Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. március 7. Szovjet—lengyel csúcstalálkozóra került sor Moszkvában. Képünkön: Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, államfővel folytatott megbeszéléseket. (Kelet-Magyarország telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: magas szintű szovjet—lengyel tárgyalások Moszkvában, Leonyid Brezsnyev és Wojciech Jaruzelski találkozója — Papandreu görög kormányfő ciprusi látogatása — Zimbabwe-ban per fenyegeti Joshua Nkomot. KEDD: heves belső viták az Afrikai Egységszervezetben a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság tagsága kórul — Pekingi és washingtoni kommentárok a sangháji nyilatkozat év. fordulóján. SZERDA: elvetélt puccskísérlet a Közép-afrikai Köztársaságban — Tokióban nagy visszhangot vált ki Brezsnyev válaszlevele a japán írók mékemozgalmához — Habib, elnöki külön- megbizott közel-keleti körútja. CSÜTÖRTÖK: szovjet—bolgár külügyminiszteri tárgyalások — Mitterrand izraeli látogatása, a kneszetben elhangzik a francia elnök jeruzsálemi felhívása — Haderő-csökkentési megbeszélések Bécsben. PÉNTEK: négy nappal a Venyera—13 után leszáll a Vénusz bolygó felszínére az újabb szovjet űrszonda, a Venyera—14 — A szocialista küldöttségek konstruktív nyugati magatartást sürgetnek a madridi találkozón. SZOMBAT: előkészületek a guatemalai elnökválasztásokra — összecsapások a gerillák és a junta erői között Salvadorban. szítás, a hosszú „centizés” — egyik érdekelt felet sem elégítette ki. Mondhatná valaki: a Közel-Keleten nehéz lenne olyasmit kijelenteni, amit mindenki helyeselne, így talán az is reménykeltő, ha egyik címzett sem helyesel. Dehát más volt egy bizonyos egyensúly tartása és megint más a szigorú realitás, hogy Mitterand nem-formális közvetítési kísérlete sem Vitte előre a válság megoldását. © A sangháji közlemény évfordulóján miként alakul a kínai—amerikai viszony? Tíz éve fogadta el az Egyesült Államok és a Kínai NépÁ hét három kérdése O Mi a jelentősége a moszkvai szovjet—lengyel csúcstalálkozónak? A szükségállapot elrendelése óta — amelyet érthetően politikai választóvonalnak tartanak — első ízben utazott külföldre lengyel párt-'és állami küldöttség Wojciech Jaruzelski vezetésével, hogy Moszkvában a szovjet vezetőkkel, köztük Leonyid Brezsnyevvel tárgyaljon. Ez önmagában is jelezhette a szovjet—lengyel csúcstalálkozó rendkívüli fontosságát. A szovjet vezetés három vonatkozásban is jelentős támogatást biztosított a változatlanul nem kevés gonddal birkózó Lengyel Népköztársaságnak. Kifejezte messzemenő politikai szolidaritását azzal a varsói törekvéssel, hogy világosan elhatárolódva a régi pártvezetés súlyos hibáitól; szembefordulva az ellenforradalommal és anarchiával, szocialista megoldást találjanak az ország gazdasági és társadalmi problémáira. Moszkva további gazdasági segítséget helyezett kilátásba, nemcsak fokozott áruszállítások formájában, hanem annak közép- és hosszú távú vizsgálatával, milyen közös erőfeszítéseket lehetne tenni például a tekintélyes lengyel ipari kapacitás kihasználására. Végül: a Szovjetunió és Lengyelország együttesen lép fel — a szocialista közösség cselekvő rokonszenvétől övezve — a diplomáciai zsarolás ellen, amely Lengyelország ügyén s méginkább ürügyén élezi a helyzetet, próbálja növelni a feszültséget. Ez a határozott magatartás is hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati táborban változatlanul zavarok mutatkoznak a szankciópolitika körül. Az Egyesült Államok szövetségesei ugyan kerülik a nyílt ellenállást, több területen engedtek az amerikai nyomásnak, de " a legfontosabb gazdasági szektorban, az energiát és munkalehetőséget ígérő földgázcső-ügyletben saját érdekeiket szeretnék érvényre juttatni. Ez a háttere annak, hogy Reagan a héten Chicagóban tartott beszédében — az előzetes beharangozással szemben — tartózkodott az érdemi állásfoglalástól a „licenckérdésben”. (Leegyszerűsítve a kérdés, hogy miután az amerikai vállalatok nem szállítanák csőfektető gépeket, s más technikai felszereléseket, vajon a nyugateurópaiak és a japánok exportálhatnak-e olyan berendezéseket, amelyek amerikai licencek felhasználásával, amerikai kooperációval, vagy amerikai elektronikus műszerekkel stb. készülnek.) A washingtoni döntés szerint James Buckley külügyminiszter-helyettes vezetésével először egy delegációt me- nesztenek szövetségeseikhez, s annak a jelentése után foglal állást az elnök. A küldöttség azonban még nem indult el, lehet, hogy erre csak két hét múlva kerül sor. Reagan- nek tehát semmiképpen sem sikerült afféle vadnyugati vágtával lerohannia szövetségeseit, s halasztásra kényszerült. Ezekben a napokban a kulisszák mögötti gyúrás járja a nyugat-nyugati kapcsolatokban. Ha nem is okvetlenül a nagy nyilvánosság előtt, látványos formában, de kemény csaták ígérkeznek ... © Milyen politikai fejlemények fűződnek a héten Jeruzsálemhez? A közel-keleti válság terebélyes hírcsokrában a héten kétszer is hangsúlyt kapott a szent váro§, Jeruzsálem. Még mindig nem sikerült megállapodni Mubarak egyiptomi elnök izraeli utazásának dátumában — méghozzá Jeruzsálem miatt. A kairói vendég ugyanis el akarja kerülni az Izrael által annektált területet, míg a vendéglátók kijelentették: a jeruzsálemi program elhagyása értelmetlenné tenné a látogatást. Az ellentét nyilvánvaló, az izraeli vezetés — még a Sinai félsziget megszállt részeinek április 26-a előtt történő visszaszolgáltatása előtt — éppen egy tüntető jeruzsálemi utazással szeretné elkötelezni az új egyiptomi elnököt. Mubarak viszont tisztában van vele, hogy a Szadat Jeruzsálemi útját idéző látogatás nehezítené helyzetét az arab világban. pedig egyre több szó esik róla: az áprilisi határnapot követően, Kairó rendezni kívánja kapcsolatait legalább az arab országok egy részével. Elhangzott egy jeruzsálemi felhívás is. Ezt a nevet kapta Mitterand francia elnöknek az izraeli parlamentben, a kneszetben mondott beszéde. Az államfő, a francia lapok szerint „elaknásított” területen járt, s ez meglátszott a fogalmazás óvatosságán. Így is kimondott két fontos tételt: aláhúzta a palesztinek államalapítási jogát a ghazai övezetben és Cisz j ordáméban, s a másik „harcbanálló félként” a Palesztin Fel szabadi tási Szervezetet említette. ’Ugyanezen a szószéken sem Szadat, sem az ott beszédet tartó amerikai elnökök nem vették szájukra e szervezet nevét. Igaz, a PFSZ-t nem mint egyedüli törvényes képviseletet említette-, s a palesztinoktól tárgyalási feltételként Izrael elismerését kívánta. Mitterand beszéde, amely korántsem volt rögtönzés, érződött rajta a gondos előkéBíróság elé állítják Joshua Nkomót (képünkön) — jelentette be Mugabe, zimbabwei miniszterelnök. A kormányfő döntésének indoka, hogy az egykori koalíciós partner állítólag államcsínyt szervezett ellene. köztársaság a sangháji formulát, amely Nixon látogatásának végén rendezte a két ország kapcsolatait, önmagában az a tény, hogy a két nagy ország normalizálta viszonyát, csak egyetértésre tata lálha to tt — annál több meggondolásra adtak okot a kísérő körülmények, a kapcsolatok helyreállítása és építése_ugyanis heves kirohanásokkal járt együtt a Szovjetunió, Vietnam, más szocialista országok, valamint a tágakban vett békés nemzetközi együttműködés ellen. Közben Peking az amerikai, Washington a kínai kártyát a saját javára próbálta kiját- Iszani. Most a tízéves évfordulón udvarias levélváltás történt a két ország vezetői között, a lapokban megjelent kommentárok azonban nem 'voltak ilyen barátságosak. Az Egyesült, Államok ugyanis fegyvereket ígért Tajvannak, amit Peking érthetően nehezményezett, s megindult a vita az „egy Kína”-elven alapuló sangháji kommüniké értelmezéséről. Az elnök, még kampánya során, különböző ígéreteket hangoztatott Tajvannal kapcsolatban, mert korábban szoros szálak fűzhették Tajvan-barát érdek- szövetségekhez. Elnökként másként cselekedett. Ezúttal is csupán egy százmillió dollár alatti, viszonylag nem túl jelentős fegyverszállítás van napirenden, Peking azonban élesen válaszolt. A „fáfyolfelhös évforduló” mindenesetre ismét napirendre tűzhette az amerikai— kínai viszony elvi alapjait. Réti Ervin Felsülés Haig külügyminiszter, kongresz- szusi képviselők előtt, újra hangoztatta, hogy Washingtonnak bizonyítékai vannak a Közép-Amerikában történő külső beavatkozást illetően. Szokás szerint a „nemzetközi kommunizmus kezét” véli felfedezni Salvadorban és másutt. Pedig a külügyminiszter ugyancsak megjárta a bizonytalan bizonyítékokkal. Néhány napja a Figaro című jobboldali francia lap képes dokumentumait idézte, amelyek szerint a ni- caraguai kormánykatonák népirtást folytatnak a misz- kito indiánok területén. Ezután e héten következett be a nagy hátra arc: a külügyminisztérium szóvivője kínosan feszengve közölte, hogy a FiOgyesszai levelünk A „Patyomkin" városa H élből érkeztünk a lassan életre kapó tavaszba. A moszkvai mínusz 10 után az ogyesszai plusz 5 valósággal kánikulainak tűnt. Moszkvában az utcákon a hótól alig lehet megmozdulni, s az ember állig begombolkozik, hogy a metsző északi szél át ne járja. Itt meg — dzsekiben, a bátrabbak kigombolt ing- nyakkal járnak. Az utcasarkokra a márciusi nap ki- cSalta a Pepsi Cola-árusokat, akiknek kelendő lett hirtelen a portékájuk. A Fekete-tenger „gyöngyszemét” (így hívják errefelé) nem is olyan régen, 1794-ben alapították. Ma a Szovjetunió egyik legjelentősebb kikötővárosa, amely a fekete-tengeri nemzetközi hajózásban is kiemelkedő szerepet játszik. A város, melynek lakossága meghaladja a milliót, nem tartozik a legnagyobbak közé az országban. Az itt lejátszódott történelmi események azonban méltán emelték Ogyesszát a Szovjetunió híres városai közé. A belváros, a régi város megmaradt része, szinte egybeépült a tengerrel. Még a szűk utcák is, mint szorosan tapadó ékek kapcsolódnak a tengerparthoz. Ezért aztán nehéz eltévedni a városközpontban. Ha mást nem ! is, a tengert mindenképpen meg lehet látni, kivált tisz- . ta, napos időben. A belváros minden utcáját és majd minden házát emléktábla díszíti. Ogyessza alig 188 éves történelme alatt nagyon sok híres ember megfordult itt. Egy ideig a városban dolgozott Gogol, Kuprin, Gorkij és Csajkovszkij. Itt tanult két évig a rakéták és a kozmosz- kutatás egyik atyja, Koroljov akadémikus. Ugyancsak itt töltötte tanári éveinek egy részét Mengyelejev. De jártak Ogyesszában más országok nagy fiai is, mint a lengyel Adam Miczkilwich, a forradalmár költő, vagy a bolgárok Petőfije, Hrisztó Botev. Aki olvasta Katajev: „Távolban egy fehér vitorla" című regényét, annak biztos nem idegenek az ogyesszai híres katakombák. Ezek a föld alatti kiismerhetetlen, zegzukokkal teli alagutak közvetlen részesei lettek a történelemnek. Az első illegális munkásszervezetek itt tartották üléseiket. Az 1905-ös forradalom idején a felkelők biztos menedékhelyévé váltak a föld alatti járatok. Innen indultak meglepetésszerű támadásokra, ide hozták a véres harcok sebesültjeit, s a forradalom leverése után a cári terror elől menekülőket. Az októberi forradalom után, majd a polgárháború és intervenció alatt sem szűnt meg az élet a katakombákban. ■ Az egyik helyen emléktábla,’ amely szerint 1918—19-ben ezekben a föld alatti „helyiségekben” nyomták a Kommunyiszt című bolsevik, lapot. Az októberi forradalom győzelme után, a békés építőmunka során mindenki azt hitte, hogy az ogyesszai katakombák már csak mint múzeumok vesznek részt a város normalizálódó életében. De nem így történt. A fasiszta német csapatok betörése után Ogyessza is kiszemelt célponttá vált. A város azonban nem adta meg egykönnyen magát. Csak 73 napos véres csata után tudták áttörni a németek a védelmi gyűrűt. 160 ezer német életébe került ez az ütközet. S amikor behatoltak a városba, egy új, még veszedelmesebb, még felde- ríthetetlenebb ellenséggel találták szembe magukat. A katakombákból és a város környéki erdőkből, mocsarakból támadó partizánok keservessé tették a hódító- napjait. Több száz lépcsőfokon ereszkedünk le a kikötőhöz, j A lépcsősor a „Patyomkin"-ról kapta a nevét, arról a cirkálóról, amelynek hős matrózai 1905 nyarán elker- gették a reakciós tisztjeiket a hajóról és kitűzték a forradalom közös zászlaját, a cári flotta hajójára. A „Patyomkin” immár jelképpé vált, az 1905-ös ogyesszai események jelképévé. a kikötő, amely a Fekete-tengeren a legnagyobbak J közé tartozik, mindig mozgalmas látványt nyújt. Folyik a ki- és berakodás, az óriás tengerjárókon, s az áru, amely a világnak talán minden tájáról érkezik ide, a kikötő pereméhez ékelődő vasúti kocsikba kerül, majd onnan, sok ezer kilométert megtéve az Uraiba, Szibériába, Közép-Ázsiába. Amire a magyar utazó nyomban felfigyel, az az óriásdaruk sárga felirata: „GANZ”. Ha más nem, ez is jó egy kis „hazainak”. Az Ogyesszából útnak induló szovjet kereskedelmi, és halászhajók a világ 300 kikötőjét látogatják rendszeresen. Természetesen, ahogy bővülnek a kapcsolatok, szaporodnak a hajók, úgy bővül a kikötő is. Már felépült az Iljicsevszkij tengeri kikötő, s most építenek egy újabbat, a várostól északkeletre ... Reggelre köd lepte be a tengert. Tíz méternél többet nem lehetett a szürkés vízből látni. A köd némi titokzatosságot kölcsönzött a tengernek. Nyílt vizen veszteglő sorukra váró óceánjárók mély, ritkán felhangzó kürtjei vegyültek a láthatatlanná vált sirályok visításával. Már beletörődtünk, hogy csak egy adag tengeri ködöt viszünk haza élményként Ogyesz- szából. A nap azonban segítségünkre sietett, és lassan láthatóvá váltak a kikötőben veszteglő hajók, aztán a csillogó, örökké szolgálatban lévő világítótorony, s vele együtt a tenger felett köröző le-lecsapó sirályok. Szemünkkel akaratlanul is azt a fehér vitorlát kerestük, ott messze, ahol a hullámok egybeolvadnak a ; tavaszt hirdető kék éggeL Ogyessza, 1982. március SzaniizfJ- (J-Aftne garo -„anyagai az 1979 júliusa előtti helyzetről szóltak. Tehát egy másik kormány — a Somoza-diktatúra — katonáinak rémtetteiről. Ezek után böl- csebb dolog lett volna hallgatni. Az újabb bizonyítékokra sem várhat nagy jövő, csupán az ismételt felsülés kudarca. (R.)
