Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

1982. április 9. Kelet-Magyarország 3 Munkaerő PÁR HÓNAP HÍJÁN öt éve, hogy megépült a Balkányi Állami Gazda­ság baromfitelepe. A kor­szerű üzem évente 900 ezer baromfit ad a feldol­gozó iparnak. A kezdeti években baj volt a jöve­delmezőséggel. 1978-ban több mint 3 millió forint, 1979-ben közel 5 millió fo­rint volt a veszteség. Ta­valy és azelőtt már nye­reséggel zártak, az ered- mány három, illetve 2,5 millió forint volt. A gazdaságos termelésnél sok mindenre lehet utalni. Megtakarításokat hozhat például az anyag- és ener­giatakarékosság, a techno­lógia korszerűsítése, a munkaszervezés. Hozhat pénzt a konyhára a szük­ségszerinti létszámgazdál­kodás, a helyesen alkal­mazott ösztönző bérezés is. Kezdetben a baromfite­lepen, [hítr/ninckejt^fj.. dol­goztak. Most, összesen bn/“. j&ijfliwqfr, kiszárpo^: 32 dolgozo évi munkabéré hozzávetőlegesen egymillió háromszázezer forint. Ez­zel szemben tíz dolgozó munkabére nem éri el a félmillió forintot. A létszám- és bérmeg­takarítás egyértelműen csökkenti az önköltséget, növeli a nyereséget. Ter­mészetesen ahhoz, hogy bárhol létszámot takarít­sanak meg, szükség van a technológia korszerűsíté­sére, a dolgozók szakkép­zettségének növelésére, a termelésirányítás korsze­rűsítésére. Kell még a megfelelő anyagi érdekelt­ség is, sőt ez utóbbi a legdöntőbb a termelékeny­ség fokozásában. A baromfitelepen a gon­dozók jövedelme ma há­rom alapvető részből áll: átlag 2700 forint az alap­bér, ez kiegészül a felté­telekhez kötött prémium­mal, ezenfelül a szak­munkások alapbérük 15 százalékát kapják. A pré­mium, ha a gondozó telje­síti az előírt mutatókat — nevelési idő, elhullási szá­zalék, takarmányértéke­sítés, súlygyarapodás —, elérheti a kétezer forintot. Végeredményben most egy-egy gondozó 5000 fo­rintot is kereshet, közel dupláját annak, amit négy éve. Erre mondják azt, hogy differenciált és cél­szerű anyagi ösztönzés. De vajon elégedett-e min­denki? AZ ÚJ MUNKAREND és a bérezés alapjai ellen senkinek sincs kifogása. Egyetlen dolgot kifogásol­tak a legutóbbi termelési tanácskozáson és ez a szakmunkás-bizonyít­vány után járó bérkiegé­szítés. A gondozók egyik fele ugyanis szakmunkás, a másik fele nem. Ilyen alapon hiába azonos a végzett munka, megegye­ző a teljesítmény, a szak­munkásak; elesve 409,_ fo­rinttal magasabb fizetést kapnak. Nyilvánvaló, ez a bérkülönbség ellentéteket szül és — többek szerint — hasznosabb lenne a bé­rezési egyenlőség. Van is erre mód, de csak egyet­len. Vizsgázzon le minden baromfigondozó. Hamaro­san így lesz. A gazdaság tanfolyamot szervez, ame­lyen nemcsak a jelenlegi gondozókat, de egy tervbe vett új üzem leendő dol­gozóit is kiképzik. ' A baromfihús-termelés szerte a megyében jó né­hány mezőgazdasági üzemnek egyik kulcsfon­tosságú fejlődésben lévő ágazata. Hol, hogyan szer­vezik a munkát,' miként gazdálkodnak a munka­erővel, azt befolyásolják, meghatározzák a helyi sa­játosságok. Ettől függetle­nül a balkányi példán nem árt elgondolkodni. S. E. • A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet paszabi szövőüzemének termékei a hazai és külföldi üzletek­be egyaránt eljutnak. Gönczi Jánosné halasi futókat szál­lításra csomagol. (Elek Emil felvétele) k KISVÁROS INGÁZÓI (3.) A városkörnyék kerékpárral sincs messze. (Both Pál Ambrus felvétele) flz életforma csapdája A naponta ingázó valami­képpen úgy érzi, hogy a tár­sadalom perifériáján él. Egé­szen pontosan: azt mondja, hogy így érzi.- Jogokat vél szerezni azzal, hogy koráb­ban kel, hogy vonathoz iga­zodva indul haza. Tudja, hogy a gyárban vállalt tár­sadalmi munkái a város ja­vára vannak, azt is, hogy az ő teljesítményéből is gazda­godik a város. „Bedolgozik” a város óvoda-, napköziépí­tésébe, de természetesen ott­hon szeretne óvodát és nap­közit, és hiába rendez be a gyár klubot, szervez az üzem autóbuszos színházi látogatá­sokat, ő ebből kimarad. Még­is: véglegesíti az átmeneti életformát. * Öt percre a várostól A városkörnyéki községek helyzete valamennyire más. Azok fejlesztésére tudatos városi program van, a szol­gáltatások szervezésétől egé­szen a telekkialakításokig. Távolabb azonban ez a prog­ram már nem hat, nem is hathat. Érdekes a községek gond­ja. Még a Mátészalkától autóbuszon öt percnyire lévő Nyírmeggyesen is panasz, hogy a falu semmit, vagy na­gyon keveset tud azokról az emberekről, akik hajnalban elmennek és csak késő dél­után érnek haza. A község közéletébe szinte lehetetlen bevonni őket. A párttitkár még azt sem tudja, hogy hány párttag van az eljárók között, s olykor meglepve tudja meg, hogy az a fiatal, aki a falujáért soha semmit nem tett, a munka­helyén kiváló társadalmi munkás. A falvakban épült házak bizonyságai annak, hogy az ingázó életforma véglegese­dig Szülők építenek gyer­mekeiknek, jóllehet tudják, hogy tanult szakmája vég­képp a városhoz köti azt. Felépül a ház, hozzá a ga­rázs, de mindehhez az kell, hogy adhazaérkező munkás ruhát váltva otthon egy má- sikf!<,- a háztáji' műszakba kezdjen. Bálint Györgynek igaza van abban, hogy a munka­helytől való távolsággal ará­nyosan csökkennek a fizeté­sek, alacsonyabb a tanulási kedv. És mert ez igaz, a gyár­nak is igaza van, ha az ingá­zók túlsúlyba kerülésének nem feltétlenül örül. Csak el­fogadja őket, mert más mun­kaerőforrása nincs. Kísérletek kapcsolatra­Az ingázás természetesen nem magyar átok, hanem vi­lágjelenség. Végső fokon in­gázik az is, aki Budáról Kő­bányára jár dolgozni, de a különbség, hogy ő otthon ugyanúgy él, mint a társai. Vannak kísérletek arra, hogy a faluk kapcsolatot ta­láljanak az üzemekkel. Leve­leznek, megpróbálják felmér­ni, hogy az egyes üzemekben hány dolgozójuk van és meg­kísérlik, hogy kapcsolatokat építsenek ki a gyárral. Van­nak ennek eredményei is. Az őszi társadalmi munkák ide­jén közvetít az alma, és Nagydoboson, Ópályiban, Ko- csordon, Nyírmeggyesen, de másutt is, vannak már pél­dák arra, hogy egy-egy gyár­ban dolgozó szocialista bri­gád vállal otthon társadalmi munkát, de ennek a munká­nak viszont a gyárban nincs értéke. Ugyanúgy, ahogyan a falu sem nyer a gyárban vég­zett társadalmi munkával semmit. A kétfelé élést ez példázza talán legjobban. Partnerek legyenek Mátészalkán a BFK 850 dolgozója közül 500 a napon­ta ingázó. 95 százalékuk nő. Nőingázók panaszolják, hogy otthon helytállni így nagyon nehéz, ök, ha várniok kell a buszira, még azt sem tehetik, hogy leülnek valahol és meg­isznak egy kólát. Ehhez meg­felelő vendéglátóhálózat nincs és nem is lesz egyhamar. A MOM 1200 dolgozója közül 650-en ingáznak, 334-en nők. Tanult mesterségük, szakmá­juk egyértelműen a gyárhoz köti őket. Az üzemben vi­szont munkaszervezési gond a gyes, az anyasági szabad­ságok kiszámíthatatlansága. A falvakban kellene megfe­lelő bölcsődei és óvodai el­látás ahhoz, hogy ez a gond kisebb legyen. A Szatmár Bú­torgyár dolgozóinak fele, az ISG, a ZÖLDÉRT Vállalat és az ÉRDÉRT dolgozóinak több mint fele ingázó. Községen­ként más és más üzem von­zása a meghatározó. Meg le­hetne keresni tehát a módját annak, hogy az üzemek, éppen munkaerő-utánpótlásuk és a gyárban nevelt munkások megtartása érdekében nem­csak a várospolitikai kérdé­sekben legyenek a város ve­zetőinek partnerei, mert erre nagyszerű példák vannak, ha­nem partnerek legyenek a községpolitikában is. Termé­szetesen ott, ahol sok dolgo­zójuk lakik. törekvés talán van erre, az igények követelte gyakorlat is teremtett néhány példát, de mindez kevés, hiszen ha eb­ből nem lesz belátható időn belül tudatos, átgondolt prog­ram, akkor ázt kockáztatjuk, amit elértünk. Nevezetesen azt, hogy — a tíz éve telepí­tett gyárak eredményei iga­zolják ezt — felnevelt, a fel­adatokhoz felnőtt munkás, a korszerű munkaszervezést le­hetővé tevő ember különböző vonzások hatására vándorbo­tot fog. Ipart vált, társul, melléküzemághoz szegődik, és esetleg a saját értékszint­je alatt termel. Hit visznek . haza? Az ingázás világjelenség. Véglegesedő életforma, nem kezelhető tehát átmeneti gondként. Vitathatatlan, és ez a mi társadalmunknak jó, hogy a napi utazók nemcsak a városban megvásárolt árut viszik haza, hanem naponta hazaviszik egy másik életfor­ma igényeit, igényrendszerét is. Nem mellékes az sem, hogy az ingázó, a napi munkája után otthon a nemzetgazda­ságnak szükséges értéket ter­mel. Megnyerni a munkást jó szakembernek a városban, és biztosítani az élethez szüksé­ges korszerű feltételeket ott­hon emberi elvárás, de közös társadalmi érdek is. Mátészalka csak példa. A gondok másutt is ugyanezek. Mai gazdasági lehetőségei kö­zött a falu egymagában nem tehet sokat. Nem véletlen, hogy számos budapesti nagy­üzem szervezi a számára fon­tos községi tanácsokkal, köz­ségekkel az együttműködést, hogy például a debreceni ál­lami építőipari vállalat me­gyénkben, Balkányban épí­tett klubot a dolgozóinak, hogy — és erre sok példa van — egyre több üzem te­lepít a munkaerőhöz közel kihelyezett egységeket, mert valamiképpen ez a holnap. Vége Bizalmiak akadémiája V áltozatosabb, színesebb és persze hasznosabb is lett a szakszervezeti bi­zalmiak munkája. Erre a kö­vetkeztetésre juthattak azok, akik összegezték, mérlegelték a vége felé közeledő bizal­mi beszámolókat. Március közepétől megyénk nagyobb üzemeiben, a bizalmiak bevo­násával új „színfoltként” kez­dik kialakítani az úgyneve­zett olvasósarkokat. Szep­tembertől hazánkban — így megyénkben is — újabb for­mája lesz a tisztségviselők oktatásának: beindítják a bi­zalmiak akadémiáját. A legutóbbi választások óta először ezen a tavaszon tör­ténhetett meg, hogy a bizal­miak teljes év munkájáról számoltak be. Mindenütt ko­molyan vették ezeket a fóru­mokat. Olyannyira, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is visszahívtak, leváltottak néhány bizalmit. Csak néhá­nyat, és csak azokat, akiknek nem volt miről beszámolni­uk. Az általános tapasztalat azonban kedvező. A választá­sok óta a tisztségviselők ál­talában bátrabbak, felkészül­tebbek, az is sokat mond, hogy 35 százalékuk fiatal, harminc éven aluli. A legilletékesebbek, az SZMT vezetői és maguk a választók állapították meg, hogy minőségi változás tör­tént a bizalmiak munkájá­ban. Részben azért, mert (igen kevés kivétellel) a leg­jobban dolgozók, a közéleti szereplésre alkalmas kollé­gák, munkatársak közül vá­lasztották a bizalmiakat. Munkahelyükön és az SZMT iskolájában a bizalmiak gya­korlati foglalkozásokon vet­tek részt, több nyíregyházi üzemben osztályfoglalkozás keretében tanulmányozták a szakszervezeti munka jó, és kevésbé jó tapasztalatait. A tanfolyamok végén még vizs­gázniuk is kellett. A nehe­zebb persze az volt, amikor a munkanapokon választóik előtt vizsgáztak. A közeli napokban, hetek­ben több szabolcs-szatmári üzem tanácstermében, klub­jában, vagy éppen a portás­fülke közelében olvasósarkot hoznak létre. Okos kezdemé­nyezésről van szó, hiszen szinte valamennyi sarokban a párt és a szakszervezeti sajtótermékek mellett megta­lálható, olvasható lesz a Munka Törvénykönyve és a helyi kollektív szerződés egy példánya is. Szeptemberben indul a bizalmiak akadémiá­ja. A kissé hangzatos cím bi­zonyára színvonalas előadá­sokat takar majd. Az új ok­tatási formának egy lesz a célja: tovább javuljon a moz­galom „közkatonáinak” mun­kája. Bartha Gábor Nábrádi Lajos Tudja, mi a méreg — Nos, halljuk! — emelte fel a vizsgabizottság elnöke a szemüvegét. — A vizsgázta­tók szeme egy csinos, hosszú hajú fiatal lányra szegeződött. Egy izgatott köhintés, majd sorolni kezdtek a szabatos mondatok: —. A réztartalmú szerek közül a legrégebbi a bor­dódé ..., — és folytatódott a kiselőadás a mai, modern szerekig. De nem okozott gon­dot a búza gombabetegségei­nek az ismertetése, és a mér­gezések leírása sem. — Jeles. — Hangzott a mi­nősítés. Tomasovszki Katalin növényvédő, és méregraktár­kezelő betanított munkás lett volna ettől a perctől kezd­ve, ha... — Ilyen képesítést a mun­ka- és egészségvédelmi jog­szabályok szerint nő nem szerezhet, ebben a munka­körben nem is dolgozhat, — Mondta el, amikor a vizsga után beszélgettünk. Nem is ezzel a szándékkal végezte el a tanfolyámot, ahol hat­vannégy fiú között egyetlen lány volt. — A Korányi Frigyes úti csemetelerakatban dolgozom, ahol növényvédő szereket is árusítunk. Ehhez kellett a szakismeret — világosít fel. Ezt nő is végezheti, hiszen kibontani nem kell a jól le­zárt dobozokat. Engem sze­meltek ki, mert mezőgazda- sági szakközépiskolába jár­tam, megvolt az alapom hoz­zá. — Miért kötik „papírhoz” a növény védőszer-árusítást? — Ismerni kell minden szert, mert a vevők sokszor tájékozatlanok, tőlünk kér­nek tanácsot, hogy mit, mire lehet használni. Meg kell magyaráznunk, hogy a más által „ajálott” méreg, nem mindig alkalmas arra, ami­re szánták. Egészségvédelmi felvilágosítást is végzünk. Nem mindenütt látják még be fontosságát, pedig itt tör­ténik meg leghamarabb a baleset. Még „szerencsés” az illető, ha csak a fáit perzse­li le, szercsere miatt sajnos emberéletet is követelt már tévedés. — Otthon hasznát veszi a tanultaknak? — Van rá módom. Bá­tyámmal és húgommal együtt egy nyolcszázöles gyümöl­csös gondját viseljük, mienk a kár, ha rosszul. Két nagy dolgot tervez: a nyáron férjhez megy, jövőre pedig levelezőn megpróbálja Kecskeméten a Kertészeti Főiskolát. <«ik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents