Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

2 Keiet-Magyarország 1982. május 16. Kedvence a matek Kisujjában a tanagyag... Aligha róla mintázták a hangadó tini szobrát. Halk szavú fiatalember, erős kéz­fogása határozott egyénisé­get sejtet. Kitűnő tanuló, pe­dig — saját bevallása szerint — keveset forgatja a tan­könyveket. — Nincs titkom — moso­lyog Márkus Attila, a nyír­egyházi Zrínyi Ilona Gimná­zium harmadikos tanulója. — Egyszerűen figyelek az is­kolában, órák előtt meg ala­posan áttanulmányozom a jegyzeteimet. Attila a gimnáziumban matematika fakultációra jár — vagyis hetenként hat órá­ban tanulja társaival együtt ezt a tantárgyat. Dolgozik a matematikai feladatlapokba, s már az általános iskolás évek óta rendszeresen ver­senyez kedvencéi tárgyából. Tanára — s osztályfőnöke — Szíjártó Józsefné szerint: — Ma már gyakorlatilag a kisujjában van a középis­kola teljes matematika anya­ga. Tanári irányítással, de teljesen önállóan dolgozik. Munkájának meg is van az eredménye. Elsőben és másodikban az Arany Dániel matematikai versenyen elju­tott a döntőig. Az idén pe­dig a középiskolások orszá­gos versenyén harmadik lett. Jutalma, hogy jövőre nem kell érettségiznie ebből a tan­tárgyból, illetve ha matekból felvételezik, akkor a maxi­mális pontszámot viszi ma­gával. Alig fejeződött be az egyik verseny, Attila már indult is a következőn. Meghívták a nemzetközi diákolimpia ha­zai döntőjére, ahol — május 11 -éri a Magyar Tudomá­nyos Akadémián — az ország harminc legjobb középisko­lás matematikusa mérte ösz- sze tudását. Hogy ki milyen a nyíregyházi Ságvári-telepen. (Gaál Béla felv.) Értékelték a vöröskeresztes munkát Küldöttértekezlet Kisvárdán Megkezdődtek megyénk­ben a Vöröskereszt városi­járási küldöttértekezletei. Elsőként május 8-án Nyír­bátorban került sor az ese­ményre. Május 15-én Kisvár­dán tartottak városi-járási küldöttértekezletet. Értékel­ték az utóbbi években vég­zett munkát, majd megvá­lasztották a városi-járási ve­zetőséget, a tisztségviselőket és küldötteket Js választot­tak a megyei értekezletre. Kisvárdán és a kisvárdai járásban 1978 óta húsz új vöröskeresztes alapszerveze­tet hoztak létre, a tagság létszáma így ezerháromszáz­zal gyarapodott. Jelenleg hatezer-hatszázan végeznek rendszeres vöröskeresztes munkát a városban, illetve a járásban. Az aktivisták né­pes táborának társadalmi munkája az utóbbi négy év­ben különösen eredményes volt. A legjobbak tevékeny­ségét kitüntetésekkel is el­ismerték. Figyelemre méltóan terjedt a tisztasági mozgalom, ja­vult a környezetvédelmi munka. Jelentős fásítást vé­geztek Tornyospálcán, Nyír­lövőn és Gyulaházán. A vá­ros és a járás dolgozói ta­valy 93 ezer forintot gyűj­töttek a rokkantak megsegí­tésére. Hasznos egészségügyi előadást tartottak egyebek között Tuzséron és Dögén. A tanfolyamokon négyszázhár- man sajátították el a bete­gek otthoni ápolásának tud­nivalóit. Nenwán és mandulás csirke eredménnyel szerepelt, a jö­vő héten dől el. — Naponta másfél-két órát töltök példamegoldás­sal. Nem sok időm van. Hi­szen a‘ tanulás mellett he­tenként kétszer tájékozódási futás edzésekre járok, s sze­retek sakkozni is. Rátermettség, vagy szorga­lom? Alighanem mind a ket­tő jellemző Attilára. Tervei között szerepel a továbbta­nulás — természetesen a matekra és a fizikára ala­pozva. Még nem tudja pon­tosan,' hogy mi szeretne len­ni. Attilának nem szabad el­kallódnia ... (házi) Tavaszi pillanatkép Gőzmazöonyeki a múzeumban Súlyát- tekintve nem tartozik a A Jósa András Múzeumban lát- ,.könnyű műfajú” kiállítások kö- ható mozdony-makettek egyen- zé a Prágai Nemzeti Műszaki ként többet nyomnak száz kiló- Múzeum nyíregyházi bemutatója, nál. A „Gőzmozdonyok történe­Részlet a prágai múzeum kiállításáról. (Jávor L. felv.) Belépő az egyetemre ÁDÁMOT ÉS ÉVÁT SEM... Egy fotókiállításról Bejegyzések egy vendégkönyvben: „A kiállításon na­gyon szép puccos nők voltak.” „A férfi akt nagyon érzé­ki, szenvedélyes, talán a tökéletes test.” (Aláírás: valami­lyen „né”.) Menjünk tovább: „...szeretnék minél több aktfotókiállításon részt venni.” „Feltűnően sokan látogat­ják az aktkiállítást, bár más egyéb kiállításnak is ennyi nézője volna.” Alább: „A kiállítás igen sok csúnya férfir aktot ábrázol. Hol vannak a csinos, helyes, szép fiúk fo­tói?” Az idézeteket Bállá Demeter, nyíregyházi fotókiállí­tása ihlette/: A ~táriá*on nem ^Isősoriaajn aktok láthatók, äfti a bejegyzések tucatjai foglalkoznak a képek ezen ki­csiny részével. A vélemények többsége azonban közölhe- t.etlen: egyetlen minősítés illik rájuk: trágárok. A megyei és városi művelődési központ nemrég nyílt aktfotókiállításán nincs vendégkönyv. Kenyeres Imre cso­portvezető szerint: — Féltünk, hogy nyomdafestéket nem tűrő beírások kerülnek majd az oldalakra. Az országban sokfele vándorolt kollekció, mely a fel- szabadulás óta első a maga nemében, kétségtelenül fel­borzolta néhol a kedélyeket. A képek egy része sokadik másolatban érkezett ide, volt ahol negyvenet is elloptak belőlük. De bármily furcsa, az ellopott képek száma is bizonyítja: szükséges az ilyen — természetesen művészi — felvételek közreadása. Szükséges, mert — ne részletez­zük az okokat —, évezredes tabuk miatt az ember ruhát­lan láttatása, sokszor elsősorban nem a szépségre való rácsodálkozást, hanem egészen mást vált ki. Ezen változ­tatni, nevelési feladat is. Ami természetes, sosem csábí­tó. A tilos, annál inkább. A kiállítás a természetesre való ráhangolást szolgál­ja. Milyen színvonalon? Ezt a szakemberek dolga elemez­ni. Egy biztos: naponta mintegy ezren nézik meg a fel­vételeket. És ez, sokat mond. Milyenek a reakciók? Az újfehértói általános iskolásokról mondták a kiál­lításon: „rácsodálkoztak a képekre, s tetszett nekik, hogy nyíltan lehet megnézni olyasmit, ami eddig legfeljebb a padok alatt vándorolt kézről kézre. Vihogásnak, éretlen­ségnek nyoma sem volt.” Kenyeres Imre: — Vannak visszatérők. A kiállításra ügyelők szerint nincs viszolygás, infantilitás, „csámcso- gás”. Kár, hogy nincs vendégkönyv. A névtelen — mert az olyan bejegyzések aláírása olvashatatlan — megnyilvá­nulás lehetne az igazi fokmérő; kiderülne belőlük: meny­nyire vagyunk valójában érettek a látványra. Azonban lenne bármi beírva, a kiállítás okosságát semmi sem kér­dőjelezhetné meg. Hiszen a fotó a művészet eszköze is, a téma pedig, egyenesen ősi. Ádámot és Évát sem öltöztették fel soha. Legfeljebb fügefalevéllel. (speidl) Szakácskönyv, nem csak ínyenceknek! te” 1839-től 1958-íg öleli fel a köz­lekedést forradalmasító eszköz múltját. Az első gözmozdonyt 1803-ban Angliában készítették. Stephen­son fejlesztette tovább a kezdet­leges lokomotívokat, megoldotta az alapvető szerkezeti elemek el­helyezését. A gőzvontatás hama­rosan forradalmasította Európa közlekedését. A múlt század hatvanas évei­től — a kiállítás tanúsága sze­rint — új típusú, nagyobb kere­kű, gyorsabb mozdonyok „repí­tették” a személyvonatokat. A XIX. század kilencvenes éveiben meggyorsult a lokomotívok fej­lődése. Az első világháború utáni típu­sokra is talál példát a látogató. A csehszlovák ipar az első világ­égést követően hamarosan új mozdonyokat kezdett szállítani. 1920-tól a plzeni Skoda Müvek­ben is gyártottak gőzmozdonyo­kat. A korszak szenzációja volt a túlhevített gőzzel hajtott gyors­vonat! mozdony. Ügy tűnik, hogy a Diesel- és a villanymozdonyok térhódításával a gőzmozdonyok kora lejárt. A vasút hajdani szimbólumával csak elvétve, így a prágai múze­um vendégkiállításán találkozha­tunk, mely május 19-ig látogat­ható. (rg) Izgalmas receptgyűjtemény került a kezembe. Szerzője, összeállítója Nemeskövi Dé­nes, a Duna Intercontinental szakácsa. Nem hagyományos ételeket sorol a neves mes­ter, hanem a szója, sárgabor­só és rizsliszt felhasználásá­val készíthető eledeleket. A könyvecskének megvan a realitása, hiszen a Szolnok megyei .Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ezeket a termékeket már forgalom­ba is hozta, így mindenki számára elérhetők. Mint köztudott, a korszerű táplálkozás népszerűsítése és bevezettetése egyre több energiával folyik országszer­te. A most piacra kerülő lisztféleségek nagy hiányt pótolnak, s szakemberek megítélése szerint rendkívüli változatosságot is ígérnek. Csupán néhány cím hangu­latkeltésként, mi mindent le­het készíteni ezekből a lisz­tekből : leveseket, pudingo­kat, szárnyasmájkrémet, szárnyasmájhabot, tésztában sült házinyúlpástétomot, sertésmáj pástétomot, fűsze­res csirkefalatokat, palacsin­tákat, töltelékeket, kréme­ket. A gyűjtemény sokféle éte­lei közül kiemeljük azokat, amelyek távol-keleti erede­tűek, ahol köztudott, hogy a rizsliszt mindennapi kellék. Ezek közül is kiemelkedik a mandulás csirke, amely öt fő részére egy csirkéből készít­hető. Ez kínai csemege. De jót ígér a fűszeres csirke fa­lat elnevezésű étel, mely ja­pán nemzeti étel, vagy a nem-rán, ami egy vietnami rétesféle. Megy a gyűrű vándorútra... Börtönben a testvérét is meglopó tolvaj Ritkaság, hogy valamit egymás után kétszer is ellopjanak, már­pedig esetünk „főhősével”, egy nyomáscsökkentős gázpalackkal most ez történt. Csillag Tibor 32 éves büntetett előéletű tiszateleki lakos július­ban meglátogatta S. Béla ismerő­sét Nyíregyházán. S. Béla pálin­kával kínálta, ismerhette Csilla­got jól, hiszen ő mintegy évtize­de fogyaszt rendszeresen és mér­téktelenül szeszes italt, noha ezt négy esetben objektív körülmé­nyek — szabadságvesztés — mi­att átmenetileg szüneteltetnie kel­lett. Megállapodtak, hogy Csillag el­viszi S. Béla nyomáscsökkentős gázpalackját a Tokaji útra, ott eladja annak, akivel ebben meg­egyeztek korábban, és a pénzzel elszámol S. Bélának. A palackot egy kempingbiciklire kötötték föl, és Csillag azzal ment el. Az útja azonban a Kun Béla utcáról nem a Tokaji útra, ha­nem a Szindbád sörözőbe veze­tett. A szemben lévő park egyik fájához támasztotta a biciklit és leült Véesey Sándor 31 éves nyír­egyházi lakos — aki egyébként eddig nyolcszor állt bíróság előtt —, társaságába. Véesey látta, hogy Csillag a fá­hoz támasztotta a kerékpárt, s hamarosan felállt az asztaltól, hogy WC-re mégy. De nem oda ment, hanem a kerékpárért. El­vitte palackostól — szegény pa­lack, most lopták másodszor —, és addig ajánlgatta, míg a Kiss Ernő utcán el nem adta 800 fo­rintért. Csillag közben rájött, hogy el­lopták a kerékpárt palackostól, de hamarosan érkezett Véesey —, hová is vezethetett volna másho­vá az útja? — bejelentette, hogy eladta a palackot, s hogy „ebből a pénzből Iszunk!” Csillag nem tiltakozott. Véesey ajánlotta Csillagnak, adják el a kempingbiciklit is. Pillanatokon belül akadt rá vevő. aki ugyan alkudozott, végül ki­fizetett Csillagnak 700 forintot. Persze, ezt is elköltötték, és ter­mészetesen ezt is főleg italra. Csillag 2—3 nap múlva elment S. Bélához, és bevallotta, hogy mindent eladtak, de azt is tudja, kinek. Így S. Béla visszakapta a palackot és a kerékpárt. Csillagnak nem ez volt az egyedüli esete. November 6-án meglátogatta az öccsét Kéken, s ellopta a bejárati ajtó egyik kul­csát. Meghallotta, hogy az öccsé- ék két nap múlva Dombrádra készülnek, s távollétüket gyorsan kihasználta, a lopott kulccsal be­ment a lakásba, és átkutatta a ruhásszekrényt. Megtalálta az ér­tékeket őrző kazettát, amelyben egy-egy pecsét- illetve karikagyű­rű volt 5 ezer forint értékben, továbbá kétezer forint készpénz. Hajnalig aludt, utána beutazott Nyíregyházára, a két gyűrűt el­adta, és ismét lett miből inni. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Csillagot — mint többszörös visz- szaesőt — másfél év, Vécseyt — mint ugyancsak többszörös visz- szaesőt — hat hónap börtönre büntette, az előbbit két, az utób­bit egy évre tiltva el a közügyek­től. A bíróság kötelezte Csillagot, hogy alkoholizmusa miatt kény­szergyógyításnak vesse alá ma­gát, továbbá, hogy az okozott kárt térítse meg. Az ítélet jogerős. (k) Heti bossúságunk Gyerek Aki azt hiszi, hogy a járni Is alig tudó gyerek nem tud szü­leinek bosszúságot okozni, na­gyot téved. Persze nem azzal, hogy enni kér, nem is azzal, hogy előbb tudja kimondani a papát, mint a mamát, hanem azzal, hogy tisztába kell tenni. Akár folytathatnám is tovább a mentegetőzést az édesanyák előtt: most sem a pelenkázásra gondoltam, inkább arra a tisz­tába tevésre, amit akkor kell elvégezni, amikor a gyerme­kenként adott 30 ezer forint szociálpolitikai kedvezménnyel kell elszámolni. Amikor ugyan­is a gyerek „megelőlegezésé­re” adott idő lejár, a takarék- pénztár levélben szólítja fel az ígérgető szülőt, hogy számol­jon el a pénzzel, vagy a gye­rekkel. A naiv édesanya először sze­mélyazonosságijával indult el, mert ugye abba is beírták szü­lés után a gyerek nevét, de ez édeskevés volt. Elment' hát, hogy az anyakönyvi kivonatról kérjen másolatot, amit három hét múlva meg is kapott, de a hivatalban elírták a keresztne­vet, igy ezt sem fogadták el. Ezután az eredeti anyakönyvi kivonatot vitte el, de újabb há- 'rom hét múlva kiderült: ez is kevés, be kell vinni a saját és á férje személyi igazolványát is, s akkor rendben lesz. Még nem telt le az újabb há­rom hét, s nem tudni, valóban rendben lesz-e, de a bosszanko­dó szülők igazán megérthetik: semmi sincs ingyen, ezért a harmincezerért is meg kell dol­gozni, az a kis járkálás már egészségügyi okokból is ráfér. Es a mi egészségünkre a hiva­talokban is vigyáznak. Nem úgy, mint a szülők jó­val később, például 18 év múl­va ballagáskor gyermekükére. Épp egy hete láttam, hogyan próbált kibújni sok 18 éves gyerek szerető szülei gyámko­dása alól, hogyan szerettek volna megszabadulni igazi és álrokonok mézesmázos jókí­vánságai elől, menekülni a rá­juk erőszakolt sokfogásos, la­kodalmat megszégyenítő trakta elől, s az ajándékokkal hival­kodó vendégek karjaiból. Vé­gül be kellett látniuk: a balla­gási ünnepség nem értük van, ők csak tették a dolgukat, a szülők ünnepük saját magukat. B. J. Mellesleg Válogatnak újabban már az üzemek is, amikor dolgozókat vesznek fel. Persze, ez azért még koránt- sincs úgy, mint a közismert mondókában: olyan jól mint a kiskirály, csak a tyúkanyó él. Egy vállalatvezető azért még nem vetekedhet a kiskirállyal, jóllehet néha egyesek összeté­vesztik magukat vele. Ez a gyá­ri válogatás azt jelenti, hogy bár állandóan van felvétel a legtöbb üzemben, azért nem al­kalmaznak mindenkit váloga­tás nélkül. Magyarul: ugyancsak megné­zik a kollektívák, hogy kit vesznek be maguk közé, mert bizony — hogy a versbéli tyúk­hoz visszatérjünk — újabban nem akárhogyan kell ám ka- pirgálni a gyárkapun belül. Legfőképpen nem lehet csak imitálni a munkát, mert azt ha­mar észreveszik. Ennél hama­rabb csak azt veszik észre, aki csupán beszélni szeret arról, hogy ő mi mindenre képes, s mivel sokat beszél róla, a bizo­nyításig már elfárad. Tehát nagyon is meg kell néz­ni, ki lépi át a munkahely kü­szöbét, mert könnyen alibimun­kaerők lephetik el a telepet, s akkor bizony nem lesz, aki ki­kaparja a magocskát, amit majd el lehet osztani. Melleseleg gyanítom, hogy a szigorú szűrő azok ellen nyújt védelmet mindenekelőtt, akik mozgékonyak. Persze ők élénk­ségüket korántsem a gépek mellett gyakorolják, sokkal in­kább akkor, amikor elmozdul­nak az egyik vállalattól a má­sikhoz, mert sehol sem talál­ják a helyüket. Mátészalkán a MOM-ban például a vándor­madarak hiába kopogtatnak, nincsen számukra hely, pedig munkahely az általában van és vesznek is fel embereket. Ta­valy például 380 új dolgozó lép­te át a gyár kapuját, de ennél másfélszer többen jelentkeztek. Mondom, hogy a MOM-ban történt mindez, s talán nem vé­letlenül. Köztudott, hogy itt gyártják a szemüveglencséket, módjukban van tehát jól meg­nézni mindenkit. Ezt az éleslá­tást jó volna mielőbb általános­sá tenni. (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents