Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám

1982. március 12. 3 Kelet-Magyarország /------------------------------------------------^ A bizalmi javaslata Béremelés márciusban Tanítómesterem Katona Sándor bácsi, a kazánkő­műves volt. Amikor el­ment nyugdíjba, rám bíz­ták a „fiúk” az ügyek in­tézését. Négy éve múlt már, hogy a Titász nyír­egyházi hőerőművében, a gépészeti ' fenntartási üzemben szakszervezeti bizalminak választott 24 ember. Van közöttünk la­katos, esztergályos, kazán­kőműves, szivattyúszerelő, asztalos. Én géplakatos va­gyok. Lényegében tmk-sok va­gyunk. Számomra nem ter­hes a bizalmi munka. Van­nak örömteli oldalai és persze csiklandósabb ré­szei is. De azért, megold­ható ez is. Hogy mi a jó oldala? Egy kis kollektí­va együttélése, gondjainak, bajainak, örömeinek a megosztása. Kellemes, ha üdülést intézek, ha sikerül egy-egy munkáscsaládnak beutalót szerezni Zánká- ra. Ezt a helyet nagyon szeretik. Most megy oda családjával Lejtényi Tibor, az esztergályosunk. Ügy gondolom csak jól mentek a dolgok mert amikor be­számoltam, nem morogtak. Vannak hétvégi házaink Rakamazon és László- tanyán a fenyvesekben. No azt szóvá tették, jó lenne, ha közösen szerveznénk kirándulást, utazást, mert nincs min­denkinek gépkocsija. El­ismeréssel szóltak viszont a vállalat hajdúszoboszlói üdülőjében az ellátásról, mindenről. Igyekszem együttélni a csoportommal. Ez kölcsö­nösen fontos. Nem lehet elszakadni, mert azonnal megérzik az emberek. El­várják azt is, hogy a bizal­mi ott legyen mindenütt. Értékelni, elismerni tud­tam a csoport munkáját. Nem volt fegyelemsértés. A gazdasági vezetés is elége­dett velünk. Újításunk is volt kettő. Ezeket alkal­mazzuk is. Az egyik egy hajtómű tengelykapcsoló átalakítása, a másik lénye­ge a sav balesetmentes le­fejtésének biztosítása. Hasznos mindkettő. Java­soltam .a csoportnak Csa- loszki István géplakatost kiváló dolgozónak. Megvi­tattuk. Egyhangúlag meg­szavazták. Úgy gondolom, jól oldottuk meg a cso­portban az emberek szak­mai képzését is. Többen elvégezték a kazánkezelő tanfolyamot. Vizsgáztak. Amit elmarasztalásnak tudtunk be az, hogy a fia­tal lakatosok vetélkedője elmaradt. Gondolom, a ke­vés jelentkező miatt is történt. Tudomásunk sze­rint csak a mi csoport- tünkből volt 4 harminc éven aluli fiatal jelentke­ző. Beszéltünk arról is, ki hogyan igyekszik az álta­lános műveltségét gyara­pítani. Néhányan tagjai a vállalati és a Móricz Zsig- mond megyei Könyvtár­nak, és három emberünk­nek van már bérlete a színházba is! Fő gondom az, hogyan osszuk majd el március­ban a béremelést. Ez fog­lalkoztatja most főleg az embereket is. Egy bizo­nyos : mindenképpen dif­ferenciállá fogunk. Elmondta: Garaj Pál Lejegyezte: Farkas Kálmán V ___________________ Lássuk a minőséget A HAFE nyíregyházi gyá- jó eredménnyel zárta. Az új­ra az elmúlt gazdasági évet év első két hónapja is sike­res volt. Képünk: exportálás előtt még egy utolsó ellen­őrzést tart a porszórón Móra Imre csoportvezető. (Elek Emil felv.) MIKOR JÁR A PRÉMIUM? „Beavatott“ traktorosok Jó évet várnak Tiszavasváriban Rekorder volt Szabolcs-Szatmárban tavaly a ti- szavasvári Munka Termelőszövetkezet 5,3 tonnás hektáronkénti búzatermésével. A táj adottságai kö­zött ez kiemelkedő eredmény. Kukoricából, cukor­répából és napraforgóból hasonlóan magasak az át­lagok, és ami dicséretes: évek óta egyenletesen fej­lődnek. Az ország északkeleti csücs­kében szinte elérhetetlen vágyálom kukoricából a nyolctonnások klubtagságát megpályázni, de ők az idén ezt akarják elérni. Mire ala­pozzák tervüket? Ezt kérdez­tük Moravszki György el­nöktől. Ez a lépés következett — Nem valami nagy ug­rásra készülünk — mondta el a tsz vezetője. — Az a szel­lemi és technológiai energia, ami nálunk dolgozik, egysze­rűen nem termelhet keveseb­bet. És eddig az időjárás is nekünk dolgozott. Persze ugyancsak az időjárás meg is akadályozhatja tervünket, de ahol lehet kifogjuk a szelet a vitorlájából. Ezt el is hihetjük a tisza- vasváriaknak, hiszen nem tél végén kapargatták a vízleve­zető csatornákat, hanem ősz­szel, amikor még nem volt fagyott a talaj. A határt járó gondos gazda már akkor tud­ja, hogy hol kell ezeket ki­húzni. Az őszi nedvességmeg­óvó talaj művelés pedig a ta­vasz esőhiányát teszi majd elviselhetőbbé. Nem maradt szántatlanul egy tábla sem a tsz határában, sőt a tavasziak alá még egy porhanyító mun­kát is elvégeztek. — A kukoricát és a napra­forgót egy hét alatt el kell vetnünk, mégpedig a legked­vezőbb időpontban. Két négy­százas CIKLÓ vetőgépünk van, az egyiket kettévettük, és MTZ-kel a kis táblákon is szaporán haladhatunk. A ve­tőmag már megvan, állandó­an figyeljük a talajhőmér­sékletet, és azonnal indulunk, ha az megfelelő. Az IKR-től, amelynek rendszerében dol­gozunk, hidegcsírázási vizs­gálat után kapjuk a vetőma­got, így nem fordulhat elő, hogy elfeküdjön a talajban. Mi a drága? — Az IKR-t egye» helye­ken drága, túlságosan elegáns rendszernek tartják. — Igen. Én is hallottam már olyat, hogy „nem sajnál­ja a gazdaság pénzét”. Tény­leg nem kerül kevésbe. Há­rom tonna búza, öt tonna ku­korica hektáronkénti hozam alatt valóban nem éri meg. De hát a technológia, amit ad. az pénzbe kerül... Inkább ott van a baj, hogy helyi hi­ányosságok miatt alacsonyak az átlagok. Akkor születik eredmény, ha a rendszer ajánlotta dolgok megpezsdí- tik a szakemberek agyát, kép­zeletét. Akkor nem lélektelen az adaptáció, lassan feltá­ródnak a kis hibák is, és ami a legfontosabb, megszületik a kezdeményezés. Költözik a műhely is a Munka Tsz-ben, ha indul a táblákon a nagyüzem. Egy UAZ Koffer terepjárót mű­helykocsivá alakítanak át. A legfontosabb tartalék alkat­részekkel, szerszámokkal, he­gesztővel felszerelve a tábla szélén végezhet javítást, ez­zel jelentősen csökkentve az állásidőt. Minden az embereken múlik * — A terveket részleteiben kell ismemi mindenkinek — folytatja az elnök. — A trak­torosnak is tudnia kell mit, miért csinál, be kell avatni a feladatokba. A technológiát apróra „átbeszéljük” minden munka előtt. És érdekelt mindenki a pontos végrehaj­tásban. Aki például vet, csak a kelés elbírálása után kap prémiumot. Azt is jó tudni, hogy az anyagi érdekeltség sem minden. A dolgozó köz­érzetén sok múlik. Mi az alapvető szociális ellátást a határban is biztosítjuk. Pon­tosabb az éjszakai vetés, ha a tábla szélén áll egy lakó­kocsi, amelyikben meleg van, le lehet pihenni. Jó évet zártak, jó évet vár­nak a Munka Tsz-ben. El­múlt a tél, de itt nem lazí­tott akkor sem senki. Vala­hogy pihenőidőnek tartják sok helyen a fagyos napokat. Van is elég sok csúcs, vetés, betakarítás, ami után valóban felfér a pihenés. Náluk télen is folyt a munka. A szokott ütemben, és hatékonysággal. Készült a táblaadaptáció, vagyis kész terv minden moz­zanatra. Lehet, hogy így la­posabbak lesznek ama csú­csok görbéi? Esik Sándor ismerkedés K ezdetben vala Ádám és Éva. Ádámnak roppan­tul egyszerű dolga volt, mert elég volt egyet .szólnia és Évával már kész volt az ismerkedés. Ez később egy­szerűsödött. Elő-ős estébé emberré vadulván egyszerű­en rabolták az asszonyokat. Nyilván akit elraboltak, az sejtette, hogy meg akarnak ismerkedni vele. Az áldott középkorban pengetős hang­szer kellett a vallomáshoz, később elég volt egy kis éji zene (nem Mozart) is. Ter­mészetesen nem akarom részletezni a különböző ko­rok különféle ismerkedési módjait, hiszen ahhoz egy tanulmány sem lenne elég. Mindössze példázni akartam, hogy az ember szolgálatában mindig volt valamilyen se­gédeszköz, lett légyen az alma vagy bunkó, lapt vagy ci­gányprímás, szolgálatkészen felajánlott esernyő, illatos le­vélkék (nem Tersánszki!). A segédeszközök sokféleségéből egyértelműen bizonyítható, hogy az elszánt férfi-ember nem válogat az eszközeiben. Az alábbi dióhéjnyi törté­netet azért közlöm, mert híve vagyok mindennek ami mo­dern (igaz a bunkó is az volt a maga idejében). Országúti tanúja voltam: ment egy ki­csike Trabant, egérkén, szür­ke, bohókásan pici és kedves. A kormánynál szürke kosz­tümben egy ragyogóan csi­nos és fiatal hölgy ült. így aztán a Trabant alig látszott, mert minden férfiszem a hölgyvezetőre figyelt. Az meg az útra, a drága. A Trabant mögött száguld- va jött egy csupa króm, csu­pa fény, csupa kényelem autó-csoda. A kormánynál egy nagyon elegáns úr ült, akin látszott, hogy volt ide­je megtanulni az elegánciát lévén már túl volt az ötve- nen. Kérem most figyeljenek! A televízió jóvoltából van sze­rencsénk ismerni a különböző madarak, halak, szárnyasok és szárnytalanok, tollasok és tolltalanok násztáncait, (vá­rom a sorozat végét, amikor megismerhetem a h ideg vérű- ek násztáncait). Nos, az autók násztánca a következőkép­pen zajlott. A találkozás: A króm-csoda sivítva előz. A Trabant rezzenéstelen. A króm-csoda fékez. Egy arc mosolyogva hátra bámul. A Trabant indexel és tempót sem váltva előz. A szép ko­csi megindul, a motor felbőg és a Trabant elé vág. És ott villog. Ott úgy lassít, hogy kerülni is nehezen lehessen, de a Trabant, indexel és tem­pót sem váltva előzne. Né­hány pillanatig párhuzamo­san megy a két kocsi. A Tra­bant lassít. A másik is. A Trabant gyorsít, de a másik is és abból a nagyon szép ko­csiból már kézzel-lábbal ma­gyaráz a nagyon elegáns és nagyon csúnya férfi. A történet teljes kibontá­sához most a fenti soro­kat vagy tizenkétszer ismé­Borzova példája N emrég a megye egyik legkisebb településén, Nemesborzován járva tapasztaltam, hogy a kis fal­vak lakói mennyire ragasz­kodnak az ott élő értelmi­ségiekhez. Még akkor is, ha azok csak laknak a kis faluban, de a szomszédos székhelyközségben dolgoz­nak, mert oda költözött az iskola. A falugyűlésen a pe­dagógus szolgálati lakás rendbehozatala is erősen szóba került. A fiatal ne­velő láthatóan jó érzéssel fogadta a felajánlott segít­séget. Azon nem is töprengtem akkor — csupán utána —, vajon miért válik szüksé­gessé, hogy a nevelői lakást közerővel tegyék rendbe, amikor ez tanácsi feladat Kell, hogy jusson rá pénz a költségvetésből. Persze jól tudjuk, sok mindenre kelle­ne, hogy jusson pénz, mégse jut. Lehet hogy így jártak ezzel a kis faluban is, de számomra nem ez okozott gondot hanem az a ragasz­kodás fogott meg, ahogyan a falu lakói a tanítót ma­rasztalni igyekeznek. Bár a legtöbb házban itt is van tv, eljut a kép, a. szó a pará­nyi falu lakóihoz, mégis kel­lenek az iskolázott embe­rek, akiknek tanácsaira szí­vesen figyel a parasztem­ber, legyen szó a gyerme­kek továbbtanulásáról, vagy éppen egy esti összejövete­len a család, a házasság problémáiról. Egy kicsit — országosan — megfeledkeztünk arról, milyen hátrányokat jelent az iskola, a pedagógusok el- költöztetése. Amíg a fejlő­dés valóban azt sürgeti, hogy a jobban felszerelt és szaktanárokkal dolgozó is­kolákban tanuljanak a ki­sebb falvak gyermekei, a másik oldalon viszont ott van a kielégítésre váró igény, hogy a kis községek­ben élő emberek ne marad­janak magukra. Az értel­miség elköltözése szellemi érvágás, aminek következ­ményeit éppen ezekben az években tapasztalhatjuk. Ezért is hangzott el és hang­zik el a figyelmeztetés egy­re többször, ahol csak lehet, meg kell tartani a kisebb községek értelmiségi dolgo­zóit. Ahol pedig már a szék­helyközségben dolgoznak, meg kell adni a lehetősé­get, segítséget számukra, hogy részt vegyenek a kis település közösségi életében, a műveltség terjesztésében. Nemcsak a falubeli pa­rasztemberek igénye ez, ha­nem azoké a többségében pedagógushivatást gyakorló értelmiségieké, akik közül nagyon sokan szívesen ma­radnának megszokott kör­nyezetben és hasznára vál­nának a kis településnek. Ma már jól tudjuk, orszá­gosan követendő és hivata­los oktatáspolitikai irányzat, hogy körültekintőbb, vissza­fogottabb iskolakörzetesí­tést kell megvalósítani. Er­ről a művelődési miniszter megyénkben járva is szólt: tarthatatlan, amíg tanter­mek százait, ezreit építjük meg, a nem éppen korlát­lan anyagi lehetőségeink között, ugyanakkor tanter­mek százait, netán ezreit hagyjuk veszendőbe menni a - kistelepüléseken, "fhert olykor elhamarkodottan, a célokat leszűkítve értelmez­zük az iskolahálózat kor­szerűsítését Való igaz, a tantermi okokon kívül talán ugyanilyen jelentőséggel bír az is, hogy az iskolát a könyvtárat, minden apró, de fontos művelődési intéz­ményt, helyiséget meg kell menteni, meg kell tartani a kisebb településeken. A z elhagyott, vagy még gazda nélküli tanter­meket pedig élővé kellene tenni. A megyénkre is érvényes erős iramú isko­lakörzetesítés következmé­nyeit még részben ellensú­lyozhatjuk, ha a faluban lakó tanítót, tanárt agrár­mérnököt, orvost arra buz­dítjuk, ne csak aludni tér­jen haza, hanem találkoz­zék minél többet a lakók­kal, igyekezzen továbbadni műveltségét, tartson könyv- ismertetőt, vigye múzeumi, műemléki sétára az érdek­lődőket. Engedjük hasznosítani a volt tantermeket, ahol egy kis törődéssel, a régi önkép­zőkörökre emlékeztető este­ket rendezhetnének, ahol egy-egy tév-műsorról épp­úgy véleményt lehetne cse­rélni, mint a talajerő-után­pótlásról, vagy éppen a sze­mélyes, vagy környezeti tisztaságról. Páll Géza telnem kellene. Gáz fék, gáz, fék, gáz, fék ... Mindig ott a gáz ahol a fék és mindig ott a fék ahol a gáz. Amikor az egyik fékez a másik ad gázt és csak azért nem gázol, mert szerencsére néptelen az út. A z ismerkedési szertartás vége? Lévén egy har­madik kocsiból láttam, túlságosan részletességgel nem pletykálhatok. Az ol­vasó fantáziájára bízom, hogy láttam-e egy árnyas pi­henőben békén összesimulni a Trabantot és a krómozott csodát, avagy csak az egyiket láttam egy tragikus szerelem emlékein merengeni a vonta­tókötélen? A történet befe­jezése ugyanis szelíden szo­morú. Túl a baktalórántházi Fenyves csárdán a Trabant váratlanul másfelé kanya­rodott. Az esti szürkületben sokáig állt még ott egy ra­gyogó meseautó és hűtlen kedvesét keresve csak villo­gott, csak villogott, csak villo­gott Bartha Gábor Készül a kalács A nyíregyházi kenyérgyár­ban naponta 800 darab ne­gyedkilós kávéházi fonott ka­lácsot sütnek. Tóth Erzsébet a nyers tésztát mázzal keni be. (Császár Csaba felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents