Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

1982. május 21. Kelet-Magyarország 3 Emberközelben ÁLDOZATOT VÁLLAL­NI, embertársainkon segí­teni, a bajbajutottakat istá- polni, az öregeket gondozni, s együttérezni a rászorulók­kal: erény. Utolsó hónapjai­ban súlyos beteg volt Kresz- tyankó György, a veterán vasas kommunista. Felesége szintén. Nem tudták már magukat sem ellátni. A bér­ház lakói felváltva főztek nekik meleg átélt, összefu­tok a lépcsőházban a Sza­bolcs Cipőgyár egykori szb- titkárával, Salamon László­val. Reggel van, alig múlt hét óra. Kérdezem, hová in­dul. Megy a körzetbe, nyug­díjasok, betegek várják a Városmajorban. Pártbizal­mi. Viszi az emberi meleg­séget is. Érdeklődöm, mi az, amiről elsősorban szót ejte­nek? Mindenekelőtt az egészségről — válaszolja. Várják a bizalmit. A látoga­tást, az ajtónyitást minden hónapban legalább kétszer. Ezernyi jele van az áldo­zatvállalásnak. Csak éppen oly kevés szó esik róla. Hogy miért? Talán, mert szégyelljük. Pedig az élet, a nehézségek sokszor követel­nek az embertől áldozatot. Önzetlen, a közösség érde­keit szentnek tartó pártta­gok és pártonkívüliek sok szép példájával tanúsították már helytállásukat tűzol­tásban, árvíz idején, a kö­zös vagyon védelmében. Egyik éjszaka állandóan gázveszélyt jelzett a műszer a Zöldért nyíregyházi Al­matárolójának aszalóüze­mében. Észlelték, és azon­nal riasztották az ifjúsági szocialista brigád vezető­jét, Ilku Jánost. Pillanatok alatt talpon volt az egész brigád. Elhárították a bajt. Ádozatot vállaltak? Ök ak­kor erre nem is gondoltak. Pedig életveszélyt hárítot­tak el, a közvagyont védel­mezték meg. H. Hajdú me­gyében lakik. Ott van a családja, de jobbára itt él Szabolcs egyik tsz-ében. Különösen, amióta bizal­mat szavaztak neki. Elnök­nek választották. Két me­gye mezsgyéjén él, ingázik a fiatal kommunista szak­ember. Korábban, amikor beosztott vezetőként dolgo­zott, jobb dolga volt. Nem kellett annyi áldozatot vál­lalnia! Nem úgy, mint most. Igaz, valamivel többet ke­res, mint korábban, de va­jon csak ezért csinálja? Ál­dozatot vállal a közösségért, amelyet nem hagyott magá­ra a nehéz időkben sem. Szót sem ejt arról, hogy ez áldozatvállalás volna! A FIATAL LABORASZ- SZ1SZTENSNÖ egyedül ne­veli fiát, Gyurit, aki máso­dikos. Ki tudja, hányszor maradt anya nélkül a nagy­szülők gondjaira bízva, mert édesanyja egy kísérlet sikeréért áldozatot vál­lalt? Saját örömére is, de a gyár és a kollektíva jó hír­neve érdekében. Vajon ki ösztökélte Nádra Lajost, a VSZM kisvárdai gyárában, hogy keresse a párttitkárt nyugdíj előtt álló munka­társai érdekében? S ő tal­palt azért, nehogy megfe­ledkezzenek az öreg szakik­ról. Talán senki sem kér­dezte meg Balogh Zoltánnét, a Népi Iparművészeti Szö­vetkezet nyíregyházi elnö­két: mondja már, hogyan sikerült ennyi női vezetőt kinevelnie? Ügy, hogy Irén- ke, az elnökasszony hozott áldozatokat. 1973 óta veze­tője a szövetkezetnek. Ami­kor erre a posztra bizalmat kapott, két érettségizett volt a közösségben. Kilenc év alatt 23 nőből nevelt veze­tőt! Most 73 nő tanul, és 31 ipari tanuló lányuk van. Ezekért az eredményekért nem kevés áldozatot kellett vállalnia. Egy társadalmi rendszert az is minősít, mekkora ál­dozatot vállal az öregekért, a gyerkekekért, az elesette­kért, a rászorultakért. Nincs szégyenkezni valónk. Bár sok még a teendő itt Sza­bolcsban is, ahol több mint 100 ezer a nyugdíjas, kö­zöttük 10 ezer az egyedül élő, akik szomjazzák a szót, a szeretetet. A Vöröskereszt aktivistái, a népfrontbizott­ságok, a városi és községi pártbizottságok és szociális bizottságaik, a szakszerve­zetek, a szakmaközi bizott­ságok mindennapos teen­dője a segítés is. Szabolcs megyében 772 olyan vörös- keresztes aktivista van, akik humanizmusból, a segítés szándékával gondoznak öre­geket, magatehetetlen em­bereket. Tavaly 190 öregek napját rendeztek megyénk­ben a Vöröskereszt alap­szervezetei. HALLOTTAM, HOGY A ROKKANTAK ügyeit egyes tanácsi szerveknél megkü­lönböztetett gonddal keze­lik. Szocialista brigádok szá­zai vállalnak az idén is véd­nökséget gyerekekért, bete­gekért, rokkantakért. S ami egyáltalán nem mellékes: üzemi, hivatali pártszerve­zeteinkben sok helyen az idén fórum elé kerül, mit kell tennie a kommunisták­nak, hogy még közelebb ke­rüljenek az emberekhez, hogy megértsék gondjaikat, s ha szükséges áldozatot is vállaljanak megoldásukért. Farkas Kálmán Gép segít a háztájiban A nagykállói Zöld Mező Termelőszövetkezet gépek­kel is segíti a tagok ház- táji munkáit. Hamarosan földbe kerül valamennyi paradicsompalánta: kalá­kában ültetik a jó időt ki­használva. (Jávor) MÁSFÉLE ÖRÖM AZ ISG-BEN sr. neriíTiIii olin .39Q919S2Ö5 iXOÍTl A bizalom példája Páskuj Zsigmond 1969 óta dolgozik az ISG mátészalkai gyárában. A meó csoport- vezetője, és 1978 óta a KISZ-bizottság titká­ra is: — Rengeteg embert ismerek. Amióta itt vagyok, mindig csináltam KISZ-t. Talán jól is csináltuk. Műsorokat szerveztünk, kirán­dultunk, táncoltunk, rendezvényekre ké­szültünk. Meg akartuk fogni az embereket és ez sikerült. Aztán egyszer kiderült, hogy ez így kevés. Kevés akkor is, ha politikai Á hangulat grádicsai ISG Mátészalka. Seres Miklós, a szakszervezeti bi­zottság titkára mondja: — Tény, hogy a gyárunk 1981-ben jó évet zárt. Ez érezhető volt a bérmozgás­ban, a jutalmak nagyságá­ban és gyakoriságában, és ami ennél- fontosabb, az itt dolgozók közérzetében is. A vállalati rangsorban grádicsokat léptünk, másodi­kok lettünk. Az eredmények­nek sok összetevője van. Tény. hogy jól előkészített évet kezdtünk el 1981 januárjá­ban, de ez önmagában kevés lett volna. — Megváltozott hangulat? — A megváltozott hangu­lat részben már eredmény. Fel kellett nőnünk a felada­tokhoz. A dolgozóink 65 szá­zaléka fiatal. Tizenöt éves a gyár. Ezeknek a fiataloknak jelentős része itt lett mun­kás. Az eredményekben meghatározó szerepük van. Eredményesen teljesítettük a tőkés, jelentősen túlteljesí­tettük a szocialista export­tervünket. Ugyanígy 46 mil­lióról 61 millió forintra nőtt az eredménytervünk, a 3,7 százalékos termelésfelfutás­sal szemben 14 százalékot ér­tünk el. Legutóbb, amikor az 1981-es évet értékeltük, 30- an kaptak kiváló dolgozó, ketten miniszteri „kiváló” ki­tüntetést . . . — A KISZ? — Jó partner volt... Elkopott kések — Nincs olyan fiatal, aki ne akarna jól élni. Egyre ke­vesebb olyan fiatal van, aki nálunk ne tudná, hogy az életszínvonal rajtunk is mú­lik. Az eredményes termelés, a jó teljesítmény, a mozgalmi munka egyik legfontosabb részévé lett. Néhány példa: Az armatúraüzemben dolgo­zó fiatalok december közepé­T uristák, fotósok, nép­rajzkutatók paradi­csoma lehetne Rá- polt. A Szamos mentén egy­felől a töltés, másfelől Ökö- ritófülpös „takarja” el a külvilágtól. A töltés tetejé­ről lenyűgöző a kilátás. Szemben fehérük Cégény- dányád templomtornya, s jól láthatók a dányádi gyermekotthon vastag, szá­zados fái. S itt mindjárt a töltés alatt két futball- pálya nagyságú területen „éles”, aprószemcsés homok szegélyezi a partot. Jó lenne mezítláb belelépni. A szelíd Szamos lassan, fokozatosan mélyül, kitűnő strandra lel­nének az apró gyerekek. Nem messze innét csorda delel a parton. Az idilli csendet néha felveri a ko- lornp hangja. Akkor, ha légy háborgatja a kolompos tehén delelését. Szép han­gú csengőre is felfigyelünk. A csengős jószág a vízpart­ra cammog, szürcsöl egyet- kettőt, aztán visszaáll a kérődzők körébe. Nincs dol­ga a csordásnak, Varga Józsefnek. Felesége épp most hozta ki az ebédet. Leülnek a füzes árnyékába. A csordás egy bokrocska tövébe teszi a sárga kürtöt, meg a fonott ostort. Élén­ken figyeli, hogy bableves Kürtszó Kapotton kerül ki a kasornyából. Jó­kora füstölt csülök van ben­ne. Egy üveg sör is előjön egy szatyorból. Aligha lesz ideje megmelegedni. A csordás azt mondja, reggel kürtje szavára hajtják ki a teheneket az utcára. A te­hén itt ősidők óta szinte szentnek számít. Ahogy Varga József mondja: „So­kan abbul pénzelnek”. A töltés mellett a szélső, és valójában egyetlen utca elején egy széles porta több gazdasági épülettel hívja fel magára a figyel­met. Idős Keresztesi Sán- dorné tsz-nyugdíjas tesz- vesz a portán. Keservesen felbőg egy kisborjú. Az idős asszony vigasztalja: „Este hazajön anyád a csor­dával, kapsz tejet”. Az is­tálló mellett hatalmas csűr magasodik. Furcsa színű, szürkésvörös téglából épült. A nénitől megtudjuk: 1931-ben messziről jött tég­laégető mesterek jártak itt, és a Szamos szegletében téglát égettek. Keresztesiné kissé panaszos hangon mondja, hogy tavaly a fia nagy téglából épített Ököri- tón és át is költözött csa­ládjával. Ö meg az idős, beteges férjével állatokat nevel. Magyarázza, hogy a vízügyi igazgatóság nekik is ad a töltés oldalán ka- szálnivalót, meg a kert egy részében lucerna terem. Jövő télen is lesz mit enni a jószágnak. Átellenben, Váradiék por­táján egyedinek mondható kerekes kút Megvan még a régi kerek, a korhadozott, repedezett hengerrel. De mellette vasból készült szerkéntyű húzza fel a vi­zet. A gépműhely fiataljai vasból és könnyű pléböl ké­szítettek kerekes kutat. Csakhogy itt a kerék nem vedérben, hanem csövön hozza fel a vizet. Eszter né­ninek így könnyű a dolga, amikor itatni akarja a ba­romfiudvar népes táborát. Egy másik udvaron kopá- csol, méhkaptárt készít Er­délyi Béla nyugdíjas peda­gógus. Hűvös verendára, vesszőből font fotelbe invi­tál beszélgetni. — Itt születtem, ebben a 350 lelkes szatmári falucs­kában. Halódó települési ámbár fénykorában is alig volt négyszáznál több lakó­ja. Érdekes a múltja. 1945- ig vízimalom működött a falu szélén. Régebben, gye­rekkoromban Erdélyből sok fát hozott a Szamos. Az emberek kifogták, megszá­rították és azzal tüzeltek. Jellegzetes volt még a lek­várfőzés. Ma is több itt a szilvafa, mint az almafa. Tanítványaim sok éven át minden szünetben, szinte kizárólag lekváros kenyeret ettek. Most is előttem van a maszatos képük. Nincs már szükség lekvárra, so­kan pálinkát főznek a gyü­mölcsből. Az állattartókedv azonban a régi. A tejesko­csi mindig színültig meg­rakva megy el tőlünk. Az utóbbi néhány nyáron több nyugati személykocsi is megfordult nálunk. Szíve­sen strandoltak «itt a turis­ták. Javasoltuk is a taná­cson, hogy egy büfé, egy lángossütő, meg némi pro­paganda után lehetne fa­lunkban strand. De ihát en­nek a falunak múltja van, hogy jövője lesz-e, nem tu­dom. A kérdést Kovács Bélá- nénak, a nagyközségi közös tanács elnöké­nek továbbítjuk. — Az árvíz óta a tanács nem ad építési engedélyt Rápoltra. Januártól dolgo­zom itt, s azon leszek, hogy a régi rendeletet ne vegyük mereven. Ez a rendelet egyébként sem azt jelenti, hogy Rápoltra soha, semmi nem építhető. Három ta­nácstagunk Rápolton lakik. A település, a szűkös anya­gi keretünkből arányosan fog részesülni. Tóth Ervin, a pártvezető­ség titkára: — A politikai munkát, és a társadalmi munkát az utóbbi években nehéz volt szervezni Rápolton. Most új a közös tanács, és a közös tsz vezetősége. Az idei falu­gyűlésen már teltház volt, többen felszólaltak. A fel­szólalásokból is kitűnt, hogy «bizakodóak az emberek. Nábrádi Lajos — Feltétlenül. Ehhez vi­szont valamiről még beszél­nünk kell. Nevezetesen arról, hogy §z a fajta hangulat hoz­ta az eredményeket. Most már továbblépni segít az, amit elértünk. Másfélekép­pen is nagyon jó év volt 1981. oktatásaink eredményesek voltak, ha szóra­koztató programjainkat sem érhette gáncs. Most ahhoz, hogy mi kiránduljunk, műsort csináljunk, klubdélutánt rendezzünk, ne­künk kell megteremteni a lehetőségeket itt a gyárban. Klub kellett? Beszálltunk. Sport­pályára vágytunk? Építjük ... — Más lett az öröm? — Másféle lett. Teljesebb. S a gyár is más lett közben. Ehhez nekünk fiataloknak is van közünk ... Ha van egy meccs... re legyártották a készáru összeszereléséhez szükséges alkatrészeket. A „Kun Béla” alapszerve- zet tagjai a gazdasági mun­kavégzésre tett vállalásaikat maradéktalanul teljesítették.. Csökkent a' selejt, méghöve- kedett a hulladékanyagok hasznosítása, ésszerűsítések­kel csökkentették az anyag­felhasználást. A KlSZ-tagja- ink csökkentették például a szerszámélezési időt azzal, hogy mire a beállító hozzájuk ér, addigra kiszerelik az el­kopott késeket. Csökken a ki­eső idő. Ötletes megoldással elérték, hogy az automata gé­pekhez szükséges külföldi ké­seket hazaiakkal pótolják. Megszervezték az energiafi­gyelő hálózatot, és sorolhat­nám tovább ezeket a példá­kat. Valamennyi az egész kollektíva eredményét segí­tette. Kialakult egyfajta szellem... Könnyebb-e KlSZ-titkár- nak lenni egy olyan üzemben ahol jók az eredmények? — Az ISG-ben? — Mindenütt. A politiká­ban annyi minden történt 1981-ben, hogy könnyebb volt dolgozni. A különböző kongresszusok, köztük termé­szetesen a KISZ kongresszu­sa is segített a mozgósítás­ban, az érdeklődés fenntartá­sában. „Közgazdaságibb” lett a fiatalok érdeklődése is, kö­zelebb kerültek hozzánk a világpolitika eseményei. Fel- nőtebbek, komolyabbak let­tünk valamiképpen. És talán még valami; jobban megis­mertük egymást. Mondtam, hogy legfontosabb dolgunk a termelés segítése, de például ha délután van egy meccs, akkor mi megkérdezzük, kik azok, akik megnéznék a klubban. Mondhatnák két órát ellopunk, de számok bi­zonyítják, hogy ezt az időt a gyerekek visszaadják, hogy a termelés nem lesz kisebb, sőt még emelkedik is. Azt hi­szem ez már a bizalom pél­dája és nagyon örülök neki, hogy elmondhatom. Tavasszal elkezdték Hosszan lehetne sorolni mindazt amit a KlSZ-szerve- zet 1981-ben végzett. KISZ- műszakot szerveztek, felszá- rrtöltak a régi forgáé^t&tüfót, mintegy 40 tonnányi fémet mentve meg így. Összegyűj­tötték a használhatatlan vas­hulladékot. Tavaly tavasz- szal elkezdték és rövidesen befejezik sportkombinátjuk építését, elkészült a klub, jó eredményeket értek el az ok­tatásban. aktívak voltak a politikai vitaköreik. Magya­rán: kiállításokat rendeztek, kirándultak, klubdélutáno­kat szerveztek, táncoltak ép­pen annyit, mint azelőtt. Seres Miklós: — Mindenképpen partne­rünk volt a KISZ. Ügy is, hogy a KISZ-tagok közül többen már párttagok, mások a szakszervezeti bizottságban dolgoznak, megint mások, fi­atalkoruk ellenére fontos irá­nyítói pozíciókat töltenek be. — Páskuj Zsigmoftd: — Voltak kéréseink, de ha jóhoz kértünk, akkor segített a gyárvezetés, és segített a szakszervezet is. Az idei év se lesz könnyű, de én hi­szem, hogy áttudtuk menteni az eredményekhez szükséges lendületet. Áz ha egy fiatal a mi gyárunkban most jól érzi magát, valamiképpen azt is jelenti, hogy egyre többen váltunk itt munkásokká, hogy felnőtté lett a gyár. És akkor felnőhet a felada­todhoz is... Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents