Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
1982. április 3. Kelet-Magyarország 3 SZAVAKKÁ, MONDATOKKÁ olvadt események láncolata. Tárgyilagos szűkszavúság. Évek, évtizedek tömény kivonata a tankönyvekben a történelem. Tananyag a múltról, az apák, nagyapák megélte viharokról. Lecke, amit be kell vésni. Szárazon kopogó mondatok, amit feleléskor visszamond a diák. A történelmi korszakok könnyen válhatnak szürkévé, élettelenné. Minél inkább távolodunk a sorsfordító időktől, annál nagyobb ennek a veszélye. Felszabadulás. Egy szó lesz csupán. A mai általános iskolások java részének szülei a második világháború alatt vagy után születtek. Nincsenek továbbörökíthető személyes élményeik. Csak a nagymamák, nagyapák hordozzák még magukban az élő emlékezetet. A kuruc hagyományok ápolásáról jól ismert...Vaja. Hogyan él a felszabadító harcok emléke az ott élő mai általános iskolásakban? A három tavaszi ünnepet számba vevő osztályfőnöki órán a következő kérdés-feleletnek voltunk fültanúi. — Mit jelentett, hogy felszabadult Magyarország? — Kiűzték a németeket. — Saját erőnkből? — Nem, hanem a szovjet csapatok segítségével. Voltak a felszabadítók között magyarok is, és harcoltak Vaja felszabadításánál románok. — Mi a felszabadulás jelentősége? — Visszakaptuk a szabadságot és a békét. —- Elvehetnék az urak kezéből a földet, és felosztották a szegények között. Az ötödikesek megélénkültek. Karok erdeje jelezte ezt. Történeteket meséltek a hősi halált halt parlamenterekről, akik Budapestet akarták megkímélni a telesleges vérontástól. Az egyedül maradt öregasszonyról, aki nem tudott örülni a kiosztott földnek, mert a háborúban elesett fiai dolgos kezére többé nem számíthatott. A csengetés vetett véget a könyvekben olvasottak, filmen látottak felidézésének. Kiss Ferenc történelemszakos tanár elégedetten engedhette szünetre a gyerekeket. — NAGY A PEDAGÓGUS FELELŐSSÉGE. A történelemórákon olyan fogalmakat kell megalapozni, mint haza, néptnnemzet, amelyek nélkül nem alakulhat ki történelmi tudat. A lakóhely Ismerete, az itt élő emberek szeretete, munkájának, igyekvésének tisztelete lehet ebben a kiindulópont, az első láncszem — mondta. Az olykor száraz tananyag színesíthető. A történelem írott és íratlan forrásaival a múzeumban találkozhatnak a legélményszerűbben. A Rá- kóczi-szabadságharccal ismerkedve a Vay Ádám Múzeumban tartott órán a tanulók azt az asztalt ülik körült, melynél annak idején maga II. Rákóczi Ferenc tárgyalt a haza sorsáról. Haza. Mi jut eszébe erről a mai tizenéveseknek? Tamási Judit, hatodik osztályos : — A haza az az ország, ahol születtünk, élünk, melyet gyarapítunk. Most még gyermekként nem, esetleg később. A legdrágább kincs, aminek értékét igazán akkor érezhetjük, ha elszakadunk tőle. Harsányi Zsuzsa, ötödikes: — Ahol születtünk, tanulunk, élünk. Amiért sok mindent meg tudunk tenni. Hogy mi mindent, azt kifejezi az úttörőmozgalom idei jelszava, a „Hass, alkoss, gyara- píts”. Hogy tanuljunk arról, hogyan éltek régebben az emberek, akik minden viszontagságon keresztül védték a szülőföldet. A múzeumi hagyományőrző úttörőkiállítás felhasználható a felszabadulás évfordulóján is. Tóth Ildikó, Tamási Ernő, Tóth Beáta és Szűcs Gabriella általános iskolások jól emlékeznek a két évvel, ezelőtti ( emlékjátékra, melyet az őri, rohodi és nyír- parasznyai pajtásokkal együtt rendeztek Vaja felszabadulásának 35. évfordulóján. Volt fáklyás felvonulás, ügyességi verseny, emlékfaültetés. . A tavalyi április 4-i csapatgyűlés sem nevezhető mindennapinak. A szokványos ünnepi beszéd helyett a rajok a tanteremben megalakították a Vörös Hadsereg „parancsnokságát”. Az iskolarádión keresztül kapták a feladató- kát. Felhívást fogalmaztak a felszabadító csapatok nevében a község népéhez, a kirakott mozaikképből megállapították, a falu melyik pontját érték el az előretörő katonák. Ki vonná kétségbe, hogy az ilyen megemlékezések mélyebb nyomot hagynak a fejekben, mint a legékesebben szóló ünnepi beszéd. — A játékosságra, az élményszerűségre törekszünk az úttörőmunkában. A történelem, magyar órákon tanultakat így mélyítjük el — mondta Greksza Mihályné csapatvezető. — A gyerekeknek természetes, hogy ebbe a békés korba születtek bele. De érezniük kell, hogy felnőve az elért eredmények megvédése tartogat számukra elég lelkesítő feladatot. HAGYOMÁNYT NEMCSAK ÖRÖKÖLNI, ápolni, hanem teremteni, örökíteni is lehet. Három év múlva bonthatják fel a mai általános iskolások helyére ülők azt az albumot, melyet 1980- ban, a felszabadulás ünnepén helyeztek letétbe a kisdiákok. Leírták benne rajonként az úttörők névsorát, szokásaikat, legkedvesebb játékaikat. A helyükre lépő osztályoknak feladatot is adtak, melyet azok a legjobb tudásuk szerint kötelesek teljesíteni. Tettükkel bizonyíthatják majd: méltók elődeikhez, folytatódhat bennük a múlt. A mindennapok természetes részeként ízlelgetik tehát a gyerekek azt az igazságot, amit Váci Mihály így öntött szavakba: „Hogy a jövőben hihess, annak bizonyságát Múltjában kell megtalálnod.” Reszler Gábor Osztályfőnöki órán. (Gaál Béla felvétele) Kitüntetés jó munkáért „Itt vagyok ottkoa...“ Aki szereti a munkál... P alsák Sándornak annak idején nem sokat kellett gondolkoznia, hogy az iskola után melyik szakmát tanulja ki. Apja motorszerelő volt, otthon is állandóan kéznél voltak a szerszámok. A szerszámkészítő szakmát választotta hát. Életének jelentősebb állomásai: Oros, itt született, Sajóbá- bony, itt tanult, a nyíregyházi MEZŐGÉP, az első komolyabb munkahely, s a HAFE, a végleg megtalált második otthon. — Már nyolcadik éve vagyok itt is, — mondja — előtte meg majdnem húsz évig a MEZŐGÉP-nél. S végig a szerszámok világa! Tudja, milyen gyönyörű hivatás ez?! Palsák Sándor, a HAFE művezetője mindössze húsz embert irányít, ám rajtuk áll jórészt, hogy rendben menjenek a gyár marói, esztergái, köszörűi; ne legyen gond a forgácsológépekkel. — Tíz évet dolgoztam szerszámkészítőként, mikor kineveztek művezetőnek. Ez még a MEZŐGÉP-nél történt, ma is büszke vagyok azokra az időkre: mi alapoztuk meg a vállalat szerszámgép-felújító tevékenységét. Mikor átjöttem a HAFE-hez, itt is ezt kaptam meg a legfontosabb feladatként. Ki kellett alakítani a gyár szerszámfelújító részlegét, gondoskodni kellett az üzem- fenntartás zavartalanságáról. A kezdeti lépések persze itt is, mint mindenütt, nem mentek simán. Most? Nincs olyan gép, szerszám, amelynek betegségét ne tudnák orvosolni. Nagy érdemei vannak ebben Palsák Sándornak, aki harminc esztendeje űzi már mesterségét, de még PALSÁK SÁNDOR most is gyakran kézbe veszi a szakkönyveket. — Nem is tudna másként boldogulni az ember ebben a szakmában. Jönnek az újabbnál újabb, bonyolultabbnál bonyolultabb gépek, s nekünk lépést kell tartani a fejlődéssel. Oroson lakom, van egy kis kertem, néha ott is muszáj dolgozni, de az az igazság, nem szeretem. Sokkal szívesebben töprengek el egy-egy új műszaki megoldáson, s ha csak tehetem, szerszámot veszek kézbe. Itt vagyok én igazán otthon! Palsák Sándor, az egyik legismertebb szakember a nyíregyházi gyárban. Szakértelmét, munkáját mindenki nagyra becsüli: most vehette át a Kiváló Munkáért elnevezésű miniszteri kitüntetést. B. G. Tudni, mi a fontos VASVÁRY MIKLÓS N egyven év pedagógiai munkájának és a több évtizedes közéleti tevékenységnek méltó elismeréseként a Munkaérdem - rend arany fokozatában részesült Vasváry Miklós, áti- szalöki általános iskola igazgatója, a nagyközségi tanács társadalmi elnökhelyettese. Az életút állomásait végig kísérve kiderül: sosem kerülte el azon helyeket, ahol tenni kellett valamit. Encsen- csen kezdte a tanítást, 1941- ben. Aztán katona lett, s fogságba esett, ahonnét 1948- ban tért haza. De, ha már az élet a fogságot adta sorsul, azon igyekezett, hogy a felismert jót kamatoztassa. Egy antifasiszta csoportnak lett tagja a Szovjetunióban, s a magyar hadifoglyok felvilágosítása volt a feladata. Haza Encsencsre jött, aztán 1950—1957 között Vaján igazgatott iskolát, majd Ti- szalökre került. Az akkor még létező járási tanács művelődésügyi osztályát vezette, majd 1970 óta, az általános iskola igazgatója. De nemcsak pedagógus Vasváry Miklós, hanem a közélet ismert embere is. Azt mondja, pedagógusként és közéleti emberként is egy a hitvallása: — Alapelvem az optimizmus. Ha ez nincs, az ember a kudarcok láttán hajlamos lenne a visszafordulásra. De — az élet is igazolja — bízni kell, hogy a munka eredménye előbb-utóbb megjelenik. Akiből a bizakodás hiányzik, annak a munka — legyen pedagógus vagy bármely funkció betöltője —, csakis favágás lehet. Vasváry Miklós több, mint 30 éve vezető. A jó vezető — szerinte — egyik szemét becsukja, a másikkal viszont nagyon is figyel. — Kis dolgokból nagyot csinálni nem szabad, de tudni kell, mi a fontos ... De legfontosabb, az emberség. Már egy éve sincs hátra a nyugdíjig, de nem fél'á tétlenségtől. Tétlenségről ugyanis, az ő esetében szó sem lehet. — Aki kérdezi: nem félek-e, annak azt mondom, hogy dolgozni mindig szerettem, Az embernek nem szabad elhagynia magát. Van egy pedagógus fiam, s egy orvostanhallgató lányom. Van két unokám. Van egy kis kertem, és egy víkendhá- zam. Ha csak ezt sorolom is látszik, tennivalóm lesz. S hadd tegyem hozzá: a társadalmi tevékenységtől sincs szándékom megválni. Vasváry Miklós jól tehette mindig a dolgát. Ha nem így lenne, nem kapta volna meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, s a Szocialista Kultúráért kitüntetést. És most, a Mánkaérdemrendet. S. Z. lig váltok néhány szót M\ Fekete Sándornéval, máris a munkájáról beszél. — Aki szereti a munkát, az nálunk talál. Az esztendőt ládaszegezéssel kezdtük, majd a gyümölcsösbe jártunk a nyesedéket összeszedni. Mostanában jó az idő, öröm a határban dolgozni, jól telnek a napok. A fóliasátrak alatt dohánymagot vetünk, palántákat nevelünk. Aztán jön a többi dolog is sorjában. Kiültetjük a növénykéket a szahadba és háromszori kapálás után már törhetjük, aljazbatjuk. Persze messze még a július. Addig akad munkánk a gyümölcsösben is, majd augusztus végén kezdődik a főszezon, az almaszedés, csomagolás. Az pedig eltart vagy két hónapig. Fekete Sándorné munkacsapat-vezető a nyírcsászári Uj Élet Térmelőszövétke?et- ben. Huszonhárom nő dolgozik a keze alatt, az ó munkájukat szervezi, vezeti, képviseli az érdeküket. Senki sem tud tőle olyat kérni, amiben ne segítene. Mert Feketéné az az ember, aki szeret a közért, másokért dolgozni. Nem véletlen, hogy a községi tanács vb-tagja, a szövetkezetben vezetőségi tag és a nőbizottság elnöke. Ugyanakkor családanya is. — Nyírderzsen, a társközségben élünk. Férjem szintén a termelőszövetkezetben dolgozik, a két fiam pedig elkerült a faluból. Érettségiztek, most a nyírbátori Csepelben dolgoznak. Ők már ipari munkások lettek, a nagyobbik két hét múlva nősül. Bizony nem könnyű összeegyeztetni a munkát, a közKIRÄLYERNONÉ „Önöket a Magyar Népköz- társaság törvénye értelmében ezennel házastársaknak nyilvánítom!” Ki tudná összeszámolni, hányszor mondta el ezt a mondatot Király Er- nőné, a Kisvárdai Városi Tanács anyakönywezetője, aki 31 éves tanácsi munka után letette válláról a címeres stólát, s az anyakönyv vezetését is utódjára bízta. Berta néni nyugdíjba ment. Nem számvetés volt a rövid beszélgetés, csak felelevenítése annak a sokrétű munkának, amiből a kívülálló csak az ünnepet, a gyűrű felhúzását, esetleg a koccintást látja, s ki gondol olyankor arra, hogy milyen vigasztaló szavakat mond az anyakönyvvezető, ha egy család bánatában kell osztozni, ha halált kell bejegyezni az anyakönyvbe, pláne amikor a szülők veszítik el gyermeküket. És Kisvárdán ebből sok jut az igazgatási osztály dolgozójának. A nagy kórházban naponta halnak meg emberek, balesetek követelnek álFEKETE SÁNDORNÉ életet és a családot. Szerencsére nékem,.'eddi*? sikerült. Tizenhat éve vagyok tagja a szövetkezetnek, s ez idő alatt számtalan jelét tapasztaltam a megbecsülésnek. A legnagyobb elismerés most érte Fekete Sándornét: április 4-e tiszteletére a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki. — Hirtelen meg sem tudom mondani, miért kaptam. Mindig becsülettel elvégzem a munkámat, a rám bízott feladatokat, amit kémek, teljesítem. Ez a kitüntetés persze a kölcsönös megbecsülés jele is. Tudom, nemcsak nekem, az egész munkacsapatnak, a kollektívának §zól. A többiek munkája is benne van, nélkülük nem kaphattam volna meg ezt a magas elismerést. S. B. dozatokat, s nehéz ilyenkor vigasztaló szavakat találni. Mennyivel másabb élmény akkor dolgozni, amikor a fiatal apa rohan be, hogy megszületett a várva várt gyerek. És megint nem jó, amikor a válást kell bejegyezni a személyazonosságiba, s nem könnyű megértetni: hogyan lehet törvényes úton rendezni egy apai elismerést. Király Ernőnét szinte mindenki ismeri Kisvárdán. Akit az utóbbi években esketett, annak már a szüleit is ő „adta össze”, de soha nem vált rutinná számára a hivatalos szöveg mellett elmondott rövid útravaló. A szép, a szívhez szóló szavak valóban szívéből jöttek, s mindig testreszabottak voltak. Éppen ezért okozott neki keserűséget különösen az utóbbi időben a sok válás. Sokan azt is mondták már róla, jósnak is beválna, mert néha az esküvő után kimondta: ez a pár sem él sokáig együtt. — Azért ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, inkább a szép emlékek jutnak eszembe. Az ember ne a kudarcokat nézze, inkább azokra a családokra gondoljon, akik harmonikusan, boldogan élnek. Király Ernőné még nem tudja nyugdíjasnak elképzelni magát, még nem osztotta be a munkahelyi szobából végtelen nagynak látszó szabad időt. De utazni sokat fognak a már szintén nyugdíjas férjével, s többet lehetnek majd együtt a.Pesten és Debrecenben élő lányaikkal és a négy unokával. A megérdemelt pihenéshez április 4. alkalmából búcsúzóul a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke „Kiváló munkáért” kitüntetést adott. B. J. Az elődök asztalánál Címeres stólában
