Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
1982. április 24. Kelet-Magyarország 3 Emberséggel ÉLETRE SZÓLÓ tragédia ha valaki elveszti a lábát, a hallását, vagy súlyos balesetet szenved. Ha felépül, egy egészen más világba kell beilleszkednie. Rokkantán éli le hátralévő életét és ez nemcsak egészségügyi, hanem foglalkoatatási szempontból is fordulatot hoz a beteg korábbi viszonyaihoz képest. Lehet, hogy el tudja látni addigi munkakörét, mert egy jogász mozgássérüléssel is valószínűleg megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. Ám az a gyakori, hogy a munkást baleset éri — a rokkantak 95 százaléka segédmunkás! — és sem fizikailag nem alkalmas az addig végzett munkára, sem munkaügyi rendelkezések miatt nem állíthatnak rokkant embert nehéz fizikai erőkifejtést igénylő területre. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságának adata szerint Szabolcs- Szatmár megyében 60 ezer rokkantat tartanak nyilván, közülük 19 ezer 500 a fiatal. Bár ez a statisztika tartalmazza a 7 dioptriás szemüveges közgazdászt is, aki kifogástalanul helytáll a munkahelyén. Portás, éjjeliőr, öltözőőr, telefonközpont-kezelő — ilyen munkakörökben alkalmaznak csökkent munkaképességű dolgozókat az üzemek, szövetkezetek. A Szabolcs Cipőgyár azonban jóval nagyobb területen foglalkoztat csökkent munkaképességű dolgozókat. Van náluk műszerész, programösszetartó, anyagbevizsgá- ló, dobozkészítő, szegtele- nítő, cipőlemcxsó, bőrbevizsgáló is a rokkantak között. Nem riadnak vissza attól sem, hogy szakmunkával bízzák meg a csökkent munkaképességű dolgozót. A nyíregyházi központi üzemben 37, a nyír- bogdányi üzemükben 3 főt foglalkoztatnak, de mindkét helyen 20—20 rokkant helyezkedhetne még el. A VÁLLALATI REHABILITÁCIÓS BIZOTTSÁGOK minden év elején felmérik, hány munkahelyet tudnak biztosítani rokkantaknak. A megyei tanács munkaügyi osztályán most 3020 ilyen állást tartanak nyilván. Sajnos, a legtöbb munkáltató a hagyományos portási, éjjeliőri, öltözőőri állásokat ajánlja fel a tanácsnak meghirdetésre. Ezt is csak jó esetben, mert az a gyakori, hogy saját dolgozójának adja oda a portási állást, ha az orvos köny- nyebb munkát javasol. Megyénk sajátos hely- zetbeq van, hiszen sok az ingázó és aki például egy fővárosi vállalatnál lesz rokkant, szeretne hazajönni a család közelébe. Igaz, a munkahelyek többsége felajánl valamilyen állást, de ha valaki mondjuk elveszti a lábát, nehezen tudna megélni munkás- szálláson, hazautazni a családhoz még nehezebb lenne. Viszont, ha Szabolcsban keres új állást, itt a vállalatok „új” emberként kezelik, nem ismerik és inkább a náluk megrokkant dolgozónak tartják fenn a rendelkezésre álló helyet. Van olyan munkahely, ahol szívesen fogadják a csökkent munkaképességű dolgozót, de akad vezető, aki a tervteljesítéssel védekezik, ha rokkantaknak alkalmas állás létesítésére ösztönzik. A rokkantak éve alkalmából a társadalmi munkákból befolyt közel kétmillió forintból 100—110 új munkahelyet alakítanak ki a Szabolcs Cipőgyárban, a Nyírségi Nyomdában, a ti- szalöki faipari vállalatnál és a vásárosnaményi írógépgyárban. A Miniszter- tanács két éve hozott rendeletet: ki kell alakítani a területi rehabilitációs szervezetet. Humánus szempontok mellett ezt az is indokolja, hogy nem mehet veszendőbe az a potenciális munka, amelyet a rokkantak elvégezhetnek. Meg kell szervezni az átképzést vagy a betanítást. MÍG AZ ORVOSI REHABILITÁCIÓ szinte tökéletes, a kórházból kikerülve nehéz visszailleszkedni a társadalmi környezetbe. Már pedig a foglalkoztatási rehabilitáció nemcsak humánus kötelessége társadalmunknak, hanem jól megfontolt anyagi szükséglete is a népgazdaságnak. Tóth Kornélia Előregyártók Az Ecsedi-láp Kraszna Balparti Vízgazdálkodási Társulat nyírcsaholyi előregyártó telepén készítik a vállalat munkáihoz szükséges betonelemeket. Az elmúlt évben több mint kétezer köbméter beton alapanyagot használtak fel. Felvételünkön: Alexa László, Kiss Gyula, és Mezei János fenéklap- elemeket készít. (Gaál Béla felvétele) HŰSÉG H űségéről, megbízhatóságáról legendák keringenek. öt nem lehet megvesztegetni, lekenyerez- ni, a legszigorúbb őr a nyíregyházi gumigyárban. Nyolc éve teljesít szolgálatot a portán, s hiába jön a hó, a fagy, hiába váltogatják egymást az ünnepek és a hétköznapok, ö becsületesen végzi munkáját. Fekete bundája kissé már kopott, hangja is rekedt, de hát nem csoda, régen túl van a nyugdíjkorhatáron. Bogárról van szó, a fekete korcsról. Mesélik, évekkel ezelőtt hosszú-hosszú szolgálat után egyszer csak eltűnt a portáról. Akkor építették a mezőgazdasági abroncsgyárat, s megtetszett a kutya valamelyik kőművesnek. Ki tudja ma már, hogyan sikerült elcsábítania az eddig rendíthetetlen hűségéről ismert kutyát, mindenesetre Bogár eltűnt. A gumisok lassan kezdtek is megfeledkezni róla, mikor az egyik hajnalon vinnyogó kutya esedezett bebocsátásért, Bogár volt az. Mondom, évekkel ezelőtt történt mindez, alig emlékszik valaki már erre. Bogárnak azonban, mintha lelkiismeret-furdalása lenne azóta is — vagy ő is érez- né az idő múlását s gondoskodni akar az utódról? — mert a múltkorában egy parányi kutyakölyökkel állított be. Azóta is hűségesen tanítja a jövendő portást, s közben ábrándozik. Talán arról, hogy két esztendő múlva nyugodtan jubilálhat, hiszen ekkor lesz a gumigyári szolgálatának tizedik évfordulója. B. G. Nem mondják, hogy jöjjön hninap Kezdeményezések a pro ügyintézésre a Kisvárdai Városi Tanácsnál Ugyancsak felkészült köztisztviselőnek kell lennie annak, aki ismeri és képes is eligazodni azon az ötezer körüli jogszabályon, amelyet ez idő szerint a tanácsok ügyintézésében használnak. Azt most ne kérdő jelezzük meg: vajon szükség van-e ennyire? Egy bizonyos: Pózner János, a Kisvárdai Városi Tanács hivatali pártszervezetének titkára, a termelésellátás-felügyeleti osztály vezetője és Czető Ferenc- né a párt vezetőség tagja, titkársági főelőadó elmondták: a közigazgatási apparátus ágazati vezetői és az előadók ismerik azokat a jogszabályokat, amelyek hatáskörükbe tartoznak. Születésünktől a halálunkig végigkísér bennünket a hivatal. Kisvárda 18 ezer lelkes kisváros. Évente mintegy 15 ezer ügyirattal foglalkoznak a tanács különböző osztályai. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyi ember legalább egyszer be is kopog valamelyik ajtón, s egyáltalán nem mindegy, udvariasan fogadják-e, gyorsan, pontosan intézik-e az ügyét? Ez bizonyos fokmérője is a jó kapcsolatnak. A Kisvárdai Városi Tanács legforgalmasabb osztálya az igazgatási. Itt évente 3500 ügyet intéznek. Ezt követi az egészségügyi 2700-zal, s csupán kétszázzal szorul a harmadik helyre a műszaki osztály. Mi a sürgős? Sok ez, kevés? Ennyi. Valahány gyors, pontos elintézést kíván. Mindenkinek a saját ügye a legsürgősebb. Vajon hogyan tud a hivatali párt- szervezet segíteni abban, hogy ne érje szó a hivatalt, ne mondják egyes állampolgárok: lélektelen az ügyintézés. Kétségtelen, erre fordít a legnagyobb gondot a 36 tagot számláló pártszervezet. Legfontosabb kritérium a személyes példamutatás. A városi tanács 8 osztályvezetője közül 7 párttag. Nagy tapasztalattal rendelkező elvtársak, igényesek magukkal és munkatársaikkal szemben. Van néhány kezdeményezésük, amelyre érdemes felfigyelni. A pártvezetőség például megvizsgálta a tagság javaslata alapján a belső ügyiratforgalmat. Ugyanis úgy tapasztalták, hogy az' utóbbi ’ időben megszaporodott a belső, az osztályok közötti levelezés. Ez felesleges energiát vont el. Egyszerűsítették a belső levelezést. Ez eredményezte, hogy most a belső, iktatott ügyiratforgalom évente mintegy háromezerrel csökkent. Bár korábban is törekedtek az ügyiratok 30 napon belüli elintézésére, most az osztályok közötti szeméH agyomany ..mar, hogy ^Lenjr\lrszÜle^-;,. tésériek évfordulóján a párt propagandistáit is köszöntik hazánkban. Szép hivatás a propagandistáké; aki egyszer .megszereti, kerüljön bármilyen munkahelyi beosztásba, ezt a megbízatást minden esztendőben ismét megújítja. Ezért köszönthetnek megyénkben mindig sok 20—25—30 éve lelkesedéssel tevékenykedő propagandistát. Így volt ez csütörtökön is. A megyei ünnepség után csak arra vállalkoztunk, hogy egy-egy villanást mutassunk be három propagandista munkájából. Mezei István a Felsőtiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság munkaügyi és szociálpolitikai osztályának vezetője, 1959-ben vezetett először szemináriumot, s azóta sokféle pártoktatásban működött közre, jelenleg marxista esti középiskolát vezet. Eddigi propagandista-munkásságát most Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel ismerték el. — Már a felvételi beszélgetések során barátkozom a gondolattal, vajon egyik-másik jelölt majdv hogyan felel meg a követelményeknek — mondja a kiválasztás szép munkájáról. — Vajon vitázó Hárman a sok közül "’Rí Jt. . J6V*«7 :>j>:rnK .... éh ' Aki válaszol... lesz-e, mennyire felkészült, esetleg csak a nyilvánosság előtti fellépésre kell felkészíteni? Mind megannyi kérdés, mielőtt még a tanév valójában elkezdődött volna. — A mostani osztályommal nekem szerencsém van. Vannak szakmunkások, érettségizettek, s egy részük a főiskolai tangazdaságból érkezett, tehát „testközelben” van város, falu, mezőgazdaság, ipar. — Számomra nagy élmény, hogy mekkora különbség van egy marxista középiskolát kezdő, s két év után végző ember között. Meg lehet tanulni vitázni, összefüggéseket látni, az újságot értő szemmel olvasni. Különösen szép feladatnak találom, amit a mi idei felkészítésünk idején egy előadó mondott: ki kell fejleszteni az emberek konfliktustűrő képességét, hiszen mai életünk fejlődése rengeteg gond, komoly erőfeszítések közepette megy végbe, s míg egy munkás tisztán lát az ország, a világ ügyeiben — a rengeteg, reá zúduló információ közepette —, nagyon sok beszélgetésre, vitára van szükség a ml esti középiskolai osztályainkban is. Balogh Lőrinc egy apró szatmári faluból, Nagyszekeresről érkezett a megyei ünnepségre. Pedagógus, egy körzeti iskola igazgatója. A propagandista munkával a KISZ-ben kötött barátságot, több mint egy évtizede a pártoktatásban segít. — Nálunk sajátos, hogy mindenki mindenkit ismer, szakmunkás és főiskolát végzett értelmiségi egyaránt megtalálható a csoportunkban — mondja a propagandistamunka mindennapjairól. — Ráadásul a mi vidékünk emberei érdeklődők, alig van olyan világpolitikai, nép- gazdasági és helyi kérdés, ami népi kerül szóba az egyes foglalkozásokon. Ezért is kell felkészülni különösen jól a propagandistának, mert a résztvevők tőle várják mindazt, amit egy nagyobb városban jól szakosított előadók. az egyes kérdések kiváló ismerői válaszolhatnak meg. — Persze azt gondolom, a propagandista sem mindentudó. Nem bűn az, ha valamire nem tud választ adni, de nyitott kérdés hosszabb távon nem maradhat — legkésőbb a következő foglalkozáson válaszolni kell. Szerintem megtisztelő feladat az, ha a propagandista^ válaszolhat, kérdéseket "tisztázhat és segít a világ dolgaiban való eligazodásban — legyen az nemzetközi kérdés vagy a helyi politika apró tennivalója. Mezősi Tibor közgazdász, a Volán 5. sz. Vállalat gazdasági igazgatója. Több mint tíz éve végez aktív propagandista munkát, most esti középiskolát vezet. — Én is szerencsés vagyok, mert képzettségemnek, munkámnak megfelelő kérdésekről kérdeznek legtöbbet — foglalja ösz- sze a propagandista munkájáról szóló véleményt. — De nemcsak erről van szó, hiszen az osztályomból most csaknem mindenki a mi vállalatunktól érkezett, és a kérdések során az elmélettől nagyon hamar eljutunk a gyakorlathoz. A gazdasági kérdések gyanis legtöbbször „zsebbevágó” kérdésként jelentkeznek, a piac mindenkinek drágább, csupán elméletről beszélgetni hiábavaló lenne. — Ezért is választottam azt a módszert, hogy az elméleti kérdéseket szinte mindig a vállalati konkrétumokból kezdjük levezetni. Mert ha szerelők, gépkocsivezetők előtt elkezdenék beszélni „a” termelési módról és viszonyokról, igencsak hamar ásitásokra kellene felfigyelni. De ha az ötnapos munkahét anyagi alapjaival kezdjük ugyanazt — mindjárt más a helyzet. — Egyetlen alkalomra sem lehet azonban azt gondolni, hogy én egyetemet végeztem, a hallgatók pedig többnyire 8 általánost, vagy szakmunkás- képzőt. A ma munkásai általában jól tájékozottak. Nekem is igényem, kötelességem, hogy szintén jól tájékozott legyek, készületlenül kiállni soha nem szeretnék. Az az egyik célom, hogy az embereket hozzászoktassam a mások előtti beszédhez, a vitához, az önálló véleményalkotáshoz. És persze magam is mindig tanulok, mert a propagandista nem feledkezhet meg arról: a mai ismeret holnapra, holnap- utánra talán már elavulhat, az eseményekkel, az élettel lépést kell tartani — s ez a jobb munka alapkérdése iá:.: M. S. lyes kapcsolatok javulása révén ez sok esetben egy telefonálásba kerül, esetleg egy napra csökkent! Egyszerűbbé, gyorsabbá vált az‘ügyintézés, s ennek mindenképpen az állampolgár látja hasznát. „Rövidített” ügyintézés Megelőzve a megyei kezdeményezést, Kisvárdán már korábban gyakorlattá vált a gyors vagy rövidített ügyintézés. Ez azt jelenti, ha az ügyfél valamilyen kérelemmel fordul a tanács egyik-másik osztályához, ott megnézik, hogy azonnal, 3 napon belül, esetleg 8 vagy 15 náp alatt intézhető-e el. Azonnal intézik például az adóigazolást, a családi pótlék megállapításához szükséges igazolás kiadását, vagy a gyermek láthatásának szabályozását. Három napon belül a rendkívüli szociális vagy a temetkezési segély jogosultságának a megállapítását stb. Kiszolgálja az állampolgárt a városi tanács. Nagy segítség az állampolgároknak, hogy előre elkészített forma- nyomtatványok, bedványok, kérelmek állnak rendelkezésére. Ezeket az osztályok adminisztrátorainál találják meg, és még segítséggel is ellátják az ügyfeleket. Így biztosítják a kérelem szakszerűségét, s ki van zárva az, hogy még további kiegészítő irat beszerzésével „zaklassák” az állampolgárt. Kapcsolatteremtő kezdeményezés Kisvárdán, hogy bevonják a városi tanácstagokat az állampolgárok tájékoztatásába is. A 66 városi tanácstag havonta rendszeresen megkapja a tanácstól a házi jogtanácsadó füzetet. Sokan a belőlük szerzett információk alapján keresik fel a városi tanács valamelyik szakigazgatási szervét, kérnek tanácsot, engedélyt stb. Ha levél jön Gondot fordítanak a tanács vezetői a lakosság leveleire, közérdekű javaslataira, bejelentéseire és a panaszokra. Személyes kivizsgálásukat 8— 15 napon belül el kell intézni. A hivatali munka javítása megköveteli, hogy tovább korszerűsödjék és egyszerűsödjék az igazgatási tevékenység, s növekedjék a társadalmi ellenőrzés. Kisvárdán jelez a lakosság: levélben, személyesen, telefonon is. Kedvező és kellemetlen jelenségeket is. A hivatali pártszervezet igyekszik segíteni a korszerűsítést. Májusban például taggyűlésen beszélik meg a szakigazgatási szervek együttműködésének tapasztalatait és az ügyfélfogadás kulturáltságát. Pózner János, a párttitkár mondta: „Mi nem mondjuk az állampolgárnak, hogy jöjjön holnap, mert csak akkor van ügyfélfogadás.” Fontosnak tartják a jó kapcsolatot a lakossággal. Ez a szellem hatja át a városi tanács köz- tisztviselő gárdáját Kisvárdán. fotoaftnit Farkas Kálmán
