Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1982. április 10.

Idegen ízek

BAJOS TÖLTÖTT TÁSKA

Hozzávalók 4 személynek: tésztához: 20 dkg liszt. 2 tojás, csipet só, 3 evőkanál viz. A töltelékhez: IS dkg vegyes darált hús, 1 tojás, 1 evőkanál petrezselyem, 1 evőkanál zsemlemorzsa, fél hagyma, szerecsendió, valamint: 10 dkg [taraj (friss vagy mélyhűtött), liszt, só, bors, kakukkfű, 1 tojás fehérje, 1 liter sósviz, 2 fej hagyma, 2,5 dkg vaj.

Dolgozzuk össze a lisztet, tojásokat,' sót, vizet sima tésztává. Gyúrjuk jól össze. Hagyjuk fél órát pihenni. Közben készítsük el a tölteléket. A darálthúst és az összes hozzávalót a fűszerekkel együtt tegyük egy nagy tálba, és keverjük össze. Majd melegítsük fel a parajt, kevés vízben elkevert liszttel habarjuk be és fűszerezzük. Nyújtsuk ki a tésztát, és vágjuk 10x10 cm-es kockákra. Töltsük meg darálthússal és spenóttal. A széleit kenjük be tojásfehérjével. Keresztbe ösz- hajtjuk, és a széleit jól össze- nyomjukílíiogy ki ne nyíljon.

A töltött táskákat forrásban lévő 9óSvW*ion ' kifőzzük,} .addig főzzük5,! sfeiígíOiaíii víz ( felszínére jöh. LeesepestétjŰldloés vajban mfegpf«öW : í> TjagymakaHkiáJíkal megszórva tálaljuk:

INDIAI CSIKKÉ

Hozzávalók: 1 sütnivaló csirke, fél kávéskanál porpaprika, egy csipet kömény por, 1/4 kávéskanál kakukkfű, 1/4 kávéskanál fahéj, szegfűszeg, fél db gyömbér,

3 gerezd fokhagyma, 10 dkg hagyma, 20 dkg paradicsom, 10 dkg vaj, só, fél liter tejfel, da- rálthús, máj vagy vese a töltelékhez.

Tisztítsuk meg a csirkét, és lassú tűznél 15 percig süssük kevés zsiradékon, amig világos- barna lesz. Töltsük meg a csirkét főtt darálthússal, sült vesével vagy májjal. Tegyünk egy edénybe zsiradékot, forrósítsuk fel, tegyük bele a hagymát, fok- hagymát, gyömbért és a fűszereket. Rakjuk bele a paradicsomot is, és kevergessük 5 percig, kevés vizet adagoljunk hozzá, végezetül tegyük bele a tejfelt és a csirkét, és pároljuk 5 percig.

HÜSGOMBÓC ZÖLDSÉGGEL TÖRÖK HÓDBA

, HCWZávíttÓk 2. Se^é^nékrl csomag • mélyhűtött ■ ■ ¥iusgo,mhóe (30 dkg), 1 nagy fej nágyma, 2 evőkanál olaj, 1 db paprika, 15 dkg gomba, 2 nagy paradicsom, fél kávéskanál ételízesítő, só, bors, 1 pohár joghurt, 1 gerezd fokhagyma.

A hagymát feldaraboljuk, és forró óladban üvegesre pároljuk.

A paprükakockákat és a félbevágott gomöadara'bokat hozzátesz- szük, és állandó keverés mellett 10 percig pároljuk. Majd beletesszük a nyolc részre vágott paradicsomdarábokat, sózzuk, borsozzuk, ételízesítővel fűszerezzük, és beletesszük a hús- gombócokat is. Lefedjük és 10— 15 percig közepes lángon főzzük.

A joghurtba beletesszük a szétnyomott fokhagymát, sózzuk és a húsgombóc mellé tálaljuk. Kenyeret fogyasztunk hozzá.

SÜLTBURGONYA SPANYOL^ MÓDRA ÓAVASa I

, suumi M^

; Hozzávalók 2 személynek £“5—6< c|b közepes nagyságú burgonya,

3 nagy fei^ijagyma, 2 evőkanál cjlaj, 4 tojjy^^o^iiPé^

: A úfcprgímyárt; m ©#h»mQ7 zuk, és

\lékortyt kalrtKák ra ** Vágj uk. a íja&ymakat kockára vágiuk, és íorró olajban üvegesre pároljuk.

4 tojást kevés sóval, chiliporral fűszerezve felverünk. A burgo- nyakarükákat a hagymára tesz- szük, majd ráöntjük a tojást. Lefedjük és lassú tűznél 10 percig sütjük.

Ha kész, kétfelé vágjuk, és két tányérra tálaljuk. Mellé pa radicsomot vagy zöldsalátát adunk.

RAJNAVIDÉKI SPECIALITÁS

Hozzávalók 4 személynek: 1

kg burgonya, 1 kg savanyú alma, kevés víz, kb. 1,5 evőkanál cukor, 2,5 dl tej, 1 evőkanál vaj, só, bors, szerecsendió, valamint 2—3 hagyma, 1 evőkanál vaj vagy 5 dkg szalonna, fél kg vé- reshurkta.

Először hámozzuk meg a búr gonyát. Majd vágjuk négy részre, és kevés sós vízben 30 percig főzzük. Az almát hámozva vagy hajával együtt vágjuk 4 részre, és távolítsuk el a magházát. Vágjuk darabokra, és kevés cukros vízben addig főzzük, amíg puha lesz. A frissen főtt és leszűrt burgonyát nyomjuk át burgonyanyomón és keverjünk hozzá kevés vajat és tejet. Az almát keverjük össze a burgonyapürével, és ízesítsük meg. Tegyük egy tálba, és hagyjuk meleg helyen. Hámozzuk meg hagymát, és Vágjuk karikákra. Melegítsünk egy serpenyőben vajat vagy szalonnadarabokat, olvasszuk ki, és szeleteljük fel a véreshurkát kb. 1 centiméter széles karikákra, és süssük meg mindkét oldalán ropogósra. Tálaljuk a burgonyapüré tetejére. A hagymakarikákat a sült zsiradékban aranybarnára pároljuk és a tál tetejére tesszük.

w

Es most merre?.

A gyermek életbe indulásának első komoly lépése: a pályaválasztás. Amelyik családban a szülő nem kísérte kellő figyelemmel, hogy képességei szerint milyen pályára alkalmas gyermeke, és nem készíti fel szeretettel erre az életreszólóan fontos lépésre, ott gyakran a véletlen, a helyi lehetőségek, ismeretségi, baráti körök tájékozottsága vagy tájékozatlansága befolyásolja a pályaválasztást. Az ilyen meg nem fontolt lépés gyakran végződik kudarccal, s egy-két év múlva más pályát kell választani. Ez nem kis gondot jelent szülőnek-gyermeknek egyaránt.

A pályaválasztás sokrétű, bonyolult dolog. A szülő, aki ismeri jól gyermeke fizikai és szellemi képességűit, nyiladozó érdeklődési Kórét, hasznos segítséget adhat a pályaválasztáshoz. Azonban nem szabad gyermekére erőszakolni saját vágyait, elképzeléseit, mert a más akaratából választott pálya megkeserítheti a gyermek életét, féket jelenthet képességei kibontakozásában. Nem tud majd olyan munkaeredményeket elérni, amelyet a saját maga által választott pályán tudna produkálni.

Az értelmiségi szülő nehezen fogadja el, ha gyermeke kijelenti, nincs kedve továbbtanulni, hanem valamilyen szakmát választ. A szülők sokszor kényszeríteni szeretnék (nemritkán kényszerítik is) a gyermeket a továbbtanulásra, mert „hasonló szinten” szeretnék látni gyermeküket. Ez jogos szülői óhaj, de ha nem találkozik a fiatal elgondolásaival, képes- Ségéivfelv — rátérrttét í&égéVe 1, ükkor kudarcba fullad a törekvés. Nem szabad a pálya- választásból hiúsági kérdést csinálni! Nem szabad csak azért valamilyen pályára kényszeríteni a gyermeket, mert a szülő „hadd legyen a gyerek több, mint én” vágyálmát szeretné megvalósítani.

A szülői álmok megértése és tiszteletben tartása mellett mégis az a reális mérték,

hogy olyan pályára lépjen a gyermek, amelyhez érzelmileg kötődik, s amely munka elvégzésére hivatva érzi magát. így alakulhat ki benne a szakmaszeretet, az alkotás vágya, így fűti át szakmai tevékenységét a munka öröme. Így majd nem kizárólag pénzszerzési forrásnak tekinthető szükséges rossznak minősíti napi munkáját.

Vannak „divatos” pályák, amelyeket elárasztanak a fiatalok, igen gyakran a jó pénzkereseti lehetőség reményében. Nem egy ilyen pályáról aztán bebizonyosodott, hogy telítettség miatt nem is jelent olyan jő jövedelmet. Ha nem a szakmaszeretet irányította oda a fiatalt, hanem csak a jó jövedelem reménye, akkor csalódást jelent ez a pályaválasztási módszer is. Az anyagiasság sohase legyen iránymutatója a pálya- választásnak. Nem helyes, ha a szülő a várható jó jövedelem megcsillogtatásával

akarja gyermekét valamilyen pályára indítani. Természetes dolog, hogy a kereseti lehetőségek megszabják egy pálya „értékét”, de bármilyen pályán produkálhat anyagilag elismert, jó eredményeket valaki, ha azt kedvvel, szorgalommal végzi.

A helyes pályaválasztás sok szempontja közül a legfontosabb, hogy a választott pályán a gyermek az egészségi, a képességi és a személyiségi követelményeknek megfeleljen. A pályaválasztás mérlegelésénél ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével kell segíteni a szülőnek gyermeke életbe lépésének nehéz problémájában. Hiszen a szülő ismeri legjobtel, reálisan vázolva a lehetőségeket, irányíthatja a sorsdöntő választásban.

A szülő a legjobbat akarja gyermekének ... Éppen ezért, ne a szülő válasszon pályát gyermekének, csak segítse őt tanáccsal, szeretettel, türelemmel a pályaválasztás nem könnyű döntésében.

F. K.

Nyíregyházi beszélgetés Gundel Ferenccel

A vendéglátásról

Beteglátogatás

A beteglátogatás nem kötelező, de minden bizonnyal jólesik annak, akit betegsége hosszabb- rövidebb időre távoltart családjától, munkahelyétől, ha szerettei, barátai, jó ismerősei, munkatársai meglátogatják a kórházban, szanatóriumban, esetleg otthonában.

Mit vigyünk figyelmességként a betegnek? Semmi esetre se olyasmit, ami számára izgató, idegesítő, vagy pedig amit betegsége (diétája) miatt nem fogyaszthat. És természetesen ne csempésszünk be — még „jópo- faságból” sem — szeszes italt.

A cukorbeteg-diétától eltekintve általában a gyümölcs az, ami a betegek számára mindig örömet okoz. De kedveskedhetünk pár szál élővirággal (ha sok van, gond az éjjeliszekrényen való elhelyezés) , kedvenc folyóiratával, egy-egy fényképpel. A kórházakban általában ruhatárak, kabát- megőrzők vannak. A csomagokat, kabátokat hagyjuk ott.

A kórtermekben a betegek nem egymaguk vannak, tehát ügyeljünk arra is, hogy a szobában lévő többi beteget ne zavarjuk túl hangos beszéddel, éles nevetéssel, zsebrádióval stb. Halkan mozogjunk, csendesen beszéljünk. A beteg ágyára soha ne üljünk! Legyünk figyelemmel arra, hogy amennyiben súlyos a beteg állapota, akkor még a másik szobában lévő zaj is zavarhatja.

Beszélgetéseink során kerüljük a beteg számára kellemetlen témákat. Óvakodjunk a betegségre vonatkozó tanácsoktól — ez az orvosok, ápolók hatáskörébe tartozik.

Látogatásunk legyen üdítő, és minden esetben optimista hangulatú. A beteglátogatás ne tartson sokáig, inkább — ha hosz- szabb kórházi kezelésről van szó — ismételten tegyünk látogatást. Ha látogatásunkat előre jeleztük, akkor lehetőleg keressük is fel a beteget. Az emberek többsége betegségében, elesettségében még érzékenyebb, s így a be nem tartott ígérettel nagyon nyugtalanító, rossz órákat, esetleg napokat szerezhetünk. Ez természetesen vonatkozik a magunkra vállalt elintéznivalókra is.

Amennyiben több alkalommal látogatunk valakit, s tudomásunkra jut, hogy a közös kórteremben olyan beteg is fekszik, akit senki sem látogat — ne sajnáljunk tőle sem egy kis figyelmességet, kedvességet. Minden bizonnyal örömet okozunk neki.

K. K.

Miért nem készültél?

Szabad szombat utáni hétfőn, ha felelésre kerül a sor, nem egy diák vallja be néhány félszeg félmondat után, hogy nem készült fel az órára. S ha a tanár csodálkozik, miért nem sikerült megtanulni két és fél nap alatt az anyagot, akkor még az is kiderül, hogy a gyerek elutazott a hét végén a szüleivel.

J/alójábauB ennek csak örül- '••rtk kenehc. Nem kóborolt felügyelet nélkül, együtt volt a szülőikkel. Talán megismerte hazánk valamelyik szép tájegységét, meglátogatta a rokonokat, új ismereteket szerzett, sokat beszélgetett, élményeket, élt át.

De miért következménye mindennek, hogy közben nem készítette el az írásbeliket, s egyetlen szót sem tanult hétfőre?

Sajnos, a szülők elfelejtették ellenőrizni, hogy feLkészült-e a gyerek a következő tanítási napra. A tanuló pedig az együttes utazást megfelelő kibúvónak érezte a tanulás alól, hisz édesapjával, édesanyjával volt.

Ha az eset ismétlődik — s bizony n em egyszer megesik ugyanazzal a tanulóval —, az eredmény rohamos romlása lesz a következmény. Az egymásra épülő anyagban kimarad egy-egy láncszem, nehezebb lesz a megértés, az új anyag elsajátítása.

Hogyan lehet mindezt kiküszöbölni?

Ha csak szombat reggel utaznak el, a péntek délutánt töltse tanulással a gyerek. Ha napközis vagy tanulószobás, akkor is ellenőriznünk kell otthon. Hisz 25—30 gyereket a pedagógus nem tud 4—5 tantárgyból kikérdezni, csak szúrópróbaszerűen. Ha pedig már péntek délután útrak élnék a szülők, bizony be kell csomagolni a tankönyveket is, hisz még út közben, vonaton vagy gépkocsiban is lehet tanulni. Legfeljebb az írásbelit a visszaérkezés estéjén készíti el a gyerek. Még jobb is így, hisz mindig azt mondjuk, hogy az írásbelit csak a szóbeli megtanulása után kell megcsinálni az elsajátított anyag gyakorlására.

Ne legyen indok egy-egy érdekes családi program a gyerek mulasztására. Így lerontja esetleg azt, amit a hétközi szorgalmával megszerzett. A kihagyás miatt a tudása hézagos lesz. S- kell^metlen érzés támad a tanárban is, mikor a gyerek mulasztásáért a felelősséget a szüleire akarja áthárítani., ti* » \

A. L.

Heti ötleteink

1. Alul bővülő, hosszú ujjú és megunt ruhánkat a következő módon újíthatjuk fel. Az ujját háromnegyedesre levágjuk, s mivel most ismét divat a szűk szoknya, kétoldalt egyenesre leszabjuk, s végül a gallért is lefejtjük róla.

Ezután papíron előbb megrajzoljuk az ábrán látható divatos, a váltnál kissé elszélesedő kantárt, s 'kivágjuk. Megpróbáljuk, ha jó a méret, a levágott szoknyarészből kiszabjuk, továbbá egy zsebet is kialakítunk. A modellen látható, elütő színű anyagból két sor széles pántot tűzünk a kantárra, s miután alul gomblyukaztuk, rágomboljuk az övre varrt gombokra. Ugyanebből a díszítő kelméből varrunk paszpólt az ujjára és a zsebre, továbbá egész keskeny paszpólt a nyakkivágás köré.

Fiatalabbak a szoknya oldalát kissé merészebben fel is sliccel- hetik. Aki szépen kézimunkázik, a szegélydíszítést horgolással is megoldhatja.

2. Az ingruha olyan örökzöld darabja ruhatárunknak, ami mindig elegáns, divatos. Am egy idő után jót tesz közérzetünknek is, ha más jelleget tudunk adni. Ha finom, dekoratív anyagból készült, érdemes újjávarázsolni a rajzon látható módon. Ehhez érdemes venni — a ruha színével harmonizáló — csipkeszövetet. Annyit, amennyiből kitelik a masnira köthető övre rádolgozott, nagyon enyhén behúzott, elöl nyitott, elkerekedő „felső szoknya”. Ebből az anyagból varrhatunk pántos zsebet a ruha felső részére, amibe pici csokor ízléses művirágot tűzhetünk. Ünnepélyesebb alkalomra jól öltöztet.

B. K.

Duplagallérral

(122 cm-es kislány részére)

Hozzávalók: 35 dkg középkék, 5 dkg szilvakék RAVENNA fonal, 3-as, 7-es kötőtű, gumiszalag, 1 db gomb.

Kötésminta: a munka jobb oldalán sima, a bal oldalon fordított szemeket kötünk. Szempróba: 26 szem x 36 sor = 10 cm.

Gallérminta: *A 3-as kötőtűvel: 4 sor fordított harisnyakötés (1. sor, a munka jobb oldalán: fordított, 2. sor: sima), 7-es kötőtűvel 6 sor fordított harisnyakötés *-tól ismételni. A munka végeztével, 3-as kötőtűvel: 4 sor fordított.

Háta: középkék színű fonalból, 3-as kötőtűvel 202 szemre kezdjük, sima kötésmintával kötjük. A 15. sorban, a 4., 98., 105., 199. szemet elfogyasztjuk, majd ezután mindkét oldalszélen, minden 6. sorban 27x1 szemet elfogyasztunk (90). A kezdéstől számított 50 cm = 180 sor után mindkét oldalszélen karkerekí- tést készítünk, lefogyasztunk 3, majd minden 2. sorban 2x2, 2x1 szemet (72). 11 cm = 40 sor elérése után, a munkadarabot középen elválasztjuk, s az oldalré- széket azonos szem-, és sorszámmal folytatjuk. A karkerekítéstől számított 15 cm = 54 sor elérése után, mindkét oldalszélen, minden 2. sorban lefogyasztunk 5, 6, 5, 6 szemet.

A középen megmaradó 14 szemet a következő sorban egyenként lefogyasztjuk.

Eleje: a hátrésszel azonos

szem- és sorszámmal, mintával, kar- és vállfogyasztással kötjük. A karkerekítéstől számított 11 cm =•40 -«or elérése utón nyakkerekítést készítünk. A munkadarab

középrészén lefogyasztunk 12 szemet, majd mindkét oldalrészen, minden 2. sorban, 3, 2, 3x1 szemet.

Ujja: középkék színű fonalból, 3-as kötőtűvel 69 szemre kezdjük, sima kötésmintával, egyenesen haladó oldalszélekkel dolgozunk. A kezdéstől számított 34 cm = 122 sor elérése után, mindkét oldalszélen lefogyasztunk 3, majd minden 2. sorban 2x2, llxl, 2x2, 2x3 szemet. A következő sorban a középen megmaradó 13 szemet, egyenként, lazán lefogyasztjuk.

Felső f fodor: 3-as kötőtűvel,

szilvákek színű fonalból 14 szemre kezdjük, a gallérmintával 154 sort kötünk, végül a szemeket lefogyasztjuk.

Alsó fodor: szilvakék színű fonalból, 3-as kötőtűvel 20 szemre kezdjük, 194 sort kötünk, végül a szemeket lefogyasztjuk.

összeállítás: az oldal- és vállrészeket, szem- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. A ruha alsó- és ujjaszélrészét 2 cm távolságban visszavarrjuk a belső oldalszélen. Az alsó és felső nyakfodrot egymásra illesztjük, egy azonos színű fonalszállal, a nyakhoz kerülő szélen, fércöltéssel egymáshoz öltjük, és hurkos „slingelő” öltésekkel a nyakszélhez rögzítjük. A ruha ujjavégző- désbe, a csuiklóbőségnek megfelelő gumiszalagot fűzünk. A nyakkivágás, a hátoldalon, 1 gombbal záródik.

A bemutatott modell egytű- ágyas PRESTA, NAUMANN, VERITAS kötőgéppel is elkészíthető.

P. V.

KM

Sok jOgosDartasz éri, napjainkban a verfáegfara^t. A 5 ÄWHFßW idézve az idősebbek ábrándozva gondolnak az egykori kiskocsmák, kisvendéglők családias légkörére, finom ételeire. A Gundel név elválaszthatatlanul összeforrt a vendéglátás történetével. A család egyik tagját, Gundel Ferenc főiskolai docensét — aki a szakma legjobb ismerői közé tartozik — arról kérdeztük; az elmúlt néhány évtizedben romlott, vagy javult hazánkban a vendéglátás színvonala?

— Csodálkozni fog a válaszon. Ugyanis nem lehet arányokkal kifejezni, mennyivel magasabb most a színvonal, mint a két világháború közötti években. Régen csak nagy nevük volt a szállodáknak — Ritz, Hungária — de felszerelésben jóval elmaradtak a maiak mögött. A felszabadulás előtt olyan reprezentatív házak mint a Hilton, az Interkontinen- tál vagy a Fórum, nem léteztek. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy megszűnt a Budapest és a vidék közötti hatalmas szintkülönbség. A debreceni Arany Bikát akár a főváros szívében is elképzelhetnénk. Sőt, ha differenciálunk, az a vidék javára történhet.

Kétségkívül szépen felszerelt éttermek, szállodák működnek országszerte. Mégis sokan vannak, akik nem érzik jól magukat a vendéglátó helyeken.

— A tárgyi feltételek gazdagsága önmagában nem minden. Korunk vendéglátásából az hiányzik, ami sem pluszköltségbe, sem többletmunkába nem kerül: a figyelmesség és az udvariasság. A felszolgáló nem köszön a vendégnek, felesel, lassú. Eluralkodott a „megeszi a vendég hidegen is az ételt” szemlélet. Ebben persze nemcsak a szakácsok és felszolgálók a hibásak. A kihűlt, vagy rosszul elkészített ételt nem kötelező elfogadni. Miért nem küldik vissza?

Köztudott, hogy a vendéglátás

szakember-utánpótlásgondok*- kal küzd. Ez alighanem hatással van a színvonalra is.

(— A baj a szakemberek nevelésénél kezdődik. A felszabadulást mégéiflfeően délelőtt dolgozott, délután 4gkOlábp ment, este újra munkába állt' a tanuló. Ez rendkívül megterhelő volt. Viszont a kemény iskolás évek úgy megedzették a fiatalt, hogy utána játszi könnyedséggel viselte el a szakma átkait: a hétvégi, ünnepi szolgálatot, az éjszakázást. Ma szerintem túl kevés időt tölt munkahelyen a tanuló. Sajnos az üzletekben sem törik magukat az utánpótlás nevelésével mondván: tanítsa meg a fiatalt az iskola. A növendék felkészületlen marad, nem nő szívéhez a szakma. Könnyen meg is válik tőle.

— Nincs elég munkaerő egyrészt az elvándorlás miatt, másrészt azért, mert olyan gyorsan bővül a hálózat, hogy a szakmunkásképzés nem bír vele lépést tartani. Ez újabb gondokhoz vezet. Ha egy étteremben tíz felszolgálóra lenne szükség, de csak hat van, akkor ennek a hatnak mindent elnéznek. Külföldön más a helyzet. Még létszámhiány esetén is elküldik a megbízhatatlan dolgozót. Inkább legyen öt, de az állja meg a helyét becsülettel.

ön szerint milyen a korszerű vendéglátás?

— A technikai feltételek adottak, „csak” a szemléletet kell megváltoztatni. A korszerű vendéglátás lényege: keltse fel az érdeklődést az egészséges táplálkozás iránt, s valósítsa is meg azt. Egyelőre kevesen igénylik, mégis legyen mindig sajt és gyümölcs az étlaoon. A dolgozók pedig a kívülálló szemével nézzék önmagukat. Vagyis úgy végezzék a munkájukat, ahogy azt másoktól is elvárják. Abból induljanak ki, hogy nincs szebb munka, mint aiprt az emberekért tehetünk. Nálunk mindig ez volt az elv.

Ház! Zsuzsa