Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. március 13. Kelet-Magyaroraág 3 Esztendők mérlege Nemcsak beszélnek róla... Kétarcú mezőgazdaság BÜSZKÉLKEDHETÜNK AZ EREDMÉNYEKKEL: már van olyan termelőszövetke­zet a megyében, ahol egy hektáron nyolc tonnánál több kukorica termett, örvendhe­tünk ötezer liter feletti tehe- menkénti tejhozamnak, lá­tunk egyre több, jó jövedel­met hozó termelőszövetkezeti melléküzemet. A másik olda­lon viszont a tonnák, terme­lési eredmények mellett meg­állhatunk az évek óta egy helyben topogó jövedelemnél, hivatkozhatunk a köztudot­tan kedvezőtlen termőhelyi adottságokra, s valamiféle is­tencsapánként elfogadjuk, hogy Szabolcs-Szatmárban az időjárástól függően egy-két tucat veszteséges mezőgazda- sági üzem akad minden év­ben. Dunántúli példa: So­mogy megye termőhelyi adott­ságai hasonlóak a mienkhez, mégsincs veszteséges szövet­kezet. Komáromban az or­szág első húsz mezőgazdasági üzeméből négy található. A kontrasztokat nem vé­letlenül emlitettük. A megye fejlesztésére holott 1977-es politikai bizottsági határozat után az intézkedési tervben több olyan célt határoztak meg, amely a felzárkózást segíti. Négy éve hozott hatá­rozatot a Központi Bizottság a mezőgazdaság fejlesztésé­re, amiből szintén van ránk 'háruló feladat. Közben pedig egyre markánsabban jelent­keznek a szabolcs-szatmári jellegzetességek, mint az al­matermesztés, melyből az országos mennyiség felét ad­ja a következő évtizedekben is a megye, hasonló a hely­zet a dohánynál is, míg a burgonyából a hazai termés negyede-ötöde erről a tájegy­ségről várható. Ám tovább is mehetünk: manapság tájkör­zeti jellegzetességekről szük­séges beszélnünk, s ez érteti meg velünk, ha a nyírségi homokon a dohánynak adnak elsőbbséget, a juhtenyésztés­re helyeznek nagyobb súlyt, míg a szatmár-beregi kötött talajon a takarmánytermesz- téssel együtt a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés lét- jogosultságát kell kiemelni. Az utóbbi időben több éve vajúdó problémákat oldott meg mezőgazdaságunk, élel­miszer-feldolgozásunk. Lát­ni kell, hogy az 550—600 ezer tonnás télialma-termés állan­dósul. S következetes munka eredménye volt, hogy száz­ezer tonnán felül van a hűtő­tárolók kapacitása, 150 ezer tonna ipari alma megyén be­lüli feldolgozása megvaló­sult. Azonban az export bi­zonytalanságai — s nem utolsósorban az intenzivebb termelés — azt is eredmé­nyezte, hogy a gyümölcsösök rekonstrukciója az eredetileg elképzeltnél lassúbb ütemben halad. S ha tudjuk, hogy a szabolcsi gazdaságok jövedel­mének több helyen a felét a gyümölcstermesztés adja, ak­kor érdemes ezeken a számo­kon elgondolkodni. A SZÁNTÓFÖLDI TER­MELÉSBEN a búza, kukori­ca vetésterületének aránya nagyjából kialakult. Hason­lóképpen beszélhetünk az ipari növényeknél viszonyla­gos állandóságról, esetleg ki­sebb növekedésről. Ám ugyanitt beszélnünk kell ar­ról is, hogy a termésátlagok szép növekedést mutattak az utóbbi években. Bár nem mindig egyenes arányban, de ki lehet mutatni az okszerű gazdálkodás hatását ebben, a termelési rendszerek elterje­dését. Érdemes ismételten pozitívan szólni ezekről a rendszerekről, mert nélkülük a tudományos eredmények gyorsabb térhódítása, a meg­felelő gépesítés kialakítása nehezen képzelhető el. Ha csak a múlt eredmé­nyeihez viszonyítjuk magun­kat, akkor az állattenyésztés­ben igencsak nagyszerű szá­mokat produkálhatunk. A tejtermelés másfélszeresre való emelkedése, a nagyüze­mi juhtartás ettől is nagyobb arányú növekedése, de a ser­téstenyésztésben a szakosí­tott telepek kedvező eredmé­nyei is mutatják, hogy a szakemberek igyekeztek a tartalékokat feltárni. Más kérdés, hogy ezíek az eredmé­nyek az országos összeha­sonlításban sokszor csak a középmezőnyt jelentik, vagy­is bíztatást adnak a még jobb elérésére, törekvésre a magasabb termelési átlagok­ra, miközben a jövedelmező­séget erősen befolyásoló ta­karmányozásban szintén van javítanivaló. Említhetjük a baromfi- és nyúltartás előtti perspektívát is, aminek ta­lán csak kezdeti eredményei­nek örülhetünk. A SZERTEÁGAZÓ MEZŐ­GAZDASÁGBAN több té­nyező van, amelyik hatással van a gazdálkodás alakulá­sára. Legutóbb éppen a ter­melőszövetkezeti kongresz- szusra való felkészülésnél elemezték ezeket, de számve­Szakmunkások szalagavatója tésre késztet minden eszten­dő is. Tudjuk a feladatokat, ismerjük a gátló tényezőket, mint a belvízrendezés, a me­lioráció szorító gondja, a ta­lajerő-gazdálkodás javítása, egyáltalán a közgazdasági szemlélet elterjesztése az üzemekben. Lehetőségei van­nak a társulásoknak, gazda­sági együttműködéseknek, a felvásárló vállalatokkal való jobb kapcsolatoknak. S talán említhetünk olyan dolgokat is, amelyek az anyagi eszkö­zök hiánya miatt csak távla­tokban valósulhatnak meg, mint Fehérgyarmat térségé­ben az ezerhektáros halastó, a gyepgazdálkodási rendszer, vagy a tiszalöki nagyüzemi nyúltelep kialakítása. Az előző munka napiren­den tartja viszont a közgaz­dásági lehetőségekhez való alkalmazkodást, a termelési színvonal emelésének ténye­zőit. Hiszen magyarázatot ugyan lehet találni —de nem muszáj elfogadni —, ha két egymás mellett fekvő szövet­kezetben mázsákban lehet mérni az átlagtermés közti különbséget, milliókban a jö­vedelem eltérését. A cél nyil­ván egy: erősíteni a közép­mezőnyt, mind több jó gazda­ságot kialakítani, s a gyengé­ket felzárkóztatni az átlag­szintre. Nos, ha az utóbbi évek változásait vizsgáljuk, akkor a gazdaságokat nyo­masztó külső és belső felté­telek esetleges romlása elle­nére éppen az átlaghoz tör­ténő felzárkózásnál lehetünk derűlátóak. A legtöbb helyen megállapíthatjuk, hogy a gyengék eredményei ma már olyan szintűek, amelyeket valaha a közepesen termelők értek el. Tudjuk azt is, hogy nem lehet megállni a mai eredményeknél, azonban az a jellemző a megyén belül,' hogy hasznot hoz a kalászos, nyereséget ad az alma, egyenletes jövedelmet bizto­sít az állattenyésztés, s nem­csak a helyi foglalkoztatást oldja meg, hanem kedvező a jövedelmezősége is a mellék­üzemeknek. KORÁNTSEM MONDHAT­JUK EL, hogy a megye me­zőgazdasága előtt könnyebb évek állnak. De bizakodha­tunk, hogy kialakult olyan szakembergárda, mellette áll olyan tagság a termelőszövet­kezetekben, amely képes al­kalmazkodni a változó kö­rülményekhez, s nemcsak megtartani az elért eredmé­nyeket, hanem a tartalékokat kihasználva, többet felmu­tatni. Lányi Botond Yoks a pazarlás ellen A VSZM kisvárdai gyárában készülnek a nagyteljesítményű tehergépkocsik fékbetétjei. Képünkön: a betétek éleit sor­jázzák. Farkas Árpád alig hat esz­tendeje a pártszervezet tit­kára a VSZM kisvárdai gyá­rában. Arról kérdezem, ho­gyan látja a pártcsoportok szerepét a pártmunkában, milyen segítséget kap a bi­zalmiaktól? A következőket mondja: „Szerintem a párt­csoportok nem csupán a párt­élet pillérei, hanem olyanok, mint a terebélyes fa gyöke­rei, amelyek szerteágazóan behálózzák, átszövik az egész gyár életét. Rájuk kell építe­ni a pártmunka tervezésében is.” Valóban így van. A gyár­ban 64 párttag dolgozik. Há­romműszakos üzem. Ehhez igazították a pártéletet. Min­den műszakban tevékenyked­nek pártcsoportok- Hat párt-1 bizalmi végzi pártmegbízatá­sát. Példát mutatni Takács András diszpécser, vegyész. „Három éve van ez a párt­megbízatásom. Hat emberrel van állandó kapcsolatom, köztük termelésirányítókkal, fizikai munkásokkal, préselő­vei, kompresszorkezelővel. Amit elsősorban értékelek: az aktivitásuk és a feladatok következetes végrehajtása. Lényegesnek tartom, hogy a fő kérdésekben van vélemé­nyük az embereknek, örül­tem például, amikor letették a voksot, s azt mondták; nem­csak beszélni kell a takaré­kosságról, hanem tenni is ér­te! így vált természetessé, hogy figyelemmel kísérjük az energiapazarlást, az anyagta­karékosságot. Rajzon illuszt­rációt készítettünk, melyen feltüntettük, hogy a külön­böző anyagféleségekből 1 kiló pazarlása mekkora kárt okoz a gyárnak, a népgazdaságnak. Elterjedt a módszerünk a gyárban. Ma már minden üzemrészben fellelhető ha­sonló tábla. Szerencsénkre olyan a pártcsoportunk, amelynek tag­jai azonos műszakban dol­goznak. A következetességgel kapcsolatban a saját határo­zatainkra gondolok. Némely elvtárstól többet válunk pél­damutatásban, fegyelemben, viselkedésben. Ezt meg is mondta a pártcsoport. Párt­tagnak neveltük Horváth László kompresszorkezelőt, most előképzés munkásőrünk. Nagy feladatunk, hogy javí­tani szükséges a jövőben a párttagság informálását, rend­szeresebbé és sokoldalúbbá kell tenni. Szerepük meg­határozó Náthly Lászlóné negyedik éve pártbizalmi, s a legna­gyobb csoportja van: 16 elv- társ, főleg vezetők, főiskolát, egyetemet végzett mérnökök tartoznak hozzá. „Az igazsághoz tartozik, hogy decemberben szaporod­tunk így meg. Üj párttagokat vettünk fel. Hozzánk került Kovács László, Szilágyiné Gajdos Éva és Veréb Irén, a két fiatal mérnök. Ez a csoport fontos szere­pet tölt be a gyár életében. Itt vannak a legnagyobb tu­dású párttagok, vezetők, akik­nek meghatározó szerepük van a gyár párt- és gazdasá­gi életére. Rendszeres eszme­cseréket tartunk. Egyik alka­lommal arról vitáztunk: va- jdíi mennyire1 tudjuk kihasz­nálni szellemi tartalékainkat? Napirendre került aztán a ve­zetői magatartás, az embe­rekkel való bánásmód. Elég sok a fiatal vezető nálunk, tapasztalatokat kell szerezni­ük. Kisebb csoportokban a vezetői képességekről beszél­gettünk. Javaslatot ajánlot­tunk figyelmébe a pártveze­tőségnek, amelyek taggyűlé­sen is megvitatásra kerül­nek.” Franku István tmk-s. A legfiatalabb bizalmi, 1 éve végzi ezt a pártmunkát. így könnyebb... — „Ennek ellenére nem íté­lem meg nehéznek, mert Ba­logh Lászlót több ízben he­lyettesítettem. Ő volt előttem a bizalmi, sokat tanultam tő­le, ő most üzemvezető. Utána engem választottak meg. Ti­zenhármán vagyunk, főleg fi­zikai munkások. Erősségünk, hogy egy üzemrészben dolgo­zunk, egy KISZ-szervezetben dolgoznak fiataljaink. így könnyebb megbízatásokat ad­ni és ellenőrizni is. Fontos a példamutatás. Tmk-s betegség: a váratlan meghibásodások közbeszól­nak és akadályozzák a terme­lést. Sokszor az alkatrész- hiány a fő gond. Ezen saját újításainkkal igyekszünk se­gíteni. Most is egy ilyenen dolgozunk, mert nagy szük­ség van a síkköszörűre. Ilyen­kor különösen összerázódnak a párttagok, pártonkívüliek.” Farkas Kálmán Első ízben köszöntötték nemrég végzős szakmunkás- tanulóikat Csengerben a Mi­nőségi Cipőgyár gyáregységé­nek vezetői. A nyírbátori szakmunkásképző kihelyezett osztályában húszán kapnak idén cipőfelsőrész-készítő szakmunkás-bizonyítványt. A most végzettek mögött az el­ső és második évfolyamon még negyvennyolc szakmun­kásjelölt tanul. A most vég­zettek valamennyien a csen- geri gyárban dolgoznak to­vább. Képünk a művelődési házban rendezett szalagavató ünnepségen készült. (Botpál Ambrus felvétele) Az első titkár M indent az elején kel­lett kezdeni, alig volt „mag”, vagy „tá­maszték”. Éjszakába nyúl­tak a tanácskozások. A lelkesedés, a bizonytalan­sággal keveredett. így fes­tett a kép 1957 elején Sza- bolcs-Szatmár megyében, amikor új típusú ifjúsági szervezetet kellett létre­hozni. Mindezt Mandzák Jánostól, a MÉSZÖV osz­tályvezetőjétől tudjuk, aki egyik alapítója a KISZ- nek, és először ő töltötte be a megyei első titkár tisztjét. Mandzák János az öt­venes években különböző pártfunkciókban dolgozott megyénkben. Mint elköte­lezett fiatalt jelölték a KISZ megyei bizottságá­nak élére. A kezdeti szer­vezés jócskán eltért a mai­tól. Csak egy helyettese volt. Járási KÍSZ-bizott- ságok még nem voltak. A viszonylag kis létszámú megyei apparátus a legtá­volabbi szatmári falvakba is eljutott. Pedig akkor sokkal nehezebb volt köz­lekedni. Tanácsházakban, iskolákban, kultúrotthon- ban (már ahol ez utóbbi intézmény volt) szerveztek, agitálták a fiatalokat. Cé­lokat ismertettek, jó prog­ramot ígértek. De így sem volt könnyű a fiatalokat meggyőzni. Nem csoda, hi­szen 1957 tavaszán az esz­mei zűrzavar még nem múlt el. Mai szemmel fur- csállható, hogy az agitálá- sokra, az alakuló taggyű­lésekre a szülők nagy ré­sze is elment. „A szülők egy részét is győzködni kellett” — mondja Mand­zák János. Szívesen emlékezik a szabolcs-szatmári fiatalok első nagy demonstrációjá­ra! 1957. április 4-én nagy­szabású felvonulást ren­deztek Nyíregyházán. A megye távolabbi települé­seiről is érkeztek teher­autóval, vonattal, szekér­rel. Pár héttel később, má­jus 1-én még jobb légkör­ben vonultak a fiatalok és nemcsak Nyíregyházán, a járási székhelyeken is. Zászlók, transzparensek alatt mentek. Ez volt a jelszavuk: „Hűség a nép­hez, hűség a párthoz.” Ősszel már fásítási ak­ciókat is szerveztek. Kü­lönböző országos beruhá­zásokhoz mozgósították megyénk ifjúságát is. A kezdeti építőtáborokban igen nehéz munkát végez­tek. Sok jó szó, elismerés kísérte munkájukat. 1958- ban Komócsin Zoltán, a KISZ KB első titkára Sza- bolcs-Szatmár megyébe is ellátogatott. Elismeréssel szólt az itteni ifjúsági munkáról. Mandzák Já­nost ismerősként üdvö­zölte, hiszen ő a KISZ KB- nak is tagja volt. Az ifjúkommunisták el­ső országos értekezletén 1957 végén Kádár János is megjelent. Az emlékezetes értekezleten megyénk de­legációja büszkén jelen­tette: „Szabolcs-Szatmár megye minden üzemében, valamennyi jelentős köz­ségben megalakultak a KISZ-szervezetek” 1959-től Mandzák János a MESZÖV-ben dolgozik. A KISZ 20. évfordulóján élménybeszámolót tartott és meghívták a megyei ün­nepség elnökségébe is. Ma már csak szemlélője az if­júsági mozgalomnak. Fia, a Miskolci Műszaki Egye­tem KISZ-bizottságának tagja. Neki is adott néhány jó tanácsot mozgalmi munkájához. Fiának, és a mai KISZ-eseknek azt ta­nácsolja: meggyőzőbb agi- tációt fejtsenek ki a fiata­lok körében. Legyenek még merészebbek, merje­nek bírálni is, persze csak akkor, ha jól végzik mun­kájukat N. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents