Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. március 13. O T udjuk magunkról, a sze­mélyiségfejlődést kuta­tó orvosok, pszicholó­gusok egzakt törvényekbe is foglalják, hogy a kamaszkor világképe, érzelemvilága, a tervei rendszerint olyan nagyléptékűek, amelyekre a későbbi felnőtt kissé mente­getőzve így emlékezik: leg­alább a szándék jó volt. Pe­dig nincs ok a mentegetőzés­re. A Verne-olvasmányokban gyökerező világmegváltó ter­vekből nő ki ugyanis a ké­sőbb is alkotó módon gondol­kodó mindig újat, és jobbat akaró ember. Az ismeretek tárházából kombináló új gondolat az el­sődleges termelő erő. Nem mindegy tehát, hogy a legfo­gékonyabb korban milyen tér nyílik megszerzésükre. Az if­jú titán (miért kellett lejá­ratni ezt a szép kifejezést?) befogadóképessége informá­cióban ugyanis szinte nem is­mer határt, és hozzá kell tenni, hogy bizonyos kritikát sem. Hamis ideálok, pótcse­lekvések éppúgy helyet ta­lálnak a végtelen palatáblán, mint valódi értékek, és ugyanolyan mélyen vésődnek be. Azök; 'tnirit' ä dívát: vál­toznak, gydrSáh cserélődnék, vagyis még egy nemzedéken belül is újak lesznek. Újak? Sokszor csak más köntösben jelennek meg, de változatos­nak fogadja el a fiatal érte­lemnek a mást is újként elfo­gadó tudata. Ezt tudja is a felőlük felelősséggel bíró érettebb, de elég-e ennyi? Irányítani kell a fiatalság életét, ehhez nem fér kétség. Ez egyik legszebb feladata az adott társadalomnak. Sokfé­leképpen megvalósítható ez, direkten, ihdirekten, szájba­rágósán, vagy a maga spon­taneitására hagyva. Vala­mennyi módszer kritikája maga az eredmény. Az, hogy olyan ifjú, nemzedék nevel­kedik-e, amely méltóan foly­tatja apai életét, képes újra, fel tudja ismerni azt, amit el­felejteni érdemes. Mi hát a csodaszer? A természet tör­vényei ugyanúgy objektívek, mint a társadalomé. Legké­zenfekvőbb egy ottanit köl­csönvenni. A vasdarabot csak a mágnes vonzza, ilyen mág­nesekkel kell tehát megtűz­delni azt az utat, amelyen if­júságunk halad. A régi magukkal ragadó célokról a történelem meg­mutatja, hogy biztos volt a hatásuk. Tömeget mozgattak a romantika ideáljai, és ugyancsak fiatalok tömegeit tette bizonytalanná a klasz- szikús kapitalizmus válsága­inak kilátástalansága, mert itt hiányzott a „mágnes”;. Lé­teztek aztán hamis vonzások is, hogy azok voltak, bizo­nyítja életképtelenségük. N apjaink társadalmában újabb és újabb húzó­erők támadnak, ame­lyek várják a „túlkoros” ka­maszokat, a munkába lépő fiatalokat. Még a zöldnek tű­nő ötleteket is várja a nem­rég alakult Alkotó Ifjúság Egyesülés. Űj erőre kap az újítómozgalom. Rugalmasab­bak a gazdálkodás, a vállal­kozás keretei. Akinek nem tetszik a „szamárlétra pers­pektíva”, az mehet a saját fe­je után. Persze felelősséggel. Esik Sándor KÖNNYŰ A MAI FIATALOKNAK, BEZZEG A MI IDŐNKBEN! — SŐHAJT A KOROSODO. UGYAN, AKKOR VOLT KÖNNYŰ, MEGMUTAT­HATTA AZ IFJÜSÁG, MENNYIT IS ÉR VALÓJÁ­BAN — LEGYINT A MAI FIATAL. Hétköznapokról — jubileumon Van-e ma romantika? Jubilál á KISZ, huszonöt esztendeje bontott zászlót. Ebből az alkalomból ültünk le Vásárosnaményban beszél­getni a KISZ mai szerepéről, helyzetéről, a fiatalok gond­jairól, örömeiről. Akik el­mondták véleményüket: Fa­zekas Tibor, a vásárosnamé- nyi yáKpsí-jáyásj ]^£ttíiz£tt- ság titkára, Gáli Sándor, a forgácslapgyár lakatosa, Szűcs Gyula, a városi-járási KISZ-bizottság titkára, és Üjvári Sándorné, a forgács­lapgyár KISZ-bizottsági tit­kára. Előbb bizonyíts! — Kezdjük az ismerkedés­sel: ki, mikor lépett a K1SZ- be? Fazekas Tibor: Huszonkét évvel ezelőtt a kisvárdai Bes­senyei Gimnáziumban, s ami talán ma már érdekesnek is tűnhet, két év próbaidő után vettek fel. Előtte be kellett bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok a munkáfál- » x. Gáli Sándor: Itt, a naményi ipari-tanuló intézetben tanul­tam, s rögtön az induláskor beléptem. Jelentkezett min­denki, én sem maradtam ki a sorból. Lassan mát öt éve ennek. Szűcs Gyula: Tizenkét éve vagyok tagja a KISZ-nek, szintén le kellett töltenem a próbaidőt. Üjvári Sándorné: Ki sem merem mondani, tizennyolc évvel ezelőtt vettek fel. — Többen kifogásolják, hogy a KISZ-be ma szinte mindenkit felvesznek, s fél­tik a mozgalmat a felhígulás­tól. Szűcs Gyula: — Itt való­ban szorít a cipő.- De azt tud­ni kell, hogy a KISZ-nek, sok más funkciója mellett, egyik legfontosabb feladata a fiatalok nevelése. Ráadásul a központi irányelveknek megfelelően fokról fokra szervezettebbé kell tenni az ifjúság életét, igyekeznünk kell a légüres térben mozgó fiatalokat vonzáskörünkbe hozni. A nagy számok törvé­nye alapján pedig egyre több olyan fiatal lesz KISZ-es, akit nagyon nehéz bevonni a közös munkába. Fazekas Tibor: — Meggyő­ződésem, jórészt a szervezet vezetőin és a régi tagokon múlik, hogy sikerül-e aktivi­zálni ezeket a fiatalokat. Ha megfelelő programot dolgoz­Fazekas Tibor, Gáli Sándor, Szűcs Gyula és Üjvári Sán­dorné. (GB felv.) nak ki, s jó az a közösség, akkor az ár még a leglustáb­bakat is megmozgatja. Érdekből?-jót »«•ivnesaiY .ISI jfaí Gáli Sándor: — Sajnos, az én tapasztalatom az, néhá- nyan csak azért lesznek KISZ-esek, hogy később job­ban érvényesülhessenek. El­sősorban a középiskolákra gondolok. Nem mindegy ugyanis, hogy továbbtanulás esetén a jelentkezési lapon milyen vélemény szerepel. Ezért is fordulhat elő, hogy a gimnáziumban igyekszik mindenki, s valóban színes a mozgalmi munkájuk, de ha már bejutnak a főiskolára ... — Ezek szerint valóban lé­teznek a mozgalmon belül is stréberek? Vagy azoknak lenne igazuk, akik azt pana­szolják, hogy gyakran fogják rá a közért valóban tenni akqrjk , Újvári Sándotné: -k'-Régen rossz már annak a szervezet­nek, ahol ilyen hangulat ala­kulhatott ki. Én különben még sohasem hallottam, hogy így minősítettek volna vala­kit a környezetemben. De olyanról sem tudok, hogy valaki azért kapott volna órabéremelést, mert tagja a KISZ-nek. Fazekas Tibor: — Mi idő­sebb KISZ-esek is tudjuk, valóban nehezebb a mostani fiataloknak olyan tetteket produkálni, amiről beszél az egész ország. Képletesen is mondva, a mocsarakat már lecsapolták, elmúlt a szén­csaták ideje is. A mi időnk­ben a mozgalmi élet lehet, hogy romantikusabb volt, de azt jelenti ez; a mai KISZ- eseknek törvényszerűen el kell szürkülniük? Nem hi­szem. De azt sem, hogy való­ban elszürkültek. Én hiszem, hogy minden kornak megvan a maga romantikája. Ne menjünk messzire, csak az utóbbi hat-nyolc évre tekint­sünk vissza. Tucatszámra épültek itt a környéken a szebbnél szebb ifjúsági klu­bok, járásunkban is jó né­hánynak még mindig a cso­dájára járnak. S az egész ak­ciónak a KISZ volt a lelke. Ezért is merem hinni azt, aki „strébernek” minősíti az ügybuzgó társát, kiveti ma­gából a mozgalom. Kiállnak egymásért — Mi a jó KISZ-szervezet titka? Szűcs Gyula: — Ó, ha ezt egy szóval meg lehetne fo­galmazni! Én azt mondom, ott folyik normális élet, ahol a fiatalok nyugodtan megbe­szélhetik problémájukat, ki­állnak egymásért, közösen döntik el, mikor, mit csinál­nak. Sajnos, még ma is tart­ja magát néhány helyen a nézet, hogy az a jó szervezet, amelyikkel soha semmilyen probléma nincs. Évente né­hányszor összegyűlnek, .bplp^ , gátnak, rá, hogy mit kellene, csinálni, s utána megy min­denki a maga útjára. Azaz nem történik velük az égvi­lágon soha semmi. Hogy né­ha túlságosan is hevesen áll­nak ki valódi, vagy vélt iga­zukért a fiatalok? Lehet. De a huszonéveseket nem sza­bad kiszakítanunk környeze­tükből, s ha ott kivetnivalót találnak, persze, hogy tilta­koznak. Bár felnőtt fejjel is ilyen kritikusan szemlélnék a mások, s persze a saját mun­kájukat is. Újvári Sándorné: — Sehol sem dolgozhat jól a KISZ, ahol nem segíti a helyi párt- szervezet. A párttagok javas­lataira, észrevételeire min­denütt szükség van, nálunk is.’: Persze, az éremnek két oldala van. Ha a helyi párt- szervezet nem vesz tudomást a KISZ-esek gondjairól, a fi­atalok hiába kérik a segítsé­get. Ha pedig a gazdasági ve­zetés sem veszi komolyan a KISZ-t... ! Hányszor hallja az ember a fiatalok panaszát, hogy az intézmények, válla­latok vezetői lerázzák ma­gukról a KISZ-eseket, Ó, ké­rem — hajtogatják — a mi cégünk sajátos helyzetben van, nálunk nem úgy kell ér­telmezni az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtását, mint a szomszédban. Ti csak dolgozzatok, a gondjaitok majd csak megoldódnak. — Találkoztam már jó né­hány KISZ-essel, aki beleúnt a szélmalomharcba, s lemon­dott a vezetői posztról, vagy egyszerűen kilépett. Pedig munkahelyén a formáknak megfelelt minden: ha kül­döttség érkezett, vagy ün­nepséget tartottak a gyárban, meghívták a KISZ-eseket is az elnökségbe, de ha komoly kérdésekben kellett dönteni, kirekesztették őket a négy­szögből. Képtelen elviselni a kritikát Újvári Sándorné: — Igaz, minden cigány a maga lovát dicséri, de — hogy lekopog­jam — nálunk nincs ilyen probléma. Talán azért is, mert a mostani párttitkárunk volt valamikor az itteni KISZ-élet megszervezője. Gáli Sándor: — ha mi meg­hívunk egy vezetőt magunk közé, soha sem ültetjük az elnökségbe. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem külö­nítjük el soha a vezetőket a „köznéptől”. S érdekes mó­don nincs belőle sértődés. Persze, nem ez minősíti az adott alapszervezet munká­ját, még- csak nem is ez teszi igazán oldottá, elevenné a KISZ-esek életét. Fazekas Tibor: — Sajnos, van kiktől eltanulniuk a fia­taloknak a rossz módszereket is. Mert hozzátartozik az igazsághoz, hogy a párttag­gyűléseken is találkozhat az ember unott arccal, merev­séggel. S ha a fiatalok ezt kezdik utánozni . . . ! Néhány vezető meg egyszerűen kép­telen elviselni a kritikát, hát­ha még azt egy nálánál jó­val fiatalabb, alacsonyabb beosztású embertől hallja. Ez már nagyon komoly do­log, itt már a felettes szer­veknek is közbe kell lépniük. — A KISZ legutóbbi kong- tesszusán is bírálták az ifjú­sági szervezetet, hogy túlsá­gosan rendezvénycentrikus, rengeteg az adminisztráció. Szűcs Gyula: — Ezzel vi­tába szállnék. Hadd mond­jak egy konkrét példát, mondjuk az adminisztráció­ra. Az alapszervezeteknek egy évben tulajdonképpen csak két írásbeli kötelezett­ségük van. El kell készíteni­ük az akcióprogramot, s az egyéni feladattervet. Dé er.élkül dolgozhat egy szer­vezet? A másik: mi az, hogy rendezvénycentrikus? A sportnap, a vetélkedő, a tár­sadalmi munka, a kirándu­lás, az ifjúsági találkozó nem rendezvény? S szükség van rájuk? Hogy az ördögbe ne lenne! Az viszont igaz, hogy a KISZ-eseknek a hétközna­pokon kell az eddigieknél jobban dolgozni. Magyarul, a KISZ-es nemcsak a gyűlésen KISZ-tag, az kell, hogy le­gyen holnap, és holnapután. Tartozni valahová Gáli Sándor: — Az az én érzésem, hogy kicsit divatos is bírálni ma a fiatalokat, különösen az ifjúsági szerve­zeteket. Csak azt nem értem, ha ennyire rosszul dolgozunk, miért gyarapszik állandóan a KlSZ^tagok száma? Szűcs Gyula: — A múlt év­ben például csak a járásunk­ban 500 fiatal lépett a KISZ- be. Gáli Sándor: — Az előbb a „stréberségről” volt szó. Hát nehogy azt higgye már vala­ki,: hogy a magamfajta laka­tos, vagy esztergályos azért lesz KISZ-es, mert jutalmul könnyebb munkát kap. S a kicsi falvak egy részében — sajnos nem mindegyikben — miért működnek az alapszer­vezetek olyan jól? Pedig a tagok többsége csak hétvége­ken jár haza. Mert az ember tartozni akar valahová. So­kan mondják, a közösség a legerősebb jellemformáló erő. S azt hiszem, a KISZ-nek az a legfontosabb feladata, hogy az emberből EMBER-t ne­veljen. Balogh Géza Sándor Magyar, Hungary Indiai levél Kisvárdán A fényképekkel ellátott, könyvszerű katalógus megje­lent minden földrészen. Egyik oldalán ez olvasható: „Ma May Kyi Burma, Lenka Stuchlikova Csehszlovákia, Debora Weisvein Argentina, Sándor Magyar Hungary”. Magyar Sándor, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázi­um tanulója az Indiában megrendezett nemzetközi gyermekrajzversenyen pla­kettet nyert. Nevét szárnyra kapta a képeskönyv. A plakettet érő kép egy fa­lusi udvart ábrázol. A képző­művészet iránt fogékony fiú érdekes technikával oldotta meg elképzelését: melegített gyertyát is felvitt a vászon­ra. Esztétikai érzékét azzal is csiszolta, hogy közvetle­nül a nyolcadik osztály el­végzése után a helyi ÁFÉSZ dekoratőreinek segédkezett. Az ország fiataljai akkor is­merték meg, amikor a tv Cimbora című műsora rajz­pályázatot hirdetett. A pályá­zatot egy pesti lánnyal holt­versenyben megnyerte. Nyír­egyházán egy megyei rajz­versenyen külön díjat nyert. Kisvárdán — még általános iskolás korában — városi rajzpályázat nyerteseként lett híres. A felsorolás még nem tel­jes. Sanyiban szinte állandó­an lobog a versenyszellem. Nemrég a városi tömegfutó versenyen második lett. A városi asztalitenisz-verseny­ben szintén másodikként ke­rült dobogóra. Tavaly a kö­zépiskolások KRESZ-verse- nyén a városi döntőben el­sők közt végzett, a megyei döntőn is az élbolyban vég­zett. A sokoldalú fiú nemcsak festeget és sportol, a gitárt is ügyesen pengeti. A gimná­zium pol-beat együttesét, a Jara együttest ő vezeti. Mind­ezek után is korán lenne még kikiáltani tehetségnek. A bíz­tatást, a segítséget azonban megérdemli. Minden héten beutazik vo­nattal Nyíregyházára, a ta­nárképző főiskola rajszakkö­rére. Érettségi után a főisko­la rajz—földrajz szakos hall­gatója szeretne lenni. Hosz- szú még odáig az út... A gimnáziumban még csak har­madikos. N. L. KM HÉTVÉGI melléklet I iOlUPlAgLlAl Vonzások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents