Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-17 / 114. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. május 18. Nyírbátorban az újonnan épfiit 78 lakás földszintjén üzleteket, szolgáltatóegységet hoztak létre. Itt kapott helyet a Nyír­egyházi Fodrász Szövetkezet női és férfi, valamint kozmetikai üzlete, ahol tágas, jól megvilágított helyiségekben dolgoznak a szakemberek. Képünk a kozmetikai szalonban készült. A nyíregyházi műanyag- és fotószövetkezet bátori részlege több mint 100 négyzetméteres területet, kapott. A vendégfogadó, öltöző és laboratóriumok mellett nagyméretű műterem, a leg­korszerűbb felszereléssel áll a vendégek rendelkezésére. Lehetővé válik, hogy a közeljövőben megkezdjék a színes fotók készítését is. (Elek Emil felv.) Nosztalgia és szakismeret Ösztöndíjasok klnbja Szamovár mellett kortyol­ták a teát, de az eső elmos­ta a szalonnasütést. Helyette azonban igazi oroszos, zöld­séges, húsos szendvicseket ké­szítettek. A Szovjetunióban végzett Szabolcs megyei ösz­töndíjasok közül húszan-hu- szonöten jöttek el az alakuló ülésre, szovjet ösztöndíjasok klubját szerveztek Nyíregy­házán ezekben a hetekben. Természetesen nemcsak a megyeszékhelyen élők, ha­nem a megye különböző pont­jain letelepedett valameny- nyi ösztöndíjast meghívták a szervezők. Több mint nyolc­van meghívót postáztak. A huszonéves fiataltól az ötvenhez közeledő nagy­papáig tekintélyes a résztve­vők életkori különbsége. Van, aki még az első csoporttal, 1949-ben igyekezett szakmát, végzettséget szerezni a Szov­jetunióban, és van olyan, aki már a Komszomol-főiskolán vagy az SZKP Társadalomtu­dományi Akadémiáján szer­zett diplomát. Az utóbbi évek­ben nemcsak a nyelvtanulás, az idegen ország környezete vonzotta külföldi egyetemre a jelentkezőket, hanem a gaz­dasági fejlődés olyan új igé­nyeket és szakmai képzést követelt meg, amelyeket a hazai egyetemek nem tudtak produkálni. Hiszen van olyan tagja ennek a klubnak, aki hajóépítést és javítást tanult, higiénikus orvos, tejipari szak­mérnök, erdészeti akadémiát járt fiatalról is tudnak. — A külföldi ösztöndíjasok — hazatérve —, hátrányos helyzetbe kerülnek a hazai­akkal szemben — mondja Ma­rosi Lajos, a klub titkára. — Hiszen ők visszajárhatnak az egyetem rendezvényeire, ne­künk jóval körülményesebb a kapcsolattartás. Ezért is gondoltuk, hogy a szakmák­kal kapcsolatos szakirodalmat és az újdonságokat jó lenne figyelemmel kísérni. Ezért ki­ki a szakterületéről összeál­líthatná az alapfogalmakat tartalmazó miniszótárt, an­nak magyar megfelelőjét, és készíthetnénenk egy hasznos kis szótárt. Aki tolmácsolt már üzemlátogatáson, az tudja, hogy ez valóságos kin­cset érne. A klub tagjait kicsit a nosz­talgia is vezette, amikor megalakították ezt a közössé­get. Jó volt öt-hat évet eltöl­teni egy városban, s ha leg­alább képek, vagy ismerősök révén újat tudhat meg róla a „vén diák”, bizonyára felidé­ződnek benne a kellemes em­lékek. Aki viszont szovjet ösztöndíjas volt, a diploma át­vétele után magától értető­dően kapcsolódik be idehaza a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájába, a Ha­zafias Népfront és a párt ba­rátsági rendezvényeibe. Kü­lönösen Szabolcs-Szatmárban élénken tevékenykedhetnek, mert a testvérkapcsolatokat! ápoló pártszervezetek, üze-i mek, testvérvárosok, ezernyi lehetőséget adnak a személyes találkozásokra is. Köztudomású, hogy a Szov­jetunióban fillérekért lehet vásárolni könyvet, s így jó néhány kilónyi könyvvel, folyóirattal térnek haza az ott tanulók. A klubtagok elha­tározták : kölcsönkönyvtárat alapítanak és közkinccsé te­szik a birtokukban lévő ol­vasnivalót. Tervezik, hogy nyáron találkoznak az orosz nyelvi tábor lakóival, elbe­szélgetnek Antal Miklós mű­fordítóval. T. K. Bábshow eszperantóul Találkozás Bánky Róbert bábművésszel A bábok elfoglalták előadás előtt megszokott helyüket. A mókás majom, a bősz torre­ádor, a bikát helyettesítő, harciasnak egyáltalán nem nevezhető vén tehén, a sze­lídítő, a bűvész, a bohóc és a többiek néhány perccel ké­sőbb megmozdultak és be­széltek. Kivételesen eszperan­tóul. Életre keltő mindentudó „gazdájukkal”, "Bánky Róbert bábművésszel, az Állami Bábszínház tagjával, ugyanis Nyíregyházán, a nemzetközi ifjúsági eszperantótalálko­zón válthattunk néhány szót. — 1966-ban Budapesten rendezték meg az 51. eszpe­rantó világkongresszust. A rendező bizottság akkor fel­Karambol után Mi legyen totálkárossal? Amióta több a gépkocsi — sajnos — több a baleset is, és a roncsolt autók látványa szinte már hozzátartozik min­dennapjainkhoz. S ha a gép­kocsi — természetesen a ma­gánautó is — a nemzeti va­gyon része, akkor egyértelmű, hogy élettartamának meg­hosszabbítása, a „megrok­kant” autók meggyógyítása, vagy további hasznosítása népgazdasági érdek. Ennek a gondolatnak a je­gyében ültek össze május 12- én a VAGÉP-nél az ország gépkocsijavítással foglalkozó szövetkezetei és vállalatai kö­zül azoknak a képviselői, me­lyek eddig is vállalták a ha­gyományos totálkáros autók átvételét, vagy terveik között szerepel, hogy átveszik ezeket a járműveket. A javító szakemberek mel­lett azonban részt vettek a megbeszélésen az Állami Biztosító képviselői is. Mi­előtt az eszmecsere érdemi részével foglalkoznánk, egy mondat erejéig idekívánko­zik, hogy miért Nyíregyháza és miért a VAGÉP adott ott­hont a tárgyalásnak. Az ok: a VAGÉP volt az első az or­szágban, mellyel az ÁB Haj- dú-Biharra, Szábolcs-Szat- márra és Borsod-Abaúj- Zemplénre kiterjedően meg­állapodást kötött, hogy azo­kat a sérült gépkocsikat, me­lyeket tulajdonosuk karam­bol miatt megtartani nem akar, és további értékesítés­re felajánl, vegye át. Az autók egy része ugyanis fel­újítható és eladható, más ré­szük pedig alkatrészként hasznosítható. A felújítás, illetve az alkat­részek továbbadása jelentős lépés, hiszen — lévén, hogy seuxAuiót,-. ..sem mennyiségben alkatrészt nem gyártunk — jelentős import­megtakarítást eredményez­het. Bizonyíték erre: a meg­állapodás megkötése óta el­telt egy év alatt 80 kocsit vett át a VAGÉP, ebből nyolc autót felújítva adtak el, s a teljes haszon mintegy há­rommillió forintot tett ki. Érdekessége volt' a megbe­széléseknek, hogy egy nagy francia cég képviselője is megjelent Nyíregyházán, s diafelvételek segítségével be­mutatta az általuk konstru­ált, és sokfelé már használt karosszériaegyengető és kihú­zó padot, aminek segítségével lényegesen egyszerűsíthető — és olcsóbbá tehető — a javít­ható járgányok rendbetétele. Bánky Róbert az egyik ked­venc bábbal. (GB. felv.) kérte az Állami Bábszínhá­zát, hogy mutasson be egy eszperantó nyelvű gyermek­darabot. A választás a „Bű­vös tűzszerszám”-ra esett, amelyben egy udvari bolon­dot játszottam. A többiekkel együtt a felkérésnek csakúgy tehettem eleget, ha megtanu­lok eszperantóul. E vállalás nyomán szerettem meg a nemzetközi nyelvet. Később már nem csak a színpadon, de a művészi, szakmai kapcsolatokban is hasznát látta az eszperantó­nak. Különösen a Zágrábban rendezett nemzetközi báb­színházi fesztiválokon nyílt arra mód, hogy a híres kül­földi bábművészekkel kicse­rélje tapds'^Üalatait. Ni' Álla­mi Bábszínház öt alkälom- mal vett részt ezen a nem­zetközi seregszemlén, s min* dig értékes díjakkal tért ftajj za. Legutóbb a János vitéz című Petőfi—Szilágyi bábda­rabbal szerepeltek sikerrel. Bánky Róbert ezenkívül többször képviselte szólista­ként a magyar bábművésze­tet egyszemélyes eszperantó nyelvű műsorával, amit az ifjúsági találkozón Nyíregy­házán is előadott. (rg) Élettársi vita, szurkálással Évek óta erősen italozik Verner Ferenc 52 éves nyírkátai ács kis­iparos, de más, súlyos betegségei miatt rajta az alkoholelvonó-ke- zelést nem lehet végrehajtani. Verner négy éve élettársi közös­ségben él Stipkovtcs Mátyásné- vai. Október 27-én élettársával úgy beszélték meg, hogy Verner gon­doskodik a házi kertjükben ter­mett alma elszállításáról, de út­közben összetalálkozott egy is­merősével, s nem az alma felől intézkedett, hanem jócskán fel- öntött a garatra. Délután hazaérkezett az élettár­sa, és mikor megtudta, hogy az almájuk elszáUítása egy lépéssel sem került előrébb, veszekedni kezdett Vernerrel, fölemlegette, hogy nincs pénz a háznál, annyi­ra nincs, hogy el fogja adni a tsz-től kapott tengerit. Ez ellen Verner tiltakozott, Ek­kor éppen kenyeret és szalonnát evett, s kezében egy nagymére- ' ‘ és volt.'— Stipkovicsné a tiltakozást figye­lembe se vette, szidalmazta élet- társát, Verner pedig közben meg­fenyegette, ha nem hagyja abba, meg fogja szúrni. Az asszony folytatta, még megcifrázva, erre Verner nagyobb erővel hasba- ' szúrta. Mikor a mentő elvitte az asz- szonyt, Verner fölment a padlás­ra és ott öngyilkosságot kísérelt meg, azonban a nyakára kötött zsineg elszakadt, másodszorra pedig már nem is kísérletezett. Stipkovicsné életveszélyes hely­zetben került kórházba, életét csupán az ideiében elvégzett szakorvosi segítség mentette meg. így is hat hétbe tellett a felgyó­gyulása. A Nyíregyházi Megyei Bíróság emberölés kísérlete miatt vonta felelősségre Vemért és két év börtönre büntette, továbbá két évre eltiltotta a közügyektől. Az Ítélet jogerős.--------------- (k) A huszonötödik év még az ifjúkorhoz sorolja az embert is, nemhogy egy olyan in­tézményt, amely egy alig néhány évtizede fejlődésnek indult találmányra alapozza létét. A Magyar Televízió­ról okkal mondhatjuk, hogy ifjúkorának elején tart. Sok sikert és számos kudarcot is előszámlálhat, ha rövid tör­ténetét megfaggatjuk, öröm és bosszúság forrása, a szó­rakozás és a művelődés le­hetséges eszköze, kisegítője. De lehetne folytatni: mi minden még. Mindannyian tudjuk, akik bűvkörébe ke­rültünk. Ezt a negyedszázadot kezd­te most visszapörgetni egy ötrészes műsor, a Huszonöt éves a Magyar Televízió címmel. Az első részben el­hangzó személyes visszaem­lékezésekben az intézmény történetét, fejlődését éppúgy vázlatszerűen lehetett meg­mutatni, mint maguknak e régi dolgozóknak a fejlődé­sét, mondhatnánk karrier­jét. Az emlékezések rend­szerint számvetéssel is jár­nak. Ez az ötrészes műsor is bizonyára megvonja majd a mérleget, azt azonban már­is ki lehet találni, hogy bár­milyen fontos helyet is fog­lalt el eddig életünkben a televízió, a jövőben még jobban be fog épülni min­dennapjainkba, mert az in­formációk továbbításán kí­vül remélhetőleg a szerve­zett művelődés, a tanulás nélkülözhetetlen eszközévé válik majd tömegméretek­ben. Szórakoztatni — bármi­lyen különösnek hangozzék is — egyáltalán nem köny- nyű. A Szeszélyes évszakok­nak láttam már néhány si­került adását. Olyanokat, amelyek egy-egy műsorszá­mára még jó ideig vissza tudtam emlékezni. Ezzel a legutóbbival azonban vala­mi hiba van. Persze az is lehet, én nem figyeltem jól. A végeredmény minden­esetre az, hogy a Kismányo- ki Károly és Sajdik Ferenc Ámor kalandjai című rajz­filmbetéteken, no meg Tó- tisz András*—Walter Béla: Építkezés a semmiből című jelenetén kívül nem villan­nak elém képek, hiába né­zegetem a műsorújságban e szórakoztató magazin jól- hangzó címe alatt felsorolt számok címeit. Mintha né­hány nappal ezelőtt nem is hallottam volna őket. Nem mondanak semmit. Nem eredeti televíziós al­kotás volt, hanem a Pesti Színház, előadásáról készült felvétel a Váltóőrök című Brian Phelan-színmű pén­tek esti sugárzása. De a szí­nészek játéka és a kamerák által közvetített képek ré­vén olyan érzésem keletke­zett, mintha tévéjátékot lát­nék. Jól tudom, a kettő — mármint a színházi közve­títés és a tévéjáték — na­gyon is különböző műfaj, s egyiknek sem érdeme,* ha a másikra hasonlít. Ennek a színházi közvetítésnek az esetében most mégis csak akkor tudom érzékeltetni a bensőségességet, a sokat ki­fejező zártságot, az ökono­mikus építkezést, a képek, képsorok jó ritmusú szer­kesztését, ha a tévéjátékok e jellemző tulajdonságait említem hasonlatul. Páger Antal és Szabó Sándor ki­törölhetetlen képet vésett emlékezetünkbe. Kapás De­zső rendező irányításával. (A közvetítést dr. Váradi György vezette.) Seregi István [JRÁDIO MELLETT Két mondat a mindig ér­dekes, sokszor nagy port felverő dokumentumjáté­kairól jól ismert Borenich Péter műsorlapi nyilatkoza­tából. „Arra törekszem .-vu, hogy ‘ olyan ^ffedeti eséte't találj®, ámely egyben álta­lános kérdésekre is választ adhat.” És: „Nem tudom csak úgy nézni, ha valaki­vel igazságtalanság történik", mint ahogy ez velem is olyan sokszor előfordult.” Nos, hadd szembesítsem ezt a dokumentarista „ars poe­ticát” (talán ennek is föl­fogható az önvallomás) a megörtént esetek nyomába eredő Borenich legújabb, Foglalás c. munkájával, mely a Rádiószínház bemu­tatójaként hangzott el a múlt hétfőn. Ami az első „tételt” ille­ti, a foglalást szenvedett volt kőműves kisiparos egye­di esete valóban adott általá­nosításra alkalmat: vajon reális-e a 68%-os hasznot alapul vevő, becsléssel tör­tént jövedelemadó-megálla­pítás az adott esetben? (A jogszerűségét senki sem vi­tatta.) A műsor hallgatójá­ban csak úgy fogalmazód­hatott meg a válasz, hogy — természetesen — nem. Ed­dig rendben is volnánk. Csakhogy, a kőművesmes­tert ért igazságtalanságba jócskán belejátszott saját törvényszegése is, az óvoda­rekonstrukció során fiktív munkákért általa (az adó- mentesség ígérete fejében) kifizetett munkabérügylet, voltaképpen csúszópénz adá­sa a beruházó vállalat ille­tékes dolgozóinak. Mikor „hősünk” tovább már nem vállalta az illegális fizetése­ket, szinte törvényszerűen következett ellene — a ku­sza és a dokumentumjáték­ban sajnos tisztázatlanul maradt személyi összefonó­dásokból alig kikövetkeztet- hetően — a retorzió, ami a 68%-os jövedelemadó-kul­csot indokolja. Ennyiben az eset általá­nos tanulsággal szolgált. Ám Borenich Péter ezúttal nem volt — kötelezően — pár­tatlan, mert a kisiparossal szembeni méltánytalanság iránti felháborodása mintha túlságosan egyoldalúvá tet­te volna hangfelvételeit. (Vagy az összevágásukat.) Mégis, vitathatatlan érdeme, hogy egy megbúvó jelen­ségre, egy áldatlan, szeren­csére szórványos társadalmi gyakorlatra, a korrupcióra, a jogtalan anyagi haszon- szerzésre irányította á fi­gyelmünket — kímélet nél­kül. Azt hiszem, ez volt vég­eredményben a Foglalás lé­nyege, s nem az, hogy a kis­iparosnak mennyire volt igaza az adókulcs mértéké­ben ... Borenich ezzel a do­kumentumjátékával is to­vábbgondolásra késztetett. Ha a részletekben nem is egyértelműen meggyőzően, fő mondanivalójában azon­ban igen. Mérlegelve a do­kumentumfelvételek készí­tésének természetszerű és jogi korlátáit is, mégis azt kell írnom, hogy ez a mű­sor kissé egyoldalúan volt árnyalt, az össztűz azonban pontosan célba talált. Merkovszky Pál "képermyőiiTiíIi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents