Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

TUDOMÁNY I TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG II i r iiniim ■■■—■ ■■■■ -■-— Robi és társai Kevesen vannak Fiatal közgazdá­szok JÖ LEHETŐSÉGEIK vannak a szakmai fejlődésre, a mun­kahelyi előrejutásra azoknak a fiatal szakembereknek, akik a megyében közgazda- sági munkaterületen dolgoz­nak. Gond viszont, hogy vi­szonylag kevesen vannak, az üzemek jóval több egyetemet és főiskolát végzett szakem­bert tudnának fogadni. Mind­ez kiderül abból a felmérés­ből, amelyet a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezetének ifjúsági bizott­sága készített. A fiatal szakemberek közel egyharmada közgazdasági egyetemet végzett. A felének pénzügyi és számviteli főis­kolai végzettsége van, míg a többiek az - agrártudományi egyetemek, illetve mezőgaz­dasági főiskolák üzemgaz­dasági-üzemszervezési szakán vagy a kereskedelmi és ven­déglátóipari főiskolán szerez­ték meg képesítésüket. Mind az egyetem, mind a főiskola viszonylag messze esik a megyétől, s talán en­nek is tudható be, hogy jó­val több fiatal szakemberre lenne szükség. Különösen ér­zékelhető ez például a ter­melőszövetkezeteknél, ahol a főkönyvelők egyharmada ren­delkezik csak főiskolai vég­zettséggel. De ugyanez el-' mondható a fogyasztási szö­vetkezetek szakemberhely­zetére is. A 35 éven aluli fiataloknál körülbelül fele-fele arányban találhatók ennél a szakmá­nál a férfiak és a nők. A pálya elnőiesedését jelzi vi­szont, hogy a 30 éven aluli­aknál közel 60 százalékos a nők aránya. Különösen a számviteli főiskolát végzet­teknél igaz ez, ahol kéthar­mad részben nők kapnak diplomát. A fiatalok átlagkeresete ál­talában jónak mondható, hi­szen meghaladja az ötezer fo­rintot havonta. A férfiak át­lagban 700 forinttal maga­sabb fizetést kapnak, s ugyancsak magasabb azok­nak a keresete, akik a ter­melő üzemekben dolgoznak, azokétól, akik az igazgatás, irányítás valamelyik közgaz­dasági posztján tevékenyked­nek. Eltérően alakul a fiatalok megítélése szerint a beosztás és a munkahelyi perspektíva megítélése. A legkedvezőbben a közgazdasági egyetemet végzettek ítélik meg a hely­zetüket, míg a számviteli fő­iskolát végzettek pesszimis­tábbak. Ennek ellenére vi­szonylag jó arány, hogy a harminc éven aluliaknak alig ötödé véli úgy, hogy olyan beosztásban dolgozik, amely alacsonyabb végzettségétől és megszerzett gyakorlatától. Kedvezőtlen viszont, hogy a legtöbb helyen kevésbé isme­rik a mtriTkahelyt~ előrejutás I lehetőségeit, ami néhány he­lyen a káderpolitika gyenge­ségére is utal. Tulajdonképpen elégedet­tek lehetünk a fiataloknak a vezetésben való részvételével, hiszen a közgazdasági mun­kakörben dolgozó 35 éven aluliak fele valamilyen veze­tő beosztásban dolgozik. A felmérés szerint nincs szá­mottevő különbség, hogy va­laki egyetemet, vagy főisko­lát végzett. Az viszont meg­lepő, hogy az előrelépés ál­talában munkahely-változta­tással jár. Ugyancsak lénye­gesen nehezebb az előrejutá­sa azoknak, akik a nem ter­melő területeken dolgoznak. A szakmai ismeretek bőví­tése a kor követelménye. Megnyugtató, hogy a Sza- bolcs-Szatmárban dolgozó fia­talok ezt nemcsak tudják, ha­nem tesznek is é té. Kéthar­maduk igényli, ilietve részt vesz valamilyen továbbképzé­si formán. Gond viszont, hogy szakköz g&zdászképzés csak Budapesten van, a számviteli főiskolát végzet; teknek pedig nincs hasonló rendszerű továbbképzése. Ezért az ifjúsági bizottság javasolja, hogy a debreceni kihelyezett képzést valósít­sák meg, illetve a számviteli főiskolát végzetteknek te­remtsék meg a szervezett to­vábbképzés feltételeit. ­A KÖZGAZDASÁGI TÁR­SASÁG arra törekszik, hogy minél több fiatalt vonjon be a szervezet munkájába, hogy a maga sajátos eszközeivel segítse a táji; itatásukat, ismereteik bővítését. Erre azért is szükség van, mert egyre több fiatéi vállal mun- ! kát a megyében, s kötődésük, ; tevékeny részvételűk a terü­let életében csak így lehetsé­ges. L. B. Világszerte, így hazánkban is egyre nő az igény az univerzá­lis kerti kisgépek iránt. Némi túlzással kistraktoroknak is ne­vezik e hasznos, többféle kerti munkára használható kis erőgé­peket, amelyeknek egyik repre­zentánsa a ma már nálunk is sokfelé kapható,* bárki által megvásárolható Robi—50. A fran­cia kooperációban készülő kis­gép első szállítmányai még csak rotációs kapával kerültek a bol­tokba. Ma már viszont megvásárolha­tó a hozzá való két kerék, a töltögető eke, a pázsitnyíró, az öntözőszivattyú és a pótkocsi is (a licencért, a kismotorért egyébként ezekkel a hazai gyárt­mányú adapterekkel fizetünk a franciáknak). A tengely, illetve a kerekek nyomtávja állítható. A tengelyvégek mindkét olda­lon tíz-tíz centivel rövidíthetők vagy hosszabbíthatók. Ezáltal a rotációs kapa 40 és 60 centimé­ter szélességre állítható, akár­csak a kerekek. Az öntözőszi­vattyú óránként 6000 liter víz kilocsolására alkalmas. A^ ülés­sel, rögzítőfékekkel ellátott után­futó 250 kilogramm teherbírású. Másfajta kerti traktorhoz is hozzájuthatnak a kertbarátok és háztáji művelők, nevezetesen az 1981. évi őszi BNV-n nagy sikert aratott Hondához. Ez két válto­zatban kerül hazai forgalomba. Egyik a Honda F—600-as, a má­sik a Honda F—400-as. Az előb­bi 4,5, az utóbbi pedig 2,6 kW — 6, illetve 3,5 LE — teljesítményű. Szinte minden munka elvégez­hető az alapgéphez kapható 21 munkaeszközzel. A négyütemű belsőégésű motor csaknem zajta­lanul, nagy biztonsággal műkö­dik. Az utánfutó részt vehet a közúti forgalomban is, ha fel­szerelik rá az előírás szerinti világítóberendezéseket. Képünkön: a Robi—50-et lát­hatjuk kétféle összeállításban, rotációs kapával, illetve szállí­tásra alkalmas pótkocsival. (KS) Szilárd „folyadékágy" Egy newcastle-i kórházban újszerű betegágyat készítettek: ebben a beteg mintha folyadékban lebegne. Az ágyat annak az elvnek az alapján készítették el, hogyha e|y tartályt finom ho­mok és nagyabb szemcsék töltenek ki, s közéjük alulról levegőt fúvatnak, azok folyadékszerüen viselkednek. A newcastle-i ágy 0,1 milliméter átmérőjű üveggyöngyökkel töltött teknő, amelybe alul­ról levegőt hivatnak. Az üveggyöngyöket vékony légáteresztő po­liészter lepedő borítja. A betegek ugyanis kissé belesüppednek eb­be az ágyba, de a felhajtóerő mindenképpen lebegésben tartja őket. Az új típusú ágy különösen a felfekvéses fekélyekben szenve­dő betegek számára jótétemény. napszemüveg Képünkön: a szemüveglencsék gyártásának végső állomását lát­hatjuk, a műszeres minőség-ellenőrzést a világhírű csehszlovák Meopta gyárban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szemüveglencséket két alap­vető csoportba szokás sorolni. Az egyikbe a látási hibákat korrigáló lencsék tartoznak, a másikba a védőszemüvegek, amelyekből napszemüvegek és hegesztőszemüvegek készülnek. A látási hibákat befolyásoló üvegek hat csoportra oszlanak: szórólencsék (rövidlátóknak), gyű j tőlencsék (távollátóknak), erős gyűjtőlencsék (szemműtét utáni használatra), kombinált lencsék (elöregedett szemnek), tórikus lencsék (pontszerű kép létrehozására képtelen szeműek számára és prizmaüvegek (kan­osatoknak). A legigényesebb a bifokális lencsék gyártása, amelyek egyet­len szemüvegben egyesítik a rövidlátás és a távollátás kor­rekcióját. A hármas törőértékü. (trifokális) szemüveglencsék még ennél is bonyolultabbak. Ezek távolnézésre, középtávolságra és közellátásra egyaránt 'alkalma­sak. A napszemüvegek üvegei ke­vésbé igényes gyártmányok. A készszemüveg-gyártók kerek for­mában, kagyló, vagy félkagyló haj látásban kapják ezeket, de megrendelhetők ún. pantofor- mákban is, amelyek közvetlenül a keretbe illeszthetők. Bár az előállításuk túlnyomórészt gépe­ken történik, amelyek minden alapszínben tömegesen gyártják az üvegeket, megmaradt a kézi gyártás is, ami kisebb szériák­ban, más színekkel szélesíti a választékot. Az üvegek minőségét két alap­vető tulajdonságuk alapján ha­tározzák meg: spektrumátbocsá- tásuk lehetővé teszi a színek arányos észlelését, és meggátol­ja a láthatósági sáv alatti és fölötti fényhullámok átbocsátá- sát. Vannak téli használatra és turisztikára alkalmas napszem­üvegek, az erős napfény ellen védő változatok. és univerzális használatra olyanok is, amelyok a látható spektrum 50 százalékát elnyelik. A hegesztők védőszem­üvegei egyaránt alkalmasak ív- és gázhegesztésre, ezenkívül ko­hóüzemekben is használhatók. A cukor tárolása Á téli alma növényvédelme Rügyfakadást követően almás­kertjeinkben megjelennek azok a károsítók, melyek veszélyezte­tik az évi termés mennyiségét, minőségét. A növényvédő szerek okszerű alkalmazásával, opti­mális időpontban történő kijut­tatásával azonban csökkenthet­jük vagy megakadályozhatjuk a • különböző gombák, rovarok ká­rosítását. Zöldbimbós állapotban az al­mai alisztharmat áttelelt alakjai olyan spórákat képeznek, me­lyek a fertőzés továbbterjedését eredményezhetik. Az erős téli lehűlések ugyan csökkentették a fertőző anyag mennyiségét, de a házikertek viszonylagos védett­sége lehetőséget biztosított ezek egy részének életképes áttelelé- séhez. Az almafavarasodás spó­ráinak szóródása, ill. az első le­velek megjelenése csapadékos időjárás esetén fertőzés kialaku­lásához vezethet. A sodrómolyok minden évben komoly károkat okoznak az al­máskertekben. Jelenleg az átte­lelő lárvák károsítják az alma­fák fiatal leveleit, virágkezde­ményeit. Az ellenük való véde­kezés nemcsak a mostani kár­tételt csökkenti, de az egész évi védekezés eredményességét is befolyásolja. Javasolt készítmé­nyek a fent említett károsítók elleni védekezésre: almafaliszt­harmat: Thiovit S 0,5%, Kolosul 0,5%; almafavarasodás: Miltox Special 0,3%, Rézoxiklorid 50 WP 0,3%, rovarkártevők: Bi 58 EC 0,12%, Metathion 50 EC 0,2%, Dit- rifon 50 WP 0,2%. Pirosbimbós állapotban tovább kell folytatni az almafaliszthar- mat elleni védekezést az előző­ekben említett, valamint a Ka- rathane FN—57 0,1%-os, Topsin Metil 70 WP 0,08%-os, Ch. Fun- dazol 50 WP 0,08%-os készítmé­nyekkel. Az almafavarasodás elleni védekezést az időjárástól, ill. a rendelkezésre álló készít­ményektől tegyük függővé. Csa­padékos viszonyok esetén kon­takt hatású gombaölő szereket (pl. Dithane M—45 0,2%, Poly­ram Combi 0,2%, Orthocid 50 WP 0,3%, Zineb 80 0,3%), prog­ramszerűen, 5—7 naponként használjuk. A felszívódó Rubi- gan 12 EC-t abban az esetben célszerű és indokolt alkalmazni, ha az ismétlődő,«hosszabb eső­zések fokozott fertőzésveszélyt jelentenek, ill. a permetezést csak megkésve tudjuk végrehaj­tani. A gyümölcsfa-takács atka tö­meges lárvakelése is ebben az időszakban várható. Ez az idő­pont a legmegfelelőbb a mozgó alakok elleni védekezésre, a speciális akaricidek használatára (pl. Mitac 20 0,3%). A károsító elleni védekezésről azonban csak előzetes megfigyelés alapján döntsünk. A lombkárosító her­nyók (sodrómoly, gyapjaspille, araszoló lepke stb.) ellen a zöld­bimbós állapotban említett ké­szítmények mellett jó eredmény­nyel alkalmazható a Bi 58 EC és a gázosodó Unifosz 50 0,15%-os töménységben, mely az aknázó­moly rajzó lepkéit is pusztítja. A virágzás időszakában az al­mafavarasodás és az almafaliszt- harmat ellen szükséges védekez­ni. Rovarölő szereket ebben a fenológiai állapotban semmi eset­re se alkalmazzunk. A permete­zéseket gombaölő szerekkel úgy időzítsük, hogy ne szennyezzük a megporzást végző méheket (esti vagy reggeli órákban). Sziromhullást követően folya­matos az almafalisztharmat elle­ni védekezés, míg varafodás fer­tőzés csak több órás levélned- vesség-borítottság után várható. A rovarkártevők közül amen ív­nyiben indokolt, takácsatkák, ill. zöldalma-levéltetű ellen kell vé­dekeznünk. A levéltetvek ellen hatásos készítmények: Pirimor 50 DP 0,08—0,1%. Bi 58 ÉC 0,12%. A védekezéseket megelőzően minden esetben mérlegeljük an­nak szükségességét. Ezzel rész­ben- a növényvédelmi költségek csökkenését érhetjük el, más­részt indokolatlanul nem szeny- nyezzük az élő környezetet. Fel- híviuk a figyelmet a munka- és élelmezés-egészségügyi óvó rend­szabályok betartásáfa! Sipos László megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Gyógyító barlangok Hazánk lakosságának jelenlegi cukorfogyasztása évente és fe­jenként 35 kilogramm körül van. Néhány évvel ezelőtt még tete­mes cukorbehozatalra szorul­tunk, mert a hazai termelés nem fedezte az igényeket. Ma már viszont mintegy 450 ezer tonnányi mennyiséggel veszünk részt a világ több mint 80 mil­lió tonnás cukortermelésében. A megtermett répát a mintegy száz nap tartalmú kampány alatt dolgozzák fel a cukorgyárak kristálycukorrá, amely a kocka- és a porcukornak is kiindulási anyaga. Az alig több mint há­rom hónap alatt legyártott cu­kormennyiséget az egész év so­rán folyamatosan kell átadni a kereskedelemnek. Elképzelhető, hogy milyen nagy gondot jelent ennyi kris­tálycukornak a tárolása. Ré­gebben hatalmas méretű raktár- helyiségekben óriási hegyekbe halmozva raktározták a cukrot egész éven át. Ha győzték, zsá­kolva töltötték meg vele a rak­tárakat (itt jegyezzük meg, hogy a belföldi kereskedelemben ural­kodó papírzsákos csomagolással a külföldi megrendelők • már nem is elégszenek meg, juta­zsákba vagy polietilénnel bélelt zsákba zárva kérik a cukor­szállítást.) Napjainkban jókora betonsilók „gyomrában” — a korábbinál jóval higiénikusabb körülmé­nyek között — várja meg a kris­tálycukor a zsákolást és elszál­lítást, vagy a további feldolgo­zást (ez utóbbi alatt a kockákká való préselést és a porcukorrá való finom őrlést értjük, de to­vábbi eldolgozásnak számít az esetleges nyerscukor apró sze­mű. finomított kristálycukorrá való ..átalakítása” is). Az ..égbe nyúló” cukorsilók ma már egvütt énülnek a cukorgyárakkal, tud­ván, hogy létük ugyanolyan fon­tos, mint a technológiai beren­dezéseké. Az országjáró turisták nagy bánatára mind kevesebbet halla­ni a tapolcai tavasbarlangról, amelyben egykor hangulatos csónaktúrák résztvevőiként gyö­nyörködhettünk a földalatti kő­világban. (Amint az köztudo­mású, sajnos, a közeli bauxit­bánya mélyülése miatt egysze­rűen kiszaladt onnan a víz.) Azok viszont, akik légzőszervi betegségekben szenvednek, an­nál többet emlegetik Tapolcát, ahol a tavasbarlangtól néhány száz méternyire egy másik föld alatti üreg is tátong, s ebben tartózkodva szinte egyszeriben elmúlnak az asztmás rohamok és megszűnik a szamárköhögés. A gyógyulás oka tulajdonképpen nagyon egyszerű: abban a kór­ház alatti barlangcsoportozatban rendkívül tiszta a levegő, a re­latív páratartalom igen magas, s hiányzik onnan mindaz a szenny, amely piszkítja, pusztít­ja a földfelszíni világot. Hogy magát a kiszáradt ta­vasbarlangot is átalakítják-e ilyen kúrálóhellyé, nem tudni — ezt a funkcióváltást egyébként legkiválóbb hazai barlangszakér­tőnk, dr. Kessler Hubert is ja­vasolta —, az viszont tény, hogy nemcsak gyönyörködtetni, ka­landra csábítani tudnak az effé­le üregek, hanem többé-kevésbé ki is űzik a kórt az emberi szer*, vezetből. Eleink nyilván már régóta ta­pasztalhatták, hogy bizonyos barlangokba bújva szinte meg­fiatalodnak, légzésük könnyebbé válik, nehezen mozgó tagjaik ismét úgy forognak, mint ami­kor még kamaszként futkároz- tak. Arra viszont, hogy volta­képpen mi okozza ezt az általá­nos megkönnyebbülést, ismere­teink szerint csak a múlt szá­zad második felében kezdték keresni a tudományos választ. Mégpedig az itáliai Monsumma- nóban. ahol ma Európa legis­mertebb és legnépszerűbb kli­matikus gyógyhelyeként fogadja ezerszám érkező vendégeit a La Grótta Giusti nevű barlang. Nos, ezt a hegymélyi birodal­mat — amely egyébként Firen­zétől nem messze tátong — 1848- ban kőfejtés során fedezték fel. Akik elsőként tették be oda a lábukat, azok egyrészt a gyönyö­rűnél gyönyörűbb cseppkövek láttán álmélkodtak, másrészt meg azt tapasztalták, hogy a benti hőmérséklet igen magas: majdnem 40 fok a Celsius-ská- lán. És nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz sem. hogv kide­rüljön: a La Grotta Giustiban elhagyja a testet a csúz, kiszö­kik belőle a podagra — egyszó­val tökéletesen tekerednek, csa­varodnak az ízületek. Mondani sem kell. hogy a „monsummanói csodá”-nak ha­marosan híre ment. és nem ki­sebb világhírességek zarándo­koltak el oda, mint az olaszok legendás szabadsághőse. Garibal; di, a muzsikusfejedelem Verdi", s nem sokkal utánuk a mi Kossuth Laiosunk, aki turini. azazhogy torinói remeteségéből rándult át orvosi tanácsra meg­ízlelni a páradús levegőt De adjuk is át a szót neki. és idézzük egy 1871-ben Mednyász­A monsummanói La Grotta Giusti. ky Sándorhoz írott levelét, amelyben egyebek között így feáti le a néki oly kedvessé lett helyet. „Felölt az ember az illem kedvéért egy hosszú asz- szonyinget, papucsot húz a lá­bára és bemegyen a stearin- gyertyákkal kivilágított barlang­ba .. ., mulatja magát a szebb- nél-szebb stalactitok és stalag- mitok bámulásával, s mintegy tízpercnyi ülés után elkezd az ember izzadni.” „Fogalmam sem volt ily tenger izzadás lehetősé­géről, de teljességgel nem kel­lemetlen, mert nincs hőséggel, vértódulással összekötve . . ., az ember igen jól érzi magát.” „ . . . abban a szép Grottában az én csúzom tökéletesen el lett se­perve . . .”- És Ko$suJth ^ lett vdlnaé Kössuth, ha a gyógyhatás okát is el nem kezdi keresni: ...........forduljanak a physicá­hoz ...” — javasolta, mert ott ..... vulcanicus erők vannak activitásban . . A szakemberek valóban a fizi­ka eszközeivel derítették ki az­tán, hogy a monsummanói bar­lang azért könnyíti meg mind a mozgást, mind a légzést, mert igen magas ott a reíatív páraJ tartalom, nagy a levegő radon­tartalma, erős a negatív ionizá­ció — mindez oedvg Számos testi kínra hat áldásosán. Ám aki Európa közelebbi tá­jain akar gyógyüregekre buk­kanni, az viszonylag nem távol, az erdélyi Torján is megtapasz­talhatja, miképpen élénkítenek bizonyos gázok és gőzök. Az említett hely már a XVIH. szá­zad végén a köszvényesek, fej- fájósok, sőt a szembetegek „szé­kelyföldi Mekkája” volt, még­pedig azért, mert — egy 1839-es bécsi lexikonszócikk szerint — ott a szénsavval kevert kénhid­rogén a barlang falait szubli­mált kénnel borítja, és a gőz­fürdőben a ,,£óroso&” meggyó- gyulnak. oí, Vlöbm.. Ismereteink szerint a Torjai büdösbarlang máig nem vált hi- vatalos gyógyító központtá, mig a szintén erdélyi Parajdon, a _ helybéli sóbánya majd 200 mé­teres mélységében több mint ! két évtizede igen jó eredmény­nyel kezelik a légzőszerv! be­tegéket. Van tehát bőven példa arra, hogy sok-sok rászoruló Javára lehet hasznosítani azt a „sem­mit”, amely bizonyos föld alatti üregeket kitölt, és amelynek ta­nulmányozását immár jó ideje egy külön szerv, a Nemzetközi Barlangterápiai Bizottság végzi. E bizottság egyébként a tapolcai kúrák sikerére is felfigyelt, s ennek igazán örülhetünk. A. L. Baktériumok a sztratoszférában A Szovjetunió Mikrobiológiai Intézetének munkatársai meteorológiai rakétákra felszerelt, e célra szerkesztett be­rendezéssel 48—85 kilométer magasságtartományban légköri mintákat vettek, s ezek alapján megállapították, hogy 48— 77 km közötti magasságban mikroorganizmusok találhatók. Lehet-e életterük a mikrobáknak ez a magasság, avagy a földfelszínről ideiglenesen kerültek oda? A légkör felső ré­tegeinek fizikai és kémiai jellemzőiből indulva ki, a kuta­tók úgy vélik, hogy a mikrobáknak a sztratoszférában és a mezoszférában való jelenléte csak átmeneti jelenség, s való­jában vulkáni kitörések, erős viharok, tájfunok és légtöl­csérek szállítják őket ezekbe a magasságokba. A légkör felső rétegeiben lévő mikroorganizmusokra állandóan hatnak a napsugarak, s a sugárnyomás révén a mikroorganizmusokat a világűrbe taszíthatják. A napsuga­rak ártalmas hatása ellen a porrészecskék által védett, ana- biotikus állapotban (lappangó élet} lévő mikroorganizmusok óriási távolságokra vándorolhatnak. Az sinrt kizárva, hogy ily módon a földről — vagy ha vannak ott, más égitestek­ről — mikroorganizmusok eljuthatnak valamely idegen bolygóra, holdra.

Next

/
Thumbnails
Contents