Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-14 / 111. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. május 14. Napi külpolitikai kommentár Békéltetés — amerikai módra T örökországba és Görög­országba utazott Haig amerikai külügymi­niszter. A tábornok-diploma­ta azért látogatott el a dél­keleti NATO-szárny két or­szágába, hogy valamiféle rendezést érjen el Ankara és Athén között. Ismeretes, hogy a két szomszédország viszonya már hosszabb idő óta konfliktusokkal terhes, zavarja kapcsolatukat a meg­oldatlan ciprusi helyzet, az Égei-tenger feletti szuvereni­tás miatti vita. Cipruson már csaknem nyolc éve állomásoznak török csapatok, s a sziget északi harmadán létrehozták az úgynevezett török szövetségi államot. A ciprusi rendezésre vonatkozólag nagy az eltérés Ankara és Athén néze­tei között. A görögök olyan rendezést képzelnek el, ami lehetővé teszi a menekültek visszatértét, s a központi kormánynak igen széleskörű jogokat ad. A tö­rök fél viszont csak úgy látja biztosítottnak a török ciprió- ták jövőbeni biztonságát, ha megőrzik a külön török ál­lamrészt, s a sziget központi kormánya csak korlátozott jogkörrel rendelkezik. Kü­lönböznek a vélemények a sziget demilitarizálására vo­natkozólag is. A görög—török ellentétek másik oka az Égei-tenger. Vi­ta folyik a két állam között a szigettenger szuverenitásá­ról, a szigetek feletti átrepü- lés jogáról, a parti vizek ter­jedelméről, s a kontinentális talapzat tulajdonjogáról. (A kis-ázsiai kontinentális ta­lapzat görög szigetek parti vizei alatt nyúlik, tehát mindkét állam jogot formál az ott feltételezett kőolaj- kincs kitermelésére.) Ezek a nézeteltérések és a hosszú évszázadok óta felhal­mozódott nacionalista indula­tok jelentik a két NATO-ál- lam ellentéteinek forrását. Korábban az Egyesült Álla­mok már ért el némi sikert a szomszédok megbékélteté- sében, ám az így tető alá ho­zott égéi rendezési elképze­lést, a „Rogers-tervet” Pa­pandreu görög miniszterel­nök kormánya semmisnek nyilvánította. Ä z amerikai kormány fő célja, hogy megőrizze befolyását a térség1 ben. Ezért Washington — el­lentétben a nyugat-európai kormányokkal — nem bírál­ta az ankarai katonai kor­mányzat intézkedéseit. Az Egyesült Államok szeretné elérni, hogy a görög kor­mány se vonuljon ki a NA- TO-ból — ahogy azt Pa­pandreu korábban megígér­te —, s az amerkiai támasz­pontok felszámolására se ke­rüljön sor a közeljövőben hellén földön. Haig megbeszélései nyil­ván ezeket a célokat szolgál­ják majd. Megfigyelők tudni vélik, hogy újabb katonai se­gélyek ígéretével akar majd a Pentagon számára újabb előnyöket szerezni a Penta­gon, s a Törökországnak adott katonai támogatást esetleg a nyomás eszközéül használja Athénben. Miklós Gábor Tudományos ülésszak Dimitrov születésének tOO. évfordulója alkalmából Georgi Dimitrov születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából tudományos üléssza­kot rendezett az MSZMP Po­litikai Főiskolája és az MSZMP KB Párttörténeti In­tézete csütörtökön a főisko­lán. Az ülésszakon részt vett Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és propagandaosz­tályának vezetője, Nagy Gá­bor, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen voltak a Bol­gár Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének, va­lamint a budapesti bolgár kulturális intézetnek a kép­viselői. Az ülésen Szabó Józsefnek, a Politikai Főiskola rektorá­nak megnyitója után Borsá- nyi György: Dimitrov és a magyar munkásmozgalom cí­mű referátumában, 1911-től, a szakszervezeti titkárok bu­dapesti nemzetközi értekezle­tétől követte nyomon Dimit­rov és a magyar munkás- mozgalmi vezetők szorosan összefonódó tevékenységét. Kiemelte a Kominternben folytatott nemzetközi értékű munkásságát és részletesen foglalkozott a lipcsei perben tanúsított hősies magatartá­sával, illetve annak a magyar mozgalomra gyakorolt hatá­sával. Ezt követően Boncso Pen- csev Mitevnek, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetének előadása fel­idézte Georgi Dimitrovnak az életét, szólt azokról a kap­csolatokról, amelyek e küz­delmek során Dimitrov és a magyar munkásmozgalom között kialakultak. A felszólalók a Dimitrov-i életmű egy-egy fontos rész­letkérdésével foglalkoztak. Többek között Dimitrovnak a Ko.mintern VII. kongresszu­sári elfogadott irányvonal ki­dolgozásában játszott szere­pét elemezték, s Dimitrovval kapcsolatos személyes emlé­keket elevenítettek föl. Tovább bővül a vállalatok hatásköre (Folytatás az 1. oldalról) vállalatoktól. Ezután a ren­delkezésükre álló egyéb in­formációk alapján készítik el az elemzést, ilyen kötelezett­ségük többé nem lesz a vál­lalatoknak. Több területen megszűnik a felügyeleti szervek közvetí­tő funkciója a vállalatok és egyes irányító szervek között. Például a mérnökök közgaz­dasági továbbképzését eddig a vállalat javasolta, s ezt a javaslatot a felügyeleti szerv a Művelődési Minisztérium­nak, illetve az egyetemnek továbbította. Ezentúl a válla­latok mérnökeiket közvetle­nül az egyetemre javasolhat­ják. A Minisztertanács csütör­töki rendeletéivel összhang­ban miniszteri rendelet mó­dosítja a vállalatok néhány -=- főként munkaügyi jogkö­rét. A jövőben nem szüksé­ges a felügyeleti szerv enge­délye a külföldön munkát vállalók itthoni fizetésének megállapításához, továbbá ahhoz sem, hogy az ösztön­díjjal külföldön tartózkodók itthon megkapják átlagkere­setüket. A kollektív szerző­déseket sem kéri be ezentúl a felügyeleti szerv, azzal a jövőben csak akkor foglalko­zik, ha vitatott. Korábban a felügyeleti szerv állapította meg, hogy a dolgozó másodállása össze­férhetetlen — a főfoglalkozá­sával, s adhatott ez alól men­tesítést A jövőben — az igazgatók és igazgatóhelyet­tesek kivételével — mindez a vállalati vezetők hatáskörébe kerül. Púja Frigyes tárgyalásai Bulgáriában Grisa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke csütörtökön hivatalában fo­gadta Púja Frigyes külügy­minisztert, aki hivatalos ba­ráti látogatáson tartózkodik Bulgáriában. Az elvtársi légkörű talál­kozón, amelyen részt vett Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, bolgár külügymi­niszter, nagyra értékelték a kétoldalú gazdasági kapcsola­tokat és megvitatták tovább­fejlesztésük és elmélyítésük lehetőségeit. Áttekintették a két ország közötti, a KGST keretében megvalósuló gaz­dasági integráció kérdéseit is. ★ Csütörtökön délelőtt és délután is tárgyalt Szófiában Púja Frigyes és Petr Mlade­nov. Ezúttal elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról volt szó, s a miniszterek elége­detten állapították meg, hogy a két ország sokoldalú együttműködése minden té­ren dinamikusan fejlődik. Jelentősen bővült a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés, amely a szakosodás és a ko­operáció új, hatékony formá­ival gazdagodott. Ugyanak­kor rámutattak, hogy még sok kihasználatlan lehetőség van, amelyek kiaknázásához együttes erőfeszítésre van szükség. A miniszterek meg­állapították, hogy a két or­szág kölcsönösen érdekelt az együttműködés fejlesztésében a tudomány, a kultúra, az ok­tatás, az idegenforgalom, a két ország megyéi, városai és vállalatai közötti közvetlen kapcsolatok és tapasztalatcse­re területén. Petr Mladenov tájékozta­tást adott a BKP XII. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáról, a szocialista építőmunka időszerű felada­tairól. Nemzetközi politikai kérdésekről szólva a bolgár külügyminiszter rámutatott, hogy a jelenlegi feszült nem­zetközi helyzetben különösen fontos a párbeszéd folytatása a Kelet és a Nyugat között és ismertette az ennek érde­kében kifejtett bolgár tevé­kenységet. Kiemelte, hogy a bolgár külpolitika egyik köz­ponti kérdése a Balkán-fél­sziget országai és népei béké­jének és jószomszédi együtt­működésének elősegítése. A Bolgár Népköztársaság ennek érdekében szorgalmazza, hogy a Balkánt alakítsák nukleáris fegyverektől men­tes övezetté. Púja Frigyes bulgáriai hi­vatalos baráti látogatása pén­teken fejeződik be. Fold körüli pályán a Szojuz T—S (Folytatás az 1. oldalról) Az űrhajósegységhez 1970-ben került, a Szojuz űrhajókon és a Szaljut űrállomásokon végzett re­pülésre képezték ki. Munkája mellett 1977-ben elvégezte a Ga- garinról elnevezett katonai lég­ügyi akadémiát. Az új szovjet űrhajón immár másodszor indult a világűrbe Va- lentyin Lebegyev. A negyvenéves űrhajós moszkvai, szakmája re­pülőmérnök és 1973 decemberé­ben, a Szojuz—13. űrhajó fedélze­ti mérnökeként töltött — Pjotr Klimuk parancsnokkal együtt — nyolc napot a világűrben. Lebegyev a moszkvai Ordzsoni- kidze Eepülőfőiskolán végezte ta­nulmányait, majd ezek befejezté­BBHHHHHHB9BBDHH9HHRHBHBB vei 1966-ban került az űrhajó­zással foglalkozó kutatóintézetbe. Első fontosabb munkáit az űrob­jektumok leszállásának, visszaté­résének problémái terén végezte. Mind nagyobb feladatokat kapott az új űrhajók, űrállomások terve­zésében, számos újítását alkal­mazták és több találmányát is be. vezették. 1972-ben került az űrhajósegy­séghez. Lebegyev, aki első koz­mikus útjáért megkapta a Szov­jetunió hőse címet, a Lenin-ren- det, továbbra is részt vett mind az űrobjektumok tervezésében és gyártásának irányításában, mind pedig a kozmikus program vég­rehajtásának szervezésében. Kivá­ló ismerője mind a Szojuz—T tí­pusú űrhajónak, mind pedig a Szaljut—7 űrállomásnak. 1971. óta az SZKP tagja. A háború erői ellen A Varsói Szerződés aláírásának 27. évfordulójára A ligha ismer a történelem még egy olyan katonai-po­litikai szövetséget, amelynek céljai és feladatai any- nyira az emberiség boldogulását szolgálnák, mint a Varsói Szerződés szervezete. Programját és gyakorlati te­vékenységét egyaránt — a szocialista társadalom termé­szetének megfelelően — a béke iránti őszinte aggodalom, a háborús fenyegetés elhárításának törekvése hatja át. Az 1955. május 14-én a Varsói Szerződést aláíró tag­országok pontosan meghatározták céljaikat. Ezek szerint a külpolitikai erőfeszítések összehangolására törekszenek, a résztvevő államok biztonságáért, az európai és világbé- | kéért folytatott harcban. Együttműködnek védelmi téren, a résztvevő államok ; szuverenitásának és függetlenségének közös védelme érde- | kében, az imperializmus agresszív kísérleteinek hatékony i megakadályozásáért. Az elmúlt évek igazolták, hogy a ' Varsói Szerződéshez tartozó államok hívek meghirdetett l céljaikhoz, pontosan betartják a kölcsönös kapcsolatok alapjául szolgáló elveket. A Varsói Szerződésnek jelentős a befolyása az euró­pai, de az egész világ politikai helyzetére. A szerződés ál­lamai állhatatosan harcolnak a nemzetközi viszonyok el­vileg új modelljéért. Alapja természetesen nem a viszály szítása, hanem a békés egymás mellett élés elve, nem az I erőre való támaszkodás, hanem az erő alkalmazásának elutasítása, nem a fegyverkezési verseny, hanem a lesze- | relés. A „lenni vagy nem lenni” hamleti kérdés napjainkban í a szó szoros értelmében érinti az egész emberiséget. A ka­I ‘ tonai veszély ugyanis egyre növékszik. A NATO katonai doktrínái változtak ugyan, de a lényege változatlan ma- | radt. A hidegháború éveiben az úgynevezett „tömeges . megtorlás” stratégiája volt érvényben, amely az atomzsa- | roláson alapult. Amikor az erőviszonyok egyre inkább a szocializmus i javára módosultak, akkor „rugalmas reagálás” elnevezés- : sei új koncepció jelent meg, meghirdetve az általános i atomháborút. Ezt követte a „reális fékentartás” doktriná- ; ja, amelyben azonban a realitásnak még halvány árnyé­kát sem lehetett felfedezni. Jelenleg a Pentagonban és a NATO-törzsekben a „korlátozott atomháború” doktrínája az elfogadott, amely „megelőző atomcsapások” mérését hirdeti meg. Az ame­rikai eurorakéták segítségével az „X. órában” a Varsói Szerződéshez tartozó államok területén közel 2500 célt akarnak megsemmisíteni. Az enyhülés ellenfelei nem mondtak le arról, hogy megbontsák a Kelet és Nyugat között kialakult viszony­lagos erőegyensúlyt. Holott a történelem bebizonyította, hogy hiábavalók mindazok az erőfeszítések, amelyeknek célja, hogy bármely hatalom egyoldalú katonai előnyt ér­jen el. E '*’ ppen ezért a Varsói Szerződés államai az egyetlen járható utat javasolják: be kell szüntetni a mennyi­ségi és minőségi fegyverkezési versenyt. S bár a NATO a legtöbb ésszerű javaslatot figyelmen kívül hagy­ja, a Varsói Szerződés résztvevői változatlanul hangsú­lyozzák: készek a más katonai tömbhöz tartozó államok­kal bármiféle megállapodást kötni az atomháború útjának teljes eltorlaszolására. Olga Trofimova az APN szemleírója Bárány Tamás: A fészek melege 45. — Ó, igen — mondja Tibor kínlódva, s örül, hogy a szo­baajtót, nyithatja apja előtt, s most sem kell a szemébe néznie. — Bájos teremtés ... — És arra gondol: végered­ményben ki tehet arról, hogy Bende Lajos elektromérnök véletlenül éppen Szotyori Má- riáékhoz szállt ki javítómun­kára, aztán egymásba gaba- lyodtak... A lány egyetlen szó­val sem említette, hogy menyasszony — így Lali a legjobb Íriszemben kezdett udvarolni neki!... Nna! Szász Bálint pillantja meg odabent elsőül az öreg Ko­vácsot; felderülő arccal lép oda hozzá. * — Á, Kovács szaki! Maga itt? — Kezet ráznak, Szász aztán Tiborhoz fordul. — De kedves gondolat volt tő­led, Tibikém, hogy a műhely­ből is meghívtál valakit! — Nagyon derék! — Kiált­ja Fülöp Géza, poharát az öreg Kovácsra emelvén. — A munkásság kitűnő képvise­lőjét! Éljen! Kéz is odalép, a kezét nyújtja. — Hozott isten, öreg har­cos! De örülök, hogy itt lát­lak! — És Tiborra pilant. Amaz a homlokáig veres most. Körülnéz, aztán lassan odamegy a szoba közepére, ahol az imént Fülöp Géza ol­vasta fulmináns köszöntőjét, és fölemeli a kezét. — Halljuk! — kiáltja kí­váncsin Bende örömapa. — Halljuk! — kontráz ne­ki büszkén Szotyori, a másik örömapa. Tibor Szász felé fordul. — A most érkezett vendég nem — megnyomja a szót: — valaki a műhelyből, Bálint bátyám. — Ezt meg már Fü- löpnek mondja: — És nem is csak a munkásság kitűnő képviselője. Itt az ideje, hogy egy régi-régi titkot bevall­ják: Kovács szaki egyben az édesapám is! Az igazgató elragadtatva tapsol. — Pompás! Kovács — Ko­vács! Hehe! Ennél jobb vic­cet ma estére, gyerekek!... — A könnyét törli, úgy ka­cag. — Nem is mondtad, Ti­bikém, hogy műsoros estre hívtok! Réz arca rezzenéstelen, ahogy most a fejét rázza. — Ne mulass, Szász elv­társ, ez komoly dolog. Szász rámered. — Komoly? És te tudtál er­ről? Réz bólint. — Én vettem fel a fiatal­embert. Akkor még a sze­mélyzeti osztályon dolgoz­tam, emlékszel. Az igazgató gyámoltalanul körülnéz. — De miért kellett ezt, ba­rátaim? Tibor a száját rágja, rövid némaság után Kata felel he­lyette. — Nem akart visszaélni az apja protekciójával... — így volt! — int hevesen Réz Ernő. — Éppen ezért szi­gorú diszkréciót kért... — És te? — néz rá Szász. — Biztosítottam, hogy megkapja! Azt mondtam ma­gamnak: derék, szerény fiú, hát támogassuk! Nem akar visszaélni a származása adta előnyökkel, az apai protekci­óval ... Ritka az ilyen fiú a mai világban! Fülöp tekintete állhatato­san ott ül Tibor arcán. Aztán odahajol hozzá, és odasúgja neki: — Az apád protekciója ... — Legyint. — Tibi, Tibi! Dörzsölt fiú voltál te már ezelőtt tizenkét évvel is!... Kis csönd. Az öreg Kovács aztán körülnéz. — No, fiam. Eljegyzésre hívtatok. Hát hadd gratulá­lok a jegyespárnak! — Kö­rülnéz; a fiatalokat keresi, de azok a szomszédos szobá­ban bújtak össze. Tibor töp­reng, hogy csupán csókolóz- ni-e, vagy Lali ezzel is az időt akarja húzni... Az öreg lassú léptekkel át­megy Tibor szobájába; a fia­talok szétrebbennek. Erről a csokorról is lekerül a papír. — Gratulálok, Marikám — mondja az öreg halkan, s utá­na mindjárt köszörül a tor­kán. — Sok boldogságot! Kata itt áll mellette, és most megállapítja magában, hogy azért az öreg még kemé­nyebb legény, mint hitte: csaknem rezzenéstelen arccal csinálja végig ezt a szörnyű komédiát. Hát hiába: az öre­gek idegei... Azok még ide­gek! — Csókolom — mondja Mária elcsukló hangon. — És nagyon-nagyon köszönök mindent. Az öreg most Lalira pil­lant. — Hát így választottál... — A fiúnak is kezet nyújt, de az rémülten félrekapja a fe­jét, azt hivén, hogy az öreg meg akarja ütni. — Neked is minden jót kívánok, Lajos fi­am. És hosszú boldogságot! A fiú hatalmasat nyel, mert valósággal elszorult a torka, és földre szegezett szemmel így szól: — Tessék megérteni ben­nünket, Imre bácsi, nem te­hettünk mást... Nagyon sze­retjük egymást! Az öreg csöndesen, szelí­den bólogat. — Hát hiába, ez a dolgok rendje... — mondja aztán beletörődőn, -és Katának könny önti el a szemét, any- nyira megsajnálja hirtelen az apósát. Lalit inkább fölszabadítja ez a szelídség, megkönnyeb­bülve így szól: — Tessék megengedni, Im­re bácsi... hadd mutassam be a menyasszonyomék famí­liáját. — Belekarol, úgy kor­mányozza az öreget majdani apósáék felé. * Az öreg Kovács szívélyesen kezet szorít Szotyorival, az­tán a mellette álló asszony­hoz lép, megcsókolja, és meg­kérdi Lalitól: — Miért akarod te nekem bemutatni a menyasszonyo­mat? — Körülnéz, s széles mosollyal rámutat az öröm- anyára. — Engedjétek meg: a menyasszonyom, Szotyori Mária! — Újabb tréfa! — üvölt fel boldogan Szász Bálint. — Két Kovács — két Szotyori! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents