékeiket, s hogy milyen sikerrel végzik munkájukat az ott dolgozók, azt bizonyítja a most első ízben elért Kiváló Vállalat megtisztelő A sütőipari vállalat mátészalkai üzemében a Vörös Csillag szocialista brigád műszakonként 150 mázsa jó minőségű kenyeret süt. (J. L.) Bizalom — pénzügyekben K i szalmazsákba, ki pedig takarékba rakja a pénzét. Szerencsére egyre több az olyan ember, aki az utóbbi helyet választja pénze biztonsága érdekében. Jó példa erre a nyírbél- teki takarékszövetkezet, ahol a betétállomány — 1980-hoz viszonyítva — 26 százalékkal, tizenhatmillió forinttal növekedett. Ezzel megyei, sőt országos szinten is elsők lettek, s munkájuk eredményeként megkapták a Kiváló Szövetkezet címeit. A hogyanról Németh Ferencné, a nyírbéltekd körzeti takarék- szövetkezet ügyvezető igazgatója így beszél: — Körzetünkhöz tizennégy község tartozik, a nyírbátori járás nagy része. Nem kevesebb, mint harmincezer ember lakik itt, s mondhatom úgy, takarékoskodik. Mert 7600 tagunk van és a betétkönyvek száma is eléri a 3100-at. A tagjainknak építkezésre, mezőgazdasági beruházásra,-valamint személyi kölcsönt adunk. Tavaly ösz- szesen 17 millió kétszázezer forint kölcsönt adtunk tagjainknak. A lakosság bizalmát mutatja az évről évre fokozatosan emelkedő betétállomány. A múlt év végéig 75 és félmillió forint volt a betét, s ez az idei esztendő első három hónapjában* kétmillióval emelkedett. A legnagyobb betét egy könyvben hatszázezer forint, de nem ritka a félmilliót érő könyvecske sem. — Az itt élő emberek is lakásra, gépkocsira, bútorra gyűjtenek — folytatja Né- methné. — Leginkább az őszi, téli hónapokban duzzadnak a betétkönyvek, a kölcsönöket pedig tavasszal és nyáron veszik inkább igénybe. Ez így érthető is, hiszen a magas jövedelmet a háztáji és kisegítő gazdaságok adják, az építkezéseket pedig a tavaszi hónapokban kezdik. Mindezek mellett az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezeti felvásárlások nagy részét is a takarékszövetkezet fizeti ki, a nyírbátori dohánybeváltóval pedig megállapodásunk van kifizetésre. Az állami biztosító megbízásából új biztosításokat kötünk, a díjakat is beszedjük. Ügy gondolom nyugodtan mondhatom: napjainkban az emberek meghatározott céllal takarékoskodnak, s szívesen igénybe veszik szolgáltatásainkat. Sipos Béla
