Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
Jövőnk fo rrása I ájus elseje. Ez az ünnep része már életünknek. *1. ‘ *t Megmerülünk jókedvében, örülünk színeinek, I erőt merítünk a proletárszolidaritás, az együvé tartozás, az összefogás tudatától. Május elsejét mind többen ünnepük világszerte. Ez elsősorban a nemzetközi munkásosztály politikai befolyásának növekedéséből ered, amely ma már a társadalmi haladás hatalmas mozgató ereje, vezetője, s a történelmi események középpontjában áll. A munkásosztály politikai, erkölcsi értékeit egyre nagyobb tömegek vallj ák magukénak, amelyeket a kommunista és munkáspártok, vagy a most folyó szakszervezeti kongresszusok tudatos, elkötelezett állásfoglalásai is jeleznek. A nemzetközi szolidaritás eszméje — e politikai és erkölcsi értékek egyike —, sem mint gondolat, sem mint gyakorlat nem kopott meg a csaknem száz esztendő folyamán, hanem inkább újabb és újabb elemekkel gyarapodott, s ma egyik záloga, talpköve a világ békéjének, a különböző gazdasági és társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének, amely lehetőséget ad a nyugodt építőmunkára. Mi, magyarok és mi, szabolcsi, szatmári emberek is annak tudatában élünk, dolgozunk, hogy a szocializmus minden dolgozni, alkotni vágyó embernek lehetőséget ad az érvényesüléshez, mert a munka a forrása hazánk, az egyén boldogulásának. Mindannyiunk előtt ismertek múlt évi munkánk eredményei. Szorgalmas munkásaink, parasztságunk, értelmiségünk munkája nyomán mind anyagiakban, mind erkölcsiekben tovább gyarapodtunk. Bármerre járunk a megyénkben, mindenütt megtalálhatók a munkáshatalom több mint három és fél évtizedes tevékenységének eredményei. Űj házak sora, iskolák, óvodák, kórházak, új gyárak, üzemek, kulturális, szociális intézmények épültek fel. A legfontosabb, hogy egyre tartalmasabban élő, bizakodó munkás, paraszt és értelmiségi emberekkel találkozunk itt, Szabolcs-Szatmárban is. Ma már az ipari munkásság csaknem fele szakmunkás és közel 15 ezer értelmiségi él és dolgozik megyénkben. A legjobban dolgozó kollektívák a munka ünnepe alkalmából átvehették a megérdemelt kitüntetéseket. Megyénkben 34 vállalat, szövetkezet, gyáregység kapta meg a „Kiváló” címet, 10 oklevelet kapott, míg két munkahelyet „Élüzem” címmel tüntettek ki. Több ezren érdemelték ki a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. H ejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék dolgozik együtt. Azok is közöttünk vannak még, akik forradalmi hittel, akarással, nagy áldozatokkal alapozták meg mai szabad életünket. A fiatalok egyre gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát. Jól tudjuk, hogy csak gondosan szervezett, becsületes munkával, erőnk, tudásunk latbavetésével juthatunk többre. Hazai feladataink egyre bonyolultabbak, építőmunkánk külső feltételei mind kedvezőtlenebbek, most tehát különösen fontos, hogy anyagi és szellemi tartalékainkat felkutassuk, termelésbe állítsuk, lehetőségeinket jól hasznosítsuk. Első negyedévi eredményeink biztatóak. Azt a társadalmi és munkahelyi közérzetet, amely a további fejlődéshez, a szocialista demokrácia teljesebbé tételéhez újabb lendületet ad, csakis a munkában becsülettel helytállókra támaszkodva teremhetjük meg. Ezt a közvéleményt akkor erősítjük, ha egyetlen mércét ismerünk: a jobb, az eredményesebb munkát, a jövedelmezőbb gazdálkodást. Ma, a munka ünnepén kiemelt hangsúlyt kap, hogy társadalmunk, figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát. Életünk mindén területén érvényesülnie' kell annak az elvnek, hogy aki többet és jobbat ad, az többet is kapjon. A jó munkáért elismert, a közös tevékenységben érdekelt ember jól érzi magát. A mind teljesebbé váló szocialista demokrácia különféle fórumain otthonos, a közösség ügyeinek intézésében járatos és a közéleti felelősséget hozzáértéssel vállaló emberek tíz- és tízezrei nélkül nem érhettünk volna el eredményeket, nem tudnánk megvalósítani újabb céljainkat. Az üzemi, munkahelyi fórumok, a szakmaközi bizottságok mintegy 20 ezer tisztségviselője egyre nagyobb felelősséggel vesz részt a döntések előkészítésében, kialakításában és a végrehajtásában. Egy sor jó kezdeményezés arra utal, hogy a szakszervezeti mozgalom képes megújulva még nagyobb feladatok megoldására megyénkben is. Nem vagyunk függetlenek a világgazdaságban végbemenő folyamatoktól, a természet erőit sem győztük le, s önmagunkban sem lettünk még teljesen úrrá a régi társadalmi rendből származó gyengéinken. Van még önzés, értetlenség és fegyelmezetlenség. Ahhoz, hogy mind a társadalom, mind az egyének céljai valóra válhassanak, még szorgalmasabban, fegyelmezettebben, képességeinket még jobban feltárva kell dolgoznunk. HV mai ünnep kölcsönösen összeköt bennünket más országok munkásosztályával, dolgozó népével. Május elseje mindig szolidaritásakciókra buzdít világszerte. Ezek egyik legfőbb célja a béke még erőteljesebb, még határozottabb védelme. Ez összekapcsolja a nemzetközi munkásosztályt, lehetővé teszi a különböző szakszervezetekhez, a kommunista, a szociáldemokrata vagy keresztény és egyéb vallási alapon álló pártokhoz tartozó munkások közös akcióit, melyek korunkban elsősorban a nemzetközi monopoltőke ellen irányulnak. Pártunk, munkásosztályunk, megyénk népe is hitet tesz május elsején a cselekvő internacionalizmus mellett, mert ez a társadalmi haladásnak és felemelkedésünknek egyetlen járható útja. TÓTH GÉZA az SZMT titkára XXXIX. évfolyam, 101. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. május 1., szombat »■a ____‘ míhí« m Tmh>»o Híuáiá óimmal Ifitnntotott nuíroiivtiíÍ7Í ováláilflll
