Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 24.0 Barátom! Megosztottad velem, rám bíztad örömöd. Nagy fiad immár szigorlatra készül, diplomás ember lesz. Atyai büszkeséged hétköznapi szavakban így tört a felszínre; „A kutya fáját, ha belegondolok, hogy én mi voltam, mire vittem és mi lesz a fiam ... Szinte elerőtlene- dek. Attól is, hogy mennyire keményen meg kellett dolgozni a gyermeknek. Most is. Egyben azért nem vagyok biztos, volt-e a fiam olyan boldog gyermeknek, mint amilyen én voltam?” A néhány percet, amit együtt töltöttünk, gyermekkorod néhány epizódjának a felidézésére szántad. Mezítlábas és határtalanul szabad volt minden vakációd. Ügy szabad, hogy birkákat, teheneket, libákat őriztél, és kisebb gondod is nagyobb volt annál, hogy mit hoz a jövő. A fiad viszont az óvodától a mai napig szinte minden nyáron készült valamire. Vizsgákra, felvételikre, különórákra, nyelvleckékre. Tud is a gyermek. Eminens és három nyelven beszél. Ebben, már mint a tanulásban Te segítetted, biztattad és most valahol mélyen van egy kis lelkiismeret-furdalásod is. Nem volt-e túlzás, nagyon szigorú a tempó, játszott-e kedvére a fiú, kapott- e olyan örömöt mint Te, mezítláb. Mondtad még: „Egy más, egy rohanó világban élünk.” Valóban. Ha jól belegondolunk, nagy most az idő sodrása. Talán azért is úgy tűnik, hogy bár kitolódott az emberi korhatár, tovább élünk, mégis kevesebbet élünk. Persze ez csak látszat. A fiad és általában a tanulóifjúság kötelességein és a követelményeken át nézve az időt és benne az életet, nagyobb a rend, a szigorúság. A »end viszont fegyelem és ahol fegyelem van, ott kettőzött a felelősség terhe. Aki ma tanul, és jól akar tanulni, annak bizony egy-két dologról le kell mondani! Ettől függetlenül talán túlzott az aggodalom, hogy nem játszott, szórakozott, pihent eleget a gyermek. Inkább helyes, ha úgy fogalmazunk, hogy a mi fiataljaink másként játszanak, szórakoznak, mint mi, mi régi mezítlábasok, ök igazi labdával fociznak, van kerékpárjuk, lemezjátszójuk, magnó- és zsebrádiójuk és televíziót néznek. Igazi sportra is több a lehetőség. Egyszóval többet kaptak és kapnak, több a követelmény is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy üzleti alapon ítéljük meg a gyermek és szülő, az ifjúság és a társadalom viszonyát, kapcsolatát. Szó sincs erről, hiszen ez egy természetes és objektív folyamat. Ahogyan fejlődik a társadalom, ahogyan változik a gazdaság és gazdálkodás, úgy kell, hogy következzék a változás a fiatalokat megillető javakban. Nő persze a követelmény is. Te, barátom, keményen dolgoztál azért, hogy a fiadnak ne csak lehetősége, de kedve is Je^yeq.^tapulni. Volt , játéka is elég. Hogy csak a strandop volt csupasz a lába? Hogy nem pásztorkodott tehenek, 'bárányok mellett? Nem hinném, hogy ezzel. valamit is vesztett. Inkább az lenne á1 veszteség, ha a természettel semmilyen kapcsolata nem lenne a gyermeknek. De van. Hiszen kapálgat, permetezget is az a fiú, mert van hétvégi telketek. Ja, hogy ott is, a kertben is legtöbbször csak tanult, örülj neki. A zöldben, gyümölcsfák árnyékában, virágok illatában kellemesebb tanulni. Hogy végére jussak a levélnek. Barátom, nem tudhatom, hogy a Te gyermekkorod élményekben mennyire volt gazdag és az sem tudom, hogy a fiad élményei mennyire szépek és maradandók. Egyet azonban biztosan állíthatok, a Te szüleid, és még millió szülő nem azért járatta mezítláb a gyermekeket, hogy azoknak élményük legyen. Nem volt cipő. Nem volt pénz a cipőre. Ez az igazság. Aztán a tanulás. Téged azért nem terhelt le túlságosan a tanulás, azért volt nagyobb a vakációban a szabadságod, mert az akkori társadalom tőled nem várt többet. A középiskolát, az egyetemet nem neked és a mi fajtánknak építették. Hiszen ha a cipőre nem tellett, miből tellett volna egyetemre. Különben veled örülök, hogy a fiadnak sikerült eljutni a diplomáig, hogy bírta a tempót, hogy nem hozott szégyent a lakatosmunkában néha már meg-meg- fáradó apjára. Cs. Nagy Istvánnal, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével az energiatakarékosságról 0 Sokan úgy vélik, hogy a legújabb diva- w tok egyike az energiatakarékosságról beszélni. Mások csak kampányfeladatot látnak benne, miközben a világ minden részéből már-már aggasztó hírek is érkeznek az energiahelyzet alakulásáról, ön szerint miért beszélünk erről a témáról annyit? — Az energiával való gazdálkodás, a takarékosság nem elhatározás kérdése, hanem az élet által diktált követelmény. S ennek a felismerése, tudatosítása mindannyiunk feladata. Már a XII. kongresszus, a megyei pártértekezlet utalt fontosságára, s ennek nyomán a közelmúltban végrehajtó bizottságunk is foglalkozott az energiagazdálkodással, a takarékossági intézkedések hatásaival. Ezzel egy folyamatot tekintettünk át, mert be kell látnunk, hogy amíg élünk, központi feladatként kell kezelnünk az energiagazdálkodással kapcsolatos tennivalókat. Az okok magyarázata helyett elég arra utalnom, hogy hazánk energiahordozókban szegény ország, így ezek ésszerű felhasználása gazdálkodásunk javításának egyik feltétele. A Ezek alapján hogyan ítéli meg a me- ^ gyében tett erőfeszítéseket? — A határozatok olyan keretet adnak, amelyek elősegítik a jó végrehajtást. Azonban a végrehajtó bizottsági ülésen is az körvonalazódott, hogy a végrehajtás apró és nagyobb lépései csak megkezdődtek a megyében, s még további intézkedésekre van szükség. ^ Mit jelent ez számokban? — Az utóbbi évek erőfeszítéseit mindennél jobban példázza, hogy amíg a megyében a termelés 1978-hoz képest dinamikusan nőtt, az iparban például 27—28 százalékos növekedés következett be, a .mezőgazdaság termelési értéke 15—16 százalékkal emelkedett, addig ezt az energiafelhasználás növekedése nem követte, sőt egyes energiahordozóknál jelentős mértékben csökkent a fel- használás. így említhetem, hogy a kőolajszármazékoknál 16,8 százalékkal alacsonyabb volt a felhasználás. Igaz, vannak olyan területek, ahol magasabb volt a fogyasztás, így tűzifából 10,9 százalékkal több fogyott, a villamosenergia-fogyasztás 10 százalékkal nőtt. A lényeg mégis az, hogy a termelés növekedéséhez képest az energiafelhasználás fajlagos csökkenéséről beszélhetünk, s ez igen pozitív tényező. A Hallottam egy példát: Mátészalkán a ^ Rácz-kertben úgy épül egy emeletes ház, hogy egyedi olajfűtést terveztek hozzá. Ugyanígy bőven lehetne sorolni olyan tapasztalatokat, hogy a lakossági felhasználásnál kevésbé gondolnak a takarékosságra. Egyáltalán érdemes erre odafigyelni? ' WTÖliß *" ■ v — Feltétlenül. Igazolásként ismét egy számot mondok: a megyében az összes energiafelhasználás negyedét az úgynevezett kom- .'inunális felhasználás adja, amibe beletarto- -zik a fűtés, melegvíz-ellátás, a háztartások villamosenergia-fogyasztása, de még a személygépkocsik üzemeltetése is. Felesleges lenne az egyes egyedi dolgokra most részletesen kitérni, de azt hiszem mind a tervezőnek, mind a beruházónak például a lakóházak fűtésénél a kőolajszármazékok kiváltása nemhogy törekvése kell hogy legyen, hanem kötelessége. Ezeknél a dolgoknál következetességre van szükség, valamint hosz- szú távú szemléletre. Ugyanis tudni kell, hogy pilanatnyilag nem minden beruházás oldható meg az anyagiak hiányában, de helyes az az elképzelés, hogy az újonnan épülő lakásoknál, a rekonstrukcióknál megoldják a fűtés, a melegvíz-felhasználás szabályozását és mérését. A régi lakásoknál az ajtók és ablakok szigetelésének javítása szintén fel- adadt — hogy csak néhányat említsek. S ha tetszik, ha nem, az energiaárak növekedése is kényszerítő eszköz ezeknek a lépéseknek a megtételére. De helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy minden.embernek állampolgári kötelessége is, hogy a szűkös energiahordozókkal takarékosan bánjon. 0 A villamos energia felhasználásánál a w szabolcsi fogyasztás jelenleg alacsonyabb, mint az országos átlag. A szakemberek szerint ez összefügg a háztartások gépesítésével. Ezek alapján viszont itt növekedés várható. Mindez hogyan egyeztethető össze a kisebb fel- használásra való ösztönzéssel? — Az, hogy kevesebb a lakossági felhasználás, mint az országos átlag, még nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzunk a takarékossággal. Különben sincs olyan megkötés, „Az energiával valá gazdálkodás, a takarékosság nem elhatározás kérdése, hanem az élet által diktált követelmény? S ennek a felismerése, tudatosítása mindannyiunk feladata. Már a XII. kongresszus, a megyei pártértekezlet utalt fontosságára, s ennek nyomán a közelmúltban végrehajté bizottságunk is foglalkozott az energiagazdálkodással, a takarékossági intézkedés sek hatásaival...” hogy feltétlenül el kell érnünk az országos átlagot, hiszen mindenképpen az életszínvonal rovására megy, ha nem csökken á fel- Jiasználás üteme. Sőt, ha valahol, akkor itt lehet szép eredményeket elérni mindenfajta beruházás nélkül. A takarékossági intézkedések megvalósításában különösen nagy feladatuk van a tulajdonosoknak, az ingatlan- kezelő szerveknek. A Térjünk vissza az üzemekre, a gazdál- w kodó szervekre. Sokszor elhangzik, hogy a termelés bővítése, új termékek gyártása óhatatlanul az energiaszámla növekedésével jár. Egyáltalán milyen szemlélet van az üzemekben az energiafelhasználás vizsgálatánál? — Amit elöljáróban leszögezhetek: pozitív irányú változást mutat az üzemi szemlélet. Ez két részből tevődik össze. Az egyik, hogy az energiafajták árai a világpiaci változásokkal összhangban óriási mértékben megnőttek. így a termelés költségeiből mind nagyobb részarányt képvisel az energia ára. Ráadásul az emelkedés egy részét az árban nem tudták áthárítani a felhasználókra. Ezért egy-egy üzem, akár akarja, akár nem, kénytelen foglalkozni a felhasználással. Másrészt kezdik megérteni, hogy ez nem egyszerűen vállalati magánügy, hanem népgazdasági érdek is. Ez, mint másik szempont, már egy normális gondolkodás kialakulására utal. Azonban az előrehaladás a lehetőségekhez képest szerényebb. Az éves terveken belül ugyan megtervezik a takarékosságot, de sokkal nagyobb eredményeket várunk. £ Milyen megyei példákkal lehet alátá- w masztani a kedvező eredményeket? — A megyében évente 178 ezer tonna fahulladék és nyesedék keletkezik, ami négyszerese a tűzifa felhasználásának. A raka- mazi termelőszövetkezet gesztorságával például társulást alakítottak a nyesedék fel- használására. A Tiszalöki Faipari Vállalat fűrészporral üzemelteti gőzfejlesztő kazánjait. Az évi hárommilliós megtakarítással két év alatt megtérült a beruházásuk. A /Szatmár Bútorgyár és a Budapesti Finomkötöttárugyár Mátészalkán tanulmányt készíttetett a meglévő olajtüzelésű kazánok átalakítására, hogy a faipari hulladékokat is elégessék. £ Es a termékszerkezet-váltás hatása? — A Taurus Gumiipari Vállalatnál az egyes termékekre vizsgálják a fajlagos ráfordítási mutatók alakulását. Ez olyan jelzőszám, ami pontosan megmutatja az energiafelhasználás alakulását, a takarékosság lehetséges irányait. A nyírbátori fúrógépgyárban a nagy értékű gépeknél óraszámlálót építettek be az üzemidő-kiesés mérésére. Az Alkaloidánál Tiszavasváriban az épülő gőz- fejlesztő kazán a gyár ellátása mellett a villamos energia termelésére is alkalmas. Ezek a példák olyanok, amelyeket mások is hasznosíthatnak a munkájukban. A A rossz példákat sokszor a mezőgazda- w ságban keresik a szakemberek. Vonatkozik ez az erőgépek üzemanyag-fogyasztására éppúgy, mint a nem okszerű gazdálkodásra. Milyen lehetőségei vannak a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak? — Hogy nemcsak a közvetlen felhasználás fontos, arra az egyik legjobb példa á kukorica nedves tárolása. A megye üzemeiben tavaly már 20 ezer tonnát tároltak, ily módon, mig 1979-ben még csak három és fél,ezer tonnát. S ha még hozzáteszem, hogy ezzel a módszerrel nemcsak a szárítás költségei, az olajfelhasználás csökken, hanem a kukorica tápértéke is jobb, akkor látszanak a távlatok is. A tennivalók másik területe az erőgépek- / nél, főleg a folyékony üzemanyag felhasználásánál a helyes és következtés üzemanyag- normák megállapítása. Ez megint nemcsak elhatározás kérdése, hanem nagyon is összefügg az erőgépek, a berendezések műszaki állapotával, a karbantartás, javítás megfelelő színvonalával. Itt a legnagyobb gond, hogy nincs mindenütt meg az előrelépéshez a megfelelő műszaki apparátus, hiányoznak az eszközök. Ahhoz, hogy itt változás következzen be, elsősorban a vezetők felelősségét szükséges hangsúlyozni. ’. A Eljutottunk az emberi tényezőkig. Meg- ^ felelő az érdekeltség az energiával való takarékosság ban ? — Az érdekeltség és a felelősség szorosan összefügg. A takarékossági tervekben szerepel a célprémiumok, különféle jutalmazások kitűzése. Mindez nem elég, hanem szükséges a megfelelő ellenőrzés, a feladatok számon kérése. Tapasztalataink szerint viszonylagosan a legtöbbet a mezőgazdasági üzemek tettek ezen a téren — ha valamennyi körülményt mérlegelünk. Azonban itt is és mindenütt nagyobb szükség van a kezdeményezésre, a még jobb, alkotó szellemre. A Az üzemek védekezésének egyik visz- ^ szatérő gondolata, hogy nincs elég szakemberük. Elfogadható ez a magyarázat? — Nem. Az energiatakarékossági, tervekhez, az ezzel kapcsolatos határozatok végrehajtásához minden gazdasági egységben meg lehet és meg kell találni azokat a szakembereket, akik értik és közreműködnek a program végrehajtásában. Nincs szükség arr^, hogy mindenütt felső fokon végzett szákérri- ber álljon rendelkezésre, viszont vannak olyan értelmes káderek, akiket erre a feladatra lehet állítani. Az ilyenfajta hivatkozás egyébként arra jó, hogy ha a program végrehajtásának akadozását számon kérik, akkor legyen mivel takarózni. S külön említhetem azokat a megyei törekvéseket, amelyekkel segítik az üzemeket a szakemberek képzésével. A tudományos egyesületek energetikus! tanfolyamokat szerveznek, az érdekképviseleti szervek szintén támogatják a szakemberek képzését. Tudnia kell az üzemeknek, hogy felülről nem várhatnak megoldást, saját erőből kell változtatniuk. 0 Különféle pályázatokon is részt vehet- w nek, akik takarékoskodni akarnak az energiával. Ennek milyen eredményei vannak? — Vannak jó szabolcsi példák, a pályázók az energiaracionalizálási programban nemcsak az ötletek kidolgozásáig jutottak el, hanem a megvalósítás sem maradt el. Azonban megesik, hogy ezzel letudták a takarékossági intézkedést. Pedig éppen az energia racionalizálása, vagyis az észerű felhasználás módozatainak kimunkálása az a feladat, amellyel az egységnyi energiafelhasználást csökkenteni lehet. A módszer a meglévő berendezések felülvizsgálatából; a technológiai folyamatok átgondolásából áll többek között. A A bevezetőben is említette, hogy a me- ^ gyei párt-végrehajtóbizottság külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ebből nyilvánvalóan adódik, hogy nemcsak a gazdasági vezetőknek vannak tennivalói, hanem a politikai szerveknek is. — Egy határozat végrehajtását a politikai és társadalmi szerveknek a maguk sajátos eszközeivel kell támogatniuk. A pártalap- szervezetek például minden munkahelyen figyelemmel kell hogy kísérjék az energiatakarékossági intézkedések megvalósítását, ha szükséges, akkor hasznos javaslatokkal, a munkások és vezetők meggyőzésével orientálnak a végrehajtásra. Nem arról van szó, hogy ők dolgozzák ki a programokat, hanem mozgósítaniuk kell a jó célok valóra váltására. Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM niETVÉGM L INTERJÚ i
