Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. április 10. Kelet-Magyarország 3 Butik és iskola butik és a busás haszon a legtöbb ember agyában ösz- szekapcsolódó fogalmak. Nyil­vánvaló, hogy a virág, a di­vatáru butik, vagy a vállala­ti üzletkötői jutalék, jövede­lem, vagy a gebinesi haszon jobb megélhetést nyújt, mint a pedagógus munkakör. Ahol ráadásul naponta nőnek a nevelőkkel szembeni követel­mények, nem mindenütt ala­kultak ki az alkotó, teljesíc- ményképes munka mérőesz­közei. S ha a sérülékenyeb­bek nem kapnak időben buz­dítást, bátorítást könnyen a perifériára kerülnek. Itit-ott apró tantestületi in­trikák, féltékenykedések is morzsolják az idegeket. Mindezekkel együtt sem hisz- szük, hogy a megfutamodás lenne a megoldás. Nem csak az iskola, hanem az egyén számára sem, aki, ha igazá­ban hivatásának tekinti ne­velői munkáját, lehetetlen, hogy jól érezze mgát a bu­tikban, vagy másutt. Az lehet a menekülésnek egy ideigle­nes „szigete”, de távlatokban, életcélokban aligha tudja be­tölteni. az igényes, tartalmas és tehetséges ember egész fényét :r:3ßj Aligha adhatnak önmaguk­nak felmentést a pedagógus pályát elhagyók, kinek-kinek előbb vagy utóbb szembe kell nézni saját elhatározásával és válaszolni kell arra: hogyan tovább. De a katedrákat el­hagyók mozdulásában a tan- testületi, vezetési gyöngeeé- gek, a közöny, az értetlenség, az egymással való kevés tö­rődés is kitapintható. Vajon a méltatlankodást, felháborodást, netán a meg­bélyegzést nem kellett volna megelőzni az „odafordulás- nak”, a megelőzésnek. Tenni azért, hogy egyetlen nevelő se jusson el addig, hogy nem talál más megoldást, mint elhagyni a pályát. Igaztalanok lennénk, ha nem mondanánk el azt is, nem azért szólunk a peda­gógusokról, mert ők könnyeb­ben megválnak hivatásuktól, mint más foglalkozások mű­velői. Tények, adatok bizo­nyítják, hogy semmivel sem nagyobb a szakmából való el­vándorlás a pedagógusoknál, mint másutt. De a szabolcsi iskolákban évek óta szorító gond, hogy egyetlen katedra se maradjon gazda nélkül, egyetlen jó nevelő se hagyja el az iskolát. A PEDAGÓGUSOK SZAK- SZERVEZETE megyei bizott­ságának adatai szerint há­rom évvel ezelőtt 33, két év­vel ezelőtt 45, tavaly pedig 51 általános iskolai nevelő, plusz évenként 5—6 középis­kolai tanár hagyja el me­gyénkben a pedagógus pályát. Nem s^p, ez fi megyé- ií>eri dfeo^^i^éj^er jak ti. v pedagógushoz viszo- "hyit^J mégis -figyelmeztetcft Kutatják-e elég kitartóan ka okokat azok, akiknek a leg­több közük van az elkötele­zettség erősítéséhez? Vagy megelégszenek azzal, hogy a távozók homlokára ütik a bé­lyeget? Páll Géza geit. Ügy érezte, már nincse­nek eszközei a fegyelmezés­re, a rend megtartására. A nagy tantestületben az elsze* mélytelenedéssel is szembe találta magát. Korábban egy kis község, kis tantestületé­ben szinte egy családként él­tek .. . Sok mindent említ még, nem a védekezés, a magya­rázkodás hangján. Inkább nosztalgiával, hisz úgy be­szélt az iskolai gondokról, mintha ma is a katedrán len­ne. Nem tettem fel akkor ezt a kérdést, mi lenne, ha min­den pedagógus elmenekülne, otthagyná az iskolát, ha úgy érzi, összecsapnak a feje fö­lött a hullámok. A hivatás iránti elkötelezettségről, a pe­dagógus esküről sem tettem említést, hisz a virágárudás tanárnő — aki egyébként a mama üzletét vette át — sza­vai arról győztek meg: nem a pénz, inkább a nyugodtabb a nagyobb jövedelem, nem élet reményében futamodott meg az iskolából. Hogy meg­futamodott, az viszont tény... Hasonló élményekről be­szélt dr. K. Józsefné is, aki másfél éve nyitott divatáru butikot, korábban a város egyik általános iskolájában tanított. Ügy mondja, és sza­vai is ezt sugallják, nem túl könnyen vált meg az iskolá­tól. Általánosságban a peda­gógusok kevéske megbecsülé­sét említi, és a nevelőre nehe­zedő nyomást. Mindenki azt várja, hogy az iskola neveljen emhert a gyermekből. A bu­tikban eddig Jbpbfe(jójsgöt^el- ismfeí&t -fi mondja.— mjívfc:£0k;év atatj, az iskolában ..Ium :JÍilé; KAR LENNE TAGADNI; a foglalkozást változtató neve­lők sem tették ezt, hogy a magasabb jövedelem elérése szerepet játszik a döntésben. Erösítgették, hogy nem ez a legfontosabb szempont, de a A nyírmadai Béke Termelőszövetkezetben a tavaszi vetések vége felé járnak. A Károlyi tagban hetven hektáron olajre- tekmagot vetnek. (Jávor L.) FELNŐTT A GYÁR BÉLTEKEN Menyegző májasban Badarász László gyáregy­ségvezető számokat sorol. 1978-ban vette át a korábbi faipari üzemet a Ganz Mű­szer Művek, száznegyven munkással kezdtek. Az el­készített termékek értéke ak­kor 24 millió forint volt, rá egy évre negyven, az idei tervük pedig már megközelí­ti a 120 milliót. Exportra termelnek — Persze, a számok önma­gukban nem sokat mutatnak, ha nem ismerjük a műszaki színvonal emelkedését, a fe­jekben végbement változáso­kat — mondja Badarász László, aki alakulása óta ve­zeti a gyárat. — Mára azt is elértük már, hogy terméke­inknek majdnem kétharma­dát közvetlenül mi exportál­juk. Csehszlovákiába, Len­gyelországba, Jugoszláviába. Ez az igazán szép feladat. — A vezető minek örül a legjobban? — A termelési eredmények javulása mellett elsősorban annak, hogy tanúja lehetek: a falusi asszonyból hogyan lesz ipari munkás. Sétálunk a csarnokban, Csontos Ferencné mellett ál­lunk meg. Hőadó tekercset készít, 13 éve diftgöZite'1 itt,’ fti éá,^)8fe?0arP*8Xembenfkezd­te. áal — Ó,.jég és föld az akkori 4s 3 mostani helvzet! — állít­ja, mgjd folytatja: — Az za­jos,' poros volt, most meg csak szét kell nézni. Sokszor nincs kedve itt hagyni az embernek a gyárat. — Nehéz volt hetvennyolc­ban az átállás? — Ugyan! örültem, hogy maradhattam. Volt már a maga kezében kapa? No lát­ja! Itt csak figyelni kell. Igaz. ebbe is belefárad az ember, de mennyivel más ez, mint a földeken naphosszat gör­nyedni — Hány holdon gazdálkod­tak? — Ötön. De mikor belép­tem a gyárba, leadtuk az ál­lamnak. Itt a faluban nincs téesz, úgyhogy az állam vet­te át. Bár hamarabb tettük volna. Minden este meleg étel — A család nem morgoló­dott, hogy otthagyta a kony­hát, a gazdaságot? — Kezdetben. Az embe­remnek azonban csak egyet­len kikötése volt, minden es­te meleg étel legyen az asz­talon. Hát... van is. A nagy fiúval együtt Bátorban dol­goznak, mikor hazajönnek az az első, hogy felemelik a fe­dőt. Ügy higgye el, már rá sem bírnak nézni a szalámi­ra. Mert általában reggelire azt esszük. Csontos Ferencné portré­jához még annyit, hogy Ki­váló dolgozó, most kapta meg április elején a kitüntetést. Ezt azonban már Badarász Lászlótól tudom, s azt is, hogy — ha nagy nehézségek árán is — de szakmunkás- tanfolyamot szerveztek a gyárban, tavaly repültek ki az első fecskék. Nem a vál­lalkozókkal volt a gond, ha­nem a rendelettel: az ugyan­A televízióban éppen Ék befejezték a rend­őrségi közlemény felolvasását, amely arról szólt, hogy keresik az el­tűnt Alojz Pohárost, aki már egy hete nem jelent­kezett sem a munkahe­lyén, sem otthon, de még kedvelt kocsmájában sem látták. A rendőrségen az ügye­letes tiszt fáradt mozdu­lattal kikapcsolta a tele­víziót, elővette a kereszt- rejtvényt és ásított. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. — Rendőrség — mond­ta a tiszt. — Szóval keresik Pohá­rost, mi? — hallattszott a készülékből a rekedt, té­bolyult suttogás. — Hát csak keressék. Lehet, hogy megtalálnák a csatorná­ban, ahová való. A csa­tornában, a Záluzicka és a Haburska utca sarkán, ha­ha-ha ... De lehet, hogy csak a holtteste lesz ott. És az is csak apró dara­bokban. Mert fasirtot csi­náltam belőle! — De ki... mit... — dadogott a rendőrtiszt, de a vonal másik végén már letették a kagylót. A tiszt nem habozott sokáig. Mu­tatóujja szinte automati­kusan talált rá a vörös gombra, és az épület min­den helyiségében megszó­lalt a riasztójelzés. Pilla­natok múlva már a megje­lölt útkereszteződésnél voltak. Az előző napi eső nyo­mán hatalmas tócsa kelet­kezett a csatornanyilás fe­lett, ezért ki kellett hívni a tűzoltókat, hogy szivaty- tyúzzák el a vizet. A víz­művektől is kiment né­hány dolgozó, hogy a csa­tornanyilás tetejéről eltá­volítsák az iszapot, és fel­emelhessék a fedelet. Né­hány, lapátokkal felszerelt erős fickó is előkerült, hogy eltávolítsák a csator­nában felgyülemlett kavi­csot, földet, szemetet. Már hajnalodon, mire végig­járták az egész csatorna- szakaszt, megtisztították, és gondosan megvizsgáltak minden kis zúgot, amely­ről feltételezték, hogy az őrült gyilkos esetleg oda rejthette a holttestet. Ám annak még csak nyoma sem volt a csatornában. Az egyetlen csontról, ame­lyet találtak, kiderült, hogy marhalábszárcsont. Amikor már minden szolgálati gépkocsi eltávo­zott a helyszínről, az őr­szobán ismét megszólalt a telefon, és az ügyeletes tiszt újra az előbbi re­kedtes suttogást hallotta. — Köszönöm önöknek, tisztelt uraim, hogy segí­tettek rajtunk. Tudják, a csatorna már egy éve el­dugult, de hiába kértük, hogy tegyék rendbe. Ál­landóan iszapban és la­tyakban kellett járnunk. Ezért találtuk ki ezt a megoldást... Egyébként, nehogy úgy érezzék, hogy hiába dolgoztak, azt is megmondom, hogy az öreg Poháros már harmadik napja alszik tökrészegen a „Spektrum" kocsma kerí­tése mögött. Gábriel Hocman TAGAS, VILÁGOS CSARNOK, AZ ABLAKON OMLIK A FÉNY. KINT SZÉL VISZI A HOMOKOT, AZ ÜTŐN KIS TEHÉNSZEKÉR ERŐLKÖDIK, TEN- GERISZÄRAT HOZ VALAHONNAN A HATÁRBÓL. ITT BENT MEG FEHERKÖPENYES ASSZONYOK, S HAJSZÁLPONTOS MŰSZEREK. NYlRBELTEK, MÜ- SZEKGYÁR. 269 NYÍRI EMBER, ZÖMÉBEN NO „JELLEMFORMÁLÓ KOHÓJA”. AKIK NÉHÁNY ESZTENDEJE MÉG AZÉRT AGGÓDTAK, HOGY TE­REMJEN EGY KIS TENGERIT, EGY KIS KRUMPLIT A HOMOK, MERT KI TUDJA MI LESZ TÉLEN, MOST MŰSZEREKET GYÄRTANAK, MINDEN TlZ MUNKADARAB KÖZÜL KILENCET KÜLFÖLDÖN ÉRTÉKESÍTENEK. is előírja, hogy a szakmun­kásvizsgához legalább há­roméves gyakorlat kell. A gyárnak azonban szakmun­kások kellettek, s győzött a józan ész, másfél év eltelté­vel tizennégy bélteki munkás letehette a vizsgát,, gffikük volt Mizsei Gusztávné, akiről senki nem mondaná meg ta­lán, hogy három gyermek anyja. A mechanikai műsze­rész így eleveníti fel az ak­kori időket: — Több mint hatvanan je­lentkeztünk, de amikor kide­rült, milyen követelmények várnak ránk, csak huszonha- tan maradtunk. Ó, nem le­het azt elmondani, milyen nehéz volt! Még most is olya­nokat álmodom, hogy rosszul sikerült a szakrajz, hogy hol is van a tolóméter noniusza. Hányszor, de hányszor meg­fogadtam, hogy holnap már nem megyek. De a többiek biztattak: ha már bele­kezdtem, szégyen lenne ab­bahagyni. II Jöttek a tanárok — Mi volt a legnehezebb? — Minden. Képzelje el, hetente háromszor jöttek a tanárok. Délután kettőkor befejeztük a munkát, s utá­na rögtön kezdődött a tanu­lás, egészen este 8-ig. Gya­korlatra meg Bátorba jár­tunk, reszeltünk, fúrtunk, még szerencse, hogy otthon az ember vigyázott a három gyerekre. — Volt kedvenc tantárgya? — Éppen lett volna, az ének. De azt nem tanították. — Ha most indulna az is­kola újra kezdené? — Őszintén mondjam? — néz ránk elgondolkozva. — Nem tudom. Csak annyit tu­dok, hogy megérte. A bizo­nyítvány megszerzése után rögtön két forinttal emelték az órabéremet, s a pénznek bizony mindig van helye. Meg nőnek, okosodnak a gye­rekek is, egyre több furcsa dolgot kérdeznek. Nem is tudom, hogyan felelnék ne­kik, ha nem végeztem volna el az iskolát. Elvégezte a másfél éves tanfolyamot a néhány szék­kel arrébb dolgozó Bába Irénke is, papírt azonban mégsem kapott róla. Még nincs húszéves, s addig nem tehet vizsgát. A szakmai gya­korlata pedig már rég meg­van, itt dolgozik az indulás óta. Még akkor ismertem meg a penészleki kislányt, alighogy kikerült az általá­nos iskola piKjjajb,Qk_ Em-*" lékszem, gond volt a munka- vállalásával, hiszen gyerek volt még szinte. Ferdemetszésű mandulasze­me ma is előttem, s most mit látok: kész nő lett a lányká­ból. Nevetnek is csodálkozáso­mon a szomszédos asztalnál ülők, s nógatnak: kérdezzem csak meg, mikor lesz az es­küvője. A menyasszony illedelme­sen elpirul, s mondja: — Május 15-én. — Lesz menyasszonytánc? — Lesz — bólint, aztán még nevetve hozzáteszi: — úgyhogy ötszázassal jöjjön! Üss a szádra lányom!" Kérdezősködöm még egy ideig a jövendőbeliről, kide­rül, hogy penészleki a legény is, jól kereső festő-mázoló, majd komolyra fordítjuk a szót. Miről is beszélnénk másról, mint a gyárról, az is­koláról, az elmúlt évekről. — Hát... nem sok hiány­zott hozzá, hogy elsírjam magam, mikor megtudtam, nem mehetek vizsgára — eleveníti fel az egy évvel ez­előtti időszakot. — Csak ak­kor nyugodtam meg, mikor megtudtam, hogy nem kell mégegyszer elvégezni az is­kolát, mihelyt betöltőm -a hú­szat, azonnal mehetek a bi­zottság elé. — Az mikor lesz? — Ó ... csak jövőre. Hát mondja meg, érdemes fiatal­nak lenni? — mondja tette­tett haraggal, de az idősebb asszonyok rögtön letorkolják. — Üss a szádra, lányom! Bába Irénke, ha nem is üt a szájára, de a munkapad fölé hajol és meg sem szó­lal többé. Dolgozik. S közben talán arra gondol, hány mű­szerész asszony lesz majd ott a májusi menyegzőn. C-fTJ Riasztás TALÁN SZOKATLAN tár­sítás, hogyan és máért fér meg egymás mellett a butik és az iskola. Nemrég talál­koztunk két pedagógusnővel, akik megyénk egyik városá­ban butikot nyitottak. Ko­rábban is hallottunk már vál­lalati üzletkötőkről, műszaki ügyintézőről, hangosbemondó kezelőről, sőt gebineseről is, akiknek személyi igazolvá­nyában a szakképzettség rub­rikában ez áll: óvónő, tanító, tanár... Mégis egészen mást csinálnak, messzire kerültek a pedagógiától. Miért? Az okokat igyekez­tünk megtudni, nem ítélkezni felettük. Megérteni a dönté­süket, de ez csak részben si­került. Ók maguk sem telje­sen biztosak abban: helyesen, jól tették-e, amikor búcsút modtak a választott hivatás­nak. P. Margit matematika—fi­zika szakos általános iskolai tanár hétéves nevelői múlttal a háta mögött cserélte fel az iskolát a virágárudával. A „miértre” nem egy, sokféle választ adott. Nyomasztó volt az rkfela^wüfi'ka, osztályá- naláüflttlkapdsfigyermekei na- pontfl^je t^kjBjjébárSdSz Wífrn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents