Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. március 9. Holiére-vígjáték Nyíregyházán Első évadjának ötödik bemutatójához érkezett színházunk. A Csongor és Tünde, A búbos vitéz, az Űri muri és az Ez aztán szerelem után ezúttal Moliére vígjátékát, az Amphitryont láthatta a nyíregyházi közönség. Hogy Moliére következett a sorban, azon aligha csodálkozhatunk, hiszen — akár csak Shakespeare — ő is örök tartaléka a magyar színjátszásnak. Abban már inkább lehet némi meglepetés, hogy éppen az Amphitryonra, Moliére e talán legkevésbé moliére-i darabjára esett a színház választása. Mindenképpen tiszteletreméltó azonban, hogy a kisebb erőfeszítést igénylő s biztosabb sikerrel kecsegtető lehetőségek helyett a nehezebb, a több buktatót rejtő feladatot vállalták. Az Amphitryon nagyon régen ismerős magyar nyelven is. Már 1794-ben lefordította — igaz, nagyobb részében prózában — Szomor Máté, később több fordítása is készült, színpadjainkon azonban viszonylag ritkán szerepelt. Űjabb Moliére-kiadá- sainkban Kálnoky László szellemes fordításában olvashatjuk a darabot, s az ő szövegét hallhatjuk a színpadról is. Moliére pályája csúcsán, a Tartuffe, a Don Juan, a Mi- santrope után, A fösvény, a George Dandin és az Űrhatnám polgár előtt írta ezt a művét, amely jelentősebb alkotásai közül az egyetlen mitológiai témájú. Bármennyire divatba jött is a reneszánsz és a klasszicizmus idején a mitológia, ő legszívesebben a maga koráról írt darabjaiban. Hogy ezúttal kivételt tett, annak többféle magyarázata is lehetséges. Talán a bizarr alapötlet ragadta meg képzeletét, de az sem lehetetlen, hogy — mint a kortársak között sokan tudni vélték — Jupiter és Alk- méne különös viszonyának ábrázolásával Moliére uralkodójának, a hozzá mindig kegyes XIV. Lajosnak akart szolgálatot tenni, amikor műve végső kicsengésében igazolta a király jogát a gáláns kalandokra, s nemcsak enyhíteni, hanem még eszményíteni is igyekezett a felszarvazott férjek szégyenét, az agancsok köré szelíd glóriát varázsolva. A végső tanulságot'magával Jupiterrel mondatja ki: „Nevemre, mely előtt leborul minden ember. Elhallgat nyomban a suttogó szóbeszéd. Nem .megalázó semmikép Osztozni a nagy Jupiterrel. Sőt nevednek csupán dicsőséget szerez, Hogy az istenkirály vetélytársa lehetsz.” Az Amphitryon egyébként a világirodalom nagy vándortémái közé tartozik ugyanúgy, mint az Elektra vagy a Don Juan. Plautus tói kezdve Moliére-en át Kleist- ig szinte felsorolhatatlanui sokan nyúltak hozzá. Amikor 1929-ben Jean Giraudoux is feldolgozta a híres történetet, művét Am-phitryon 38-nak keresztelte, mert ő még úgy tudta, hogy vállalkozása a téma harmincnyolcadik adaptációja. Azóta kiderült, hogy még ennél is több változata született a világirodalomban. Moliére főként Plautus művére támaszkodott, de valószínűleg ismerte a kortárs Rotrou hasonló témájú darabját is. Eléggé köztudott róla, hogy sohasem volt válogatós forrásainak megválasztásában és főként azok felhasználásában. „Onnan merítek, ahol találok” — hirdette megkapó őszinteséggel, de senki sem értett hozzá jobban, mint ő, hogyan kell a készen talált anyagot a maga képére átgyúrni, igazán sajátjává hasonítani. Maga a történet már Plau- tusnál sem új. Eredetileg egy indiai istenségről szólt, aki csillapíthatatlan szerelemre lobbant egy földi nő iránt, s hogy azt elérhesse, a távol lévő férj alakját öltötte magára, s így vette birtokába a cseréről mitsem sejtő hűséges asszonyt. Ugyanez az alapszituáció ismétlődik Plautusnál és az ő nyomán Moliére-nél is. Jupiter beleszeret a thébai hadvezér, Amphitryon feleségébe, Alkménébe, s a férj távollétében annak alakját magára öltve, gyakorolja a férji jogokat. A hazatérő Amphitryon nem kis megdöbbenéssel tapasztalja, hogy helyét valaki más foglalta el. A két „férj” egymással és a gyanútlan Alkménével való talákozásai a helyzetkomikum rendkívül sok lehetőségét rejtik magukban, s ez még csak megduplázódik a szolgák kettősében. Sosias, az igazi Amphitryon szolgája, lépten-nyomon beleütközik Jupiter szolgájába, a Sosias alakjába öltözött Merkúrba. Moliére leleménye itt érvényesül igazán. A rendező, Nagy András László jó érzékkel tartja mindvégig egyensúlyban a darabnak ezt a két, egymástól hangultában és ritmusában egyaránt elkülönülő, de egymást nem lerontó, hanem inkább kiegészítő vonulatát. A színészi teljesítmények elemzésére nyilván később kerülhet sor. Itt most csak annyit, hogy a művészek túlnyomó többsége sikeresen birkózott meg a nem könnyű feladattal. Katona Béla Á TIT Fehérgyarmat környékén Érettségi előkészítő, iilnökakadémia, mezőgazdasági szakkör A múlt hét végén tartotta közgyűlését a TIT feliérgyar- mati városi-járási szervezete: több, mint 80 TIT-tag, illet--1 ve meghívott hallgatta Baji László TIT-titkár értékelését. Elmondta: míg két ciklussal korábban az egyedi előadások mellett ^alig volt más tevékenység, ma viszont a tanfolyamok és az egyéb rendezvények tették ki a rendezvények felét. Jelentős partnerre talált a TIT az általános iskolákban. Ezt nemcsak a 11 kis matematikusok baráti köre, hanem a szülők matematikai szabadegyeteme, s a szülők iskolája is jelzi. Szervezett a TIT szakmunkástanulóknak középiskolai, levelező hallgatóknak érettségi előkészítő tanfolyamokat is. Újszerű az általános iskolai felnőtt magánvizsgára előkészítő tanfolyam. De kapcsolódott a TIT a KISZ-bizottság nevelési programjához, az üzemek, intézmények politikai igényéhez, a jogpropaganda-bizottság és az ülnökakaA képen Hajda Gábor készülékeivel. rdéftffh • firognMHjÉfioy^s.^va- lamint a közlekedésbiztonság elősegítéséhez. Elismeréssel szólt az elnökség a tunyog- matolcsi művelődési ház munkájáról, akik 1981. május 11-én megkapták a TIT Országos Szervezete aranykoszorús oklevelét és plakettjét. A közgyűlés 11 tagú elnökséget választott. A TIT fehér- gyarmati városi-járási elnöke ismét Molnár Károly, helyettese: dr. László Béla; titkára: Baji László lett. A fehérgyarmatiakat 7 küldött képviseli a megyei tanácskozáson. Harmadik éve járja az országot Hajdú Gábor, a TIT budapesti természettudományi stúdiójának csoportvezetője Lézerofónia című műsorával. A> TIT szakosztálya tagjai készítette készülékkel, s a vetítés előtti tájékoztatóval megyénkben is ezrek kerültek közelebb ehhez a napjaink egyik- „csodájának” tartott technikához. Tinédzsereknek való Egészségnevelési klub Nyíregyházán Középiskolások: gimnazisták, szakmunkástanulók, szakközépbe járók töltötték meg zsúfolásig az új megyei művelődési központ hangversenytermét, lehettek több százan. A nyíregyházi városi „Vöröskereszt és a megyei-városi művelődési központ szervezői nem is sejtették, hogy ilyen sikere lesz a február elején szervezett egészségnevelési klubnak. A porcsalmai Aranyalma étterem az eset után inkább emlékeztetett egy csatatérre, mintsem hogy étteremnek találta volna valaki. A verekedés úgy kezdődött, hogy Varga Tibor 32 éves büntetett előéletű és Jenei Zoltán 28 éves helybeli lakos snóbliztak és összevesztek. Az előbbi testvére, Varga Elemér 25 éves ugyancsak büntetett előéletű helybeli lakos a veszekedésbe úgy avatkozott közbe, hogy lök- dösni kezdte Jeneit. Dulakodás kezdődött, közben a fiatalkorú T. László egy teli sörösüveggel hátulról fejbecsapta Jeneit. Jenei megsérült: erősen vérzett. Katona Antal 30 éves budapesti lakos (de porcsalmai születésű) szintén egy sörösüveget kapott fel, s Varga Elemért vágta fejbe. Varga ugyancsak erősen vérezni kezdett. Ezután kezdődött az igazi haddelhadd: ők öten dobálni kezdtek mindent, ami a kezük ügyébe került. A dó- bálásnak nem volt különösebb célja, még egymást sem próbálták eltalálni, csak úgy a tömegbe, s azzal sem töA tárgyalóteremből Uvegcsata az aranyalmában rődtek, ha egy békésen iszo- gatót eltalálnak. Később komoly gondot oko. zott a halom cserépből azonosítani, mi tört össze, de végül meglett a harci eszközök leltára: 34 különféle pohár, 14 sörösüveg és három hamuzó esett áldozatul nem egészen zajtalanul a snóbli- vita eldöntésében. Közben a vendégek nagyobb része — mintegy 20— 25 fő — látva az értelmetlen cirkuszt, felháborodott és kimenekült az étteremből. Vargáék orvoshoz indultak. Találkoztak az általuk nem ismert Móré Csaba szamos- angyalosi lakossal, őt Varga Tibor minden szó nélkül leütötte, s a már földön fekvő Móréba Bogdán Kálmánná helybeli lakos is belerúgott. A Nyíregyházi Megyei Bíróság elé csak a fiatalkorú T. László ügye került, a többi a járásbíróságon jogerős lett. T. Lászlót a bíróság a csoportosan elkövetett garázdaság miatt javítóintézeti nevelésre ítélte. A járásbíróság Varga Elemért egy év négy hónap, Varga Tibort egy év hat hónap fegyházra büntette és mindkettőjüket eltiltotta három évre a közügyektől. A bíróság Jeneit és Katonát hat-hat hónap börtönre büntette, e büntetés végrehajtását azonban két év próbaidőre feltételesen felfüggesztette, a három-három, ezer forint pénzbüntetést azonban meg kell fizetniük. Bogdánné és a garázdaságban ugyancsak részt vett Varga Elemérné nyolc, illetve hat hónap szabadságvesztést kapott, ennek végrehajtását azonban mindkettőjük esetében három évre feltételesen felfüggesztette a bíróság. Az ítélet így minden részében jogerős. (k) Nem kötötték a szervezők korhatárhoz a részvételt, a téma azonban olyan, hogy tizennégy évestől minden tinédzsert érdekel. Húszon felül pedig már senki nem kopogtat: ők már felnőttek, egy részük gyakorló szülő. A felnőtté válással párhuzamosan a fiatalokat már élénken foglalkoztatja a családi életre nevelés, tartottak nekik előadást a családtervezésről. Aki átélte, tudja milyen „nehéz fiatalnak lenni” sok esetben az élet számtalan területén kerülhet konfliktusba a környezetével a tizenéves. Ezért is volt nagy sikere a serdülő és az ifjúkór pszichológiájával foglalkozó előadásnak. De bizonyára telt ház előtt zajlik majd a magatartási zavarok megelőzéséről szóló vita is. Áprilistól a szülők veszik át a fiatalok helyét a művelődési központban: szülők iskoláján hallgatják meg az őket leginkább érintő előadásokat. Szó lesz a terhesek életmódjáról, az újszülött fogadásáról és ápolásáról, a krónikus beteg gyerekek helyes életvezetéséről. Azoknak a gyerekeknek, akik például cukorbetegségben szenvednek vagy más krónikus megbetegedéssel küszködnek, klubot szervez a művelődési központ, ahol nemcsak hasonló társakkal találkozhatnak, hanem a helyes életmódról, táplálkozásról, testmozgásról, öltözködésről is hallhatnak a gyerekek. Szeptembertől tovább fejlesztik az egészségnevelési klubot: a gyermekneveléssel bővül a kör. Először az akaratfejlesztésről lesz szó. T. K. 3KÉPERNYŐ ELŐTT Az idő múlásával, az eseményektől — jelen esetben is a második világháborútól — időben egyre távolodva fel-felbukkannak olyan haladó szellemű irodalmi müvek, filmek, amelyekben szerzőjük megkísérli az ellenséget árnyaltan ábrázolni. Netán középpontba állítani, főszereplővé megtenni, magatartásának, cselekedeteinek mélyebben rejlő mozgatórugóit, indítóokait megkeresni, s bemutatni. Nyilván nem azzal a szándékkal, hogy mentegesse a bűnöst, hanem hogy a középpontba állított negatív figura kapcsolatait, társadalmi környezetét, hátterét — az illető egyéni vonásainak kiemelése mellett — jobban megvilágíthassa, leleplezhesse. Akik látták a múlt héten az ítélet és igazság című tévéfilmet, azok már biztosan tudják, hogy a fenti bevezető sorok ennek okán íródtak. Nem ok nélkül. A film alkotóinak — mindenekelőtt Málnay Leventének., aki Thurzó Gábornak Az oroszlán torka című novellájából a film forgatókönyvét írta és rendezte — ugyanis az volt a céljuk, hogy a film, pontosabban az a beszélgetés, amely a Népbíróság által 1945-ben halálra ítélt volt magyar miniszterelnök és lelkiatyja (gyóntatója, sőt: egykori nevelője) között lezajlik, „ ... a II. világháborút megelőző korszak országvesztő politikusainak vádiratává ...” alakuljon. Nos, ezt a célt a film szerzőinek, sajnos, nem sikerült elérniük. A filmben vagy inkább: a film láttán a néző tudatában nem jött (nem jöhetett!) létre olyan kép, amely most a re- veláció, a hirtelen megvilágosodás,. a kinyilatkoztatás erejével mutatta volna be újra azt a — közismert és filmekben is már többször megjelenített — tényt, közhelyet. hogy a Horthy-korszak politikusai mennyire csak a saját szűk osztályérdekeik szerint tudtak gondolkodni és cselekedni, s milyen felelőtlenül, lelkiismeretlenül tolták félre a nemzet egészének érdekeit, vagy gázoltak keresztül rajta, ha saját érdekeik úgy kívánták. Nem jöhetett létre ilyen revelációként ható következtetés a tények ismeretségén kívül azért sem, mert a képek, a visszaemlékezésként közbevágott snittek sem tartalmaznak új információt. A már megszokott „életképek” variálódtak: a bejátszott eredeti hangfelvételek között volt ugyan egy-két ritkán, vagy még soha nem idézett szöveg- részlet is, de ezek a valóban leleplező szövegek nem tudtak kellően érvényre jutni. A volt miniszterelnök magamentegető szavai a bíróság előtt éppúgy, mint az, hogy a siralomházban gyón- tatójára hárítja a felelősséget a saját tetteiért, azt mutatják, hogy nem kemény karakter. Az egyénisége sem köthette le tehát igazán a nézőt. Pedig Mécs Károly mindent megtett ezért. Igen érdekes riportfiim a Miért szorít a panel? A házgyári panelekből épült tízemeletes házakban élő emberek gondját-baját gyűjtötte egybe ez a film. Azokat a panaszokat, amelyeket a kisméretű lakások, a túlzott összezártság keltette idegfeszültség, a szabad levegő hiánya, a lakásban való zsúfoltság és más tények okán fogalmaztak meg az ilyen házakban lakó legkülönfélébb foglalkozású emberek. Müller Magda, Mezei István és Préda Tibor filmje végül is úgy értelmezhető, mint felhívás a lakás- és várostervezőkhöz a jobb, a harmonikus életre alkalmasabb lakások, lakótelepek tervezéséért, létesítéséért. Seregi István Jrádió MELLETT Minden bizonnyal igaza lehet a kitűnő Vass István Zoltánnak, hogy igazán -jó dőkumentupaműsor — például az egyéni sorsfordulótokról — akkor Születhetne.- - ha a döntő pillanatokat,“ perceket lehetne egyidejűleg mikrofonvégre kapni, s nem pedig utólag rekonstruálni. Persze, ez lehetetlen, azonban akadhatnak előre látható, sőt megtervezett rendkívüli események az ember életében. Ezek mögé viszonylag, könnyebb bekukkantani, ám csak akkor, ha közérdeklődésre számot tartó tanulságokkal szolgálnak. Éppen ezért intézett a neves riporter még tavaly januárban felhívást a műsorújságban azokhoz, akiknek életpályájukon nem mindennapi, fordulat várható, hogy — természetesen hozzájárulásukkal és kellő diszkrécióval — ez frissiben nyomon követhető legyen. Ilyen meggondolásokból4 született az egyik jelentkező fiatalasszonnyal készített. Édesanyám és szülöanyám — Érzelmes történet c. dokumentumjáték, mely valóban az egyidejűség hamisíthatatlan jegyeit viselte magán, annak ellenére, hogy jó harminc éve örökbe fogadott pesti asszonynak az Izraelben élő szülőanyjával és féltestvérévet történt belgiumi találkozását azért nem közvetíthette a mikrofon. De az igen szuggesztív, rokonszenves riportalany — saját előadásában elhangzott — „érzelmes” élettörténete, s főleg annak motiválása, hogy mit jelentett neki a „biológiai anyjával” (az ő kifejezése!) való találkozás, meggyőző és megható volt Meggyőző annyiban, hpgy az édésszülöknek ér- zéfl örökbefogadókat ugyan nem szoríthatta ki a szülő- •arryk TíálalassZotiyilnk'” szívéből, de megértésre és S7.e- retetre talált nála. Érdeklődéssel hallgattam csütörtökön a Törvénykönyv különkiadását, Szigethy Anna műsorát. (Az udvar hátsó oldala.) Megszokhattuk, hogy ez a jogi műsortípus bizony „gubancos" problémákat tár a nyilvánosság elé, s hogy a válaszadás többnyire nem egyszerű. Csakhogy most másról volt szó. A laikusnak is tökéletesen érthetően hibás (egyébként minden illetékes szerv ezt erősítette meg), 1971-es telekalakítási tanácsi határozat államigazgatási útón — úgymond +- lehetetlen korrigálásáról volt szó, csak a bíróság tehet pontot ez ismertetett áldatlan ügy végére, — ami viszont jóval nehezebben érthető. Emlékeztetőül: egy helyi tanács „adott el” húsz egynéhány négyszögöl telket egy magántulajdonoséból az építkező szomszédjának, s az árát be is vételezte. A jogi képtelenséget még az is súlyosbította, hogy a tízéves akták jó része talán a folytonos hatásköri átszervezés (község-járás-nagyközség- város) következtében elveszett. A jogilag képzetlen állampolgár számára majdnem felfoghatatlannak tűnt, hogy miért nem lehet az elkövetett hibát államigazgatási úton orvosolni? Merkovszky Pál
