Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. április 30. Hasznos misszió az enyhülés érdekében Kádár János bonni látogatásának visszhangja Az enyhülés érdekében teljesített hasznos misszió volt Kádár János kétnapos NSZK- béli látogatása — ezzel a mondattal foglalható össze a csütörtöki nagy nyugatnémet lapok értékelése. A kormányhoz közel álló, bonni General-Anzeiger vastagbetűs főcímben emelte ki: „Kádár több enyhülést és jobb kereskedelmet kíván." A lap idézi Schmidt kancellárnak azokat a kijelentéseit, amelyek az intenzív munkalátogatás barátságos légkörét és a magyar népgazdaság eredményeit méltatták. Mindkét fél az enyhülés érdekében kifejtett újabb fáradozásként értékelte a találkozót, amelyre a korábbiaknál nehezebb nemzetközi helyzetben került sor — írja a General-Anzeiger. „Kádár szerint különös szükség van a párbeszédre" — ezt a főcímet választotta tudósításának a Frankfurter Rundschau, kiemelve, hogy az MSZMP KB első titkára szerint a párbeszéd és a tárgyalások pozitívan befolyásolhatják a kelet—nyugati együttműködést. A lap — emlékeztetve a nemzetközi helyzet legfontosabb, vitatott témáiról, ‘-folytatott-' eszmecserére — megállapítja: a magyar vezetés aggódik a feszültebbé vált politikai légkör miatt, s meg akarja akadályozni, hogy ennek hatása a gazdasági együttműködésre is átterjedjen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Kádár az együttműködésért száll síkra” című cikkében — egyebek között — azt írja: o két politikus „kifejezésre juttatta azt a közös akaratát, hogy a növekvő nemzetközi feszültség ellenére ápolni kell a két ország közötti párbeszédet és tovább kell fejleszteni az együttműködést a gazdasági élet területén. Természetesen a tárgyalásokon — eme azonos álláspont mellett — mély véBárány Tamás: A fészek melege 36. — Nem erről van szó. De nősülés előtt állok, és a jövendőbelim utálja a fusizást. így aztán előbb-utóbb föl kell hagynom vele. Viszont a szent, de pocsékul fizető tudományból nem tudok egzisztenciát teremteni magunknak, következésképp érdekelne egy jobban fizető üzemi állás. — Nősül? — kérdi az öreg felvillanyozva. — De hisz ez gyönyörű, fiatal barátom! — Elérzékenyülten bólogat. — Hát hiába: a családi hagyományok! Ez a szellem itt maguknál, Katalinka ... Gratulálok az öccséhez! leménykülönbségek jelentkeztek a Kelet és a Nyugat közötti feszültség okainak megnevezésénél és értékelésénél". Míg a nyugatnémet kormányfő a NATO politikáját képviselte, addig a magyar párt vezetője — Leonyid Brezsnyevre hivatkozva — saját szövetségi rendszerének felfogását juttatta kifejezésre. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint itt nem sikerült közeledést elérni, a genfi tárgyalások és a madridi konferencia folytatásáról és sikeres befejezéséről azonban azonos nézeteket vallott a két fél. Ezért mind Helmut Schmidt, mind Kádár János hasznosnak minősítette a bonni tárgyalásokat. „A kelet—nyugati párbeszéd folytatása”, „Kádár János és Helmut Schmidt állást foglalt a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása mellett” — ilyen és hasonló címekkel számoltak be a szerdai var— Köszönöm — mosolyog Kata. — Csakugyan remek fiú! — Neki is a fészek melege hiányzik igaz? — Szász Bálint elréved. — Istenem, milyen boldog lehet: maga még megteremtheti magának! — Hát igen, így van ez — motyogja Tibor feszélyezve. Tudja, hogy az öreg mindösz- sze három éve özvegy, s azt is tudja, hogy igen szépen élt a feleségével. Amaz most hirtelen a zsebébe nyúl, előveszi a naptárát, lapozgat benne. — Mikor lesz az esküvő? — kérdi élénken. Lali mosolyogva rázza fejét. — Még nem tudom. Előbb mindenesetre az eljegyzés ... — Meghívnak, Katalinka? — fordul az asszonyhoz az öreg. — Nagyon boldoggá tennének vele! A nővér és fivér összenéz; Lali bólint. — Persze hogy meghívjuk, Bálint bácsi! — Ilyen öröm! — csóválja fejét az öregűr meghatottan. — Egy újabb boldog otthon! — Megint belelapoz a naptárba. — Melyik napot táblázzam be nektek, fiacskám? A csütörtök, ugye, hála a sói központi lapok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának bonni tárgyalásairól. A sajtóértekezletről szólva a Trybuna Ludu tudósítója idézte Kádár Jánosnak azt a kijelentését, hogy a bonni tárgyalások jelentőségüket tekintve túlmutatnak a jól fejlődő magyar—nyugatnémet kapcsolatok keretein, és konstruktív tényezőt képeznek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben. Több lengyel lap ismertette a látogatással kapcsolatos első nyugatnémet kommentárokat, idézve belőlük azokat a részeket, amelyek a bonni találkozó nemzetközi jelentőségét méltatják, s amelyek szerint a Schmidt kancellárral folytatott tárgyalások rangos eseményt jelentenek a kelet —nyugati párbeszéd folytatásában és élénkítésében. A bonni látogatás eseményeiről rendszeresen beszámolt híradásaiban a lengyel rádió és a televízió is. kedves húgodnak, foglalt... Talán a kedd? Vagy a hétfő? Lali int. — Ezt majd még megbeszéljük, Balint bátyám. Az öreg zsebébe csúsztatja a könyvecskét; ragyog az arca. — Remek, remek! Apropó, Katalinka! A stockholmi út rendben, ma beszéltem a minisztériummal. — Tiborhoz fordul. — El vannak ragadtatva a Fülöp—Kovács-féle' szisztémától, kérlek. Még nekem is gratuláltak, de elhárítottam. Mondtam: nincs érdemem benne, elvtársak, pusztán annyi, hogy a mi gyárunkban alaposan meghánv- juk-vetjük a fölmerült problémákat ... — Ez így van! — mondja Tibor, s erővel igyekszik letörölni a mosolyt az arcáról. De az öreg már újból Katához beszél. — Mikor utaznak? Kata feláll. — Ezt majd még megbeszéljük. Elnézést, de a háziasszony most előbbre való, mint a skandináv turista. Nemsokára itt lesz Réz Ernő, és halálra, sértődik, ha megtudja, hogy paprikás csirke volt vacsorára, és nem tettem el neki legalább egy combot... Megyek, megmelegítem a maradékot. Képtávíron érkezett Argentin katonák zsákjukkal a vállukon vonulnak a Falkland (Malvin)-szigetek egyik tengerparti útján. (Kelet-Magyarország telefotó) Ülést tartott Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács megerősítette az Állami Tervbizottságnak a fehérjetakarmányellátás megoldására szóló állásfoglalását. A hosszú távra kidolgozott tervek szerint a következő években fokozni kell a fehérjetakarmányok hazai termelését, s mind nagyobb mértékben e forrásból kell biztosítani a mezőgazdaság szükségleteinek kielégítését. — A kormány elfogadta az „orvosbiológiai diagnosztikus és terápiás készítmények kutatása, előállítása és bevezetése” című programnak az országos középtávú kutatásifejlesztési tervbe való felvételét. A program a betegségek felismerése, megelőzése és leküzdése új útjainak kutatásához, illetve az ezekhez szükségessé váló új típusú gyógyszerek előállításához biztosít kutatási és szervezeti feltételeket. A Minisztertanács a kutatások irányításával az Egészségügyi Minisztériumot bízta meg. Kommentár Rczél György hazaérkezett PárizsbAI I Aczél György miniszterei- [ nők ^helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- j ja, csütörtökön hazautazott , Párizsból. Aczél Györgyöt párizsi tartózkodása alatt a múlt j hét pénteken fogadta Fran- ■ cois Mitterrand köztársasági i elnök. Megbeszélésükön a j kétoldalú kapcsolatokról, t azok továbbfejlesztéséről, sj a nemzetközi helyzet fonto- i sabb problémáiról volt szó, { különös tekintettel az enyhü- | léshez fűződő közös érdekék- í re. Az elnök kedden ebéden f látta vendégül Aczél Győr- í gyöt az Elysée-palotában. Georges Marchais, az FKP j főtitkára, hétfőn fogadta' Aczél Györgyöt az FKP 5 székiházában, majd ebédet j adott tiszteletére. A miniszterelnök-helyettes * budapesti repülőtéri fogadta- j tásán megjelent Jacques \ Lecompt, a Francia Köztár- j saság budapesti nagykövete I Szász is fölemelkedik. — Szabad kérnem egy információt, Katalinka? — Tessék? — A galuskát is melegíti? — Ugyan — nevet Kata. — Most fogom kifőzni. Az öreg hangja könyörgő-1 vé válik. — Nem segíthetnék? Szegény feleségemnek is mindig... És a nokedliszaggatást különösen szeretem ... Megenged, né? — Hát persze, Bálint bácsi. Tessék csak jönni. — Ó, a maga arany szíve! Nem is hiszi, milyen boldog gá tesz ezzel! — Az öreg meg indult már a konyha felé, ám most hirtelen megáll. — De! régimódian csináljuk, ugye? Olyan kis famicsodán igaz? Mert hallom, vannak most mindenféle új gépek, automatikusan szaggatnak. Fúj! Ebben épp az a gyönyörű: a hideg tészta és a forró kés... ahogy a kis galuskák ugrálnak bele a lobogó vízbe... — Elhallgat, nagyot sóhajt. Szegény Etelkám... — Körülnéz, aztán hirtelen elindul; megy a konyhába. Kata siet utána. A két férfi egyedül marad odabent. (Folytatjuk) Csak rosszabb ne... E zzel a közkeletű szólással kezdődött szerdán este a televízióban a Havasi Ferenccel folytatott beszélgetés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: „Csak rosszabb ne legyen." S amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan — félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólásmondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e, amit elértünk, de a vezetés számára egyben felelősséget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz Ugyanis, hogy ne legyen rosszabb á helyzetünk, mindenekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél többet. Azért volt hasznos és elgondolkodtató ez a tévéinterjú, mert részletesen elénk tárta, miért kell többet tennünk, s hogyan. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is foglalkozók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik ötéves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de időközben a körülmények — főként a külső tényezők hatására — erősen változtak, így azután a dinamikus gazdasági növekedéshez olyan nagyarányú importra szorultunk, amelynek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő exportképes árualap. A hiányt hitelekből .kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szükség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az útkeresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakorlatilag még most sem fejeződött be, de az eredmények érzékelhetően mutatkoznak. A legörvendete- sebb, hogy felszámoltuk a tőkés fizetési mérlegben lévő hiányt,- már a második évben lényegében egyenleggel zárult a külkereskedelmi mérleg. Sikeres az energiatakarékossági mozgalom, a munkaerő-gazdálkodásban is előreléptünk, a korábbinál lényegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet. A konkrét adatokon túlmenően a tanulságra érdemes figyelni; a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosszabb ne?... Világosan és tényszerűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonal-politika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Havasi-Ferenc, hogy az elért színvonalat társadalmi méretekben megvédjük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre jutó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is követjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhezjutás feltételeit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigorítani, de a tisztességgel megdolgozott pénzéért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, kínálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott és az utóbbi években határozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikára, amelyben azonban — igen hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tudatosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kíván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-visszatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. Ez minden területre érvényes, a vállalati termékváltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jövedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám nagyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati öntevékenység, bátorság is nagymértékben szükséges hozzá. Mint ahogyan napjaink gazdasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősség- vállalás, kezdeményezőkészség jelentősége. A megújulás, az újhoz alkalmazkodás, a külgazdasági tényezők rugalmas figyelembevételének időszakában vagyunk, amihez előbb-utóbb sok mindenfélének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalkozások, a szolgáltatási igények szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de differenciált beruházáspolitika vagy az intézményrendszerünk továbbfejlesztése. Továbblépésünknek ma már kimutathatók a konkrét garanciái, s ez volt a legbiztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Néhány olyan ágazatunk fejlődött ki az elmúlt években, amely ma nemzetközi összehasonlításban is tiszteletre méltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos támaszunk a szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeményezésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. E rőt jelent a KGST-hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. Mindent egybevetve: a magyar szocialista gazdaságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre támaszkodva felszámolhatjuk a viszonylagos elmaradásokat. A szerda esti tévébeszélgetés erről győzött meg cselekvésre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb ne legyen” gondolata puszta óhajból mindinkább akarattá váljék. Lőkös Zoltán Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát!
