Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
4 Kelet-Magyárország 1982. április 6. Jaruzelski—Husák találkozó Púja Frigyes Kambodzsában Púja Frigyes külügminisz- ter hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Hanoiból a Kambodzsai Népköztársaságba érkezett. A magyar diplomácia vezetőjét Phnom Penhben Hun Sen kambodzsai külügyminiszter fogadta. Jelen volt Almási Alfréd, a Magyar Népköztársaság kambodzsai nagykövete. A két külügyminiszter megkezdte hivatalos tárgyalásait. Hétfőn este Hun Sen vacsorát adott Púja Frigyes tiszteletére. Magyarcrszag felvételét javasolják a Nemzetközi Valuta Alapba Washingtonban, az ENSZ szakosított pénzügyi szervezete a Nemzetközi Valuta Alap ügyvezető igazgatóságának április 2-i ülésén, a szervezet alapokmányában előírt eljárási rendnek megfelelően megtárgyalta Magyarország tagfelvételi kérelmét és egyhangúlag úgy döntött, hogy azt a tagállamok elfogadására ajánlja. A szervezet 145 tagállamának egy hónapon belül kell állást foglalnia a tagfelvételi kérelem ügyében. Lemondott az angol külügyminiszter A Falkland-válság első politikai következményeként lemondott Lord Carrington brit külügyminiszter, aki eddig a konzervatív kormány legsikeresebb tagjának számított. Vele együtt lemondott két közvetlen alárendeltje, Humphrey Atkins lord- pecsétőr és Richard Luce külügyi államminiszter. John Nőtt hadügyminiszter is le kívánt mondani, de az ő távozásával Margaret Thatcher — egyelőre — nem értett egyét. Lengyel pártküldöttség látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) kézségek is vannak. Ezek többsége az Egyesült Államok által elrendelt korlátozó intézkedésekből fakad, amelyekhez több nyugati ország is csatlakozott. Mivel a korábbi években sok nyugati licenc és hitel alapján fejlesztették a lengyel népgazdaságot, most a megvont alapanyagok, alkatrészek, félkész, termékek sok . üzemet működésképtelenné tesznek. Jelenleg a vállalatok műszaki gárdáinak legfontosabb feladata, hogy hazaival, illetve szocialista importból beszerzett anyagokkal helyettesítsék a hiányzókat. Ez már több helyen sikerült és ezént az alapvető segítségért elismerést és köszönetét mondott e helyen is a magyar, a szovjet és más szocialista országok vezetőinek, munkáskollektíyáinak. Elmondta, hogy a szocialista országokból ütemesen és tervszerűen érkeznek a szállítmányok. Mindezek alapján meggyőződésük, hogy Lengyelország kijut a hullámvölgyből és újra erős láncszeme lesz a szocialista országok közösségének. Szabolcs-saatmári tapasztalataikról elmondta, hogy a mezőgazdaság és az ipar szervezése, eredménye egyaránt mély benyomást tett a küldöttség tagjaira, s szeretnék az itt látottakat Rzeszów megyében kamatoztatni. Erre annál is inkább nagy lehető- ségek vannak, mert a szocialista megújulás során országosan is nagyon sok jő magyar tapasztalatot vezetnek be ezekben a hónapokban Lengyelországban, ahol a magyar szocialista építés nagy tekintélynek örvend. Szeretnének abból a lengyel sajátosságokra alkalmazva minél többet átvenni — mondta beszédének befejező részében a LEMP Rzeszów megyei bizottságának első titkára. Munkások szólaltak fel ezután, akik szolidaritásukról biztosították a lengyel dolgozókat. Pólistyák Ferenc, a Kommentár A precedens ereje Á legújabb hírek szerint legalább ötezer angol tengerészgyalogos tartózkodik annak a korszerű, negyven brit hadihajónak a fedélzetén, amely úton van az argentin csapatok által megszállt brit gyarmat, a távoli Faikland- szigetek felé. A drámai motívumok mellett az ügynek megvannak a maga meglehetősen komikus vonásai. Mutatóba csak kettőt: 1. a megszálló argentin megszállók első dolga volt megszüntetni a hagyományos brit „balra hajts!” szisztémát és bevezetni a jobboldali közlekedést, 2. a felháborodástól zúgó brit politikai porondon elhangzott az a javaslat, hogy „ezek után a minimum az lenne, ha kizárnák Argentínát a nyári labdarúgó világ- bajnokságról”. A szankciójavaslat valamit érzékeltet. Azt, hogy 1982- ben a brit megtorlást lehetőségek enyhén szólva korlátozottak. Azoknak lenne tehát igazuk, akik szerint az egész nagy hűhó csak afféle vihar egy pohár vízben. Feltétlenül, összezsugorodott világunkban semmilyen konfliktus nem létezhet nemzetközi hatás nélkül. Ez esetben a precedens erejéről van szó. Arra, hogy a huszadik században egy meggyöngült ex-birodalom nemigen védheti meg távoli kis gyarmatait. Brazília, Ecuador, Peru és Bolívia már támogatásáról biztosította Argentínát. Nyilván ez az általános alapállás azon a szubkontinensen, amelyen még mindig vannak legalizált európai gyarmatfoltok és nem legalizált északamerikai neokolonialista függőségek. Latin-Amerikában tehát Argentínának szurkolnak, függetlenül attól, hogy szeretik-e Galtieri tábornok kormányzatát. Washington persze „tartózkodik”, hiszen mind Londonnal, mind Buenos Aires-szel felhőtlen a viszonya. És a szovjet álláspont? „A kérdés — mondotta Troja- novszkij fődelegátus a Biztonsági Tanács vitáján — része a gyarmati rendszer felszámolásának.” Ezt alighanem Londonban is tudják. H. E. Bárány Tamás: A fészek melege 16. Talán a gyors emelkedésedet is ennek köszönheted ... Ügy látszik, mégsem voltak egészen rosszak azok a tanácsok, amelyeket az öreg prolitól kaptál... — De apa! — Jó, jó, tréfálok... És odáig, ahol most vagy, talán nem is sikerült volna az apai szárnyakkal fölrepülnöd — legyünk csak tárgyilagosak, ahhoz más is kellett. Például a három főnököd szeretetéh- sége, megtetézve a feleséged félelmesen zseniális lélektani ^ ötletével... Tibor elégedetten elmosolyodik. — No meg hozzá a legújabb káderpolitikai irányzat: „Léptessétek elő merészen a fiatal szakembereket!..." Az öreg arca nem veri visz- sza a cinkos mosolyt; komolyan bólint. — Igen. A gyár harmadik embere lettél, ahogy Katalin büszkén emlegeti. Ennél följebb már nemigen tudnálak tolni. . . Hát eresszük el egymást, Tibor. Ügysem az apád vagyok én már neked, hanem a féltett takarékbetétkönyved, amit adandó alkalommal elő lehet húzni a zsebből... Hát ez a bankbetét most fellázad, és önállósítja magát! Mostantól éld a magad életét, fiam, és hagyd, hogy én is éljem az enyémet! Én húszéves korod óta nem szólok bele az életedbe — hadd kérjem tőled én is ugyanezt, két évvel a nyugdíjazásom előtt... Tibor nem felel; maga elé bámul. — De így elhagy a feleségem — mondja nagy sokára. — Értsd meg.! * Az öreg széttárja karját. '— Ki tehet róla? Aki nem tudja tartani az asszonyt, magára vessen! Ami vére van, az most mind a fiú fejébe tolul. Hát, nem ért az öreg a szóból, igazán nem? — Te meg a vesztedbe rohansz! — kiáltja vadul, hogy végre térjen észhez ez a szerencsétlen ember, Kata se váljék el, és a villa is megépüljön. Az öreg arca rezzenéstelen most is, akár az imént. — Az meg az én vesztem lesz — mondja konokan. — Aki belerohan, megint csak magára vessen! . Csönd van; Tibor a hallottakat emészti. S arra gondol: bárcsak itt volna most Kata — ő bizony jobban győzné érvekkel a vitát! Tőle magától ugyanis most már csupán annyi telik, hogy megkérdezze! — Érdemes kockáztatnod az életed nyugalmát azért a nőért? Az öreg arcán megenyhül a feszültség. — Nézd, fiam — mondja csöndesen —, próbálj megérteni engem. Eddig az adott tartalmat az életemnek, hogy téged szeretlek. De most már az kell, hogy engem is szeressen valaki, mert értelmet csak így kaphat az élet! Tibor látja már, hogy mindennek vége; oly mindegy, mivel fejezi be a beszélgetést. Feláll hát, és gúnyos udvariassággal meghajol. — Ha csak ez az egy hiányzik, akkor engedd meg, hogy melegen gratuláljak a nagyszerű elhatározásodhoz! A célzás oly nyilvánvaló, a sértés oly arcpirító, hogy az öreg most legszívesebben arcul ütné a fiát. De természetesen erőt vesz magán, s ő is úgy igyekszik ütni, ahogy őt ütötték: gúnnyal. De tisztában van vele, hogy ez a gúny csak úgy érvényesül, ha a szerepét halálosan komolyan játssza. Ezért most udvariasan meghajol. — Köszönöm szépen a jókívánságot. — Még mélyebbre kemping gyárrészleg alapszervezeti párttitkára többek között arról is beszélt, hogyan segítik a gazdasági munkát politikai eszközökkel. Pásztor Györgyné ifjúsági szocialista brigádvezető a gyárban dolgozó lányok, asz- szónyok munkájáról beszélt, s az ő nevükben kívánt sikereket a kibontakozáshoz a lengyel párt- és gazdasági vezetésnek. Jaczkó László mérnök, fejlesztési osztályvezető a műszaki és közgazdasági értelmiség munkájáról szólt, majd kívánt mielőbbi sikereket a lengyel vezetőknek, munkásoknak. A munkásgyűlés felszólalói elmondták: jó kapcsolataik vannak a sanoki gumigyári kollektívával, s remélik, hogy a konszolidáció sikeres előrehaladása- eredményeként hamarosan újra személyesen is találkozhatnak. ★ A lengyel küldöttség hétfőn elutazott Nyíregyházáról. görnyed. — Parancsol még valamit a főmérnök úr? Vagy elmehetek? A többi proli már nagyon vár... Tibor arca elfehérül. — Most mit vacakolsz, apa? — kérdi kínlódva. S nézi, nézi az öreget, és várna valami enyhületet, feloldást, békejobbot. De apja arcán nyoma sincs ilyes szándéknak. Újból meghajol, még az iméntinél is alázatosabban. — Tiszteletem, főmérnök úr. Minden jót kívánok! És görnyedezve kisettenkedik a szobából, mint a haj- danvaló időkben egy nyomorult segédmunkás a vezér- igazgató úr szentélyéből. Csak a csönd marad utána itt a szobában, csak az üresség. Tibor darab ideig meredten nézi az ajtót, aztán apja nyomába lendül, kipattan a folyosóra, s félhangon az öreg után szól: — Apa! Amaz nem fordul meg, megy, megy a lépcsőház felé. A fia hangosabban kiáltja: — Kovács szaki! Semmi. Az öreg ott van már a lépcsőnél, de ide se pillant; elindul lefelé. Tibor sóhajt egy keserveset, aztán csöndesen behúzza az ajtót, és lép az íróasztala felé. Ékkor hirtelen felcsilin- gel a telefon. Tibor nézi a készüléket, lassan odaér az asztalhoz, leül. De nem nyúl a kagyló után. (Folytatjuk) Munkanélküliek Detroitban Válságban az autévárns Detroit sok évtizede viseli büszkén az „autóváros” nevet. Itt van a Ford, a General Motors, a Chrysler központja — az amerikai metropoliszban minden az autóipar körül forog. Látszólag minden változatlan. A hatalmás Cobo Hallban idén is megrendezték a szokásos autókiállítást. A látogatók megcsodálták a még mindig többségben lévő benzinfaló „országúti cirkálókat”, de ezekre, sőt az újabban konstruált kiskocsikra is alig akad vevő. Az okokat az általános bizonytalanságon túl a tengerentúli konkurenciával, elsősorban a japán autók beözönlésével magyarázzák. (Az import autók részesedése az amerikai autópiacon 1981-ben elérte a 27 százalékot!) A japán, de a nyugat-európai autógyártók is sokkal rugalmasabbnak bizonyultak, gyorsabban alkalmazkodtak a megváltozott igényekhez, a benzinárak drágulásához. A gyárosok a rossz üzletmenetért mindenekelőtt a munkásokat igyekeznek felelőssé tenni, mondván, hogy a magas bérek teszik verseny- képtelenné az amerikai autóipart. Megindult tehát a harc a bérek leszorításáért. S bár az autóipari munkások szervezetét az USA legerősebb szakszervezetének tekintik, jelenleg bizony nehéz helyzetben van. Kilencmillió felett jár a munkanélküliek száma, már-már megközelítve a harmincas évek „nagy válságának” szintjét. S azt mondják, „ha a nemzet megfázik, akkor Detroit tüdőgyulladást kap” — lévén az automobilipar a legkonjunk- túraérzékenyebb iparág. Az USA-ban a munkanélküliek aránya 8,9 százalék, Detroitban azonban hivatalosan 16, a szakszervezet szerint 20 százalék. A Weltwoche című svájci lap munkatársa felkereste a város egyik munkaközvetítő hivatalát. A zsúfolt helyiségben öt hosszú sorban várakoztak a munkát keresők. Az első megszólított, egy idősebb férfi nem volt hajlandó nyilatkozni. Csupán annyit A munkaközvetítőnél. (Fotó: Weltwoche Magazin) mondott: „Kérdezze inkább Reagant, miért veszi el a szegények pénzét!” A 32 éves Larry Crawford 12 évig dolgozott műszerészként a Chryslernél. Három hónapja vesztette el állását, így még jogosult a munkanélküli segélyre, ami mintegy fele a korábbi keresetének. Ezt egy ideig kiegészítik a szakszervezet segélyalapjából. Larry azonban szomorúan közli: az autóiparban nem lát reményt elhelyezkedésre. Szeretné magát átképeztetni, csak nem tudja, honnan lesz rá pénze. Még nagyobb gondjai vannak a háromgyermekes Te- rena Willinghamnek, aki máikét éve elvesztette a Ford- gyár futószalagja melletti munkahelyét. Jelentkezett volna ápolónő tanfolyamra, de kis szociális segélyéből családját is alig képes eltartani. A kormány készülő intézkedései ellen decemberben tízezres tüntető tömeg vonult Michigan állam fővárosába, Lansingba. „Ne reaganizáljá- tok Michigant!” — jelszóval. A takarékossági törvényt azóta mind a képviselőház. mind a szenátus mégis elfogadta. Racionalizálás, automatizálás, robotok beállítása, átállás kiskocsik gyártására — ez a detroiti konszernek terve az elkövetkező esztendőkre. Ez azonban becslések szerint 80 milliárd dollárba kerülne. Honnan vegyék a pénzt, amikor a vállalati mérlegek többsége veszteséges, a magas kamatok miatt pedig további hitelfelvétel sem nagyon lehetséges. Még a legkedvezőbb helyzetben lévő General Motors is némileg csökkentette 1985-ig szóló üzemfelújítási terveit. S az autóipar dolgozóinak elkeseredését csak növeli, hogy kiderült: a GM 400 ezer 2,8 literes motort Mexikóból, a Ford pedig 100 ezer 2 literes motort Japánból kíván behozni, ezzel is csökkentve a detroitiek munkalehetőségeit. G. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Rákóczi utcai üzletében (az S-modellház mellett) megkezdték a női és férfi tavaszi, nyári szandálok és cipők nagy színválasztékban való árusítását, melyek minden méretben kaphatók. (x) Wojcziech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Nép- köztársaság miniisztertainá- csánalk és a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnöke hétfőn délelőtt pártós állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra Prágába érkezett. Az ünnepélyes fogadtatás után a Wojcziech Jaruzelski vezette küldöttség és a csehszlovák Vezetők a prágai várba hajtattak. A prágai várban, a csehszlovák köztársasági elnök rezidenciájában Wojcziech Jaruzelski és vendéglátója, Gustáv Husák rövid megbeszélést tartott. Baráti találkozójuk szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le — állapítja meg az erről kiadott közlemény.
