Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-18 / 90. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. április 18. Prágában, a csehszlovák szakszervezetek kongresszusán pénteken felszó- lalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Beszédében a szakszervezeteknek a szocialista társadalomban betöltött szerepét elemezte. (Kelet-M. telefotó) __I Áz események címszavakban HÉTFŐ: az arab és a mohamedán világban nagy felháborodást keltett a jeruzsálemi Al-Aksza mecset előtti vérfürdő — Londonban tárgyalt Haig amerikai külügyminiszter — Jelentős tömegek a húsvéti békemeneteken az NSZK nagyvárosaiban. KEDD: Salvadorban megalakult a nemzetgyűlés, amelyben a szélsőjobboldali képviselők vannak többségben — Nicolae Ceau- sescu hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett — Marokkó kérésére összehívták a Biztonsági Tanácsot a jeruzsálemi lövöldözés ügyének megvitatására. SZERDA: soha nem látott arányú tiltakozó sztrájk az arab országokban Khaled szaúd-arábiai uralkodó felhívására — Az angol ellenzék is támogatja Thatcher asszony politikáját a Falkland-szigetek miatt kirobbant válságban — Szír—libanoni külügyminiszteri találkozó Sturában. CSÜTÖRTÖK: Bonnban amerikai—nyugatnémet szerződést írtak alá az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatoknak úgynevezett válsághelyzetben nyújtandó támogatásról — Sáron izraeli hadügyminiszter Kairóban tárgyalt, Stoessel amerikai külügyminiszter-helyettes pedig Jeruzsálemben — Fegyveres harcok Bejrútban. PÉNTEK: állítólag újabb javaslatokkal Buenos Airesbe érkezett Haig amerikai külügyminiszter — Genscher nyugatnémet külügyminiszter Rómában tárgyal, II. János Pál pápánál is járt — Teng Hsziao-ping és Nicolae Ceausescu megbeszélése Pe- kingben. SZOMBAT: Mitterrand francia államfő befejezte tokiói tárgyalásait — Nicaraguái tiltakozás amerikai hadihajók jelenléte ellen az ország párjainak közelében — II. Erzsébet angol királynő Ottawában tett ünnepélyes nyilatkozatával teljessé tette Kanada szuverenitását. A hét három kérdése O Miért vált' ismét puskaporos hordóvá a Közel-Kelet? Semmiképpen sem a véletlen hozta, hogy a Közel-Keleten sokasodnak a válságjelek, és szinte a robbanásig vált feszültté a helyzet. Egy időpont közeli volta sok mindent megmagyaráz: április 25-ig kell Izraelnek kiürítenie a Sínai-félsziget még megszálltán maradt részét. Tel Avivban akadnak, akik hallani sem akarnak erről. Arra is hivatkoznak, hogy az izraeli csapatok kivonásával együtt fel kell adni a másfél évtized alatt létrehozott izraeli településeket, tehát emberi sorsok sínylik meg a kényszerű nagylelkűséget. S ezen kívül a Sínai- félsziget délkeleti részén mintegy ezer négyzetkilométernyi terület hovatartozásáról még most is vita folyik Egyiptom és Izrael között, a területnek stratégiai jelentősége is van az Akaba öböl környékén. Szinte nincs is meglepő abban, hogy ilyen körülmények között a végsőkig feszítik egyesek a húrt, úgyszólván keresve az alkalmat, hogy az izraeli kormány „megsértődhessék”, és azért aztán megtagadhassa a Sí- nai-félsziget teljes kiürítését. A feszültség növelésének irányába hatott — megint csak a „a régi recept szerint” — néhány megdöbbentő terrorcselekmény. Mindenekelőtt a mohamedánok szent helye, a jeruzsálemi óvárosban álló Al-aksza mecset előtti vérfürdőt kell említeni: egy New Yorkból a közelmúltban Izraelbe áttelepült fiatalember, akit az előző héten hívtak be katonának, géppisztolyával belelőtt az imádkozó arabokba. Az első jeruzsálemi hivatalos közlések még „ a magányos őrült” szokványos tételét ismételgették, aztán félhivatalosan már az is napfényre került, hogy a gyilkosnak segítőtársai lehettek. Az arab és mohamedán világ felháborodással ^-reagált a merénylet hírére. Soha nem látott arányú tiltakozó sztrájkot rendeztek az iszlám országaiban. Az eset a Biztonsági Tanács elé került. Az Izrael által megszállt területeken a palesztin ellenállás hevét mindez csak fokozta. Ugyanekkor Libanonban ismét dörögni kezdtek a fegyverek. Meglehet, azért is, mert a bejrúti harcok vagy az újabb gyilkos merényletek (például egy palesztin vezető és családja ellen) elterelhetik a figyelmet Jeruzsálemről — meg a Sí- nai-félszigetről. Régi tapasztalat, hogy a Közel-Keleten az egyik véres és megdöbbentő esemény képes háttérbe szorítani a másikat, az előzőt. No meg az az igazság is érvényes, hogy — az erőszak erőszakot szül. Hogyan alakul a Falk- land-válság? Ezekben a napokban ismét gyakran lehet emlegetni az elcsépelt kifejezést: „lázas diplomáciai tevékenység”. A Falkland (Malvin)-szigetek válsága a katonai fenyegetőzések ellenére is, ezen a héten még megmaradt a diplomácia síkján. Haig amerikai külügyminiszter a hét elején ugyan felfüggesztette közvetítői ingázását London és Buenos Aires között, de aztán újrakezdte. (Emberileg is érthető lett volna, hogy a szívritmus-szabályozóval élő Haig pihenésre szorul a két főváros közti utazgatás után.) A washingtoni álláspont az, hogy „két baráti ország” vitájában kell köz vetíteniük. Nyilvánvaló azonban, hogy Nagy-Britannia közelebb áll az USA-hoz. Így aztán minden bizonnyal az amerikai műholdak adatai szolgálnak a britt flotta dél felé tartó hajói és parancsnokai számára hasznos információkkal. Pillanatnyilag az angol kormány látszik hajthatatlanabbnak: csak a szigetekről az argentin csapatok teljes kivonása és az argentin zászló levonása után hajlandó tárgyalni majdani megoldásokról (esetleges közös szuverenitás, talán népszavazás, a szigetek körüli olajmező megosztása stb.) — addig nem. Presztízsokokból azonban az argentin junta aligha mehet ebbe bele, inkább az ENSZ- csapatok vagy amerikaközi erők behívását szorgalmazza a szigetekre, amelyek fölött viszont továbbra is az argentin zászló lengene. A „lázas diplomáciai tevékenység” fogalomkörébe tartozott az is, hogy Nagy-Britannia közös piaci partnereit rá akarta szorítani az Argentínával való kereskedelmi kapcsolatok felfüggesztésére. Először általánosságban ki is •mondták az argentin áruk bojkottját,- aztán egyes tagállamok új megfontolások alapján, már csak egyetlen hónapra érvényes importbefagyasztás mellett döntöttek. A „Vaslady”-nek, Thatchernek a Falkland-válság pillanatnyilag előnyös, mert a 3 millió munkanélküli miatt feszült belpolitikai helyzetben is maga mellé tudta sorakoztatni a Munkáspártot és az új Szociáldemokrata Pártot. „Háborús veszély” idején, ugyebár, nemzeti egységre van szükség. No, persze, ugyanez vonatkozik Argentínára is, amelynek katonai rendszere ellen két-három hete még heves népi ellenállás jelentkezett. O Hol tart a lengyelországi konszolidálódás? Az előző hét végén a kijárási tilalom sorozatos könynyítéseire került sor a katolikusok húsvéti ünnepe nyomán, ezen a héten a pravoszláv húsvét indokolta ugyanezt. De a lengyel hétköznapok szintén jelzik a konszolidálódási folyamat előrehaladtát — bányák és gyárak termelési eredményeivel például. Viszont közvetett bizonyítékkal szolgálhat a külföldi és a lengyel szocialistaellenes erők néhány próbálkozása is: látják, érzik, hogy az idő ellenük dolgozik, tehát még egyszer meg kell kísérelniük a rendzavarást. Ilyen volt egy, a Szabad Európa rádió által támogatott 7 perces illegális rádióadás, ilyen a 13-i „hónapforduló” alkalmából meghirdetett gyertyagyújtási akció.. . Ugyanakkor országosan bővül a Nemzeti Újjászületés bizottságainak a tevékenysége. Erről a hazafias mozgalomról elismerően szólt a LEMP Politikai Bizottsága is. A párt fenntartja a nemzeti megegyezés eszméjét, ennek megvalósítására törekszik minden, a szocialista állam érdekéit elismerő társadalmi erővel. Ebből a megfogalmazásból kitűnik, hogy ideértik a szakszervezeteket is. A szakszervezetek szerepével foglalkozott egyébként a LEMP Központi Bizottsága mellett működő társadalomtudományi főiskolán megrendezett tanácskozás is. A jövő hétre összehívták a párt központi bizottságának ülését. Ezen a VIII. plénu- mon főként gazdasági kérdéseket, a párt szerveinek a gazdasági reform megvalósításával kapcsolatos feladatait kell megvitatni, hiszen nyilvánvaló, hogy Lengyelországnak a válságból való kijutásában döntő fontosságú a gazdasági elem. Pálfy József Hatvan év után Bárány Tamás: A fészek melege 26. Semmi válasz; a magnó üvölt, a lány magol. Az asz- szony behajol az ajtón. — Halkítsd már le, az istenért! A saját hangomat nem hallom! A leány most felnéz. — Mi van, mamikám? — Megyek be a postára! A lány az órájára pillant. Rapallo tanulsága máig hat 1922. március elején szenzációs hír járta be az európai sajtót. „A bolsevikek Genovába jönnek nemzetközi gazdasági konferenciára” — írták a lapok. A polgár- háború óta ez volt az első eset, hogy Szovjetoroszor- szágot nemzetközi tanácskozásra hívták meg. Vajon mi késztette a győztes antant hatalmakat a szovjet-ország meghívására? Rá kellett jönniök, hogy a kereskedelmi kapcsolatok hiánya ezzel a hatalmas országgal károsan hat az európai és a világkereskedelemre. A hiányt mindenekelőtt Nagy- Britannia érezte. Lloyd George brit miniszterelnök már 1920-ban javasolta az Oroszország elleni blokád feloldását. Egy szovjet küldöttséget meg is hívtak kereskedelmi tárgyalásra Londonba. A tárgyalás alapján, 1921 márciusában kereskedelmi megállapodást kötöttek. Ezt követően Németország, majd más európai országok kötöttek hasonló szerződést. Szovjet- oroszországot ezzel de facto elismerték. Ilyen előzmények után került sor a genovai meghívásra. Genovában, a Szent György palotában, április 10-én nyitották meg a konferenciát. Lloyd George brit, Louis Barthou francia, és Joseph Wirth német miniszterelnök után szólalt fel Csicserin külügyminiszter, a szovjet delegáció vezetője. Csicserin beszédét tökéletes francia nyelven mondta el, majd ugyanazt hasonló hibátlan angolsággal megismételte. Hét napig tartott a tárgyalás. A nyugati országok képviselői azt követelték, hogy Szovjet- aroszország fizesse meg a cári rezsim adósságait. Csicserin válaszában azt mondotta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az adósságok összegét hitel formájában — a szovjet népgazdaság helyreállítása céljára — rendelkezésre bocsátják. Követelte továbbá a szovjet határok és a szovjet kormány de jure elismerését. Ezen túlmenően programot nyújtott be a fegyverzet csökkentésére. Az eredménytelen genovai tárgyalást követően a szovjet delegáció a Genova melletti Rapallóban 1922. április 16- án szerződést írt alá Németországgal. Ebben a két fél kölcsönösen lemondott az egymással szembeni háborús igényekről és elhatározta a normális diplomáciai kapcsolat helyreállítását. Érdekessége a megállapodásnak, hogy az kereken tíz nappal az után a berlini találkozó után jött létre, amelyen Rathenau még elutasította a szerződés- kötést. A kapitalista sajtót teljesen megzavarta a rapallói szerződés. Aláírását bombarobbanásként jellemezték. Német részről hangoztatták, hogy az orosz—német szerződés nemcsak mindkét fél számára előnyös, de bizonyos mértékben a genovai konferencia munkáját is megköny- nyítheti. Rapallo így vált az egységes kapitalista front szétbomlásának és a szovjetország elleni blokád áttörésének jelképévé, megteremtvén a lehetőséget arra, hogy Szovjetoroszország megjelenhessen a világszínpadon. A rapallói szerződésnek máig időszerű jelentősége van. Ez volt az első megállapodás, amely — az ellentmondásokat félre téve — a kölcsönös előnyök alapján teremtett normális kapcsolatokat különböző társadalmi rendszerű országok között. Gáti István Szovjetoroszország küldöttsége Genovában. Az első sorban balról a második L. B. Kraszin, mellette jobbról M. M. Litvinov és G. V. Csicserin. (Archív fotó — KS) — Hányra? — ötre. — Még jó, hogy idejében jelzik, ha hív! Hol is van most? — Azt hiszem Kölnben vagy Hamburgban. A leány dühöset fújtat. — Megkaphatnánk már azt a dög telefont! Ez az örökös befutkosás a postára! ... Az asszony mosolyog. — Biztosan azt akarja megkérdezni, hogy mit hozzon neked... — Pfű! — füttyent a lány. — Kissé drága konzultáció volna, kemény valutáért! Az aszony arcáról leszikkad a mosoly. — Ne idegesíts! Csak nincs valami baja? — Apának? — legyint a lány. — Ugyan! Te mindjárt a legrosszabra gondolsz! Ha beteg: hogyan tudna telefonozni? — Ez igaz — bólogat az asszony. De megyek, mert még lekésem a hívást... — Elkésem! —Bocsánat: elkésem. Mit üzensz neki? — Csókoltatom. — A leány hirtelen fölnevet. — És ha nagyon faggatózik, hát egy kis kölnit hozhat éppen, ha már úgyis ott jár a forrásnál ... Az asszony biccent. — Jó. De ezt csak akkor mondom meg neki, ha megígéred, hogy végre kivasalod a blúzaidat! Napok óta kerülgetem őket! — Jó — biccent lustán a lány. — De akkor hozz, légy szíves egy doboz Marlborót. Rémes, hogy mennyit szívok ilyenkor, vizsgák előtt! — Te gyárkémény! — zsémbel az asszony, aztán órájára néz és szélvészként kirohan a lakásból. A lány föltápászkodik, nyújtózik, s arra gondolván, hogy a szellemi terhelés után határozottan jót tesz egy kis testmozgás, a vasalódeszka után néz, felállítja — odabent persze a nagyszobában, hiszen idekint el se férne —, és vízzel hintvén a két napja száraz blúzait, vasalni kezd. Ekkor megszólal odakint a csengő. Az ajtóban egy fiatalember áll, hatalmas táskával, és igyekszik megnyerőén vigyorogni. — Kezét csókolom. Megjött a Gelka! A lány már csukná is be az ajtót. — Nem hívtuk a Gelkát, kérem! A fiatalember a táskáját a küszöbre ereszti; erre mondják, hogy patthelyzet. És vigyorog, vigyorog. — Az kizárt dolog, kedves hölgyem! A leány kétségbeesve rázza fejét; agyában villámgyors gondolatok cikáznak. Az ajtót nem tudja becsukni! Egyedül van itthon! Mire segítségért kiálthat, a pasas már le is ütötte!... (Folytatjuk) Éljen a Szovjetunió, a haladás és a béke szilárd támasza!
