Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
A Kelet-Magyarország 1982. április 20. Éljen a marxizmus—leninizmus! Megayflt a nyugatnémet szociáldemokraták kongresszusa Münchenben hétfőn megkezdődött a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kongresszusa. Képünkön: Helmut Schmidt kancellár (Jobbra) és Willy Brandt pártelnök a tanácskozáson. (Kelet-Magyarország telefotó) Kommentár de hogyan? A legfrissebb washingtoni jelentés szerint a szovjet— amerikai csúcstalálkozóval foglalkozó, a Pravdának adott Brezsnyev-initerjú az amerikai lapok figyelmének középpontjában áll. A legtekintélyesebb napilap, a New York Times — és néhány további amerikai újság — meglehetősen szkeptikus: arra alapozza kételkedését, hogy Ronald Reagan nem tűnik igazán érdekeltnek egy jól előkészített csúcstalálkozó megtartásában. Nem érdektelen e fenntartás előtörténete. Reagan néhány nappal ezelőtt azt mondotta, hogy júniusban Leo- nyid Brezsnyev beszédet mondhatna az ENSZ-ben, ő maga Is megtehetné ugyanezt és — nem szó szerint, de lényegében így hangzott a különös indítvány —, ha már mindketten ugyanabban a városban vannak, akár találkozhatnának is... Nem csoda, ha Brezsnyev a Pravdának adott interjúban ezekután úgy nyilatkozott, hogy messzemenően egyetért egy gondosan előkészített és ennélfogva csak 1982 őszére esedékes csúcstalálkozót illetően. „Olyan legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó megtartásáért szál- lünk síkra, amely igazolná a hozzáfűzött reményeket!” Ez a dolog lényege. A kiélezett, veszélyekkel terhes helyzetre különben jellemző, hogy a nyugatnémet SPD most megnyílt kongresszusát szinte mindenki világpolitikai1 aspektusból szemléli. Bár a közismert eurórakétaügyben a párt csak a lövő évi kongresszusán dönt, de tény, hogy a földkerekség nagy részéhez hasonlóan — az NSZK-ban folytatódik a politikai következményektől nem független gazdasági lanyhulás, hogy a munkanélküliek száma megközelíti a kétmilliót. Világos tehát, hogy az NSZK számára az enyhülés, a kelet—nyugati kapcsolat fontosabb, mint valaha. Ném kétséges, hogy a - Brezsnyev-válasz érezteti hatását a müncheni kongresszusi teremben. H. E. (Folytatás az 1. oldalról) hatnak jóvá. Az eddigi csúcs- találkozók története mindig szorosan összekapcsolódott az ilyen nagy jelentőségű megállapodásokkal. A SALT- szerződésekkel, a szovjet- amerikai kapcsolatok elveit rögzítő okmány elfogadásával és számos más, nemcsak a két országot, hanem az egész világot érintő döntéssel. A hevenyészett, ötletszerű megoldásoknak nem lehet helye a csúcstalálkozón, az nem válhat — a szovjet álláspont szerint egy — bármily fontos — nemzetközi tanácskozás. „ melléktermékévé”.'S abhoz, hogy egyáltalán létrejöjjön, előzőleg mindkét félnek tanúsítania kell, hogy valóban kész komolyan tárgyalni, megállapodni a másikkal. Szovjet részről mindig is ez volt a kiindulópont, s a gyakorlat bizonyította, _ hogy a csúcstalálkozóknak csak ilyen formában van igazán értelmük. Brezsnyev „semleges terepet”, ajánl a találkozó színhelyéül, hiszen már- annak is jelképes értelme lenne, hogy a két vezető „félúton” találkozik egymással. Az októberi időpontot pedig az teszi szükségessé, hogy a rögtönzések helyett valóban érdemi módon készíthessék elő a két fél képviselői a csúcstalálkozót. Reagan csúcstalálkozó-javaslata, ahogy azt Brezsnyev is megemlítette, meglehetősen ködös volt. A szovjet válasz egyértelmű és világos, Ha az amerikai elnök valóban találkozni akar szovjet tárgyalópartnerével, ha hajlandó felújítani az 1979-es bécsi csúcsértekezlettel megszakadt folyamatot, akkor módjában áll ezt a szándékát tettekkel bizonyítani. ★ Helsinkiben a finn külügyminiszter bejelentette, hogy országában örömmel vennék, ha vendéglátója lehetne a Brezsnyev—Reagan-találko- zónak, hiszen már számos fontos nemzetközi tanácskozásnak volt színhelye a finn főváros. Bernben a svájci külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy bár hivatalos felkérés eddig nem érkezett, Svájc kész jószolgálatöt tenni a találkozó megtartása érdekében. Pontos helyszínként Genf, a konferenciaváros jöhetne szóba. Bárány Tamás: A fészek melege 27. — De nem — dadogja ügyefogyottan. — Tessék elhinni, itt valami tévedés lesz! — S megint taszít egyet az ajtón; ám azt a nehéz táska most is szinte betonfalként pattintja vissza a küszöbről. A fiatalember már belépett; lábával még az ajtót is igyekszik belökni maga mögött, miközben a táskájában keresgél. Egy kartonlapokból álló tömböt halász aztán ki a rengeteg szerszám, műszer közül, s lázasan lapoz bennük. — Itt van, ni! — kiált fel diadalmasan. — Jaj — komorul aztán el —, csakugyan nem önöktől jött a hívás, elnézést. A házból kaptunk igen sok bejelentést, hogy a vételt valahol egy rejtett hi* baforrás zavarja, és én ézt szeretném behatárolni i-:. — Azzal, mintha engedélyt nyert volna az akcióhoz, máris indul beljebb. Táskáját a nagyszobában teszi le; most már egészen fesztelenül, sőt otthonosan mozog. — Megengedi? Akkor a munkát mindjárt el is kezdeném, a háztartásban lévő elektromos készülékek vizsgálatával. Talán ezek valamelyike zárlatos! A házikisasszony bizonytalan mozdulattal vonja föl vállát — érti is ő, mint jelent az, ha egy készülék zárlatos! Ám mosolyodik el nyomban, mert a fiatalember az imént a vasalóért nyúlt, de kapja is azonmód vissza a kezét, s vadul rázogatja. — A betyár mindenit! — Azt kár is bántani — mutat rá a lány. — Látja, remekül működik! Az ifjú ember kihúzza a konnektort a falból. — És ha valami rejtett hiba mégis? — A zsinórt a vasalódeszkára fekteti, s megnézi mellette a blúzt. — Á, de szép! Matyó? — Kalocsai. — De remek mintája van! Lelőhelye? A lány fölnevet. — Amszterdam. A fiú fölemeli a blúzt, nézegeti. — Remekül állhat! Csak azt sajnálom, hogy nem jöttem’egy kicsit később, amikor már fölvette... A lány arca merev, barátságtalan, nincs ínyére a bizalmaskodás. — A vasaló, mint láthatja, jó. Odakint szól a magnó. Mindjárt bekapcsolom a rádiót, hogy lássa: az is kifogástalanul működik. Nem hiszem, hogy nálunk van a keresett hiba! A fiatalember, mintha nem is hallotta volna,, amit hallott, csevegő, társasági hangon megkérdi: — Maga járt Amszterdamban? — Az apám — veti oda a lány. — Éppen Amszterdamban? álmélkodik a fiú. — Ott is. Gyakran van külföldön. A fiú otthonosan leül egy székre; lábát keresztbe veti. — Üzletkötő? A lány tűnődik, feleljen-e, végül mégis kiböki: — Kamionvezető. — Hűha! Egyedül vezeti azt a döher nagy masinát? A házikisasszony már nagyon unja a társalgást; a lehető legridegebb, legunot- tabb hangon feleli hát: — Képzelje! Kis csönd; a fiú tétovázik. Érzi, hogy mennie illenék, ám esze ágában sincs menni. Végre eszébe jut a mentőötlet. — Tessék mondani, nincs INDONÉZIA Választások kérdőjelekkel PARLAMENTI VÁLASZTÁSRA KÉSZÜLNEK INDONÉZIÁBAN, A FÖLD ÖTÖDIK LEGNÉPESEBB ÁLLAMÁBAN. A HATALMAS, TÖBB MINT 13 EZER SZIGETBŐL ÁLLÓ, A BECSLÉSEK SZERINT 155 MILLIÓS DÉLKELET-ÁZSIAI ORSZÁGBAN MÁJUS 4-ÉN JÁRULNAK A SZAVAZÓPOLGÁROK AZ URNÁK ELÉ, HOGY DÖNTSENEK A KÉP- VISELÖHÄZ ÖSSZETÉTELÉRŐL. a népességrobba- azonban már terrorcselekmé- mint 90 millió nyék is jelezték. A megfigyelők egyöntetű értékelése szerint a voksolás kimenetele nem kétséges: előreláthatólag most is a hadsereg által támogatott hivatalos kormánypárt, a Golkar szerzi meg a többséget a 360 tagú testületben (amelyhez további 100 tagot, — többnyire katonatisztet — felülről neveznek ki). Miért hát, hogy a szakértők fokozott figyelemmel követik a Dzsakartából érkező jelentéseket? A magyarázat azokban az eseményekben rejlik, amelyek az elmúlt hónapokban az indonéz belpolitika viszonylagos nyugalmát felkavarták. Az 1965-ös politikai fordulat — a katonai hatalomátvétel, majd a kommunista párttal való véres leszámolás — óta Indonéziában az úgynevezett „Üj Rend” kialakítása a Cél. Sukarno elnök háttérbe szorítása után 1967-ben Suharto vette át az államfői tisztet. A rendszer fő támaszát változatlanul a katonaság adja. Tábornokok állnak a legtöbb tartomány élén, s az üzleti élet számos magas posztján. A Dzsakartában megfigyelhető politikai erjedés kezdeti jeleinek épp ez az egyik oka. Az elnökkel szembenálló erők a parlamentnek nemrég benyújtott, nagy vihart kavaró petícióikban elsősorban a demokratizálódás lassú tempóját kifogásolták. Rámutattak, hogy a Suharto által hozott óvatos intézkedések, egy-két ellenzéki csoport engedélyezése nem változtat a helyzeten. Előtérbe kerültek a gazdasági gondok is. A fejlődő országok közt viszonylag gyorsnak számító fejlesztési ütem, 3 nyersanyaggazdagság ellenére a dzsakartai vezetésnek egyre több problémával kell szembenéznie. Nincs orvosság valami munkagép a lakásban? Körkötőgép, varrógép, ilyesmi... Az a kedves, középkorú hölgy, aki az imént elment — találkoztam vele a lépcsőházban —, nem bedolgozó véletlenül? — Nem. — Hanem? — Árudavezető. A fiú rágyújt; a gyufát komótosan elfújja. — Hol? A lány már majdnem robban; — A közértben! — Hogyhogy ilyenkor itthon? Csak nem beteg szegényke? — Váltott műszakban dolgozik! Ma délelőttös volt. Óhajt még valamit tudni? Most, most mintha kezdené észrevenni magát — állapítja meg magában elégedetten a leány, összébb kapja magát a széken, mindkét lábát a földre ereszti, és a táskája után nyúl. — Kérem, kérem ... motyogja halkan. — Elnézést! De tessék engem megérteni, kérem: meg kell találnom a hibaforrást! — Hirtelen feláll, a televíziókészülékhez lép. Például ez! Nem szokott időnként vibrálni? — Bekapcsolja a készüléket. — Vagy nem látni néha olyan fekete-fehér harántsávokat a képernyőn, mint a lazán leeresztett esslingeni redőny? (Folytatjuk) egyelőre násra, több ember, Jáva-szigetén — az összterület mindössze hét százalékán — zsúfolódik össze. Az átköltöztetés óriási pénzbe Indonézia, mint az OPEC tagja, megérzi a szervezet nehézségeit, a növekvő belső igények pedig korlátozzák a fekete arany eladható meny- nyiségét. Nem sikerült elérni az élelmiszer-önellátást, s változatlanul a legfeszítőbb társadami kérdés a föld nélküli parasztrétegek helyzete. Nőttek a jövedelemkülönbségek, s ma a lakosság legalább 40 százaléka a nyomorszint alatt él. Az etnikailag, vallásilag rendkívül öszetett országban — csak a nyelvek, nyelvjárások számát 200-ra becsülik — az egyik legnagyobb veszély a népességcsoportok közötti ellentétek kiéleződése. Nem rendezett például a kínai származású lakosok helyzete. Jóval nagyobb befolyásra törekszenek a számarányuknál fogva legjelentősebb muzulmánok képviselői. Egy részük politikai eszközökkel küzd, a fő ellenzéki erő, az Egyesült Fejlesztési Párt is muzulmán tömörülés. Az iszlám előretörését az elmúlt hónapokban Az indonéziai fejlemények sokak számára a forradalom előtti Iránt idézik. A reálisabb értékelés szerint erről szó sincs. Suharto elnök a világi jellegének megőrzéséhez, ám a muzulmán erők fékentartása egyre nehezebb feladattá válik. A lappangó feszültség legutóbb épp a választási kampány alatt tört felszínre. A Golkar egyik, március közepén Dzsakartában rendezett nagygyűlésén tömegverekedés tört ki. A biztonsági alakulatok még figyelmeztető lövésekkel sem tudták megakadályozni az összecsapást, majd a másnapig tartó zavargást, amelyben legalább hatvanan megsebesültek. Megszaporodtak tehát a továbbhaladás körüli kérdőjelek Indonéziában, jóllehet tény, hogy a Golkar és a hadsereg pozícióit nem fenyegeti veszély. Suharto helyzetét annyira biztosnak tartják, hogy általában még a jövőre esedékes elnökválasztás eredményét sem vonják kétségbe. A vita legfeljebb azon folyik, hogy jelölteti-e magát ötödször is a következő, 1988-ban kezdődő periódusra? (A cím melletti képen Suharto elnök látható.) Sz. G. kerülne. Csökkent az exportbevétel hatalmat szorosan kézben zömét kitevő olajjövedelem, tartva, ragaszkodik az állam Indonézia térképe Ha az On jövedelme nem szolgái társadalombiztosítási ellátás alapjául, a biztosító a Betegségi és járadékbiztosítás megkötését ajánlja. Attól függően, hogy 1000-tol 5000 forintig milyen összegű hayi nyugdíj-kiegészítést kíván, a rokkantsági szolgáltatás is 5000-tol 150000 forintig terjedhet. Ezenfelül a betegségi szolgáltatás napi térítési összege 8 napot meghaladó betegállománya esetén legalább napi 100, legfeljebb 500 Ft lehet. . ÉLETBIZTOSÍTÁS NYUGALÓt