Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

1982. április 3. KM ÜNNEPI MELLÉKLET Á vasalás tudománya DIÉTA ES TORNA Fogyókúra — gyermekeknek Mint minden munkát, a vasa­lást is meg kell szervezni. Elő­ször is a megszáradt ruhát a va­salási sorrendnek megfelelően válogassuk szét. A javítanivaló­kat azonnal tegyük félre, és csakis a szükséges varrási mun­kák elvégzése után vasaljuk ki. A vászon, damaszt stb. holmi­kat, melyeket nedvesíteni kell, a vasalás előtt pár órával — állott vízzel — spricceljük be, és csa­varjuk össze. A nagyobb darabo­kat a nedvesítés után óvatosan hajtogassuk össze. A vasalás így könnyebb — a ruha pedig szebb lesz. A nedves ruha könnyen negpenészedik, ezért csak akkor iogjunk e munkához, ha bizto­sak vagyunk abban, hogy be is tudjuk fejezni, illetve a legrosz- szabb esetben a nedvesített ruhát újra szárítsuk meg, és úgy te­gyük félre a következő vasalási időpontig. A ruha nedvesítése természete­sen nem szükséges, ha a villany­vasalónk gőzölős. Itt legyünk fi­gyelemmel arra, hogy a vasaló­hoz forralt vagy az üzletekben vásárolható lágyítóval kevert vi­zet használjunk. Ellenkező eset­en yízkő rakódik le a vjrsa-lé első falán. A vasalódeszkát mindig világos helyre állítsuk. Legjobb nappali világításnál vasalni, de ha ez nem lehetséges, akkor úgy he­lyezkedjünk el, hogy a fényt mindig szembe kapjuk. Ameny- nyiben nincs párnázott vasaló­deszkánk, akkor a vasalóasztalra ruha pokrócot, majd varrás és foltozás nélküli vasalólepedőt te- ;yünk. A varrások helye ugyanis belenyomódna a vasalandó anyagba. Szükséges azután még egy tartó a vasaló részére. A va­saló hőfokát mindig egy tiszta ruhadarabon próbáljuk ki, soha­sem rögtön a vasalni való ruhá­kon. A nagyobb darabok vasalásánál vigyázzunk, hogy azok ne érje­nek le a földre. A sima holmik vasalása nem okoz különösebb gondot, de azért ajánlatos szál­irányban meghúzni, hajtogatni, majd azután vasalni. Férfiingeknél először a váll­részt, majd a gallért vasaljuk. Azután az ujjakat. Az ing elején a gomblyukakat és a gombos­pántot, majd az ing hátát, és utoljára az elejét vasaljuk gon­dosan. A frissen vasalt ingeket rövid időre akasszuk fel vállfára, s azután hajtogassuk, s tegyük a helyére. Szövet- és gyapjúholmit min­dig nedves ruhán keresztül és a visszáján kell vasalni, úgy, hogy a vasalót nem húzzuk, hanem emelgetjük az anyagon. Műszálas anyagoknál nylon-hőfokra állít­suk a vasalót, vagy amennyiben a vasalónk nem hőfokszabályo­zós, akkor egészen langyos vas­sal vasaljunk, bár általában a műszálas holmik nem igénylik a vasalást. A nadrágokat, pantallókat min­dig nedves ruhán keresztül, az éleket szépen beigazítva vasal­juk. Habselyem, selyem-, trikó­holmik nem igénylik a nedvesí­tést. Színüket szépen csak akkor tartják meg, ha a vasalást a visszájukon végezzük. A vászon asztalterítők — külö­nösen a kerek formájúak — va­salását soha ne kezdjük középen, mert akkor a középrész hólyagos lesz, s nem fog szépen illeszked­ni az asztalra. A kézimunkáknál is mindig szélről a közép felé haladva — langyos vassal — dol­gozzunk. (Olyan kézimunkáknál, melyeken fodrok vannak, a fod­roknál kezdjük!) A valódi csipke — minél véko­nyabb és minél régebbi — annál figyelmesebb munkát igényel. Célszerű előzőleg kis vászonda­rabra rávarrni, s a visszájáról (a vászondarab felőli oldalt) — langyos vassal vasalni. A kivasalt ruhát 2—3 óra hosszat hagyjuk szétrakva, s csak azután tegyük a helyére. A vasaló — villanyvasaló — sok balesetet, tüzet okozott már. Azért e munkát mindig nagy kö­rültekintéssel és felelősséggel vé­gezzük. A vasalót gőzmentes he­lyen tároljuk. Csakis teljesen ki­hűlt állapotban tegyük el. Na- gyón célszerű, ha a párnázott va­salódeszkára maradék anyagok­ból védőhuzatot varrunk. Az elhízás népbetegség, mely nem kíméli a gyermekeket sem. Pedig gyermekkorban — eltekint­ve néhány ritka betegségtől — csak az lesz elhízott, aki a szük­ségesnél többet eszik. Már fiatal csecsemőkorban megfigyelhető az elhízás, aminek csalhatatlan jele ha pufók, s „hurkás” testű a baba. (Ez főleg a tápszeres bébikre jellemző.) Később folytatódik a rossz táp­lálkozási szokások kialakítása, amihez életformánk is hozzájá­rul. Reggel rohanunk, délben be­kapunk valamit (jobb esetben üzemi konyhán, napköziben me­leg ebédet), s este, mikor együtt a család nekiülünk a bőségesen megterített asztalnak. Nem a kö­zös vacsorát, a jó hangulatú, nyugodt légkört kell száműzni — hanem a nehéz, zsíros ételeket. Hiszen este rendszerint felvá­gott, töpörtyű, szalonna, szalámi, sonka, tojás, vaj, méz, lekvár és rendszerint sok-sok kenyér kerül" az asztalra. A felsorolt ételek egy részére szükség van a gyermekek fejlődő szervezetének. Ám a ke­nyér helyett jobb, ha burgonyát, salátákat eszik a gyermek. Ez főleg szoktatás kérdése. A táplálkozásban a minőség le­gyen a döntő! Nem árt kerülni az erősen hizlaló zsiradékokat, lisztes készítményeket — így a cukrászsüteményeket. A cukor­kát, a csokoládét, vonjuk meg az elhízott gyermektől. Az édessé­gek azon túl, hogy sok felesle­ges kalóriát tartalmaznak döntő szerepet játszanak a fogszuvaso­dásban is. Az étkezések közötti majszolgatás felesleges és káros! Koplalni viszont nem kell. A diétát úgy állítsuk össze, hogy ne legyen a gyermeknek éhség­érzete. Vagyis adjunk növényi anyagokból készített leveseket, rostos főzelékeket (sovány, ola­jos rántással, vagy angolosan), sovány húsokat, tojást, sajtot, joghurtot, túrót (tejföl nélkül) és gyümölcsöt. A kapható kenyerek közül rozskenyeret fogyasszon a gyermek, abból is legfeljebb két kis szeletet naponta. S a diéta mellett tornázzon is! Ne enged­jük a tunya heverészést, lustál­kodást. Mindebben legyünk kö­vetkezetesek ! A felesleges kilókat cipelő anyukák és apukák diétázzanak együtt túlsúlyos csemetéjükkel. Együtt sokkal könnyebb! Az el­hízás nemcsak csúnya, hanem súlyosan terheli a szervezetet. A kövér gyermek sokszor céltáblá­ja 'társai gúnyolódásának. A gyermekkorban megalapo­zott, s az életet végigkísérő kö­vérség sok betegség: érelmesze­sedés, cukorbetegség, magas vér­nyomás, vérkeringési zavarok, kőképződésre való hajlam elő­idézője lehet, s így megrövidít­heti az élettartamot. Könnyebb megelőzni az elhí­zást, mint a már meglévő súly­többletet megszüntetni, józan, okos, mértékletes étrenddel az egész család egészségét óvhatjuk. Dr. Nagy Edit Előételek hideg JOGHURTLEVES. Hoz­závalók: 1 liter joghurt, 4 evőka­nál borecet, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál finomra vágott kapor, só, csipet cukor, 2 csomag retek, 2 kis szál újhagyma. A joghurtot a borecettel és olajjal elkever­jük, belekeverjük a kaprot. Só­val és cukorral fűszerezzük. A retket vékony karikákra vágjuk, és a hagymát is feldaraboljuk, és a leveshez keverjük, a kapor szá­rát is a levesbe tesszük. Hidegre téve állni hagyjuk. MARINIROZOTT PAPRIKA. Hozzávalók: 3 db piros és 3 db zöld, illetve fehér paprika, só, frissen őrölt bors, 1 citrom leve, 5 evőkanál olaj, 3 gerezd fok­hagyma. A paprikákat egészben grillsütőbe tesszük, vagy gázlán­gon addig melegítjük, míg a hé­ja felhólyagosodik. Kissé hűlni hagyjuk, majd a héját lehúzzuk. A paprikát hosszába feldarabol­juk, magházát eltávolítjuk. Lapos tálba tesszük. A marinádhoz a fokhagymagerezdeket össze­nyomjuk, sóval, borssal és cit­romlével elkeverjük. Majd hozzá­öntjük az olajat, és a paprikára öntjük. Lefedve hideg helyre tesszük. Praktikus megoldás nagyoknak és kicsiknek A lakásokban a legtöbb he­lyet a tárolószekrények és a fekhelyek foglalják el. A fel­nőtt fekhelyigénye közel két anéter, a gyermeké valamivel kevesebb. Kis lakásban, ahol minden holmi elhelyezése kü­lön gondot okoz, ott takaré­koskodjon az ember a hellyel, ahol lehet. így alakulnak ki a különböző kényszerhelyze­tek - .nprakíiikufxai, megoldásai, amelyek &'szokványos 'megel- ' ás tói el is térhetnék. “Kiala- ításuk megmozgatja a lakás- tulajdonos fantáziáját, és ér­dekes új színfoltot teremt a lakásokban. Első ábránkon kamasz és kisiskolás testvérpár elhe­lyezésére mutatunk példát, hosszabb és rövidebb ágyak beállításával. A 10 cm vastag hablaticel-kárpitozás alatt kihúzható „fiókban” van az ágynemű, a fölösleges fiókba sportholmi vagy játék kerül­het. Házilag is elkészíthetjük. Fenyőfa keretszerkezetre poz- dorja panellapot helye­zünk, ráfektetjük a lenvá­szomba húzott laticel kárpi­tot. A textilhuzatot cipzár, vagy tépőzár segítségével mosáshoz könnyen levehet­jük. A faszerkezet alá 10 milli­méter rétegelt lemezből ké­szítsük a fiókokat. A fafelüle­teket hangulatos, élénk szí­nekre festhetjük. A helyiség belmagasságának csökkenté­sére textilt feszíthetünk ki a gyermek nevének felírásával. A másik ábránkon emeletes ágyakat mutatunk be. A na­gyobbik gyermek fekhelye alatt tanulóasztalt építhetünk be, az alacsonyabban elhe­lyezett ágy — ez a kisebb gyermeké — alatt játszósarok alakul ki. A tanulóasztal mindig ablak közelébe kerül­jön, hogy a természetes meg­világítást biztosíthassuk. Az ágyak szerkezete igen egy­szerű, 5X5 cm vastag csomó- és repedésmentes fenyőfa- lábszerkezettel, azonos össze­kötőkkel, létrával oldjuk meg az összeépítést, az elemeket csapolással egymáshoz rögzít­ve. A szoba padlójára célszerű faltól falig gumialátétes sző­nyeget fektetni, hogy meleg, puha hatású legyen a helyi­ség, a gyermek a padlón ülve fel ne fázzon. A színek har­monikus összeválogatása fo­kozza a helyiség hangulatát. Hornicsek Erika belsőépítész MARINIROZOTT JUHSAJT. Hozzávalók: 1/2 kg juhsajt, 4 ge­rezd fokhagyma, 2 kis fej hagy­ma, 2 db piros paprika, 1 csomag friss rozmaring, 1 csomag friss kakukkfű, 1 babérlevél, 1 kávés­kanálnyi szemes feketebors, 1/2 liter olaj. Friss szőlőlevél tálalás­hoz. A fokhagymát és a hagymát megtisztítjuk és felszeleteljük. A paprikát hosszában felvágjuk, magházát eltávolítjuk. A juhsaj­tot kockákra vágjuk, és rétegesen egymás után a sajtot, hagymát, fokhagymát, fűszereket, borsot üvegedénybe tesszük. Majd az olajat ráöntjük és 3 napig hagy­juk a marinádban állni. Tálalás­kor szőlőlevelet teszünk a szélé­re. Minél tovább áll a marinád­ban, annál ízletesebb és pikán- sabb lesz. SAJTPASTÉTOM. Hozzávalók négy személyre: 6 db tojás, 12 dkg vaj, 2,5 dl tejföl, 2 dkg Parmezán, 7 dkg liszt, 50 dkg va­jastészta, só. A tojás sárgáját vajjal habosra keverjük, aprán- ként hozzáadjuk a tejfölt, a re­szelt sajtot, a felvert tojáshabot és a lisztet. ízlés szerint sózzuk és bele töltjük a vajastésztával bélelt pástétomformába. Közepes hőfokon sütjük és melegen tá­laljuk. A hazai cipők mind ez idáig többnyire középbőséggel készül­tek. A divattól, rendeltetéstől függően egyes fazonok csak szé­les, mások csak keskeny válto­zatban. A hosszmérettel arányo­son változott a bőség is. Akinek szélesebb lába volt, legfeljebb nagyobb cipőt vett, a keskeny lábbal megáldottak pedig kisebb lábravalóban szorongtak. Ily mó­don a magyar lakosság 55 száza­léka jutott többé-kevésbé megfe­lelő (íipőhöz. Ezekben a napokban megkez­dődött a hazai gyárakban, szö­vetkezetekben az azonos hosszú­ságú, de háromféle bőségü cipők gyártása. Előzetes Vélemény sze­rint így majd a lakosság 75—80 százaléka lábbőségének megfelelő lábbelit vásárolhat. (A lábbősé­gen a két bütyökpontnál mért lábfej-kerületet értjük.) A há­Divat alpesi stílusban Az 1982-es tavaszi divat vissza­hozza öltözködésünkbe a kedves, vidám, virágdíszes tiroli, vagy új szóhasználattal, az alpesi stí­lust. Elkészítése nem boszorkány­ság, de a virágmoüvumok kivar­rását ajánlatos egy kicsit gyako­rolni és kizárólag jó minőségű, színtartó fonalat használni. (Mb: 94 cm) Hozzávalók: 60 dkg nyersszfnű FIRENZE fonal, a hímzéshez né- jiány méter sötétpiros, világos­zöld, sárga, narancssárga, enci­ánkék, orgonalila KALOCSA fo­nal (színtartó és a kapható ár­nyalatok megfelelnek az eredeti, népi hagyományon alapuló hím­zésnek), 3,5-es kötőtű, 3-as hor­golótű, nagylyukú merkelőtű, gyöngyházfényű apró gombok. KOTESMINTAK Sima: a munka jobb oldalán sima, a baloldalon fordított sze­meket kötünk. Fordított: a munka jobb olda­lán fordított, a baloldalon sima szemeket kötünk. Szempróba: il4 szemX20 sor = 10 cm. Bogyó: a bal kötőtűn lévő első szemet 3-szor simán lekötjük (el­ső szálat, hátsó szálat, első szá­lat) ; a bal. tűről az alapszemet ezután leengedjük, megfordu­lunk, 3 fordított (az előzőleg 3­szor lekötött szemeket, egyen­ként fordítottan lekötjük), meg­fordulunk, 3 sima, majd e 3 sze­met visszacsúsztatjuk a bal kö­tőtűre, és simán összekötjük (bo­gyót készítettünk), folyamatosan tovább dolgozunk. Hímzés: ábra szerint színes szá­lakkal, kisebb-nagyobb virágmo- tivumokat, bogyókat, leveleket varrunk a fordított alapfelületre. Háta: 3,5-es kötőtűvel 75 szem­re kezdjük, sima alapmintával 23 cm-t kötünk. 1. sor: a munka jobb oldalán a középszemre 1 bogyót készítünk, majd a balol­dalon, e bogyó-szem felett fordí­tott alapmintát kezdünk, 3. sor: a munka középrészén 3 fordított szem, 5. sor: a munka középré­szén a 3 fordított szem jobb-, és baloldalán 1—1 bogyót készítünk, 7. sor: középen 7 fordított szem, 9. sor: középen I bogyó, 7 fordí­tott, 1 bogyó. így minden 4. sor­ban a bogyó közötti fordított szemek száma 2-vel nő. A kez­déstől számított 37 cm elérése után karkerekítést készítünk, le­fogyasztunk 3, majd minden 2. sorban 2, 2X1 szemet (61). A kez­déstől számított 60 cm elérése után vállmagasságig, a szemeket egyenként lazán lefogyasztjuk. Eleje: 37 szemre kezdjük a hát­résszel azonos mintával, kar- és vállfogyasztással kötjük. A kez­déstől számított 53 cm elérése után nyakkerekítést készítünk, lefogyasztunk 8, majd minden 2. sorban 3X2, 2X1 szemet. Ujja: 31 szemre kezdjük, sima alapmintával kötjük, mindkét ol­dalszélen, minden 8. sorban 3X1, minden 6. sorban 9X1 szemet sza­porítunk (55). A kezdéstől számí­tott 40 cm elérése után a közép­részen bogyósort, majd e szem, szemek felett fordított alapmin- tás felületet kezdünk. A karkere­kítés részére mindkét oldalszélen lefogyasztunk 2X2, 2X1 szemet. A középen megmaradó 42 szemet 20 cm elérése után 3 szemenként összekötve lefogyasztjuk. összeállítás: a részeket szem- és sortalálkozás szerint összedol­gozzuk. Az ujjak vállrészét kissé összehúzva, a felső, befejező szélrészt próba után varrjuk a végleges helyére. A szabadon maradó széleket 3 rövidpálcasor- ral, alapszínű fonallal körbehor- goljuk, a 2. sorban, a jobb oldal­szélen, 2 szem kihagyással gomb­lyukakat készítünk. 2X5 szál ösz- szefogásával a derékvonal sze­mein átbujtatható zsinórt készí­tünk. A bogyósorral határolt for­dított alapmintás felületre ábra szerint „alpesi hegyoldalt”, virá­gos mezőt hímezünk. romféle bőség — minőségi ténye­ző. A bőség-választék bevezetésé­vel egyidejűleg Magyarországon fokozatosan új — az ISO, a nem­zetközi szabványügyi szervezet ajánlotta — mondopoint cipőszá­mozási rendszerre is áttértek a cipőgyárak. (Része ez a hazai új méretprogramnak.) Jelenleg a hazai gyakorlatban háromféle számozással találkoz­hat a vásárló. A francia számo­zás talán a leggyakoribb — a 36, 38, 42 stb. jelzések öltésszámot je­lentenek. A múlt században ki­alakult számozás alapja azoknak az öltéseknek a száma, amellyel a cipész körülvarrta a lábbelit. Egy öltés 6,6 milliméter. Az angol számozás a láb mére­téből alakult ki. Használja az 1, 2, 3, 5, 5 és fél stb. megjelölést. A fél számok között 4,23 millimé­ter a különbség. Az indirekt metrikus méret a cipő hosszát veszi alapul centi­méterekben. A most bevezetésre kerülő direkt metrikus méret vi­szont a láb hosszát veszi figye­lembe. s ugyancsak centiméte­rekben, illetve milliméterekben számol. Egy nagyság között 5 milliméter az eltérés. (A munka- védelmi, vagy nehéz lábbelik, a túracipők számozása 7,5 millimé­terenként növekszik.) A 0,7 mil­liméter még a láb érzékenységi határán belül van. Ennyi szorí­tást, vagy bőséget nem vesz észre a láb. Ha valakinek például 272 milliméter hosszú a lába, nyu­godtan vásárolhat 270, illetve 275 milliméteres cipőt. Az indirekt számozásnál a cipő hosszát mérték. Ha tehát a divat hosszú orrú, nyújtott formát dik­tált, egész más számozású cipő, csizma illett ugyanarra a lábra, mint amikor lekerekített formá­ban válogatott. Most majd az orrformától füg­getlenül, a lábméretekhez igazít­va készítik, számozzák a cipőket. Hosszméretben nem lesz diffe­rencia. I dXIAILI AIDMUITITIÜICIN I 1982: új cipőméretek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents