Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-16 / 88. szám

1982. április 16. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Körzetben R itka eset, amikor egy körzeti pártszervezet vezetősége arra vál­lalkozik, hogy felmérést vé­gezzen azt tudakolván: va­jon hogyan élnek, miként gondolkoznak közös dolga­inkról az emberek? Nagyfő Gábor, a Nyíregyháza váro­si Il-es körzet párttitkára elmondta: egyik alkalom­mal azon elmélkedett a pártvezetőség, kevés az a személyes kapcsolat, amely az embereket egymáshoz fűzi. Erre a Il-es körzetben különösen nagy szükség van, hiszen a 130 tagot számláló pártszervezetben alig 8—10 az aktív, dolgozó párttag, a többi nyugdíjas, sok köztük az egyedül élő, beteges, akik éppen úgy igénylik — ha nem jobban! —, hogy szót váltsanak ve­lük, mint a fiatalabb gene­ráció tagjai. „Havonta csak egyszer találkozunk, ez ke­vés. Nem tudunk egymás gondjáról-bajáról” — mond­ta a párttitkár. Annak el­lenére így van ez, hogy a 7 tagú pártvezetőség, a 14 pártbizalmi és a látogató­csoport tagjai igyekeznek kapcsolatot tartani a kör­zetben élő kommunistákkal és a párton kívüli idős em­berekkel is. így került sor egy felmé­résre. Ennek során 80 párt­taggal beszélgettek. Kide­rült: még mindig több a szólam, mint a törődés az öregekkel. Sok idős mun­káspárttag, egykori vezető, tsz-nyugdíjas, értelmiségi elmondta: egykori munka­helyük elfeledkezett róluk. Közülük 31 idős elvtársnak semmilyen kapcsolata nincs volt üzemével, ahol évti­zedekig dolgozott. A párttitkár ezek ismere­tében fogalmazott így: „Olyan párttagokkal pedig nehezebb dolgozni itt is, akikben tüske maradt.” Időszerű lenne egy olyan találkozót szervezni, ame­lyen részt vennének a kör­zetben működő gyárak, üzemek, intézmények párt­gazdasági és szakszervezeti vezetői. Le kellene ülni a körzeti pártszervezetben is egy-egy alkalommal asztal mellé. Meghallgatni az öre­geket és kérni is segítségü­ket, tanácsaikat. Mert van mondanivalójuk! Ne csak hangoztassuk megbecsülé­süket, cselekedjünk is en­nek szellemében. Gyár és tsz helyére kerültek a gépek, s megtanulták az asszonyok az üvegipari munkát, meg­kezdték a Ságvári Tsz-ben létesített üzemben a külön­böző, üvegből készülő mé­rőedények, mérőlombikok, üvegdugók gyártását. Korai lenne messzemenő következtetést levonni eb­ből. Kölcsönösen hasznos, s a népgazdaság is jól jár. Ez az együttműködés csupán egy a sok, még feltárásra és kamatoztatásra váró lehe­tőségek közül. Egy újfajta kapcsolat a munkásosztály és a tsz-parasztság között. Most olyan termékeket gyártanak a tsz melléküze­mében, amelyet a gyár ex­portál a szocialista orszá­gokba és a tőkés piacokra. Szerencsés találkozás volt. „Exportbeszélgetés”. Ha ez nem történik, talán még most is ott állnak a gyár­ban a gépek kihasználat­lanul, és nem jut munká­hoz sok nő, és szegényeb­bek maradunk. Farkas Kálmán Anya csak egy van ? 4 mióta a világ világ, azóta ez a mondás egyértelmű, és senki nem vitatta jogosultságát. Feli kell azon­ban figyelnünk arra, ha nem akarjuk homokba dugni a fejünket, hogy egyre-másra hallunk, látunk, ta­pasztalunk „anyáktól” olyan viselkedést, ami nem méltó az anyasághoz. Sokan közülük egyenesen tehernek érzik a gyereket, akit ők hoztak a napvilágra, egyszerűen csak azt látják, hogy amióta a gyerek megvan, nem élhetik tovább a ma­guk felelőtlen, léha életét, napokra bezárják gyerekeiket, miközben ők maguk presszóról presszóra járva, különbö­ző „férfiakkal” ismerkedve keresik a maguk „boldogsá­gát”. Ezalatt a gyerekek étlen-szomjan, egyedül, félelem­től gyötörve rettegnek, s kicsi, gyermeki szívük nem ér­zi, hogy miért is kerülnek ilyen helyzetbe! Csak a rette­A nyírbélteki szociális otthonban ötvenfős bedolgozó részleg működik. A Fővárosi Kéz­műipari Vállalat megrendelésére különböző méretű futballabdákat készítenek. (Elek Emil Közel a város Orosialc nagy- és kisvállalkozásai Elverte már az út porát az eső. Felfrissült a ha­tár. Űj erőre kapott és haragoszöldre váltott a teg­nap még tikkadni látszó búzavetés. Járjuk a határt. A főagronómus, Nagy György mutat egy 70 hektá­ros részt. Asztalsimaságú. — Pár éve itt még zsom- békos, nádas totyogó volt. Olyan, mint ott. Ott a csa­torna partja mellett. A me­liorációval ezt a hetven hek­tárt nyertük. Itt idén négy­tonnás hektáronkénti búza­termésre számítunk. A csatorna partján való­ban maradt mutatóban egy jó darab rész. Sárga sás, ta­valyi nád ritka szára és szá­raz szamárkóró közt sarjad újra sűrűn ezernyi gyomnö­vény. Ahogyan megyünk, párban reppennek fel a vad­kacsák. — Ezek még ide járnak. Itt költenek, pedig már alig van helyük. Van elég gép Sajnálatra méltók a vad­kacsák, a bíbicek. Dehát kell a föld, a termőterület. A 70 hektár szerény számítások szerint is 210 tonna búzát te­rem és jóval többet ér, mint néhány fészekalja vadkacsa. És ha már a búzánál tar­tunk, az orosi Váci Mihály Termelőszövetkezet vezetői komolyan vették az országo­san meghirdetett gabona­programot. Az 1900 hektár szántó közel felén búzát és árpát termesztenek. — Ehhez van elég gép — mondja Kócság Zoltán — el­nökhelyettes, párttitkár, de az igazsághoz az is hozzátar­tozik, a gabonától várjuk a nagyobb jövedelmet. Sajnos a hosszú tél már okozott ká­rokat. Viszonylag nagy volt a felfagyás, de a kipusztult területeket árpává' ■’' tettük. leültetik szamócával. De mi­nek? Közlöm az aggályaim a főagronómussal, hogy ha a termelőszövetkezetnek csak 143 aktív tagja van, ki szedi le a köszmétét, a szamócát és majdan az áfonyát? — A szamócával nem lesz gond. Alkalmazzuk majd a sasadi módszert.- Lényege, akinek kell, jön és majd szed magának. Ez lesz a mi szán­tóföldi önkiszolgáló gyümöl­csösboltunk. Közel vagyunk Nyíregyházához, így bízunk abban, hogy nem marad nya­kunkon egyetlen szem földi­eper szem. A köszmétét, az áfonyát viszont kiadjuk a tagoknak sorra. Közel a város — mondta a főagronómus — és ez annyi­ra nagy igazság, hogy ma már Oros is Nyíregyháza. Te­hát nem kell a várost el­hagyni azért, ha valaki földi­epret akar majd szedni. De­hát miért csak most, 1982- ben születnek ilyen életre va- való ötletek Oroson? Rend van a határban — Nincs még nagy múltja a termelőszövetkezetünknek. A Váci Mihály Tsz 1978-ban alakult. Addig szakszövetke­zetek működtek a községben — mondja Gyurcsán Tiborné személyzeti vezető, akivel a közös gazdaság ügyét a ter­vek, a teljesítmények és a szakemberek oldaláról tár - gyaltuk. — Két év vesztesége több mint 5 millió forint volt, és az 1981. évi 180 ezer forint nyereség már nagy ered­ménynek számított. Nem azért, mert sok 180 ezer fo­rint, inkább, mert ez volt a fordulópont. Ma már rend van a határban, sőt a szak­mai vezetés sorában is, mert időközben ott is kellett kor­rigálni. Egyszóval az idei év­re már viszonylag nagy biz­tonsággal tervezhettünk és bízunk is benne, hogy telje­sítjük a 700 ezer forintos eredményt. Miből és hogyan lesz nye­reség, annak hosszú a sorsa. A már említett kezdeménye­zéseken kivül számottevő ér­téket ad a bika-, a lóhizlalás és intenzív a háztáji terme­lés támogatása, ahol a zöld­ségtermesztés és kisállatte­nyésztés mellett főként do­hánnyal foglalkoznak. * Járjuk a határt és az mu- tatja^kora tavaszi fensége­sen >vará2sos megújulását'.; Emberi akarattal tfeFéfntétt rend van mindenütt. Ék ak­kor ki kívánkozik még egy, egy nagyon lényeges kérdés. Miért Váci Mihály a terme­lőszövetkezet neve? — Mert Váci Mihály olyan szép és találóan emberi ver­seket írt és mert a költő sza­bolcsi, a földink. Seres Ernő K rúdy Gyulával álmod- ta;n az éí°7"’ A Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet telephe. ,Iyén új iparvágányt építtetett, így léhetővé vált, hogy a késztermékek a műhelyből — jelentős rakodásl 'és szállítási költséget megtakarítva — a vagonokba kerülhpc,‘-''",'«,t * új iparvágánv előtti nar mánv1'' Többségben az építők Új kisiparesek Szabolcsban A Szabolcs-Szatmár megyei városokban és községekben működő 117 iparhatóság ez év első két hónapjában ösz- szesen 189 új kisipari jogosí, ványt adott ki. Ezzel me­gyénkben, különösen az ellá­tatlan településeken tovább javult a lakossági szolgálta­tás. A 189 új kisiparos közül 112 főállásban végzi tevé­kenységét, 64 munkaviszony mellett, s 13 nyugdíjas van, akik iparigazolványt váltot­tak. Nyíregyházán az elmúlt két hónapban 42 új kisiparos kezdte meg működését. A nyíregyházi járás községeiben és falvaiban most 36-tal töb­ben végeznek fontos kisipari szolgáltatást mint korábban. Az említettek mellett a leg­több kisipari engedélyt Má­tészalka városban és a járás­ban adtak ki: szám szerint 24-et. Ezt követi Vásárosna- mény és a járás hússzal, 14— 14 új kisiparos kezdte meg munkáját Kisvárdán és Nyír­bátorban, illetve e járások­ban. Legkevesebben, 11-en Fe­hérgyarmaton váltottak ipart két hónap alatt. Érdekes, hogy a legtöbb jogosítványt az építőipari szakmákban ad­ták ki a hatóságok. A kiadott, összes kisipari engedély 40 százaléka kőműves, szobafes­tő, villanyszerelő víz- és köz­pontifűtés szerelő. A növekvő lakásépítkezések miatt most ezek a slágerszakmák. Műhelyből a vagonba E gy baráti beszélgetés során derült fény a gyár és a tsz egy­másrautaltságára. Ebből lett az üzlet. Kői László, a BE- AG nyíregyházi Universil gyárának igazgatója gye­rekkori barátja Leitner Ist­vánnak, a nyíregyházi Ság­vári Tsz elnökének. Egyik alkalommal összefutottak, beszélgettek. A gyárigazga­tó elpanaszolta, gondja van. Legalább 15 gép áll az üzemben kihasználatlanul. Nincs elegendő munkaerő üzemeltetésükhöz. Leitner István, a tsz el­nöke meg azt mondta el, szívesen létrehoznának egy olyan melléküzemet, amely munkalehetőséget adna nőknek. Az egymásrautalt­ságból megegyezés lett. Az Universil szakemberei el­mentek a tsz-be, megter­vezték azt a műhelyt, ahol a gépeket fogadták. Eköz­ben megkezdték a gyárban a tsz-asszonyok megtanítá­sát az üvegcsiszolásra. Ami­kor készen lett a műhely,

Next

/
Thumbnails
Contents