Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

1982. március 11. ' Kelet-Magyarország 3 Borítékon kívül két, még akkor is növeke­désről beszélhetünk. Az igazgatóság ezenkívül éven­te átlagosan egymillió fo­rintot fizet ki az arra rászo­rulóknak, rendkívüli szociá­lis segély cimén. Többen vannak azok, akik egy jog­szabály szerint már nem jogosultak családi pótlékra. Egy másik liberális jogsza­bály azonban lehetővé teszi, hogy méltányossági alapon az is családi pótlékot kap­jon, akinek nem járna. Az igazgatóság évente szintén egymillió forintot fizet ki méltányossági családi pót­lék címén. A kedvezőtlen körülmények között élők a gyógyászati segédeszközö­kért (például hallókészülé­kért) adott esetben nem fi­zetnek semmit. Évente az igazgatóság 500 ezer forin­tot fizet a betegek helyett gyógyászati segédeszközök­re. Megyénk legnagyobb vál­lalatánál, a SZÁÉV-nél a meleg ebéd már valameny- nyi munkahelyre eljut. És persze jóval drágábban, mint azért a dolgozók fi­zetnek. Tavaly a vállalat 7 millió 739 ezer forintot fi­zetett ki úgynevezett ebéd­térítés címén. Egy dolgozó­ra átlagosan 2 ezer forint „ebédpénz” jutott — borí­tékon kívül. A TITÁSZ-nak a Sóstó partján tágas, kellemes üdülője van. A vállalat a múlt évben 1 millió 605 ezer forintot fizetett az üdü­lő fenntartására. A munkás- szállítás, a munkaruha és még sok egyéb más szintén béren kívüli juttatásnak számít. Z Hamunk szociálpoliti- kája nemzetközileg is elismert. A nehéz gazdasági helyzetbem is a szintentartás, vagy a kisebb javulás a cél. Persze ezt a célt is csak jó munkával lehet elérni. Nábrádi Lajos Ablakkeret acélból A különböző méretű ablakokból az idén összesen 55 ezer négyzetmétert gyártanak a Fémmunkás Vállalat balkányi gyáregységében. Képünkön: az acéllemezből készült ablak­kereteket Orosz Istvánné festéshez készíti elő. (Gaál Béla felvétele) S panyolországi turista- útunkon magyarázta az idegenvezető: „Egy idősebb spanyol dolgozó né­hány hetes kórházi kezelés­re ráfizeti az egész életé­ben megtakarított pénzét”. Hazánkban 1975 óta minden magyar állampolgár ingye­nes orvosi és kórházi ellá­tást kap. Még az is, akinek nincs munkaviszonya. Álla­munk milliárdokat költ az orvosi, kórházi kezelések fedezésére. A gyógyszert szinte ingyen kapjuk. De szűkebb hazánkban is, gyakran felhangzik a sóhaj: „Csak háromezer-ötszáz fo­rint a jövedelmem.” A pa­naszkodó talán nem is tud­ja, vagy nem gondol rá: harmincöt százalékkal több. Hazánkban (és itt nincs le­maradás, megyénkben is) egy-egy család 35 százalék béren kivüli juttatást kap. Ezeket a juttatásokat az emberek általában kevésbé értékelik. Természetesnek veszik, hogy megkapják, de ha bevételről, jövedelemről van szó, csak azt említik, amit fizetéskor a boríték­ban hazavisznek. A „fize­téskor” szót hangsúlyozzuk, hiszen jutalomosztásnál, nyereségrészesedés jutta­tásnál is kapunk borítékot. De miből is tevődik össze az a bizonyos 35 százalék? Sok mindenből. Az óvodák­ban, az iskolák napközijé­ben többe kerül gyermeke­ink ellátása, mint amennyit a csekken befizetünk. A gyes, a maga három évével a világon nálunk a leghosz- szabb. A szakszervezeti üdülők, illetve üdülőjegyek szinte ajándéknak számíta­nak. A SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság Sza- bolcs-Szatmár megyei Igaz­gatóságán kaptuk a követ­kező adatokat: 1970-ben egy dolgozóra 6 ezer 600 fo­rint társadalmi juttatás ju­tott, tavaly már kereken 12 ezer forint. Ha figyelembe vesszük az áremelkedése­Ventillátor­motorok A Vásárosnaményi Ve­gyesipari Szövetkezet motortekercselő üzemé­ben a ventillátormoto­rokhoz készíti a huzalt Kosa Sándorné és Toldi Sarolta. Mindketten a szövetkezeti KlSZ-szer- vezet tagjai, munkájukat jó minőségben látják el. (Elek Emil felvétele) FELFRISSÜLT TUDÁSSAL Talpon maradni Újdonsült technikusok között Véget ért a vizsga, befejeződött a KPM-hez tartozó, az ipari szakközépiskolában szervezett autóvillamossági tech­nikusminősítő tanfolyam Nyíregyházán. Több mint negyven, korábban szakérettségizett fiatal kapott középszintű vezetői beosztásra is jogosító szaktechnikusi oklevelet. A vizsgák izgalmait éppen „túlélő” három, immár szak- technikussá érett fiatallal már a tanultak gyakorlati hasznosításáról beszélgettünk. Lábas István, Orosz József és Hován Sándor — vala­mennyien eredeti munkahe­lyükre térnek vissza. Nehéz lépést tartani — Tíz éve dolgozom már az ÉRDÉRT Vállalat 17-es számú, vásárosnaményi gyár­egységében, autóvillamossági szakmában. Azért jöttem, hogy tanuljak. Ugyanis az utóbbi években annyi válto­záson, fejlődésen ment át a gépjárműipar, hogy szinte lé­pést is alig lehet vele tarta­ni. Ma már olyan berendezé­seket is beépítenek a jármű­vekbe, amelyekről annak ide­jén nem is hallottunk. Pél­dául a félvezetők, a tiriszto- ros gyújtás és egyebek. Meg ami még ezután jön ... — Az ÉPSZER-nél dolgo­zom, ugyancsak ebben a szakmában. Egy héttagú bri­gád vezetője vagyok. Az igazság az, hogy én még a régi Kossuthban végeztem, 1966-ban. S akkor még? Volt egy kezdetleges műhely, pró­bapadot például csak a vizs­ga előtti napon láttam ... Bizony megkaptuk a leckét a munkahelyen, amikor a Moszkvics 434-es furgonnál megjelentek a tíz csatlakozá­sú elektronikus villogó au- tomatikák. Egyszóval aki a szakmájában próféta akar lenni, de legalábbis talpon szeretne maradni, annak to­vább kell tanulni... Ki ért hozzá? — Én nagyon nehéz körül­mények között tanultam, mert vidékről — Gávaven- csellőről — járok be dolgoz­ni a Nyíregyházi Tanácsi Építőipari Vállalathoz. Mégis vállaltam, mert nem volt más választás. Hozzátehetem, hogy az új mindig is ' érde­kelt. Igaz, a vállalat is segí­tett. Sokba került ez az okle­vél. Ki, mit visz haza a „tarisz­nyában”? — Az a helyzet, hogy ha nem végzem el ezt a tanfo­lyamot, akkor két három év múlva már „zsebre” tettek volna azok a fiatalok, akik ebből az iskolából kikerül­nek. Most már? Ügy érzem jól elláttak bennünket útrá- valóval. Persze ezt csak az tudja igazán felmérni, aki komolyan veszi a technikát. — Az oxcilloszkópon kívül a mi vállalatunknál minden műszer megtalálható, tehát alapjában véve jól el va­gyunk látva. Azonban ezek a műszerek is csak akkor segí­tik a munkát, ha van, aki ért hozzá. — Most értem csak igazán azt, amit Házi Miklós tanár úr az elején mondott: „Ha végeznek, akkor érzik majd igazán, hogy mennyivel töb­bet tudnak”. Hát így igaz. Most már használni tudjuk azokat a műszereket is, ame­lyek eddig a raktárban po­rosodtak. Vezetői posztra A végzett hallgatók a szak­ma magasabb szintű elméleti és gyakorlati tudnivalóin kí­vül a szükséges társadalom- politikai, gazdasági és jogi ismeretekkel is rendelkeznek, s így alkalmasak műszak-, csoport- és művezetői posztok betöltésére is. Olyan gyakor­lati és elméleti szakemberek, akikre bátran alapozhatnak a munkahelyeken. Tóth Árpád ß dr óvtak tőle, ki­próbáltam. Szépen, óvatosan a közepé­re álltam. Ekkor még egy helyben volt. Fél lábamat kissé felemelve hátra haj­lítottam. Aztán egy kicsit leengedtem, s megpöccin­tettem a földet. A deszka elindult. A másodpercek tört része alatt utam vé­get is ért. Ezúttal szeren­csésen. Csak leléptem. Űjra próbáltam. Mond­ták, ha jobb szélére nehézkedek, jobbra, ha a bal szélére, akkor balra kanyarodik. A történelmi tapasztalatok ismeretében igyekeztem középen ma­radni. Jobb láb a deszkán, alattam a gör, bal láb emelése, pöccintés. Elindul­tam! Aztán az egész szer­kentyű kirohant alólam. A hegye az égnek állt. Én az égnek feküdtem. Lábbal. Hallottam: jobb bukó­sisakban. Ez így szokás, ha csúszós a talaj, vagy csúszós a közlekedési esz­köz. Feltettem. Állam alatt a szíj. Közben azon gon­dolkodtam: mi ebben a lo­gika? Az előbb fenékkel értem földet. Persze, jobb, ha az ember a fejét félti. Köztudottan sérülékeny. Betörhet. Vagy betörhetik. Gördeszka Üjra a deszkán. A moz dulatok már jól gyakorlot­tak. Rollerhajtó mozdulat, kezek mint a balerináé. A fejemet húzza a sisak. A gördeszka most hárafelé hagy el. Ott állok, ponto­sabban térdepelek a beto­non. Két kezem előrebu­kik. Mégis örvendek, a fejem ép. Ezt részben a si­saknak köszönhetem. Meg magamnak. Hallottam: jobb térdvé­dővel. Beszereztem. Olyat, amilyen a futballkapusnak van. Puha, de jól fogja a térdkalácsaimat. Felhúz­tam. Kettőt-hármat rugó­zok. így szokás. A látszat mindenesetre stílusomat igazolja. Védett hát a fej, a térd. A legszívesebben egy kispárnát illesztenék az ülepemre. Így aztán teljesen védett lennék. Ezt szégyellem. Túl sok a si- heder, aki így is röhög. Űjra a deszkán, öntu­dat feszíti a keblem, szíj az állam. Jobb láb a desz­kán, ballal mozdulatok, és indulok. Már egy métert mentem, és még semmi. Próbálok balra hajlani, fordulok. Aztán jobbra. Zuhanok. Ott fekszem, kö­nyökömre támaszkodva. Elmélkedek: mi van még rajtam kiálló pont? Gördüljek vagy ne gör­düljek — hallom saját kérdésemet. Nem megy se balra, se jobbra, se egye­nesen. Hiába minden vé­delem, valamit mindig be­ver az ember. Pedig nem az öltözékben van a hiba. Nem is bennem, hiszen akarok. A beton is sima. Más nem marad: a gör­deszka a hibás! mm ónom alá veszem, ff Lépdelek, biztonsá­gosan. Mégis: szé­gyellem magam. Mint minden becsületes meg­alkuvó. Fogadkozom: hol­nap újra kezdem, Hisz’ a gyaloglás is csak megszo­kás. Biztosan a gördülés is. Lehet, hogy túlvédtem magam. A srácoktól azt hallottam: a gördüléshez nem biztonsági berende­zés, hanem bátorság kell. Mindig tanul az ember. Hogy bukni is lehet? Fel­állni is! (bürget) Vegyszer és környezet A korszerű agrotecnikai eljárások és a környezetvé­delem kapcsolata címmel öt­napos továbképzés kezdődött március 8-án a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán. Az országban elsőként rendez­nek ilyen kurzust, melyen a szabolcs-szatmári mezőgaz­dasági nagyüzemek vezető növénytermesztői, állatte­nyésztői vesznek részt. ★ Az országos szervek véle­ménye alapján Szabolcs- Szatmárt évek óta a környe­zetvédelmi nevelés élenjárói között emlegetik. Jórészt en­nek köszönhető, hogy ha­zánkban ezen a tájon legtisz­tább a levegő, a folyókat is sikerült eddig megóyni, a túlzott ^ehtiyezé^től.| A helyzet azonban me­gyénkben is — ha nem is olyan mértékben, mint az or­szág más, iparosodottabb te­rületein — romlik. A köz­tudatban eddig az volt, hogy csak áz ipar szennyezi a kör­nyezetet, pedig szó sincs er­ről. Gondoljunk csak az ál­lattenyésztő telepek szennyé­re, a növényvédő szerek hely­telen használata, tárolása so­rán keletkező károkra. Ter­mészetesen a korszerű agro­technikai eljárásokat, nö- vényvérő szereket nem nél­külözheti a mezőgazdaság. A negatív jelenségeket azonban igen! Éppen ezekre hívja fel a figyelmet ez a most kezdődő tanfolyam. Mert miről is szól­nak a neves szakértők elő­adásai? Többek között a ve­szélyes hulladékokról; a me­lioráció és a földvédelem kap­csolatáról; a racionális föld- használatról; a környezetvé­delem jogi szabályzásáról. A jövőben még inkább szá­mítani keli a nagy hatóere­jű vegyszerek elterjedésére. S jobb megelőzni a bajt. Ezért is van nagy jelentősége en­nek az országosan is egyedül­álló szabolcsi kezdeménye­zésnek. ___________ B. G. Több forgácslap Vásárosnaménybúl Az ÉRDÉRT vásárosnamé­nyi forgácslapgyárában sike­resen befejezték a termék mi­nőségét, és mennyiségét nö­velő rekonstrukciót. Ez a fa­iparban a hatodik ötéves terv egyik legnagyobb beruházása volt, és határidőn, valamint költségelőirányzaton belül ké­szült el. A régi technika tavaly szeptember 15-ig termelt, ezt követően álltak le a gépek, hogy átadják a helyüket az újaknak. Február 28-án kez­dődött a garanciális próba, a végleges átadásra március nyolcadikén került sor. A tervben garantált 250 köb­méterrel szemben 280 köb­méteres termelést értek el a gyárban.

Next

/
Thumbnails
Contents